Rész

3022 VIII|                   erre õt a karjára kapta, meghintáztatta a levegõben, s mire visszatette
3023 VII |              háziállattá lépett elő, mióta meghízott, hiába csipegette a lába
3024 II  |                 kiöntött borsó. Az emberek meghökkentek: az ám, a madárról egészen
3025 V   |                  fizetnek, mert a víz most meghordja a földet iszappal, és az
3026 V   |                szolga. Az uraság elõtt úgy meghunyászkodik, mintha nem is õ volna.~
3027 IV  |                     hogy ilyen lázársorban meghúzhatta magát a homokosgödrök közt.~
3028 VI  |                 kenyeret vágtak neki, hogy meghúzta a tarisznyáját. No, arra
3029 XII |                   napsugár, és tódult be a megifjult erdõk, mezõk fûszeres illata.
3030 XII |              istenházát mind a két faluban megigazíttattam: jól tettem-e? A balástyai
3031 XI  |                    füle.~No, ettõl Veronka megijedt ugyan, hanem a varjúk nem.
3032 VI  |               Nyirákra! Hanem aztán bezzeg megijedtek, mikor kékült, zöldült a
3033 XIII|                  zsibongását, akkor nagyon megijedtem. S mikor leszállt az éjszaka,
3034 XIII|                 Thurán Jánoska nevelõapját megilleti. A temetésen Fütyü vitte
3035 IV  |                   fel a fejét Fütyü, s úgy megilletõdött, hogy mikor Veronika betálalta
3036 XII |                kiáltja le Veronka, s azzal megindul a két gyerek kergetõdzve
3037 X   |          mindnyájatokat megáldjon!~S azzal megindultak szép csendesen mind a ketten,
3038 X   |                 mégiscsak visszafordult, s megiramodott hazafelé. Hanem annyi esze
3039 IX  |                    abból lehet a legjobban megítélni, hogy Fütyü hetek óta feléjük
3040 VIII|                   Mégpedig magostul. Aztán megitta a levét. Utoljára pedig
3041 IV  |                 annak jó szeme van. Az már megjárta ma a gazdaságot. Fogott
3042 XII |                    Posztószél az elsõ, aki megjelenik a Varjú-vár kapujánál. Persze,
3043 VIII|               Posztószél pipáját, szerette megkacimbálni a Veronka befont haját,
3044 X   |                     vágott közbe kurtán -, megkapjátok a halasztást az árendafizetésre.
3045 V   |             esztendõ óta minden áldott nap megkérdezte ezt attól a képtõl. S az
3046 IV  |                   elõkereste az új szûrét, megkereste a Jánoska kalapját. Arrul
3047 III |                   Kimásztak a verembõl, és megkerülték azt a nagy homokpartot,
3048 VII |                  van a két falunak.~Másnap megkezdõdött a csincsésben az iskola.
3049 X   |                   Erre aztán nekibõszült a megkínzott állat, és leszegte a nyakát.~-
3050 VII |    ákom-bákom-rákom. S mikor vadvirágokkal megkoszorúzva, dalolgatva, ugrándozva
3051 V   |                 gazdag szegények házát jól meglaktuk: most már gyerünk odább
3052 IV  |                 lesz annak, ha a Harkabusz meglát. Márpedig, mondom, én el
3053 VIII|                 esõ: nagy szomorúság. Majd meglátja, aki megéri. Fütyü azt mondta
3054 III |                       Megállj, öccse, majd meglátod, mennyivel különb ennél
3055 VIII|               körülvillogtatta a szemét, s meglátott a padkán egy nagy tál aszalt
3056 XI  |                   de hol, mit?~Szerencsére meglátták Vendelt, ki a lépcsõház
3057 III |                  szél, de egyet sem tudott meglebbenteni. Be volt az rozsdásodva
3058 XII |                     akkor nagy harsogással meglebbentette a szárnyát - s hirtelen
3059 II  |                    azt üzeni, hogy a madár meglegyen, azt elõ kell teremteni -
3060 IX  |                   az egyik árnyék hirtelen meglengett, mint valami szörnyû malomvitorla,
3061 XII |                    Kije marad annak?~- Hát megmaradnak a többiek; a Madzag, a Buksi,
3062 IV  |                  kis unokájánál.~No, igaz, megmaradt a béketûrése is, meg a mindenféle
3063 III |             Posztószél a vadludat, s azzal megmarkolászta neki a begyét. - No, mit
3064 XII |               étvágyuk támad, ha az uraság megmondja nekik, hogy visszavihetik
3065 II  |           tapsikolt a maszatos kezeivel:~- Megmondta azt nékem az édesapám!~-
3066 IV  |                   is kicsinosította magát. Megmosakodott friss harmattal, csizmát
3067 XII |               eredj! Vidd haza hírül, hogy megmozdult a halott szív!~Másnap már
3068 XI  |                    képen a puska úgy, hogy megmozgott bele a zápfoga.~Hanem ettõl
3069 II  |            gyerekünk vagy már, öccse. Majd megmutatjuk mi a nyirákiaknak, mi az
3070 V   |                  most az uraság jobb keze. Megnézésre méltó jeles ispán, csakhogy
3071 VII |                    koldusnak, ha a szárnya megnő! - aggóskodott az öreg. -
3072 IV  |                    folytatta Fütyü -, majd megnövekszik ezsen a drága jó levegõn.~
3073 XII |                    nagy úr leszel te, mire megnõsz! Kastélyod, falvaid, földjeid,
3074 XI  |          kinyújthatta. Azt azután a Madzag megnyalogathatta, s Jánoska is behúzhatta
3075 VII |            összeszedegette az asztalról, s megnyalogatta a köcsög szélét.~- Hát csak
3076 IX  |               betegség bántaná. Sugárkévéi megnyújtották az emberek árnyékát, mely
3077 II  |                    vetéseket, ha már eddig megõrizte.~Zajgott is a Makkos-erdõ
3078 II  |              Hiszen jó az isten: majd csak megõrzi még addig a vetéseket, ha
3079 XII |                  köztük, az veszi magához? Megosztja vele a szalmavackot, a kolduskenyeret?~-
3080 VIII|                amit hozott, azon hûségesen megosztozott a Madzaggal. Minden csontot
3081 IX  |                voltak a mezõk, mint valami megpörkölõdött abrosz. Ahol a sáskák rezgõ
3082 IX  |                 sáska nem úrnak való kost. Megpróbáltam.~Nem nevette el magát senki.
