Rész

2516 IV  |                  legyen. Ne valami izgága, kötekedõ, goromba szerzet vagy afféle
2517 VIII|                 szinte gurult.~- Valóságos kötél lesz már a Madzagból - cirógatta
2518 V   |               gabonát hozni. A régit pedig kötelesek befuvarozni a Harkabusz
2519 XI  |                  ismerjük a Madzagot olyan kötelességtudó szolgának, hogy az bizonyosan
2520 IV  |                búzáját is megszerezzük egy kötés dohánnyal! Hadd szégyellje
2521 IV  |             Kidukál pedig az teneked. Mibe kötnéd másképp húsvétkor a rostélyoskalácsot?~
2522 III |                    szemelgette a foltûzött kötõcskéjébe. Rizskásafogú, szitakötõszemû
2523 IX  |                senki. Erre aztán Jánoskába kötött bele Fütyü:~- Tudom ám én,
2524 II  |                szavát, mindjárt megeredt a kötözködés.~A sárgarigók is mind odaszorultak,
2525 III |                 napkeleti ritka virágokból kötözték ám, csak afféle gyomokból,
2526 XI  |                   nem nézhetett, mert az a kötõjét borította az arcára, hanem
2527 V   |               földet iszappal, és az attól kövérebben terem.~- Nagyságos uram,
2528 VI  |                   be Dúl Márton. Õ malacot követelt a malacért. Amire Hamar
2529 V   |              fenyveseken belül virágoskert következik. Csupa olyan virág, aminek
2530 X   |                    már Jánoska eszelte ki. Követséget kell küldeni a földesúrhoz.
2531 X   |           Megértettem mit akartok - vágott közbe kurtán -, megkapjátok a
2532 IV  |                    a Madzag kegyetlenül, s közbe-közbe nagyokat ránt az inge ujján.~-
2533 IX  |                  istené, ahhoz õneki semmi köze. De ami az uraságé, azt
2534 IX  |                   felhõ!~S a felhõ sebesen közeledett, mintha csak szárnya volna,
2535 XI  |                     csak mikor a kapu felé közeledtek, ugrott eléjük egy tüskés
2536 III |                     szikra kiröppenhetett. Középen volt a tûzhely, az is agyagból.
2537 XI  |             homloka fölszaladt a koponyája közepére, s hátul egymással csókolódzott
2538 I   |                    Cirák felõl jön! - régi közmondás az Nyirákon. - Lám, még
2539 IV  |          megharagudott, ost asondta, gyere közselebb, Csicsmár koma, hadd besélek
2540 IV  |                  föl az ember. - De hát mi közük õnekik a mi fiunkhoz? Ki
2541 XIV |                 emberek.~Hogy aztán melyik közülük a legboldogabb? Azt meg
2542 II  |                       az édesapámról.~- Mi közünk ahhoz! - mordult rá Mák
2543 II  |           változott már azóta abban a nagy kõházban. Mert a szíve, az kõbõl
2544 VII |               rossat tettek velem azzsal a kolbáskával. Mióta azst megettem, azsóta
2545 VII |             fáradságodért egy szál füstölt kolbász.~- Jobban seretném, ha már
2546 IX  |                   hogy az emberek eljártak koldulni a koldushoz. Az nagy úr
2547 IX  |                   ugye? Sok les azs idén a kolduló ember, csak azs a baj, hogy
2548 II  |                     nemhiába hogy két falu koldusa! Hát még ha tanácsot is
2549 IV  |               kanálfaragó, pipaszárfúró.~A koldusból volt benne a legkevesebb.
2550 III |                pajtást, Veronka.~A két kis koldusgyerek idegenkedve nézte egymást,
2551 XII |                 kép elõtt ölelte szívére a koldusgyerekeket.~- Báránykáim, legyetek
2552 XII |                 képpel. Annál többet a két koldusgyerekkel. Látni kellett volna azt,
2553 IX  |                emberek eljártak koldulni a koldushoz. Az nagy úr volt, mert ellátta
2554 XII |               fölvitte az isten a dolgát a koldusivadékoknak!~Lám, most is ott kuncognak
2555 XII |           Megosztja vele a szalmavackot, a kolduskenyeret?~- Mesélj csak, fiúcska,
2556 VIII|          szélmolnárságot, és mester lett a koldusságban?~- De hiszen, gyermekeim,
2557 IX  |            szívszakasztó látvány volt ez a koldustábor. Körös-körül a fekete mezõk,
2558 III |             lábával el ne maradjon az öreg koldustól. Úgy kocogott utána, mint
2559 IV  |                  gyere közselebb, Csicsmár koma, hadd besélek a fejeddel.
2560 IV  |              semlyéken. Kitelt belõle ács, kõmíves, kosárfonó, gyékényszövõ,
2561 III |                verembe vezetett, az volt a konyha. Az már nem volt egészen
2562 XI  |                   aztán hallotta Jánoska a konyhában, hogy Harkabusz olyan beteg:
2563 XI  |               gyerek csendesen kiszökött a konyhából. Nem tudták ugyan biztosan,
2564 IV  |                     amit a ciráki, nyiráki konyhákban sütöttek-fõztek!~No de ha
2565 VIII|                 zsákmányt, fölmelengette a konyhán. Tyúkborítóban, rosta alatt,
2566 III |                    s meg is találta róla a konyhát.~A verem falából nyílt egy
2567 XI  |             gyerekek ott ültek egy a mohos kõpadon a kasznár lakása elõtt.
2568 V   |                    egész ménes hintaló. Se kopás, se ütõdés rajtuk. Meglátszott,
2569 IX  |                 voltak azok, prédára éhes, kopasz nyakú állatok. Sok mérföld
2570 XII |             termeken át. Ó, milyen furcsán kopognak a patkós falusi csizmácskák
2571 XII |             homlokát.~- Jánoska, Jánoska - kopogtatja a madár a gyereknek a halántékát.
2572 XI  |                hogy a homloka fölszaladt a koponyája közepére, s hátul egymással
2573 VI  |              nyiráki gányó hazavitte volna koporsódeszkának.~Vadlövõ Imrééknél nagybeteg
2574 XIII|              Jánoska.~Volt aztán benne egy kopott, kifeslett bõrlabda is.
2575 IX  |                 napsugár. Még a fecskék is korábban hazajöttek az idén egy-két
2576 XI  |                 csapkodva a csizmaszárát a korbáccsal.~- Hadd nézzek a szemetekbe!~
2577 XII |                sastollas kucsmát meg ezt a kordován csizmácskát magára meri
2578 V   |                ajtón, megroskadt, mint egy korhadt fûzfa.~Tenyerébe hajtott
