Rész

3523 I   |                      mondja háládatosan az öregbíró, s levett kalappal tekint
3524 I   |                  írni, de nagyot, mikor az öregek is így nyájaskodnak egymással
3525 XII |                  délibábjai elszálltak, az öregemberen megint erõt vett a zokogás,
3526 XII |             öregember szomorú álmait.~S az öregembernek csakugyan nagyon szép álmai
3527 VI  |                  és vetett bele dohányt az öregnek, répát, petrezselymet Veronkának.
3528 XIV |          kegyelmével így megajándékozta az öregségüket.~És együtt becézgetik a
3529 XIV |                  mondja a vele szemben ülõ öregúrnak, aki boldog mosolygással
3530 XII |                  szabó is. - Mikor lesz az örökbefogadás?~- Holnap délben.~- De már
3531 V   |            hegyében fekete varjak, ezek az örökkön gyászban járó madarak.~A
3532 XIV |                  Talán Fütyü cigány, akire örökség gyanánt szállt a putri,
3533 XII |      elgyönyörködik a nyalkaságán gyermeki örömmel.~Posztószél mindezt nem
3534 II  |                 bujdosok is. Azt se tudják örömükben az én atyámfiai, hova tegyenek.
3535 XII |                    friss gyepen. Jaj, hogy örülhetnél te annak, ha hátba puffanthatnád
3536 III |                  fejüket:~- No, két buksi, örüljetek hát egymásnak! Az ám, ni,
3537 I   |                tudja olyan szépen. Neki is örültek a nyirákiak, s egyszeribe
3538 VIII|                   sötét és hideg volt. Úgy örültem, mikor a mátyás megcsipkedte
3539 VII |                    lehetne ezt a két falut összebékíteni. Mégiscsak rossz azt látni,
3540 VII |                  hogy nincs mód a két falu összebékítésére.~Ez ebben el is múlt, hanem
3541 VII |                    A tűz a vízzel hamarább összebékül, mint ez a két falu egymással.
3542 II  |              morajlott végig, s Ambrus Pál összecsapta a kezét.~- Ó, ez az oktondi!
3543 XII |                gyerek vagy, Jánoska!~Aztán összecsókolta a mosolygó képet, s egyre
3544 VII |                    Cirákon volt valaha, de összedõlt, aztán újat senki se építtetett
3545 II  |                     majd láttok szépet, ha összeér a két piszkafás hadsereg!~
3546 III |              vánkost költeni.~Hazafelé már összefogódzva jött a két gyerek. Úgy hoztak
3547 X   |               Thurán Benedekkel.~A nagy úr összefont karral, szótlanul hallgatta
3548 VII |                  ahogy a vízitök gyújtónak összehordott nagy, száraz levelei közt
3549 XI  |                    kerestek itten? - nézte összehúzott szemöldökkel a furcsa csoportot.~-
3550 IX  |            meghagyott. Ha azt õrölt makkal összekeverik, abból lehet kenyeret sütni.
3551 XI  |            sajnálja senki.~Jánoska azonban összenézett Veronkával, s a két gyerek
3552 III |                  ki a földbõl, nádkévékbõl összerakva szép kerek sátorformára.
3553 VII |                   azzal még a morzsákat is összeszedegette az asztalról, s megnyalogatta
3554 IV  |             temetéseken a lobogót viszi, s összeszedi az alamizsna-krajcárokat
3555 XI  |                  Jánoskára. Még a kezét is összetette, úgy könyörgött:~- Ne bánts,
3556 VI  |                   malacot, hogy a létra is összetörjön.~De bizony háromfelé szaladt
3557 IX  |                égbe az se.~A fák sírásával összevegyült a szomjas barmok bõgése
3558 VIII|             mégiscsak az volt, ha a Buksit összeveszejthette a Madzaggal. Azt pedig olyankor
3559 IX  |              szándék hajtotta oda, csak az ösztön: hátha itt kap valamit.~
3560 III |                    Posztószél.~A vízparton ösztövér kákabokrok ágaskodtak, azoknak
3561 IV  |                  minden újesztendõ napján, öt-öt véka kétszerbúza minden
3562 X   |                    az õ szívük is, mint az övé fáj tíz esztendeje!~- Megértettem