3083 IV  |                    fél kezével a vállam és megrázott: „Honnan ismered te az Isten
3084 II  |                   kapta meg a gyereknek, s megrázták, mint molnár a zsákot:~-
3085 XI  |                 sújtott vele akkorát, hogy megrepedt rajta a bõr. A két gyerek
3086 VIII|               vállára repülve.~Jánoska úgy megrettent, hogy majd elejtette a fejét.
3087 V   |               kasznár kisuttyant az ajtón, megroskadt, mint egy korhadt fûzfa.~
3088 VI  |                villogó szemmel.~Hát még ha megsejtette volna, hogy miféle titkos
3089 III |                    érte egyebet, csak hogy megsimogassák.~- No, gyerek, most már
3090 VII |              szellõ ide nem lopva járt be, megsimogatni a kipirult arcocskákat,
3091 III |              Posztószél a gyereknek, aztán megsimogatta a kislány haját. - Hoztam
3092 VIII|                  hiszen, gyermekeim, sokan megsiratjuk még ezt a telet! Tudják
3093 II  |                   határban is minden fület megsüketítettek: mind nem ért az semmit.
3094 II  |               hamvára, amelyiken a madarat megsütötték. Ott volt a hamuban a nyárs
3095 XII |                észre, hogy az úri cselédek megsüvegelik õt, a koldust! Elereszti
3096 XI  |                 zápfoga.~Hanem ettõl fogva megszakadt az üzenetküldözgetés. Lehet,
3097 XII |                     hogy a két koldus falu megszán egy kis csavargó gyereket?
3098 II  |                   Thurán Benedek. No, majd megszelídül, ha a dér megcsípi.~Ugyan
3099 VIII|                  hol rejtegette addig, míg megszelídült, s egy reggel becsempészte
3100 II  |                mondta a gyerek. Egy kicsit megszeppent, hogy az álom kiment a szemébõl,
3101 XIII|                    többet magamtól. Nagyon megszerettem, õ is hozzám szokott, s
3102 IV  |                    húszassal. A búzáját is megszerezzük egy kötés dohánnyal! Hadd
3103 XII |               Harkabusz.~Harkabusz annyira megszokta már a csodákat, hogy ezen
3104 XII |                   mögött, de csak nem bírt megszólalni. Most is el-elfulladt a
3105 IV  |           pecsenyét érdemelsz ma, szolgám. Megszolgáltál érte.~- Nini, öreg Postósél -
3106 XIII|             készítõmestere. Thurán Benedek megszorította neki a kezét, de õ már nem
3107 IV  |                  embert. De a Buksi macska megtalálja, mert annak jó szeme van.
3108 V   |               ispán, csakhogy nagyon nehéz megtalálni, olyan kicsire termett férfiú.
3109 XI  |               Jánoska. Hanem aztán Veronka megtalálta az ákombákomok nyitját.~-
3110 X   |                nyakát.~- No, megállj, majd megtanítalak én vágtatni!~Hasztalan igyekezet
3111 VII |               tizsannyit adok, ha engem is megtanítas olvasni.~- Nem tanulnád
3112 X   |              gazdáját.~- No, látod, én meg megtanítlak repülni!~Most már galambtojásnyi
3113 VII |                    szomszédjával. A gyerek megtanulja az apjától, s nagyon szégyellne
3114 XII |             eleresztette a madarat. Hiszen megtarthatta volna, õ, a gazdag úr azt
3115 IX  |                 Ahol a sáskák rezgõ serege megtelepedett, ott korommá égett, ami
3116 VI  |                    a tocsogó mélyebb lett, megtermett benne a hal is. Biz ez csak
3117 IV  |                    húszassal. A búzáját is megtetézzük szüretre egy kosár szõlõvel.
3118 II  |                   Nekopogi bácsi?~- Mit-e? Megtették bírónak. Ne féljetek, ki
3119 IX  |                 elfogyott. Harkabusz pedig megtiltotta a makkszedést az urasági
3120 IV  |                     Vissza se tette. Ahogy megtörülgette vele verejtékezõ homlokát,
3121 XI  |                  putriba. Errõl öregapó is megtudhatta, hogy nem ette még meg Harkabusz
3122 VI  |                   baj lett volna annál, ha megtudják, hogy ciráki kakastejjel
3123 XI  |              miránk?”~Egyszer aztán ezt is megtudták. Ahogy Jánoska õdöngött
3124 II  |                   piszkafákkal minden ágat megütögettek, a kereplõkkel még a hetedik
3125 VIII|               meleget tartanak. S ekképpen megvackolva, háládatos szívvel adta
3126 III |                 gyereknek. - Tudod, nagyon megválasztom a szomszédokat.~A kisfiú
3127 XIII|           szépségében, csak a lakói mintha megváltoztak volna. A Madzag nagyon keservesen
3128 XII |                unokácskámét, a Jánoskámét. Megvan-e még az tinektek, fiúcska?
3129 XI  |              Krzsamecskó. - Annál sokabban megvannak, mentül többet ijesztgetem
3130 XII |              délben.~- De már azt magam is megvárom. Úgyis paradicsomos káposzta
3131 IV  |                ennél sebbet is, jobbat is. Megverte ám azs Isten ast a gonos
3132 IV  |                   le róla Suhajda Péter, s megvetõleg bökte meg az ostornyéllel
3133 XII |          fiatalodni. Mintha az õ szívét is megvette volna a két falusi gyerek.
3134 XI  |                    mikor már minden szívet megvettek a kastélyban.~Az öreg Vendelnek
3135 I   |                    No, azok bizony könnyen megvidámodtak. A virágok egyszeribe fölemelték
3136 X   |                 csontja a két bírónak, úgy megviselte õket az ínség. Lehet ugyan,
3137 IV  |                   a kutyák közé. De hiszen megvívott az azokkal, s mire kiértem
3138 IV  |                   a micisapkát! Ha a széle megvolna, ma is elhordhatná a ciráki
3139 XIV |                   kikötötte, hogy csak úgy megy el a lakodalomba, ha ott
3140 XII |                  hogy meg se mondtad, hova mégy. Rossz, rossz, rossz gyerek
3141 IV  |                Márpedig, mondom, én el nem megyek innen, míg nem látom az
3142 III |                   virágtalan növény.~- Ide megyünk? - kérdezte szorongva a
3143 VI  |                    õket.~Jánoska befogta a méheket, s akárhogy szabódott, csak
3144 VIII|                   be, mert nem tudja mikor mehet ki. Hát te, Jánoska, vetted-e