2579 VII |           megbetegedtem, az apám beadott a kórházba. Ott volt egy szegedi hajóslegény,
2580 VIII|               cigány kicsinosította magát: kormos kezével végigsimogatta az
2581 IV  |                   õ gyomra már tizenkettõt korog, de Veronka azzal fizette
2582 IX  |                  serege megtelepedett, ott korommá égett, ami eddig csak meg
2583 I   |                  fák ijedten hajtogatták a koronájukat. Az ért vetések aranyabrosza
2584 IX  |              nagyon korán elfogy.~Bizony a korpa a legnagyobb takarékoskodás
2585 IX  |                   volt, míg a téli maradék korpában tartott, amit a jószág meghagyott.
2586 IV  |                   megtetézzük szüretre egy kosár szõlõvel. Hadd pirítsa a
2587 IV  |                Kitelt belõle ács, kõmíves, kosárfonó, gyékényszövõ, taplókészítõ,
2588 IX  |                hogy a sáska nem úrnak való kost. Megpróbáltam.~Nem nevette
2589 VI  |               Mivel pedig a malacka sovány kosztra volt fogva (mi egyebet is
2590 XIV |                  nem látom a könnyeimtõl a kótát...~Nem baj, öreg Fütyü,
2591 V   |                   az úr elunta a beszédet. Kotródott is kifelé, háttal az ajtónak.~
2592 VIII|                ment, mert a putriban acél, kova a tûzszerszám. Addig a cigány
2593 II  |               földieire Nekopogi, a ciráki kovács -, megfogták azt a nyirákiak
2594 VII |                 kicsavart leve, amit Balkó kovácséktól hozott apó.~- Hát aztán
2595 II  |             beszéli róla, hogy tán maga is kõvé változott már azóta abban
2596 XI  |             áthúzva sárga földdel, a putri krétájával.~- Ebben nem vagyok elég
2597 XII |                    élet illatát? Milyen jó kriptái dohosság volt itt ezelõtt!~
2598 VII |                    be õket négy fal: az ég kristálykupolája borult rájuk ragyogón, melegen.
2599 XI  |                 mindjárt arról a fáról, te krokodélus!~Azt nem tudhatni, melyik
2600 XI  |                    tanulta Harkabusz, hogy krokodilus fára mászik, de az bizonyos,
2601 VII |              leszaladt a „konyhába”, nyers krumplit reszelni, mert kendővel
2602 XIV |            csudálkozó szemeket vet az öreg Krzsamecskóra, aki most nyújt át a menyasszonynak
2603 VII |              hetedhét ország ellen jártunk kubikon, akkor én megbetegedtem,
2604 XII |                 gúnyát meg ezt a sastollas kucsmát meg ezt a kordován csizmácskát
2605 X   |                eszelte ki. Követséget kell küldeni a földesúrhoz. Kérni tõle
2606 IX  |               vannak ezen a világon.~- Ezt küldi Cirák, nemzetes uram. Ez
2607 XI  |             egésszel:~- Hallja, kegyelmed! Küldje fel néha énhozzám is azokat
2608 IV  |                    az isten áldja meg, aki küldte!~- Micsoda? - fortyant föl
2609 IX  |                    a Biblia szerint, hogy „Küldtek, jöttem, elátkozott föld
2610 IV  |              szegény volt a két falu, hogy külön-külön koldust tartson, tehát ketten
2611 V   |                 kerek e világon.~Sok dolga különben nincsen neki, különösen
2612 IV  |                sátoros ünnepeken a templom küszöbén. S legfõképp arra jó a koldus,
2613 XIII|               nagyon keservesen vonított a küszöbön, és kaparta a földet, ami
2614 IX  |                   szájak.~- Adjon isten! - kukkantott be Fütyü.~- De bizony azt
2615 I   |                    még a kakasok se tudnak kukorékolni, nemhogy a tyúkok tudnának.)~
2616 IV  |                    kukoricagombócot.~No, a kukoricagombóc nem a legutolsó étek, de
2617 IV  |                     hármasával is nyelte a kukoricagombócot.~No, a kukoricagombóc nem
2618 XIV |                 közül a Madzag most is ott kuksol a Posztószél lábánál, és
2619 XI  |              legjobbat akkor, mikor valami kuktaféle behozta a vacsorát. Volt
2620 IV  |                    No, mire végzsitek? Tán kukucskapiacsot jáccsotok ezzsel a két kazsal
2621 XI  |                    Ott átvette õket valami kulcsárféle, és megmutatta nekik, hol
2622 VIII|                Elvestettem valahol a sobám kulcsát, ahogy saladtam hozzsátok
2623 VIII|             magamat. Mán most saladhatok a kulcsomat keresni.~- Az esõ, Fütyü?
2624 II  |                mikor valami nagyon rozsdás kulcsot forgatnak valami nagyon
2625 XII |        koldusivadékoknak!~Lám, most is ott kuncognak az ablakfülkében, mint valami
2626 IV  |           pirosságban kint ül Posztószél a kunyhó elõtt, és hallgatja, hogy
2627 XII |              mindig mogorva Vendel vidáman kurjant utána:~- Ejnye, de sietett
2628 VII |               gyerek, mert elkap a bagó! - kurjantott fel neki Posztószél, s mikor
2629 IV  |              fölszaladt a fûzfára, s onnan kurrogott le nagy mérgesen.~- Én nem
2630 X   |                 mit akartok - vágott közbe kurtán -, megkapjátok a halasztást
2631 IX  |                egek csurgóit, mert a földi kutak mind kiszáradtak. (Már akkor
2632 IV  |                ledobta a hátulsó udvarra a kutyák közé. De hiszen megvívott
2633 XI  |            bizonyosan jelentett is valamit kutyanyelven, de abban nem nagyon volt
2634 VII |              meghízott, hiába csipegette a lába ujját. Most nem volt kedve
2635 VI  |                  hová lenni.~- Jaj, csak a lábadra ne ejtsd, lelkem - aggóskodott
2636 VIII|                    mit sirat. De még az én lábam csontja se hiába sajog!~
2637 XIV |                    ott kuksol a Posztószél lábánál, és Buksi ott dorombol a
2638 VIII|                 Madzag kutyát ráfektette a lábára, a Buksit meg odaédesgette
2639 V   |              valaki beléjük nézzen. A nagy lábasórák nem ketyegtek, e fölött
2640 III |                kellett a lépést, hogy apró lábával el ne maradjon az öreg koldustól.
2641 XIII|                    az angyalkáknak varrjon labdákat az égi mezõkön.~- Csudálatosak