3563 XIV |                   koccintja oda poharát az övéhez:~- Ne búsulj, nászom, nézem
3564 IX  |                   nem-seretem pecsenye azs övék. Isonyú somjazsik utána
3565 I   |                    áldás. S ahova száll az övével együtt száz meg száz lélek
3566 V   |               öregember, aki köztük lomhán õgyeleg, maga is olyan tövébõl kiszakajtott
3567 VIII|                hogy itt nem jó világ lesz. Õhelyettük a pipiskék jöttek elõ. Azok
3568 VII |                    a fiókák is. Bizonyosan ők is azt értették, hogy nincs
3569 II  |    belekapaszkodott Ambrus Pálba segedelem okából, s bizony kirántotta volna
3570 II  |              odamutatott nagyobb biztonság okáért annak a tûznek a hamvára,
3571 VI  |                   megértette a nagy ítélet okát. - Tudnék én annál jobbat
3572 II  |             Valamikor csak botosispán volt õkegyelme, de mióta az uraság elcsapta
3573 XI  |                azóta se voltak ilyen közel õkegyelméhez az angyalok, mióta az édesanyja
3574 IV  |                   Thurán Benedeknek hívják õkegyelmét.~- Jaj! - kapta fel a fejét
3575 VII |               kenyeret, az isten áldja meg őket. Hanem azon tanakszom én
3576 VII |                  nevetett Jánoska. - Hanem okosabbat mondok én neked. Terjeszd
3577 VII |                   a nyirákiak, azért olyan okosak.~Ezalatt a két gyerek már
3578 VIII|                   kiestek a grácsiádból.~- Okosan tetted, Fütyü - hagyta helyben
3579 II  |                 puszta faluban nincs párja okosság dolgában. Látni való ez
3580 IX  |                   falu, az ember együtt az oktalan barommal.)~Egyszer aztán
3581 IV  |                   keserítettem volna ilyen oktondé besédekkel ast a segény
3582 II  |            összecsapta a kezét.~- Ó, ez az oktondi! Megeszi az uraság madarát,
3583 VIII|            eloltották, mert fogytán van az olaj, arra meg kevés reménység
3584 VIII|                  mézes fokhagymából, se az olajos káposztából.~Pedig az mind
3585 X   |                    hogy kiserkent a vér az oldalából. Erre aztán nekibõszült
3586 VIII|                 volt már a hónak. A halmok oldaláról nagy patakokban zuhogott
3587 XIII|                Érzsi rajta azs úri sagot - oldalgott elõ Fütyü a fûzfa alól. -
3588 XI  |              hagytok, ha ide nem ültök két oldalra a fejemhez.~El is aludt
3589 II  |             Kaszabné vágott vissza a másik oldalról, hogy a cirákiak is érjék
3590 I   |             Reszegében, s mivel olyan nagy ollója volt neki, beadták szabóinasnak
3591 I   |                    többiek jókedvét mintha ollóval vágták volna el. Olyan ijedelem
3592 XII |                 álmai lehettek, mert egyre olvadozott a szíve, mint tavasszal
3593 XI  |                  az õ képérõl jószívûséget olvasott le ez a gyerek! Ugyan jó
3594 III |                    elveszett a lábuk elõl. Olyanforma üregben tûnt el, mint a
3595 IX  |                   nem maradnak tõle.~Eddig olyanok voltak a mezõk, mint valami
3596 X   |        csizmaszárából a korbácsot, s avval olyat húzott szegény párára, hogy
3597 XIV |                    nem lesz egyéb muzsikás õnála. Ezt pedig elég rosszul
3598 IV  |             Veronka azzal fizette ki, hogy õnáluk akkor van dél, mikor öregapó
3599 XI  |              kerítés felé, hadd szokjon el onnét szegény pára. Mert ha Harkabusz
3600 X   |                drága sép öregapó, lesek én onokád mind a kettõ helyett. Esek
3601 XIV |                   annak nem jut belõle.~ ~.oOo.~
3602 VI  |                   Csitáriéknál másfél álló óra óta mindig visított a legkisebb
3603 VIII|                    a Veronka befont haját, óraszámra elmulatta magát a Jánoska
3604 XIV |               Thurán János, akinek a piros orcáján egy cseppet se látszik meg,
3605 XIII|                  Benedek a fiúcska könnyes orcáját.~A beteg fáradtan hunyta