3145 VIII|                    nem olvad. Addig én nem mehetek el tõletek.~Hát ez egészen
3146 II  |           megelevenedtek, mint tavasszal a méhkas, mikor Dorigó csõszné összeütötte
3147 XII |                    Navalka uram valósággal mekegésre fakadt csodálkozásában,
3148 VII |                    sereinek ebbõl a csudar melegbõl egy kicsit eltenni télire.~
3149 VII |    kristálykupolája borult rájuk ragyogón, melegen. A szellõ ide nem lopva
3150 III |                    szeretet még tán sohase melegítette a kis szívét.~Se arra a
3151 XI  |                     A vénségnek akkor nagy melegség futott át a szívén. Nini,
3152 XI  |                    olyant a százgombos kis mellény alatt. Különösen mikor Veronka
3153 XI  |                  nehéz szorongást érzett a mellénye alatt.~- No, én nem félek.
3154 VI  |                   azt én mondom! - ütött a mellére diadalmasan villogó szemmel.~
3155 II  |                  öreg kevélyen veregette a mellét. Meg is ölelgették úgy,
3156 VII |                    Semmit - mondta Jánoska méltatlankodva.~- No, én éppen tizsannyit
3157 V   |                   görnyed Harkabusz, annál méltóságosabbnak tetszik Thurán Benedek.
3158 VI  |                  vizének, s hogy a tocsogó mélyebb lett, megtermett benne a
3159 V   |               mintha nem is õ volna.~Minél mélyebbre görnyed Harkabusz, annál
3160 IX  |                   A rekedten bõgõ állatok, melyek tehetetlenül fetrengtek
3161 VIII|                  hogy mért bújnak le olyan mélyen az iszapba! Hát tán az a
3162 VII |               kinek mennyi liszt jár érte, melyikbõl mennyi volt a vám.~- Apó -
3163 XII |                     azt próbálgatják, hogy melyikük bírja hamarább elkapni a
3164 VII |               kocsiút porába, de nem sokra mén vele, ha Ambrus Gergely
3165 X   |           flastrommal. De hiszen azért nem menekszik az a sok koldus az õ keze
3166 X   |                  alól!~Nem is akartak azok menekülni, inkább idejöttek a helyébe.~
3167 V   |                    Az egyik sarokban egész ménes hintaló. Se kopás, se ütõdés
3168 IX  |              gyilkos napsütésben.~„Hívnak, menjünk; elátkozott föld porából
3169 X   |                  kenyeret is, csak el kell menni érte.~Ezt már Jánoska eszelte
3170 X   |               tájon idegen hang volt már a mennydörgés, az riasztotta meg. Szemmel
3171 X   |                 hajú tök. Mind földagadt a mennyei parittyakövek helye. Most
3172 IV  |               gyereket.~- Ast nézsem, hogy mennyire elütöttél azs édesapádtól.
3173 IV  |                 kinek odaadni a veszendõbe menõ ételmaradékot. Van, aki
3174 I   |                   csörgése, méhek döngése, menták illata, pipacsok lélegzése.
3175 IV  |              valaha.~- Hát kitõl mi telt - mentegetõdzött János gazda -, többet is
3176 XII |                    tudom, hol a sírod! Úgy mentél el, hogy meg se mondtad,
3177 XI  |                  Annál sokabban megvannak, mentül többet ijesztgetem õket.~-
3178 XIV |         Krzsamecskóra, aki most nyújt át a menyasszonynak egy gyöngyvirágbokrétát,
3179 IV  |            egyetlenkét siratja. Azsóta nem mer azs emberek seme elé kerülni.
3180 XII |               gyerek szinte nyakfájdulásig mered föl egy fára, amelyiknek
3181 VIII|                    Máté uram haragos szeme meredezett, hanem a Veronka csillagszeme
3182 VII |                    aztán tudnál te írni? - méregette Posztószél a gyereket a
3183 III |             Sok-sok lecsukott ablaka vakon merészkedett a világba. Minden sarkán
3184 II  |             dombjának a tetejérõl kevélyen merészkedik bele a két határba. S amennyi
3185 III |         szomszédokat.~A kisfiú ugyan hiába meresztette a szemét, sehol észre nem
3186 IX  |                   homokban és kétségbeesve meresztgették homályos szemüket a gazdáik
3187 V   |                    még a homlokán is olyan merev tüskék ágaskodnak, mint
3188 XII |                     Csak azt a képet nézte mereven az asztalka felett, csak
3189 IX  |                  kopasz nyakú állatok. Sok mérföld messzeségben megérezték,
3190 X   |                   Szemvakító tûz, amelynek mérföldekre elhallik a lobogása.~A paripa
3191 XI  |                  Harkabusz fülig vörösödve mérgében, leguggolt a hóba, s elkezdte
3192 IX  |              Mindössze a rikácsolásuk lett mérgesebb.~Harkabusz uramat is friss
3193 XII |                kordován csizmácskát magára meri venni.~- Az a! Született
3194 XIII|                   sok idõm van hátra. Hogy merjek én az Isten elejbe állani
3195 XI  |                  valljátok meg nekem: hogy mertetek bejönni a rettentõ Harkabuszhoz?~-
3196 II  |              kérdezte Mák Máté -, hát hogy mertétek megenni azt a mátyást?~-
3197 II  |              kínálkozik” - mondta édesapó, merthogy engem is annak hívnak. Hanem
3198 II  |            becsületét!~Úgy volt az, mint a mesében, ahol a szépen szóló furulya
3199 VI  |                szemét barkacsomóval, addig mesélgetett neki a jó istenrõl, míg
3200 VIII|                 csillag! Jánoska éppen azt meséli, hogy milyen bohóságot álmodott
3201 XII |            cigányról. Arról pedig volt mit mesélni. Lám, mikor azt a fél kesztyûcskét
3202 VIII|                  Az volt a legkülönösebb - mesélte a gyerek -, hogy csupa csipke
3203 XI  |                     ezen lehetett nevetni. Messze van még a tündérkirályság,
3204 IX  |                 nyakú állatok. Sok mérföld messzeségben megérezték, hogy itt tor
3205 I   |                beadták szabóinasnak Keszeg mesterhez.~Csupa szerencse, hogy a
3206 IV  |                    a kocsiról, s mind azon mesterkedett, hogy megcsókolja a Csitári
3207 VIII|          tanítómester is átalakult nádvágó mesterré. Gyûjteni kellett a téli