2642 II  |               gyereket Mák Máténak, mint a labdát.~Annak meg tetszett a mulatság
2643 VIII|                     hanem labda. Õ aztán a labdával hátbavágott egy öregembert,
2644 XII |               Milyen szépen el lehetne már labdázgatni a friss gyepen. Jaj, hogy
2645 II  |                   olyan nagyon, mint mikor labdáztak vele. Vörösödött, kékült
2646 VII |          nyakatokra csõdítem érte, aki két lábon járó gyereke csak van a
2647 IV  |              mindig döfött egyet a gazdája lábszárán, valahányszor a nevét hallotta,
2648 III |                 egyszerre csak elveszett a lábuk elõl. Olyanforma üregben
2649 IX  |               elfintorította a képét.~- De lágysívû ember lett belõled, csimbora!
2650 IV  |               posztó ez! Én magam vettem a Lajcsi fiamnak ezelõtt tizennyolc
2651 IV  |                    közös koldusnak: szabad lakás, ott ahol talál magának.~
2652 XI  |                    mohos kõpadon a kasznár lakása elõtt. Veronka dideregve
2653 IV  |              magának.~A koldusnak kijárt a lakáson fölül egy pár csizma, egy
2654 XIV |                  ürgéknek mind felmondta a lakást. Megette õket árenda fejében.~-
2655 II  |            forgatnak valami nagyon rozsdás lakatban.~- Nono, csak kétfelé ne
2656 I   |               lombos bajuszát, mint valami lakatot.~Az emberek azonban nagyot
2657 V   |                  Nézzük meg, mi lakik ott. Lakik-e vidámság, napsugár? Röpködnek-e
2658 III |                   fecskék se isten nevében laknak: õk meg ficsergéssel fizetik
2659 XIV |                     akiknek most tartják a lakodalmát, ebben a napsugaras, szép
2660 XIV |                    hogy csak úgy megy el a lakodalomba, ha ott nem lesz egyéb muzsikás
2661 XIII|                   régi szépségében, csak a lakói mintha megváltoztak volna.
2662 XII |                    nem élek.~Annál nagyobb lakoma készült a Varjú-várban,
2663 V   |                   és szomorúak. Hiszen nem lakta õket senki. A nehéz bársonyfüggönyöket
2664 III |                 felsõbbekben parti fecskék laktak. Éppen most tanították szállni
2665 VIII|                   kicsi híja, hogy jól nem laktam.~- Mi híja még, Fütyü? -
2666 II  |                    Nyirák, s ez a két nagy lánc rángatta a kis Csicsmárt
2667 II  |           hopmester a szakácsnét. Két nagy láncba fogódzott össze Cirák és
2668 IX  |                    sáska még nem az utolsó láncszeme az isten haragjának. Azután
2669 VIII|                    mán?~Akkorra Posztószél lángra lobbantotta a mécses kanócát.
2670 III |                 szitakötõszemû kis szöszke lány volt, körülbelül egyívású
2671 VII |             nyiráki bíró fia a ciráki bíró lányának!~S mikor a két sereg gyerek
2672 VII |                  el magát. Be is szaladt a lányka öregapóhoz, hogy nézze meg
2673 VI  |                    sokat köhécsel az eladó lányuk, mióta a szüreten megfázott.
2674 II  |                   királylányt, szakácsné a lapátot, hopmester a szakácsnét.
2675 III |           nyáridõben, gyönyörû, szép, nagy lapulevelekbõl.~Az asztal közepén helyes
2676 IX  |                    és az égi madarak ijedt lármája. Ezek csak tudtak magukon
2677 II  |                 korán reggel ilyen éktelen lármával betolakodni az õ birodalmukba.
2678 III |                   neki a begyét. - No, mit lármázol, hiszen meg vagy már tömve?
2679 II  |                     Hanem azért tud, hall, lát az uraság mindent. Harkabusz
2680 V   |                   Mintha kérdezték volna a láthatatlan kis bogarak:~- Crrr, crrr,
2681 VII |                    Jánoska, de azt csak az láthatja meg, aki kijön a homokosba.
2682 VII |                csiv kukoricát tanál. Hisen láthatod, hogy csupa vadkukoricsa.~-
2683 X   |                    riasztotta meg. Szemmel láthatólag szeretett volna visszafordulni,
2684 XI  |                    és ottfelejtenek. Sohse látjuk többé öregapót.~Jánoska
2685 XIV |   hercegkisasszonynak nézhetne, ha ott nem látná maga mellett tulajdonmagát,
2686 IX  |                    a csillagos éjszakában: látnak-e valahol felhõt kerekedni?
2687 X   |                    a porontyaitokat. Addig látnotok se szabad õket.~Ó, milyen
2688 IV  |                   is, míg az isten meg nem látogatta sok mindenféle csapásával.~
2689 IX  |                   így nem lehetett szemmel látója annak a szívvidító látványnak,
2690 VIII|            amelyikben valóságos hercsegnek látsott a setitben.~
2691 II  |                     Megálljatok csak, majd láttok szépet, ha összeér a két
2692 V   |                 ismerõsünk. Mióta utoljára láttuk, egy cseppet sem lett jobb
2693 IX  |              koldus!”~Valami szívszakasztó látvány volt ez a koldustábor. Körös-körül
2694 IX  |                  látója annak a szívvidító látványnak, mikor az ürge beleharapott
2695 IV  |                    köszönhette, hogy ilyen lázársorban meghúzhatta magát a homokosgödrök
2696 XI  |               benyitottak nagy szepegve, a lázas ember elhallgatott, s ijedten
2697 XIII|             amelyikre ez készült.)~A beteg lázasan bontogatta szét a batyut.
2698 VII |                 kitalálta, hogy az a piros lé a tök száraz héjában tinta.~-
2699 XII |                haragszol érte? Látod, az a leányka olyan szelíd, az a fiúcska
2700 III |                   éjszakába. Még tán le is lebbentek az alvók fölé, s lengettek
2701 XII |                    gyerekek után, s mire õ lebotorkál a lépcsõ aljára, azok már
2702 VII |                   neki Posztószél, s mikor lebukott a verem száján, úgy puffantotta
2703 VIII|        mátyásmadarat, aki a hegyi erdõkbõl lecsavargott valahogy az alföldre. No,
2704 II  |                   egy kis csemegét.”~Azzal lecsípett egy szem kökényt az erdõszélben,
2705 XIII|              Jánoskát a karjai közé kapta. Lecsitultan szólt oda Csicsmárnak:~-