3606 IX  |                  életében soha: nem tudott ordítani. Csak tátogatta a száját,
3607 I   |                 felhõk nyargaltak az égen. Ordító szélvész kergette õket villámostorral.
3608 IX  |                    találta Posztószél. Úgy ordított, mint az éhes fenevad.~-
3609 XI  |                Harkabusz ajtaja, de a nagy ordítozás útba igazította õket.~Amikor
3610 I   |          hullámzott, mintha valami haragos óriás keze rángatná.~- Boldog
3611 III |                szorongva a gyerek.~- Isten õrizz! - felelt Posztószél, aztán
3612 IV  |              pipálni kezdett, csak magának õrletett, ha volt mit. Úgy elszegényedett,
3613 IX  |                  jószág meghagyott. Ha azt õrölt makkal összekeverik, abból
3614 X   |                tõle gabonát, vetõmagot is, õröltetnivalót is. Utóvégre az is csak
3615 VI  |                     odaütögeti az orrát az orrocskájához: „Nosza, pisze, vesszünk
3616 VIII|                   a mátyás megcsipkedte az orromat, és láttam, hogy itthon
3617 IV  |                    a király fia is, míg az orruk ki nem szakadt. Nini, micsoda
3618 VII |               Hanem mikor valahol hetedhét ország ellen jártunk kubikon, akkor
3619 III |                 másik felén már a vadvizek országa kezdõdött. Afféle csincsés,
3620 VII |                    mikor a királyfinak fél országát átadja a király.~Veronka
3621 II  |                 érdemes hazajönni hetedhét országról.~- Hazajönni? Hát ki a te
3622 III |             hirtelen nagyot kanyarodott az országút, s nekivitt egy fenyõfaerdõnek.
3623 V   |                   a Madzag kutya a putrit. Õrzi szöges drótkerítés, azon
3624 V   |                mint a Posztószél Antaléba. Õrzik azt sokan - ha nem is olyan
3625 IV  |            fogadtak egyet. A közös koldust õsi szokás szerint Csetvernekrõl
3626 XII |                 fûszeres illata. A mogorva õsök, a kardos leventék, a selyemviganós
3627 IV  |                   uraság is megharagudott, ost asondta, gyere közselebb,
3628 I   |                   az ember. Mikor az isten ostora csattog: imádkozik; mikor
3629 IX  |               hívnak, hogy: éhínség. Ez az ostorban a suhogó.~Addig csak jó
3630 IV  |                    megvetõleg bökte meg az ostornyéllel a sok halomra hányt holmit.~-
3631 IV  |           elkeseredését. És az most nagyon õszinte volt, mert még arról is
3632 I   |                  sáskát fogott a csordakút oszlopfáján, hogy azt csak valami rossz
3633 I   |                    másikat a madarászok az õszön.~De nagy ész, szét ne pattanjon
3634 VIII|         osztozzanak azon már most meg? Úgy osztoztak biz azon, hogy hol Posztószél
3635 VIII|                   a szájában hordott. Hogy osztozzanak azon már most meg? Úgy osztoztak
3636 III |                   lesz a kis gazda, hékás. Õtõle kapod ezután a kenyérhajkát.~
3637 V   |               Antal nevû gazdaember. Annak ottan egész gazdasága van, jószágot
3638 XI  |                 valami penészes kamrába és ottfelejtenek. Sohse látjuk többé öregapót.~
3639 II  |               jókedvûen motyogta magában:~„Õvelük is jót tettem, a gyerekkel
3640 III |                   volt. A kerítésen át egy õzike támaszkodott ki az útra,
3641 VII |                    azon tanakodott, hogy a p betûnek jobb felé van-e
3642 III |               benne egy fülkét, amelyiknek padkája is volt, vakablaka is volt.~
3643 VIII|                    a szemét, s meglátott a padkán egy nagy tál aszalt szilvát.
3644 III |                 kimeszelve szép fehérre, a padlója meg lefurkózva keményre,
3645 VII |                  voltak bepeckelve keskeny padokba: ült, állt, hevert, kinek
3646 III |                 fekete felhõ rebbent fel a pagonyból: ezer meg ezer fekete varjú.~-