3208 VI  |                     Fölváltott az unokám a mesterségben. Most már itthon pipázhatok
3209 IX  |                    búnak a fejed. Félted a mesterséged, ugye? Sok les azs idén
3210 II  |            Kinevelem koldusnak. Ráhagyom a mesterségem, ha kiöregszem belõle. Legalább
3211 VII |                  eléjbe adták, hogy milyen mesterségre adta Jánoska a fejét, azon
3212 III |                    nem való, mert a jószág mételyes lesz rajta. Nem boldogul
3213 V   |              vakuló üvegû ablakon. A drága metszett tükrök elszoktak attól,
3214 VI  |             szüreten megfázott. Jó arrul a méz nagyon, úgy tanulta õ Posztószél
3215 VIII|                  neked már nem jutott se a mézes fokhagymából, se az olajos
3216 IX  |         gömböcskéket terem, hogy ha azokba mezítelen talppal belelép az ember,
3217 I   |                   ágaskodtak. Tarkállott a mezõ Ciráktól Nyirákig, mint
3218 XIII|                    varrjon labdákat az égi mezõkön.~- Csudálatosak az Isten
3219 IV  |                    a jó szíve.~Adjon isten mézses csíkot! - köszönt oda hozzájuk. -
3220 VIII|              Megtanult csaholni, megtanult miákolni, meg a szájában tartani
3221 IV  |               ugyancsak! Nem telt bele egy miatyánknyi idõ, már akkor ott álltam
3222 IV  |                  Kidukál pedig az teneked. Mibe kötnéd másképp húsvétkor
3223 IV  |                 Suhajda Péter. - Lesz neki mibõl. Újesztendõtõl fogva fölemeljük
3224 IV  |         megfeledkezett, hogy az ürgekirály micisapkája is kipottyant a kalapból.~-
3225 IV  |           édesanyámtól, hogy azs ürgekirál micsisapkában jár.~Mikor készen voltak
3226 III |               mindjárt meg is mondta, hogy micsodák.~- Innét hordták valamikor
3227 VIII|               nyögsz annyit, Fütyü bátyám? Mid veszett el?~- Jaj, esem
3228 IX  |                    kasznár urat. Ne fájjon miértünk az õ feje. Mire ideje lesz,
3229 VI  |                    megsejtette volna, hogy miféle titkos tudománya van Jánoskának!
3230 II  |                     de nagyon fojtós volt. Mifelénk jobb ízû a vadkörte is.~-
3231 VIII|             világon, mint mikor õt a Buksi Mihálynak csúfolja, s ilyenkor rendesen
3232 II  |               keresték, s meg is találták, mihelyt a nap kisütött.~Ebben a
3233 VIII|               érteni kell ezt a tudományt. Mihez értsen, ha még az idõhöz
3234 III |                 ilyen jó helyre juttatott. Miközénk nem könnyûszerrel juthat
3235 VIII|                 esik, annak álló estendeig mindég helyén les azs étvágya.~
3236 II  |               gyerek vagy te.~A fiúcskának mindegy volt, nem sokat értett az
3237 I   |               egyebet, csak hogy a madarat mindenáron elõkerítsétek. Bizonyosan
3238 VI  |             Meglátszott annak a keze nyoma mindenen, amihez hozzáért. Még a
3239 VII |                 boltok felírásairól, mikor mindenfelé kódorogtunk.~Posztószél
3240 VI  |                   Látnivaló, hogy ez a pör mindenképpen méltó volt Cirákhoz és Nyirákhoz,
3241 IV  |                   járta az egész családot. Mindenkinek meg kellett simogatni.~-
3242 V   |                    mindent. Ez volt neki a mindennapos foglalkozása. Azért nem
3243 IV  |                szegény, aki nem tolakszik, mindennel beéri, s szûk esztendõben
3244 XII |                     jól - mosolygott a kép mindenre -, azt hajtogattam én neked
3245 X   |                    a szavak ütötték meg:~- Mindenünket elvette az Úr, de áldassék
3246 VI  |                  furulyája megszólalt, ott mindenütt elejbe szaladtak a házakból:~-
3247 IV  |                 egyet-mást. Jutott belõlük mindenüvé, még Fütyü is beduggatott
3248 XII |               gyermeki örömmel.~Posztószél mindezt nem látja, amikor kérges,
3249 X   |                    most elmehetek kezesnek mindnyájatok helyett, ugye, én vagyok
3250 X   |            öregapánkkal tettetek. Az Isten mindnyájatokat megáldjon!~S azzal megindultak
3251 IX  |                   annak meg nem árt semmi. Mindössze a rikácsolásuk lett mérgesebb.~
3252 V   |                     mintha nem is õ volna.~Minél mélyebbre görnyed Harkabusz,
3253 X   |                     akinek kedve volna még minket is megenni!~Csakugyan szinte
3254 XI  |                    az most? Ugyan gondol-e miránk?”~Egyszer aztán ezt is megtudták.
3255 II  |                    vele, Nekopogi bácsi?~- Mit-e? Megtették bírónak. Ne féljetek,
3256 III |                Afféle csincsés, csereklyés mocsár, aminek gazdaember semmi
3257 VII |                   azt értették, hogy nincs mód a két falu összebékítésére.~
3258 V   |                  is, mint a többi.~- Olyan módban van, hogy már örökbe fogadott
3259 IX  |                     a meleg szél üres zsák módjára szétfújta õket. A nap kisütött,
3260 IV  |                    tud megélni, ahol sok a módos ember. De ahol mindenki
3261 X   |                  megmutatta, hogy mi lakik mögötte. Szemvakító tûz, amelynek
3262 XI  |              szemét porral onnan a kerítés mögül, hogy Harkabusz csak úgy
3263 X   |                  õket, s zúdította rájuk a mogyorónyi jeget. Erre aztán a ló mégiscsak
3264 VIII|                  kell hámozni.~Fütyü bácsi mohón kapott a retek után, de
3265 XI  |                 mászom, mert én nem vagyom mókus. Én csak ezzel ijesztem
3266 XIII|                vitte a keresztet vadonatúj molnárkék ruhában, de látszott rajta,
3267 V   |              tovább a kasznár -, a gombosi molnárné nem bír törleszteni. Haladékot
3268 XII |                    jól tettem-e? A gombosi molnárnénak nekiadtam a malmot, hadd
3269 IV  |                      kapta föl a földrõl a molyette bõrgúnyát.~Jánoskának elszorult
3270 IV  |                   világát már lelegelték a molyok, de a cifráján meglátszott,