2706 III |                    halott erdõben. Sok-sok lecsukott ablaka vakon merészkedett
2707 IV  |                  eleresztett, a Buksit meg ledobta a hátulsó udvarra a kutyák
2708 IV  |                    annyi baja se, mint egy leesett mákszem. Még a szõrét is
2709 V   |                  az egész kastély egyetlen lefüggönyözetlen ablakán egy maszatos kis
2710 III |                szép fehérre, a padlója meg lefurkózva keményre, mint a tégla.
2711 XIV |                Hogy aztán melyik közülük a legboldogabb? Azt meg már végképp nem
2712 XIV |                 Galamb-váron!~Talán azok a legboldogabbak ismerõseink közül, akiknek
2713 IX  |               haragjának. Azután jön még a legborzasztóbb, amit úgy hívnak, hogy:
2714 IX  |                Bokáig nõtt akkorára a fû a legelõkön. A szegény embernek ez volt
2715 III |                    Tehénnek rossz kaszáló, legelõnek nem való, mert a jószág
2716 III |                   az erdõbõl, aztán gyepes legelõre, ahol csak úgy nyüzsgött
2717 I   |                    csakugyan õ vette észre legelõször, hogy tisztul az ég Nyirák
2718 VI  |                  és Nyirákhoz, s ugyancsak legénynek kellett lenni annak a talpán,
2719 IV  |            ünnepeken a templom küszöbén. S legfõképp arra jó a koldus, hogy akkor
2720 XI  |                   is, hogy itt kigyelmed a legjobb szívû ember. Ugyan nem mondaná
2721 XI  |                  megint jót nevettek, de a legjobbat akkor, mikor valami kuktaféle
2722 I   |                volt valamikor az úrfinak a legkedvesebb játszópajtása.~Az öreg hajdú
2723 IV  |                   A koldusból volt benne a legkevesebb. Sose kért senkitõl, s ha
2724 VI  |                  óra óta mindig visított a legkisebb gyerek. Eleinte csak nevettek
2725 VIII|                  feküdt biz õ oda, mert az legközelebb volt a tûzhelyhez.~Jánoska
2726 XII |              csavargó gyereket? S hogy aki legkoldusabb köztük, az veszi magához?
2727 II  |                  körülbelül a kalap volt a legkülönb, a Fütyü cigány pedig szörnyen
2728 VIII|                  Fütyü cigány.~- Az volt a legkülönösebb - mesélte a gyerek -, hogy
2729 IX  |                  vagyok most két faluban a legmódosabb ember, uram. Én hoztam be
2730 XIV |       felköszönteni, mint kerek e világnak legokosabb emberét.~S a nagy éljen-riadalom
2731 XIII|                   fájdalom, fenyegetés, de legtöbb volt benne az öröm. S a
2732 X   |                   gazdag ember! No, hát ne legyenek õk se gazdagok! Hadd fájjon
2733 IX  |                 vékaszámra lehet fogni már legyet is.~Csudálatosán meg volt
2734 XII |            koldusgyerekeket.~- Báránykáim, legyetek ti az én unokáim. Kicsire
2735 VI  |                 nagybeteg ágyához, s addig legyezgette a szemét barkacsomóval,
2736 VI  |              szerint.~- Nem ér az semmit - legyintett Jánoska, mikor megértette
2737 X   |                 esze volt neki, hogy elõbb lehajította magáról a gazdáját.~- No,
2738 I   |               gubbaszkodó égi madarakon, a lehajtott fejû virágokon. Áldott jobbjával
2739 XII |                ahogy szokott. Az öregember lehajtotta a fejét az asztal párkányára.~-
2740 IV  |                  nevetett is, míg a motyót lehányták a kocsiról, s mind azon
2741 XI  |           szempillantást vet, hát annak én leharapom a fejét!~Ez nagy csuda volt,
2742 I   |              pitypalattyok szavát, virágok leheletét, emberek fohászát, cirákiakét,
2743 VII |                  frissen tartotta õket hûs leheletével. A nagyvirágú szulákok,
2744 XI  |            Krzsamecskó bácsi?~- Hát amivel lehessen tülemtül. Puskátát én kézbe
2745 XII |                csakugyan nagyon szép álmai lehettek, mert egyre olvadozott a
2746 II  |              nyirákiak sem. Az öreg Cinege leheveredett egy sóskabokor tövibe.~-
2747 V   |                    ült ott a lépcsõházban, lehorgasztott fejjel, mintha az orra hegyénél
2748 IV  |                   A verem száján csakugyan lehujjántgatott valaki:~- Hej, hé! Itthon
2749 XI  |                    csudálta, mikor Jánoska lehuppant róla.~- No, nagy uram, a
2750 XI  |             Jánoskának esze ágában se volt lejönni.~- Jöjjön föl, nagy jó uram,
2751 XI  |                 hagysz békét, te szélházi! Lejössz mindjárt arról a fáról,
2752 II  |                   a folton-folt köpönyegét lekanyarította a válláról, s beletakargatta
2753 I   |                   hogy a zsén vetésemet is lekasáta vóna a jég! (Soha semmi
2754 XI  |                  csak az imádság tartja, s lekönyörögte róla a ruhát, hogy ráerõsíthesse
2755 V   |                    egy csipetke odaszáradt lekvár. Az ajtóval szemben a falnál
2756 VI  |               szurokkal. A negyedik helyen lekvárt fõztek, de a tûz nem akart
2757 XII |                rekedtesen a madár, s azzal lelebben a fahegybõl, éppen a fiú
2758 IV  |                 akadt. A belsõ világát már lelegelték a molyok, de a cifráján
2759 I   |                    menták illata, pipacsok lélegzése. S a tiszta kék magasban
2760 II  |                   tollával!~Jánoska nagyot lélegzett, mert erre a szóra úgy szétpergett
2761 I   |                  Az emberek azonban nagyot lélegzettek. No, errõl õk nem tehetnek.
2762 XII |                    árnyék a Thurán Benedek lelkében is. Már nem szégyelli, hogy
2763 II  |                  tenyerét:~- Hohó, eszem a lelked, az meg ciráki születés
2764 XIII|                  állani ezzel a vétekkel a lelkemen? Akkor hoztam haza Jánoskát.
2765 I   |               szemébõl a vízbe. Az emberek lelkén is átsuhant egy bársonyruhás,
2766 VIII|                 étvágyával! Ki venné azt a lelkére egy-két szem szilva miatt?~
2767 XI  |                  egy álló esztendeig semmi lelkes állattal nem szabad szóba
2768 XI  |                   állnotok?~Biz ez nyilván lelkesebb állat volt Harkabusznál,