3647 VIII|                    cselekedte, mikor a két pajtás egymás mellett szendergett
3648 XII |                      Az az öregapó játékos pajtása. Még pipálni is tud.~Thurán
3649 VIII|               lelket is kirázná a kenyeres pajtásából, ha az meg a körmeivel nem
3650 XII |               játszópajtása. Látod, milyen pajtásod nagyapó. Mióta te elmentél,
3651 XII |                    Látod, Jánoskám, már új pajtásokról is gondoskodtam neked: mikor
3652 III |                  haját. - Hoztam neked egy pajtást, Veronka.~A két kis koldusgyerek
3653 VI  |             Andráséknál észrevette, hogy a palánk deszkáját leszakította az
3654 II  |                    belekapaszkodott Ambrus Pálba segedelem okából, s bizony
3655 X   |                 Mák Máté odafordult Ambrus Pálhoz:~- Gyerünk no, földi! Szeretném
3656 V   |                   egy házzal. A putriból a palotába. Nézzük meg, mi lakik ott.
3657 XI  |                Egyszer aztán Veronka arról panaszkodott, hogy õ álmos. Jánoska meg
3658 VI  |                    háromfelé szaladt a két panaszos ember erre az ítéletre,
3659 XII |                    A nyakába van kötve egy pántlika, annak a két vége bevarrva,
3660 XI  |             kellett Harkabusznak. Csak úgy panyókára vetett atillában szaladt
3661 VI  |                     Szebben beszél, mint a pap. Meglátszik, hogy ciráki
3662 I   |                    a rézkondéron, mint egy pápaszem. S csakugyan õ vette észre
3663 XI  |          csirkecombjukat betakargatták egy papirosdarabba, s kiadták a Madzagnak:~-
3664 VII |                 nagyon vékonyan fogna a mi papírunkon.~Most már Posztószél is
3665 XII |                   magam is megvárom. Úgyis paradicsomos káposzta lesz otthon az
3666 V   |                  világéletében mindig csak parancsolt.~- Nagyságos uram - hajlong
3667 XII |                  Benedek mindjárt kiadta a parancsot Harkabusznak, hogy szedjék
3668 X   |                 avval olyat húzott szegény párára, hogy kiserkent a vér az
3669 XII |               szeretõ szemmel nézi, hogy a paraszt hernyócskából hogy válik
3670 IX  |                  az urasági erdõben. Nem a parasztnak teremtette azt az isten.~
3671 X   |         mérföldekre elhallik a lobogása.~A paripa megállt. Ezen a tájon idegen
3672 X   |                   Mind földagadt a mennyei parittyakövek helye. Most már nem ment
3673 II  |                   hét puszta faluban nincs párja okosság dolgában. Látni
3674 XII |               lehajtotta a fejét az asztal párkányára.~- Persze, te most haragszol
3675 IV  |                Veronka. - Van nekünk itt a partban kamránk is, csak behordani
3676 XIII|                 mert már akkor azt Fütyü a pártfogásába vette. Ott szorongatta a
3677 XI  |                  szaladt el onnan a varjak pártfogója, mint egy hóember. Este
3678 III |                bérelték ki, a felsõbbekben parti fecskék laktak. Éppen most
3679 I   |                odakint nyüzsgött a Reszege partján. Az egyik parton Cirák,
3680 VI  |                  oda nem vetõdik a Reszege partjára, éppen mikor Dúl Márton
3681 I   |                 verése, kalászok zizegése, patak csörgése, méhek döngése,
3682 VIII|                    A halmok oldaláról nagy patakokban zuhogott a víz.~Posztószél
3683 X   |                 Lehet, hogy nem is látta a patakzó könnyeket. Az õ fülét csak
3684 IV  |                  nem fért a kocsira. Még a Patkó soron meg a Ritkaszép utcában
3685 XII |                  milyen furcsán kopognak a patkós falusi csizmácskák a márványkockákon,
3686 I   |                õszön.~De nagy ész, szét ne pattanjon bele a fejetek! - beszélt
3687 VIII|                   hogy az egyszerre talpra pattant.~- Miáj, miáj! - jajgatta
3688 VIII|                  vetted-e észre, hogy hogy pattog a nád? Tudja az, hogy mit