3271 I   |                 lesz, annak Harkabusz uram mond szép jó reggelt.~A hajdú
3272 XI  |             legjobb szívû ember. Ugyan nem mondaná meg, melyik bokorban vetettek
3273 XI  |                   jó uram, maga, ha valami mondanivalója van. Jobban ráér, mint én.~
3274 IX  |                hogy majd ázik-fázik. De ne mondhassa Harkabusz, hogy meg nem
3275 VIII|                  mondom, saladj, Fütyü, ne mondhassák, hogy kiestek a grácsiádból.~-
3276 IX  |                    istenes ember vagy. No, mondhatom, hogy a sáska nem úrnak
3277 XI  |                       Vendel! Hát hányszor mondjam még, hogy ennek a két kis
3278 II  |                    amennyi jóság.~- No, ne mondjátok, hogy két falu tart egy
3279 XII |              virágos tavaszról beszél. Azt mondod, hogy a sírban nincsen tavasz,
3280 XII |                 Úgy mentél el, hogy meg se mondtad, hova mégy. Rossz, rossz,
3281 IV  |                    vagyok, alássan kérem - mondtam én erre -, hát sok beszédem
3282 II  |                végén.~A sokaságon ijedelem morajlott végig, s Ambrus Pál összecsapta
3283 I   |                   figura az urasági hajdú. Mord képû égimeszelõ, akitõl
3284 V   |                 Madzagja a Varjú-várnak. Õ morogja el a kéregetõket, ha ugyan
3285 VII |                   azs ízsit.~S azzal még a morzsákat is összeszedegette az asztalról,
3286 IV  |               szegezte a tekintetét, aztán mosakodni kezdett. Posztószél maga
3287 XII |                  Vitte benne a kép sugárzó mosolygását is.~Varjú-vár kinyitotta
3288 XIV |                  ülõ öregúrnak, aki boldog mosolygással koccintja oda poharát az
3289 XII |                   s az mindjárt virágokkal mosolyog rá vissza. De csak jó is
3290 XII |                annak, aki olyan szépen tud mosolyogni, mint Krzsamecskó bácsi!~
3291 II  |                    oda az öreg bíróhoz, és mosolyogva felelte:~- A madár? A madarat
3292 VI  |                 mézet.~A harmadik helyen a mosóteknõ szivárgott: Jánoska egyszeribe
3293 IX  |                nyilván másfelé volt dolguk mostanában. Akkorát se lehetett belõlük
3294 IX  |              segíteni: elköltöztek ebbõl a mostoha határból. Nem maradt ott
3295 II  |                   tüskebokornak, jókedvûen motyogta magában:~„Õvelük is jót
3296 IV  |                sírt is, nevetett is, míg a motyót lehányták a kocsiról, s
3297 VI  |                   annak a gyereknek minden mozdulata. Meglátszott annak a keze
3298 XII |                  te elmentél, azóta ki nem mozdult a házból. Pedig az régen
3299 XI  |                   Mit tehetem varjakval? - mozgatta homlokán a bajuszt Krzsamecskó. -
3300 VII |             csiklandozta a nyakát egy szál muharral, arra se nevette el magát.
3301 XI  |                    hol.~- Nyilván édesapád mûhelyében - incselkedett Veronka.~
3302 XI  |                   Jánoska, mikor megunta a mulatságot, úgy megrázta a fát, hogy
3303 II  |                  hogy azt õ hajította el a múltkoriban az országúton, mert már
3304 IV  |                    a mindenféle barkácsoló munkában való ügyessége is. Ahogy
3305 VII |            jelentette ez, hogy vége a napi munkának, és kezdõdik a játék. Veronka
3306 I   |             reggelt.~A hajdú aztán hasznos munkát kívánt, és hazafelé fordította
3307 IV  |                 jár.~Mikor készen voltak a munkával, egy kis hûvöst kerestek,
3308 VII |                  tud-e írni?~- Adta gonosz muslincája, hogy belevágódott a szemembe!
3309 XII |                  kíváncsian.~- No, mátyás, mutasd, mit hoztál! Ez violamag.
3310 III |            sértõdjék, annak meg a gyereket mutatta be: - Ez lesz a kis gazda,
3311 VII |                    aztán?~- Hát ezzel e! - mutogatta Jánoska - a nádból faragott
3312 XIV |                       Nem baj, öreg Fütyü, muzsikálnak tehelyetted a kerti bokrokon
3313 XIV |         lakodalomba, ha ott nem lesz egyéb muzsikás õnála. Ezt pedig elég rosszul
3314 IV  |                 fogfájás ellen való fekete nadálygyökeret, a gyermekeknek sulymot,
3315 VIII|             madarat kergetett a zord idõ a nádasba. Olyanokat, amiknek a nevét
3316 VII |                dobosgém megszólalt a távol nádasokban, akkor Jánoska elhajította
3317 VII |                 arra tanítja a fiait ott a nádban, amit ő tanult fiókkorában.~-
3318 VII |                   a bölcs csacsogásba, s a nádirigók, a sármányok, a fügemadarak
3319 IV  |                  gazdaságot. Fogott is egy nádiverebet. Azzal törleszkedik hozzá
3320 I   |               kapta el. Belebújt a Reszege nádjába, mint a csík az iszapba.
3321 III |                    van annak ki a földbõl, nádkévékbõl összerakva szép kerek sátorformára.
3322 III |                   kibontogatott egy ásót a nádkupacok közül. (Ott volt a szerszámoskamra.)~-
3323 XI  |                     az pedig egy szál zöld nádlevél volt.~- Kizöldült már a
3324 IV  |                    Bújj-bele, kezes-lábas, nadrágocska, dolmányka, ködmönke, fehér
3325 VII |                 látta, hogy Jánoska száraz nádszálakat faragcsál a bicskájával.
3326 VI  |                 egészen megfiatalította. A nádszegésérõl leszaggatta a gubancos vadszedreket,
3327 VIII|                  tanítómester is átalakult nádvágó mesterré. Gyûjteni kellett
3328 II  |                áldott földet, amelyikben a nagyapák, a szépapák pora termi a
3329 V   |                  jössz már el a te szegény nagyapódért, akinek senkije sincs már
3330 XII |                  lelkem! Jössz már szegény nagyapóért? Látod odakint már nyílik
3331 XII |              nagyapó csak tréfált teveled. Nagyapónak senkije sincs a világon,
3332 VII |               tanított meg a kisbetûkre. A nagybetûket meg a városokban tanultam
3333 IV  |                 kegyetlenül, s közbe-közbe nagyokat ránt az inge ujján.~- Kelj