2769 II  |                   öreg Mákot.~Különösen az lelkesítette fel õket, amit Csûr Illésné
2770 VIII|                   a nyakán a bõrt, s tán a lelket is kirázná a kenyeres pajtásából,
2771 VIII|                    most is nyomta valami a lelkét. Addig nyomta, míg csak
2772 XIII|                  aztán megszólalt bennem a lelkiismeret. Láttam, hogy a fiúcska
2773 IX  |                   hátha itt kap valamit.~A lemenõ napnak valami halálsárga
2774 III |              azokból az aranyablakokból, s lemosolyogtak a tücsökszós éjszakába.
2775 XII |                  gyönge, a karja se nagyot lendül: nem bírja fölhajítani a
2776 III |                 lebbentek az alvók fölé, s lengettek elõttük mindenféle szép
2777 V   |                  öregúr, galambõsz hajjal, lengõ fehér szakállal, villogó
2778 IV  |                    már nincs lelkének hová lennie.~Arra mindig vigyázott a
2779 III |                     Annak a homokpartnak a lenyesett fele tele volt öklömnyi
2780 IV  |                    nagyon, szinte sajnálta leoldani fejérõl a szép babos kendõt.~-
2781 XI  |                felszakajtotta az ajtót, és leordított a tornácról:~- Vendel! Hát
2782 XII |                után, s mire õ lebotorkál a lépcsõ aljára, azok már gyöngyvirágokat
2783 XI  |                    meglátták Vendelt, ki a lépcsõház aljában egy kis széken ülve
2784 V   |                  jobb kedvû.~Úgy ült ott a lépcsõházban, lehorgasztott fejjel, mintha
2785 III |             ugyancsak szaporázni kellett a lépést, hogy apró lábával el ne
2786 V   |                   Tenyerébe hajtott fejjel lépkedett a termek hosszú során. Azok
2787 VI  |         félrebillent, s Hamar András hamar lepottyant róla. Szegény feje éppen
2788 VI  |                     hogy meglátta a falról lepotyogó sárban a zabszemeket. Dúl
2789 XII |             szégyelli, hogy kissé roskatag léptekkel halad a futó gyerekek után,
2790 XIV |                  Hozzá vannak szokva, hogy lépten-nyomon szórja eléjük a piros búzaszemet.~
2791 XI  |                olyan szándékban volt, mert lerúgta a csizmácskáit, s fölugrott
2792 X   |                 busujj, drága sép öregapó, lesek én onokád mind a kettõ helyett.
2793 XII |                 formájú üveglapocska. Azon lesett be valamikor Benedek úr
2794 IX  |                   miatt. A házak tetejérõl leskelõdtek szét a csillagos éjszakában:
2795 X   |             gyerekek siránkozva nyújtották lesoványodott kezecskéjüket a holdvilág
2796 VIII|                   elõtt. Olyankor a mátyás lesurrant a kemencenyakról (nagyon
2797 VI  |           megfiatalította. A nádszegésérõl leszaggatta a gubancos vadszedreket,
2798 VI  |                    hogy a palánk deszkáját leszakította az éjszaka a szél. Azt mindjárt
2799 VII |                   Jánoska a víztől.) Ő meg leszaladt a „konyhába”, nyers krumplit
2800 XII |               fölhajítani a bokrétát.~Majd leszaladunk érte! - kiáltja le Veronka,
2801 XIII|                 nagyon megijedtem. S mikor leszállt az éjszaka, akkor a nyakamba
2802 IX  |                hallgattak. Õk már igencsak leszámoltak a földi dolgokkal. Kis úr
2803 X   |         nekibõszült a megkínzott állat, és leszegte a nyakát.~- No, megállj,
2804 II  |                bírónak. Ne féljetek, ki is lesznek ezután nyúlva a nyirákiak!
2805 XII |                sétálgatott. (Mert most már leszokott oda is; nagy öröme telt
2806 IV  |                holmik behordásához.~- Hová leszünk ezzel? - hüledezett Jánoska. -
2807 III |               járás.)~Mikor a magyar ember leszúrja a botot, és azt mondja,
2808 III |                   míg Posztószél egyszerre leszúrta a földbe vasas végû botját. (
2809 XII |                   jön az unokáiéit, hiszen letelt az esztendõ. De mintha nem
2810 III |           féltékenyen. Hanem a Veronka elé letette a maga jószántából. És nem
2811 XII |            mosolygott, hogy Thurán Benedek letörülgette a könnyeit. És szinte megenyhült
2812 VI  |                    agyon a malacot, hogy a létra is összetörjön.~De bizony
2813 VI  |                  Hamar András azon a rossz létrán állva a háza végét tapasztgatta
2814 VI  |                    Dúl Márton álljon föl a létrára a háza végét tapasztani,
2815 II  |              hallottak a százados tölgyek. Létrás emberek, piszkafás asszonyok,
2816 VI  |                     Jánoskám. Anélkül sose lettél volna a mi fiunk. Annak
2817 IX  |                    elátkozott föld porából lettünk.”~Akkor aztán Fütyü cigány
2818 V   |                    magános öregember pedig leült egy kicsi gyerekszékre a
2819 VII |                 cigánymeggynek a kicsavart leve, amit Balkó kovácséktól
2820 IV  |              megnövekszik ezsen a drága jó levegõn.~Veronka aztán elment ebédre
2821 VII |                  összehordott nagy, száraz levelei közt turkálgattak.~- Mi
2822 IX  |             aszalódó kalászok, a pörkölõdõ levelek zizegésétõl. Nem hallatszott
2823 VII |                    gyerek már egész nyaláb levelet telerajzolt „i” meg „u”
2824 XII |               teneked gyûjtötte. Deli szép levente leszel, aranyhintón hozod
2825 XII |                   A mogorva õsök, a kardos leventék, a selyemviganós asszonyságok
2826 VIII|                  magostul. Aztán megitta a levét. Utoljára pedig megette
2827 I   |                 háládatosan az öregbíró, s levett kalappal tekint föl a tiszta
2828 IV  |                    Jánoska kalapját. Arrul levette a mátyásszárnyat, hóna alá
2829 XI  |                  szokatlan nyájassággal, s levezette õket a kastélyépület mögött
2830 V   |                 könyörög.~Az elsõ járatban levõt átereszti Vendel hajdúhoz,
2831 II  |                születés volt! Ismertem még libapásztor korában.~- Ciráki anyának