3689 IX  |                  már.~- Nagyon nem-seretem pecsenye azs övék. Isonyú somjazsik
3690 IV  |                 nem rántja onnan.~- Különb pecsenyét érdemelsz ma, szolgám. Megszolgáltál
3691 VI  |                    végét tapasztgatta a jó pelyvás sárral, amiben még zabszemek
3692 XIV |                   ma se áll el, ha meg nem pendíti a cimbalmot Fütyü cigány,
3693 XI  |                   Jaj, ha becsuknak valami penészes kamrába és ottfelejtenek.
3694 VII |               téged mindenki, mint a rossz pénzt. ~- Jaj, dehogy üsmer, dehogy
3695 IX  |            Elnyelte a szomjas föld hullása percében.~Az emberek már nem tudtak
3696 V   |               megállott az idõ, csak a szú percegése hallatszott szobáról szobára.
3697 V   |                    a kép elé, s míg könnye pergett a fehér szakállára, egyre
3698 III |                    hoztak a karjukon egész petrence füvet.~Micsoda ágyat tud
3699 VI  |                 dohányt az öregnek, répát, petrezselymet Veronkának. Egyébbel nem
3700 XII |                  elõször belépett ide. Úgy pihegett, mint a haldokló galamb.
3701 XII |               hernyócskából hogy válik úri pillangó. Jánoska öltözködik, szedi
3702 V   |                     Röpködnek-e ott jókedv pintyõkéi?~A Thurán Benedek kastélyába
3703 VII |             turkálgattak.~- Mi lesz abból, pintyőkéim? Tán sárkányt akartok belőlük
3704 XII |              sarokból két ártatlan szájnak pintyõkekacagása.~És foszladozik az árnyék
3705 VIII|                  ezt a telet! Tudják azt a piócák, hogy mért bújnak le olyan
3706 IV  |                   Most nem akar segíteni a pipa se. Nem is gyerekjáték az,
3707 IX  |                 virított az ibolyával, s a pipacs utolérte mind a kettõt.
3708 I   |                    döngése, menták illata, pipacsok lélegzése. S a tiszta kék
3709 VIII|                   a pipám meg nem találom.~Pipája Posztószélnek se volt több
3710 VIII|              szájában tartani a Posztószél pipáját, szerette megkacimbálni
3711 VIII|             dohányom otthon felejtettem, a pipám meg nem találom.~Pipája
3712 IV  |                 taplókészítõ, kanálfaragó, pipaszárfúró.~A koldusból volt benne
3713 IV  |              Buksit, és útnak indult vidám pipaszóval. Bizony most szükség lesz
3714 VII |                    Posztószél is kivette a pipát a szájából:~- Hej, lelkem
3715 VI  |              mesterségben. Most már itthon pipázhatok napszámra.~Az bizony, mégpedig
3716 VIII|                   világ lesz. Õhelyettük a pipiskék jöttek elõ. Azok ott csipogtak
3717 III |               csiklandozta valami kellemes pirított szalonnaillat. Az után indult
3718 IV  |                   egy kosár szõlõvel. Hadd pirítsa a szégyen Cirákot!~Azzal
3719 IV  |              csinálni, mint amilyenek ezen piroslottak valaha. Hát ezek a csizmák?
3720 IV  |                     Most azonban a hajnali pirosságban kint ül Posztószél a kunyhó
3721 VIII|                      Mi híja még, Fütyü? - pislogatta sebesen a fél szemét Posztószél.
3722 I   |                   szaladnának.)~A Bezzegék Pista fia olyan sáskát fogott
3723 VI  |                  az orrocskájához: „Nosza, pisze, vesszünk össze” - uramfia,
3724 II  |             törtettek benne elõre-hátra; a piszkafákkal minden ágat megütögettek,
3725 V   |              kicsire termett férfiú. Csupa pocak és csupa száj. Õ az egyetlen
3726 VIII|                 nem volt azs életben. Mind pocsékká ázsott azs a drága sép ruhája,
3727 I   |                 fölötte táncoló szitakötõk pödörgethették bajuszkájukat a csendes
3728 VI  |                 falu bele volt keveredve a pörbe az utolsó béreslegényig,
3729 VI  |                  Márton meg a Hamar András pörét, azóta tán a világból is