3334 II  |             csizmadia volt. Jól van, fiam! Nagyra nõj! Akkor Nyirák számoljon
3335 X   |                    Most már galambtojásnyi nagyságban zuhogott a jég. Mire hazavánszorgott
3336 VIII|                 még maradt egy fél cipónyi nagyságú. Azt Veronka szíves készséggel
3337 VII |                    õket hûs leheletével. A nagyvirágú szulákok, a tûzpiros füzények
3338 I   |                  Nyilván az is megunta már nálunk az életét.~A képmás haragosan
3339 I   |                   valami cifra irhás suba.~Napáldozat táján mind a két falu népe
3340 II  |                  fel az erdõt, a nyirákiak napáldozatról. Ahogy beljebb-beljebb nyomultak
3341 VII |                 jelentette ez, hogy vége a napi munkának, és kezdõdik a
3342 XIII|                  vettem a világot, s három napig csak egyszer álltam meg.
3343 VIII|                    Veronka ugyan karácsony napjára szánta a szilvát, hanem
3344 I   |               Furcsa faluk~Olyan Péter-Pál napját rég nem látott se Cirák,
3345 III |           bokrétához. Bizony azt se valami napkeleti ritka virágokból kötözték
3346 IV  |                    kerestek, mert fûtött a napocska, mintha fizetnének érte.
3347 VIII|                  hogy hiába is kívánnának. Napok óta, hetek óta esik a hó,
3348 VII |               dinnyét tegnap, azon a meleg napon. (Mert egy kis dinnyeföldet
3349 XI  |               húzta át a kilencvenkettedik napot is.~Éppen ezt a hibát igazgatták
3350 VI  |                    az arca, mint a kinyílt napraforgó. Hát még mikor Jánoska nekiadta
3351 IX  |                üveges szárnyukat a gyilkos napsütésben.~„Hívnak, menjünk; elátkozott
3352 V   |                   se húzta õket szét, hogy napsugarat eresszen be a vakuló üvegû
3353 XIV |                    az övéhez:~- Ne búsulj, nászom, nézem én õket tehelyetted
3354 XII |             elkotródott onnan.)~Veronkának nefelejcsbokréta volt a kezében, azt odatette
3355 VI  |          egyszeribe beöntötte szurokkal. A negyedik helyen lekvárt fõztek, de
3356 III |                    a földben van. Jó mély, négyszögletes verem, a fala kitapasztva
3357 I   |                    lógatta a fejét, mintha nehezellené.~- Jó estét, Vendel! - köszöntötték
3358 VIII|                mécses kanócát. Bíz az elég nehezen ment, mert a putriban acél,
3359 VIII|                    Jaj, drága sentjeim, de nehezsen talál be hozzsátok a segén
3360 II  |                  kezeivel:~- Megmondta azt nékem az édesapám!~- Mit mondott
3361 XI  |                   ott a drótkerítésen túl. Neki-nekiugrott szegény pára, azt se bánta,
3362 XII |            tettem-e? A gombosi molnárnénak nekiadtam a malmot, hadd neveltesse
3363 X   |                   az oldalából. Erre aztán nekibõszült a megkínzott állat, és leszegte
3364 IV  |               károgott Fütyü, hogy a Buksi nekiugrott, s tan a szemét is kiszedte
3365 II  |                  az örökbe fogadott fiával nekivágott a tüskebokornak, jókedvûen
3366 III |                 kanyarodott az országút, s nekivitt egy fenyõfaerdõnek. Furcsa
3367 IX  |                    kellettek már.~- Nagyon nem-seretem pecsenye azs övék. Isonyú
3368 I   |                    iá-t könyv nélkül, hogy némelyik gyerek könyvbõl se tudja
3369 I   |             kakasok se tudnak kukorékolni, nemhogy a tyúkok tudnának.)~A nyiráki
3370 XIII|                  váratlan vendég, mint aki nemsokára bevégzi az útját.~- Apám,
3371 I   |                    vóna a jég! (Soha semmi nemzetsége el nem vetett egy zabszemet
3372 II  |                 belefogott, elõadja minden nemzetségét.~- Az anyám Borona Borbála
3373 IX  |                   Hasen én nem figurázsok, nene! Vagy nem Sent János volt
3374 I   |               ijedelem fogta el a két falu népét, mint amilyen a kalitkában
3375 IX  |                 volt benne, hogy kiüzent a népnek az öreg Vendellel. Hogy
3376 IV  |                 cigány egy fél kesztyût.~- Nese, édes mézsem - nyújtotta
3377 I   |                 közt járkáló embereknek:~- Nesztek az új kenyér!~- Ránk tekintett
3378 III |                  télen. A fecskék se isten nevében laknak: õk meg ficsergéssel
3379 XIII|                 csetverneki Thurán Jánoska nevelõapját megilleti. A temetésen Fütyü
3380 XI  |          tudományát. Micsoda szép fenyõket nevelt ezen a sivó homokon! Nem
3381 XII |                   nekiadtam a malmot, hadd neveltesse belõle az öt gyermekét:
3382 VI  |                    gondoltál, öcsike, hadd nevessünk.~- Hát én csak amondó vagyok,
3383 I   |              imádkozik; mikor a nap kisüt: nevet.~Lám, maga a jó isten is
3384 XII |               szomszédságában! Hát ott még nevetnek is, ott még kacagnak is?~-
3385 VI  |                    gyíksárkánynak, s olyan nevetõs lett az arca, mint a kinyílt
3386 XIV |                  feje búbjára, hogy a nagy nevetségtõl a két bíró alig tudja egymást
3387 XIII|                 Jánoska félig sírva, félig nevetve. A beteg azonban elhárította
3388 VIII|                  elmulatta magát a Jánoska nevével, de a legnagyobb öröme mégiscsak
3389 IX  |                    retket a magyar ananász nevezet. Nem valami fölséges faj
3390 VIII|                     Nem is farkas már az õ nevük, hanem Harkabusz meg...~
3391 I   |                Fütyü cigány nem az ég felé néz, hanem a nyárfás felé:~-
3392 V   |                 Jánoska, Jánoska, hát mért nézel te nagyapóra olyan szomorúan
3393 XIV |               övéhez:~- Ne búsulj, nászom, nézem én õket tehelyetted is!~
3394 II  |                  Annyi furfangosság volt a nézésében, amennyi jóság.~- No, ne
3395 VII |            csimbora, ne edd meg mindjárt a nézéseddel azs embert, ha egy csiv