2832 XIII|      szívszaggatóan nézett, és fájdalmasan lihegett.~- Én vagyok az, aki vétettem.
2833 VII |                 búzát hozott, kinek mennyi liszt jár érte, melyikbõl mennyi
2834 IX  |                isten, már tán pünkösdre új lisztbõl lehet sütni a kalácsot.
2835 VIII|                  Akkorra Posztószél lángra lobbantotta a mécses kanócát. Bíz az
2836 X   |               ember, akkor olyan boldogság lobog a szemükben, hogy ez megállítja
2837 X   |            amelynek mérföldekre elhallik a lobogása.~A paripa megállt. Ezen
2838 IV  |             utcában. Van aki temetéseken a lobogót viszi, s összeszedi az alamizsna-krajcárokat
2839 I   |                    szivárvány égõ szalagja lobogott rajtuk.~- Lám, ilyenek ezek
2840 I   |                    tükrében. Csak olyankor loccsant egy-egy vidámat, mikor a
2841 VI  |                   hajtsa oda a malacát, és lökje meg a létrát úgy, hogy Dúl
2842 XI  |            prüszkölt tõle. Nem is talált a lövés, csak a vadászt vágta képen
2843 IV  |            hunyorgott Posztószél.~- Meg is lövöldözsött azs téged a magjával. Hát
2844 I   |                   nem nézett senkire, csak lógatta a fejét, mintha nehezellené.~-
2845 XI  |                   Bizony a putri falán nem lógott olyan szép kerek tükör,
2846 I   |           Büntetésül rásimogatta a szájára lombos bajuszát, mint valami lakatot.~
2847 III |              rikácsolták keservesen, ahogy lomha szárnyukkal ott kavarogtak
2848 V   |                   az öregember, aki köztük lomhán õgyeleg, maga is olyan tövébõl
2849 II  |                     mordult rá Máté bíró a lompos bajusza alól.~Az apjára
2850 IV  |                nyaka közé suhintott az egy lónak (fölért az két ciráki gébével),
2851 VI  |                   legyen a csikó okosabb a lónál. De azért mondd el, mit
2852 VII |                  melegen. A szellõ ide nem lopva járt be, megsimogatni a
2853 X   |                  felebaráti szándékkal ült lóra. A düh még akkor is rázta
2854 XIII|                  van azs, mikor a vargának lova van.~Thurán Benedek pedig
2855 IV  |                  Csitári uram volt az, két lovadmagával. Azonban nem ment be a gödrök
2856 IV  |                 uraságnak, a csizsmadia ne lovagoljon, csak a háromlábú séken.
2857 IV  |                     Õ elvette azs egyetlen lovát annak a drága jó embernek,
2858 XI  |                  pedig Vendel bátyám egyéb lovon, csak egyszer a deresen.
2859 III |                    Hol a gazdasszonykád?~A lúdgágogásra elõszaladt az már a csincsésbõl,
2860 I   |               cigány világéletében. Akkora lyukak voltak azon a rézkondéron,
2861 VII |                Fütyü cigány berikkantott a lyukon:~- Jaj, drága sépségeim,
2862 XII |                   az kicsoda?~- Az öregapó macskája.~- Ki a te öregapád?~- Posztószél
2863 XI  |                  még, hogy ennek a két kis macskának ezután mindig az én asztalomnál
2864 III |              Posztószél-kastély jó egy-két macskaugrásra volt a két falutól. Jánoskának
2865 I   |                  dermedten gubbaszkodó égi madarakon, a lehajtott fejû virágokon.
2866 VII |            gömbölyű fejével, nem ment vele madarászni. A Madzag kutya is hiába
2867 I   |                  hoznak helyette másikat a madarászok az õszön.~De nagy ész, szét
2868 II  |                 oktondi! Megeszi az uraság madarát, és azt olyan nyugodtan
2869 I   |             amilyen a kalitkában ugrándozó madáré, mikor fölkapaszkodik hozzá
2870 VIII|              találta meg, s mivel õ nem él madárhússal, a Buksi cimborának akart
2871 II  |          tollacskát. Nincs olyan tolla más madárnak, csak a mátyásnak. Egyik
2872 VII |                    Lehetett volna csinálni madártollból is, de az nagyon vékonyan
2873 VIII|                 Valóságos kötél lesz már a Madzagból - cirógatta meg Posztószél
2874 V   |                   egy személyben õ az elsõ Madzagja a Varjú-várnak. Õ morogja
2875 XII |                    te félelmet érzel, mert magad vagy. Jánoskám, kicsi bogaram,
2876 IV  |                   a cigány -, de kicsípted magadat! Tán megérezsted, hogy úri
2877 II  |              uradalmam, de kire hagyja õ a magáét?~Nem lehetett azt nevetés
2878 VIII|                egyser jó sándékba foglalom magamat. Mán most saladhatok a kulcsomat
2879 XIII|                    a kastélykapuban, és én magamhoz csalogattam egy szép bõrlabdával.
2880 XIII|                   Nem is hagytam el többet magamtól. Nagyon megszerettem, õ
2881 IX  |                szegény Posztószéléket nagy magányosságukban. Bizonyosan nagyon el vannak
2882 X   |                     hogy elõbb lehajította magáról a gazdáját.~- No, látod,
2883 I   |                    tekint föl a tiszta kék magasba, ahonnan száll az áldás.
2884 I   |                  lélegzése. S a tiszta kék magasban bizonyosan van valaki, aki
2885 XII |                    Ez meg sarkantyúkának a magja. No, ezért már a feje búbjára
2886 XII |               virág mind az õ jókedvének a magjából sarjadzott itt föl.~- De
2887 IV  |                   lövöldözsött azs téged a magjával. Hát astán ki azs azs úr,
2888 I   |                 gazdája után! - sóhajtotta Magó Mártonné, törölgetve a szemét
2889 VIII|                  mögé nem hányta. Mégpedig magostul. Aztán megitta a levét.
2890 VIII|             Postósél csimboráék meg egésen magukban vannak ezsen a sent estén.
2891 IX  |                  lármája. Ezek csak tudtak magukon segíteni: elköltöztek ebbõl
2892 III |                csak afféle gyomokból, amik maguktól teremnek az isten kertjében.
2893 III |                    kastélyt másképp hívják magyarul. Azt mondják, hogy putri.
2894 X   |             gyereket mind a két falu. Azok mához egy esztendeig itt maradnak
2895 V   |                   tartja egyébnek egy nagy majornál. Az inasokkal, a cselédséggel