3396 XI  |                állt az ajtóban egy szigorú nézésû, kevély tartású, szép fehér
3397 XI  |                     A Veronkáéba ugyan nem nézhetett, mert az a kötõjét borította
3398 XIV |                  bárki hercegkisasszonynak nézhetne, ha ott nem látná maga mellett
3399 XIV |                 mindig ezeket a gyerekeket nézhetném - mondja a vele szemben
3400 XII |                  urat, aki szeretõ szemmel nézi, hogy a paraszt hernyócskából
3401 XIII|                   fûzfa alól. - No, eredj, nézsd meg azs apádat. Saladj,
3402 IV  |                    Fütyü a gyereket.~- Ast nézsem, hogy mennyire elütöttél
3403 I   |                    De hisen nemcsak azs Úr nézsett ránk, hanem azs uraság is.
3404 VII |             seretném, ha már azs isákomból nézsne ki - rimánkodott a cigány.~
3405 IV  |              nagyobb úr? Seretnék a semébe nézsni.~- No, azt nem javallom,
3406 III |              mennyország ablakai. Angyalok néztek ki azokból az aranyablakokból,
3407 I   |                  holdvilágot, mert sajtnak nézték.~Egyszerre csak olyan idõ
3408 XII |                    beszélt hozzá:~- No, ne nézz hát úgy! Hiszen nagyapó
3409 XI  |          csizmaszárát a korbáccsal.~- Hadd nézzek a szemetekbe!~A Veronkáéba
3410 V   |                 attól, hogy valaki beléjük nézzen. A nagy lábasórák nem ketyegtek,
3411 V   |                     A putriból a palotába. Nézzük meg, mi lakik ott. Lakik-e
3412 XII |                   zokogása.~- Gyerünk oda, nézzünk be - vett erõt Veronkán
3413 VI  |                  hogy a nyirákiaknak sohse nõ ki a bölcsességfoguk.)~-
3414 III |                   ez a szomorú, virágtalan növény.~- Ide megyünk? - kérdezte
3415 V   |               idegen palánták, szövevényes növésû tüskebokrok, medvetalp levelû,
3416 II  |                volt. Jól van, fiam! Nagyra nõj! Akkor Nyirák számoljon
3417 II  |                 nagyon rozsdás lakatban.~- Nono, csak kétfelé ne szakajtsátok
3418 VI  |                   orrát az orrocskájához: „Nosza, pisze, vesszünk össze” -
3419 IV  |                     Te vagy az, Jánoska! - noszogatta Veronka a fiút. Õ már akkor
3420 I   |                    elmenne szegénykéknek a nótázó kedvük, ha tudnák, hogy
3421 IX  |                   verni a szabadba. Bokáig nõtt akkorára a fû a legelõkön.
3422 I   |                     mikor az öregek is így nyájaskodnak egymással a Reszege vizén
3423 XIV |                  pedig maga a megtestesült nyájasság. Csak el kell nézni, ahogy
3424 XI  |             gyerekek? - kérdezte szokatlan nyájassággal, s levezette õket a kastélyépület
3425 XIII|                 aludt szegényke, s ahogy a nyakamat átkarolta, úgy éreztem,
3426 VIII|                   rendesen megfogja neki a nyakán a bõrt, s tán a lelket is
3427 VII |                  sép sagát! Ne féljetek, a nyakatokra csõdítem érte, aki két lábon
3428 XII |                  addig a két gyerek szinte nyakfájdulásig mered föl egy fára, amelyiknek
3429 IX  |                 azok, prédára éhes, kopasz nyakú állatok. Sok mérföld messzeségben
3430 VII |             Ezalatt a két gyerek már egész nyaláb levelet telerajzolt „i”
3431 II  |                 amott meg Csûr Illésné nem nyalábolja át bíró uramat.~- Gyertek,
3432 II  |               nyárs is. Egész sereg hangya nyalakodott a zsíros végén.~A sokaságon
3433 XII |                   maga is elgyönyörködik a nyalkaságán gyermeki örömmel.~Posztószél
3434 IX  |               öltött magára, amilyent csak nyár derekán szokott hordani,
3435 III |                 azt maga a gazda remekelte nyárfából.~- De hát ki fõz itten? -
3436 I   |              teteje úgy rajzolódott bele a nyárfák fölött a piros alkonyati
3437 I   |                    az ég felé néz, hanem a nyárfás felé:~- De hisen nemcsak
3438 X   |                   vette, milyen hűvös szél nyargalászik körülötte. Pedig elszoktak
3439 I   |                 Jeges tarajú fekete felhõk nyargaltak az égen. Ordító szélvész
3440 IV  |                   alja volt a Posztószélék nyári ebédlõje. Most is oda heveredtek,
3441 III |                   azon még szõnyeg is, így nyáridõben, gyönyörû, szép, nagy lapulevelekbõl.~
3442 VIII|           tulajdonsága, hogy amilyen hûvös nyáron, olyan meleg télen, hanem
3443 II  |          megsütötték. Ott volt a hamuban a nyárs is. Egész sereg hangya nyalakodott
3444 IV  |                     neki magának is valami nyavalyája támadt, az elvitte a fél
3445 XI  |              holnapot vagy se. Megfázott a nyavalyás a nagy varjúpártfogásban.
3446 IV  |           hirtelen-hamarjót, hármasával is nyelte a kukoricagombócot.~No,
3447 II  |                    énrám. Tudok én az urak nyelvén. Ne féltsetek engem Thurán
3448 VII |              jutott eszébe, hogy kiöltse a nyelvét a nyirákiakra, s a nyirákiak
3449 VII |                    leszaladt a „konyhába”, nyers krumplit reszelni, mert
3450 XII |                szabót. - Az az ni, aki ott nyesegeti a rózsafákat.~Navalka uram
3451 IV  |                 hallatszott a nyirákinak a nyikorgása.~- Hát ez mi? - ugrott le
3452 II  |                  te, te fiú?~- Arrul hát - nyikorogta a gyerek, sírásnak eredve.~-
3453 III |           betetejezve.~Maradt rajta akkora nyílás, amin a füst kivágódhatott,
3454 VII |                    bicskájával. Bizonyosan nyilat készít belőlük. De hiszen
3455 XII |              nagyapóért? Látod odakint már nyílik a tavasz. Milyen szépen
3456 III |                   konyhát.~A verem falából nyílt egy folyosócska, az egy
3457 VI  |        mindenképpen méltó volt Cirákhoz és Nyirákhoz, s ugyancsak legénynek kellett
3458 I   |              emberek fohászát, cirákiakét, nyirákiakét egyformán.~Fütyü cigány
3459 VII |                   hogy kiöltse a nyelvét a nyirákiakra, s a nyirákiak egyszer se