2896 V   |                    korában szokott hozzá a majorokban, s a kastélyt se tartja
2897 IX  |                   meghagyott. Ha azt õrölt makkal összekeverik, abból lehet
2898 II  |                    megõrizte.~Zajgott is a Makkos-erdõ másnap hajnalban úgy, hogy
2899 I   |                elõkerítsétek. Bizonyosan a Makkos-erdõbe vette be magát. Harmadkakasszóra
2900 VIII|              nézett olyan bámészan, mint a Makkos-erdõben azon a bizonyos reggelen.
2901 IX  |              Harkabusz pedig megtiltotta a makkszedést az urasági erdõben. Nem
2902 VIII|                 iszapba! Hát tán az a nagy makktermés jót jelent? Az is tudni
2903 II  |               mulatság nagyon. Nem az öreg Máknak, hanem a kis Csicsmárnak.
2904 II  |                   mind körülfogták az öreg Mákot.~Különösen az lelkesítette
2905 IV  |                    eszét.~Ugyan hol? Hát a makrapipájában. Anélkül nem volt okos ember,
2906 IV  |                  baja se, mint egy leesett mákszem. Még a szõrét is simára
2907 V   |                 szétszórt holmin sehol egy mákszemnyi por, holott a többi szobában
2908 VI  |                    egyebet is várhatna egy malac Nyirákon?), nagyon megörült,
2909 VI  |                    nem tûrhette, hogy az õ malaca ciráki zabon gyarapodjon (
2910 VI  |               Márton. Õ malacot követelt a malacért. Amire Hamar András csak
2911 VI  |                 találkoztak. Mivel pedig a malacka sovány kosztra volt fogva (
2912 VI  |              ciráki Dúl Mártonnak volt egy malackája, nyiráki Hamar Andrásnak
2913 VI  |              Márton éppen olyankor találta malackáját keresztülhajtani Nyirákon,
2914 VI  |                    odább akarta téríteni a malackát. Ahelyett azonban a bicegõ
2915 VI  |                   volna az emberre, mint a malacra, de ha már nem így történt,
2916 VIII|                   otthon járt az éjszaka a malmában, mikor valami kaparászás
2917 XII |                    molnárnénak nekiadtam a malmot, hadd neveltesse belõle
2918 IV  |           elszegényedett, mint az ujjam. A malom elpusztult, a családja elhalt,
2919 IX  |            meglengett, mint valami szörnyû malomvitorla, s odamutatott napkelet
2920 VII |               semmi csúf sót nem hallottak máma.~Mire Posztószél meggyújtotta
2921 VIII|                    betlehemi csillag után. Mánmost én azst meg nem találom
2922 VIII|                milyen bohóságot álmodott õ mára virradóra. Mintha ölbeli
2923 VI  |                   egész háznépnek nem volt maradása tõle. Jánoska odaült a nagybeteg
2924 III |                    hogy apró lábával el ne maradjon az öreg koldustól. Úgy kocogott
2925 IX  |                   kirázott az asztalra egy marék királydinnyét. Azt pedig
2926 XI  |                   morgott, dünnyögött, két marékra fogta a bajuszát, utoljára
2927 I   |              sírtak egy-két kövér cseppet, máris a szivárvány égõ szalagja
2928 V   |                   hát kivel játszogatsz te mármost odakint? Jánoska, Jánoska,
2929 I   |                    után! - sóhajtotta Magó Mártonné, törölgetve a szemét az
2930 VIII|                    a kémény rajta a fekete márványkõ.~Hanem azért azoknak, akik
2931 XII |                patkós falusi csizmácskák a márványkockákon, ó, hogy kergeti szét az
2932 VI  |            Posztószél apótól.~Csitáriéknál másfél álló óra óta mindig visított
2933 IX  |                     De a felhõknek nyilván másfelé volt dolguk mostanában.
2934 I   |                   Az egyik parton Cirák, a másikon Nyirák. A Reszege vize,
2935 XI  |                   a postát egyik helyrõl a másikra. Egyszer egy deszkadarabot
2936 XI  |                  bizonyosan nem hibázza el másodszor.~A kasznártól még hetek
2937 VI  |                  volna, amennyi van, senki mástól nem kérnék kölcsön, csak
2938 XI  |            Harkabusz, hogy krokodilus fára mászik, de az bizonyos, hogy Jánoskának
2939 XI  |                   a kertész. - Fára én nem mászom, mert én nem vagyom mókus.
2940 XI  |               különbet tudott ennél. Sorra mászta a fákat, s elzavarta onnan
2941 II  |            hajította vissza a gyereket Mák Máténak, mint a labdát.~Annak meg
2942 II  |                      Kelmed is elmondhatja mától fogva, hogy tökkel ütött
2943 XIV |                  már annak, hogy az uraság mátyásmadara elveszett? Tudja isten.
2944 VIII|                hozott valamit. Egy dermedt mátyásmadarat, aki a hegyi erdõkbõl lecsavargott
2945 I   |              bizsony, jobb les, ha beállok mátyásmadárnak.~
2946 IV  |                hogy is áll a dolog azzal a mátyásmadárral?~Olyan füst bodorodott már
2947 II  |              megint megrázta a gyereket:~- Mátyásról beszélsz te, te fiú?~- Arrul
2948 IV  |                  kalapját. Arrul levette a mátyásszárnyat, hóna alá kapta a Buksit,
2949 VIII|            Posztószél lángra lobbantotta a mécses kanócát. Bíz az elég nehezen
2950 VIII|                  vannak eltemetve. Pedig a mécset is eloltották, mert fogytán
2951 XI  |                   mint valami jókedvû öreg medve.~- Hát most már valljátok
2952 XI  |                csizmácskáit, s fölugrott a medvebõrös kanapéra, amin Harkabusz
2953 V   |            szövevényes növésû tüskebokrok, medvetalp levelû, szúrós kaktuszok.
2954 V   |                 olyan tövébõl kiszakajtott medvetalpú kaktusz. Fúróval ültetett
2955 XIV |                 annak, aki kegyelmével így megajándékozta az öregségüket.~És együtt
2956 X   |                    Az Isten mindnyájatokat megáldjon!~S azzal megindultak szép
2957 VI  |            Mindenki Jánoskája~Annál jobban megáldotta az isten az öreg Posztószél
2958 II  |                lehetett azt nevetés nélkül megállani, ahogy az öreg kevélyen
2959 X   |                 lobog a szemükben, hogy ez megállítja a könnyeket. Ó, micsoda
2960 II  |                    nekik a bölcs bagoly:~- Megálljatok csak, majd láttok szépet,
2961 I   |                    versikét nevetés nélkül megállni annak, aki értette. Azt
2962 V   |           ketyegtek, e fölött a ház fölött megállott az idõ, csak a szú percegése
2963 IX  |                voltak szelídülve úgy, hogy megálltak az embernek. Nem féltek,
2964 II  |                    adni! Hogy az uraság is megbéküljön, a becsületnek se legyen
2965 X   |                felüdített embert, állatot. Megbékült már az isten: vizet már
2966 VII |                  jártunk kubikon, akkor én megbetegedtem, az apám beadott a kórházba.
2967 IX  |                 szõlõt, veteményt, mindent megbolondított a napsugár. Még a fecskék
2968 IV  |              Kiverte a pipából a hamut, és megcirógatta a macskát.~- Jól van, Buksi,
2969 XI  |                    Nem tudta volna azt más megcsinálni. Csak az a kár, hogy ezek
2970 II  |                 majd megszelídül, ha a dér megcsípi.~Ugyan kire értette? A kökényre-e
2971 VIII|                    örültem, mikor a mátyás megcsipkedte az orromat, és láttam, hogy
2972 VIII|                    szerette a meleget), és megcsípte a Madzagnak a fülét.~- Mérrr,
2973 X   |             elkapni a köntöse szélét, hogy megcsókolhassa! S milyen kevélyen hárította
2974 IV  |                    azon mesterkedett, hogy megcsókolja a Csitári uram kezét, de
2975 XI  |                mióta az édesanyja utoljára megcsókolta.~A két gyerek maga is bóbiskolni
2976 X   |                     hogy torolja meg ezt a megcsúfoltatást.~Mit lehetne még elvenni
2977 VI  |                  karjára kapja a gyereket, megdöcögteti egy kicsit a hátát, odaütögeti
2978 VI  |           egyszeribe segített a kisborjún. Megdörgölte az orrát varádicsgyökérrel,
2979 II  |         ijedtségtõl, mint télen a gyík. De megelevenedtek, mint tavasszal a méhkas,
2980 IV  |               koldus csak olyan helyen tud megélni, ahol sok a módos ember.
2981 II  |                  tettem. De már ezért csak megérdemlek egy kis csemegét.”~Azzal
2982 II  |               egymásnak a szavát, mindjárt megeredt a kötözködés.~A sárgarigók
2983 IV  |                  de kicsípted magadat! Tán megérezsted, hogy úri semélyem állít
2984 VIII|             szomorúság. Majd meglátja, aki megéri. Fütyü azt mondta erre,
2985 I   |                 serettem vóna pedig eccser megérni, hogy a zsén vetésemet is
2986 VIII|                    mondta erre, hogy õ már megérte. Soha ilyen nagy somorúsága
2987 XII |                 kép mosolygott, kezdte már megérteni a beszédjét.~- Az istenházát
2988 VI  |                  legyintett Jánoska, mikor megértette a nagy ítélet okát. - Tudnék
2989 X   |                  övé fáj tíz esztendeje!~- Megértettem mit akartok - vágott közbe
2990 IV  |                  én úgy seretem, hogy majd megesem õket - békétlenkedett Fütyü.~-
2991 I   |                  isten is elmosolyodott, s megesett a szíve a sok ijedt emberen,
2992 II  |                 kezét.~- Ó, ez az oktondi! Megeszi az uraság madarát, és azt
2993 VI  |                találnak meg, azóta már rég megettek volna a sasok.~Kár lett
2994 VI  |                  egyik az, hogy a keszegek megették a szúnyogtojásokat, a másik
2995 VI  |           asszonynéném?~- Hát amelyiket te megettél, Jánoskám. Anélkül sose
2996 VII |                    kolbáskával. Mióta azst megettem, azsóta semmi más ételnek
2997 II  |              felelte:~- A madár? A madarat megettük.~Azzal odamutatott nagyobb
2998 XI  |               izzadja ki álmában azt a kis megfázást.~A két gyerek aztán kifelé
2999 IV  |                    volt, mert még arról is megfeledkezett, hogy az ürgekirály micisapkája
3000 III |                    sem szaladtak el, mikor megfenyegette õket a görbe botjával:~-
3001 IX  |                    két falu a putri mellé. Megfért már egymással szép békességben
3002 VI  |                    Még a putrit is egészen megfiatalította. A nádszegésérõl leszaggatta
3003 IV  |                Isten elõtt. Azért õ mindig megfizet, ha késõn, ha korán. No,
3004 X   |           gondjukat. Mikor a tartozástokat megfizetitek, vihetitek a porontyaitokat.
3005 II  |                húzhatta azt! Amit Mák Máté megfog, meg van az fogva.~- Nem
3006 VIII|              csúfolja, s ilyenkor rendesen megfogja neki a nyakán a bõrt, s
3007 III |              botjával:~- Ejnye, hejnye, de megfogott benneteket a dicséret! Szép
3008 II  |               Nekopogi, a ciráki kovács -, megfogták azt a nyirákiak régen.~-
3009 XI  |                   fogva a Madzag mindennap megfordult a Posztószél-palota meg
3010 XI  |                   meg ráugrott a hátára, s meggázolta úgy, mintha csak hordókáposzta
3011 V   |            hangjában! Harkabusz még jobban meggörbítette a nyakát, még susogóbbra
3012 IX  |             harmatocska sem. Egyszer az is meggondolta magát és elmaradt. Ugyan
3013 VII |            hallottak máma.~Mire Posztószél meggyújtotta a cserépmécsest, akkorára
3014 X   |                   áldassék az õ neve, mert meghagyta a gyerekeinket.~A nagy úr
3015 I   |                  úgy szétszaladtak, mint a meghajított varjúsereg, ahány, annyifelé.~
3016 X   |                 Veronka testvérem is, hogy meghálálja nektek, ami sok jót az öregapánkkal
3017 VII |            édesanyámat én nem is ismertem. Meghalt még ölbeli koromban. Az
3018 IV  |                    Erre ostán az uraság is megharagudott, ost asondta, gyere közselebb,
3019 XI  |                mintha a saját fülét akarná megharapni, aztán fölfújta-a képét,
3020 X   |               uraságnak. Ha segítséget ad: megháromszorozva adják azt vissza jövõre.
3021 X   |                    bakacsinkárpit hirtelen meghasadt, s megmutatta, hogy mi lakik