3460 I   |                 Tarkállott a mezõ Ciráktól Nyirákig, mint valami cifra irhás
3461 IV  |                   kocsi, már hallatszott a nyirákinak a nyikorgása.~- Hát ez mi? -
3462 II  |                     Nem a cirákit, hanem a nyirákit! - süvöltötték vissza a
3463 VI  |                   is kizavarta volna Cirák Nyirákot.~Úgy kezdõdött a nagy pör,
3464 VI  |                   de a tûz nem akart égni, nyirkos volt a tûzrevaló. Jánoska
3465 IX  |                imádsággal az istenházában: nyissa meg az egek csurgóit, mert
3466 XII |                   pókhálós függönyöket, és nyissák sarokra az egész sor ablakot.
3467 XI  |                  megtalálta az ákombákomok nyitját.~- Háromszázhatvanöt vonás
3468 IX  |                   máskor még csak a szemét nyitogatja, most már ki is teremte
3469 XII |               volna, csak kastélyablakokat nyitogatott volna. És akkor Thurán Benedek
3470 XII |                tûnik föl neki, hogy a kapu nyitva, a mindig zárt kapu! Nem
3471 XI  |                     mert olyan háládatosan nyögött, hogy maga is csudálta,
3472 VIII|                   nem kérdezte tõle:~- Mit nyögsz annyit, Fütyü bátyám? Mid
3473 XII |             szívemrõl ez a keserû emlék? - nyögte a másik öregember. S húzta
3474 XI  |                    a fejemhez.~El is aludt nyomban, de a két gyerek kezét még
3475 X   |                  ne induljon a szíve ennyi nyomorúságra. Ha a szívével nem beszélhetnek,
3476 XI  |                   Örömében még barackot is nyomott a Jánoska fejére, mikor
3477 II  |       napáldozatról. Ahogy beljebb-beljebb nyomultak az erdõ közepe felé, úgyhogy
3478 II  |                    királyfi a hattyútollas nyoszolyában.~Ki lehet ez a legényke?
3479 VI  |                  édesanya, ha nem azt, aki nyûgös gyerekét el tudja altatni!~-
3480 VI  |                   az öregasszony, s annyit nyûgösködött, hogy az egész háznépnek
3481 XI  |                    még hetek múlva se volt nyugta a két gyereknek. Az nem
3482 IX  |               tudtak éjszakánként aludni a nyugtalanság miatt. A házak tetejérõl
3483 XIV |                    Krzsamecskóra, aki most nyújt át a menyasszonynak egy
3484 X   |                  kicsi gyerekek siránkozva nyújtották lesoványodott kezecskéjüket
3485 II  |             féljetek, ki is lesznek ezután nyúlva a nyirákiak! Lesz már nekik
3486 IV  |              jáccsotok ezzsel a két kazsal ócska portékával? De hisen nincs
3487 V   |                  részgabonát. Sok benne az ocsú.~- Vissza kell õket kergetni
3488 IV  |                faluban. Legalább van kinek odaadni a veszendõbe menõ ételmaradékot.
3489 XIV |             cimbalomverõt és szégyenszemre odaállni a menyasszony és võlegény
3490 X   |                tormát reszelt volna, mikor odaborult Posztószél vállára, akinek
3491 IV  |                 vele verejtékezõ homlokát, odadobta a kendõt a gúnyákra.~- Ez
3492 VIII|          ráfektette a lábára, a Buksit meg odaédesgette a fejéhez. Azok jó meleget
3493 IX  |              ugyancsak dörzsölgette, mikor odaért a putrihoz. Az öreg fûzfa
3494 X   |                    kácsi” - akkor Mák Máté odafordult Ambrus Pálhoz:~- Gyerünk
3495 IX  |                    drágaságokkal.~Most már odaköltözött a két falu a putri mellé.
3496 XII |                   gyöngyvirágokat keresnek odalent a bokrok alján.~Mert úgy
3497 XI  |                    a rabságunkból.~Jánoska odalépett az egyik fenyõfához, neki
3498 V   |                 kisujj helyén egy csipetke odaszáradt lekvár. Az ajtóval szemben
3499 II  |           kötözködés.~A sárgarigók is mind odaszorultak, s nagyon meg voltak szelesedve.
3500 XII |                gyerek kezét a kezébe véve, odatérdelt velük a kép elé imádkozni,
3501 IV  |              kiszedte volna, ha a hirtelen odatoppant Posztószél el nem rántja
3502 VI  |                volt maradása tõle. Jánoska odaült a nagybeteg ágyához, s addig
3503 VI  |           megdöcögteti egy kicsit a hátát, odaütögeti az orrát az orrocskájához: „
3504 X   |                    örült, hogy bebújhat az odvába, s teleragaszthatja magát
3505 VI  |                   mondd el, mit gondoltál, öcsike, hadd nevessünk.~- Hát én
3506 III |                   lenyesett fele tele volt öklömnyi üregekkel. Az alsóbbakat
3507 II  |                 kifelé fordítja, akkor már ököl, csak ütni tud vele.~S ha
3508 I   |                alkonyati égbe, mint valami ökölbe fogott, haragos kéz.~Zúghattok
3509 XIV |                  ott dorombol a Benedek úr ölében. És nagyon csudálkozó szemeket
3510 II  |                 veregette a mellét. Meg is ölelgették úgy, hogy utoljára jajgatott
3511 XII |                  fogadott. Ott a kép elõtt ölelte szívére a koldusgyerekeket.~-
3512 II  |                Ambrus Pál, a nyiráki bíró, õelõtte is ott hempergetett a szél
3513 VI  |                 éppen mikor Dúl Márton már ölre ment volna Hamar Andrással,
3514 IX  |                   olyan haragoszöld gúnyát öltött magára, amilyent csak nyár
3515 XII |                válik úri pillangó. Jánoska öltözködik, szedi magára a bársonygúnyát,
3516 VII |                  Senki se tudott úgy ürgét önteni, mint õ, isten nyugtassa
3517 VI  |                csalogatták már Nyirákra!), öntötték bele a fodormentalevet,
3518 IV  |                 meg, kislány, mondd meg az öregapádnak, hogy fölemelte a falu a
3519 X   |          meghálálja nektek, ami sok jót az öregapánkkal tettetek. Az Isten mindnyájatokat
3520 VII |                     Be is szaladt a lányka öregapóhoz, hogy nézze meg Jánoskát,
3521 XI  |          ottfelejtenek. Sohse látjuk többé öregapót.~Jánoska adta a bátrat,
3522 XII |               Jánoska -, de hát Posztószél öregapóval mi lesz? Kije marad annak?~-