3730 IX  |                    az aszalódó kalászok, a pörkölõdõ levelek zizegésétõl. Nem
3731 IX  |                    ami eddig csak meg volt pörkölve. Végeláthatatlan nagy fekete
3732 XIV |                 mosolygással koccintja oda poharát az övéhez:~- Ne búsulj,
3733 V   |              bársonyfüggönyöket beszõtte a pók, hiszen senki se húzta õket
3734 XII |                 szedjék le azokat a poros, pókhálós függönyöket, és nyissák
3735 III |                   szöget is vert a falába, polcot is iszkábált benne.~- Erre
3736 III |                  hogy õ szögre aggathatná, polcra rakosgatná a ruháját! Amelyik
3737 V   |                    voltak, oly drágák, oly pompásak és szomorúak. Hiszen nem
3738 XI  |                 Látott õ már ennél nagyobb pompát is, csak azt nem tudja hol.~-
3739 XIV |               alattuk csudaszép virágágyak pompáznak, ágaikon pedig tömérdek
3740 IX  |                 hátra volt.~Harkabusz uram pontos ember nagyon, azt az ellensége
3741 II  |          amelyikben a nagyapák, a szépapák pora termi a kenyeret az unokáknak?
3742 VII |              rajzolni az ujjával a kocsiút porába, de nem sokra mén vele,
3743 X   |                  megfizetitek, vihetitek a porontyaitokat. Addig látnotok se szabad
3744 XI  |                    mert telerúgta a szemét porral onnan a kerítés mögül, hogy
3745 IV  |                    mátyást?~Ejnye de cudar portéka vagy te! Hanem most már
3746 IV  |                  ezzsel a két kazsal ócska portékával? De hisen nincs ebben olyan
3747 IV  |                 mit szégyelleni. Mert alig porzott el a ciráki kocsi, már hallatszott
3748 XI  |                 Varjú-vár közt, s hordta a postát egyik helyrõl a másikra.
3749 IV  |                 subának.~- Valóságos gácsi posztó ez! Én magam vettem a Lajcsi
3750 IV  |           dolmányka, ködmönke, fehér ruha, posztókalap, báránybõr sapka olvasatlanul.
3751 III |                  most már ismered az egész Posztószél-családot - nevetett az öreg. - Áldhatod
3752 III |                házba, már ott várta õket a Posztószél-família legutolsó tagja, a Buksi.
3753 XI  |              Madzag mindennap megfordult a Posztószél-palota meg a Varjú-vár közt, s
3754 IV  |                fûzfa, annak az alja volt a Posztószélék nyári ebédlõje. Most is
3755 IX  |                 látta fölkeresni a szegény Posztószéléket nagy magányosságukban. Bizonyosan
3756 IX  |                feléjük se nézett a szegény Posztószéléknek. De még jobban abból, hogy
3757 IV  |                   is jól jártak ám az öreg Posztószéllel! Még ilyen koldusuk nem
3758 III |                 nyüzsgött az ürge. Az öreg Posztószélt nem sokba vették, még arra
3759 IX  |                    Még azt se kérdezte meg Posztószéltõl, hogy: hát kendnek mióta
3760 V   |                    a bajusza ritkaságát az pótolja, hogy még a homlokán is
3761 I   |                    egy öreg könny bele nem pottyant a szemébõl a vízbe. Az emberek
3762 VII |                   nem jártam felétek? Hogy prédálhatjátok úgy el ezt a drága sép biros
3763 IX  |                Keselyûmadarak voltak azok, prédára éhes, kopasz nyakú állatok.
3764 VI  |                 sive nem volna. De olyan a princseknek nincsen. Olyan csak a segény
3765 VI  |                    is úgy áll, mint valami princsnek. Nem is hinném, hogy Csicsmár
3766 XII |                  valami vidám egérkék, azt próbálgatják, hogy melyikük bírja hamarább
3767 VII |            csencsegék.~- Csinos, csinos! - próbálgatták az egyetlen szavukat a fiókák
3768 I   |          sütõlapátját. (De hiszen csak azt próbálja meg! Ámbátor - magunk közt
3769 XII |                  az öreg cseh most is azon próbálkozik, hogy hogy haraphatná meg
3770 XI  |             egyszer-kétszer még szerencsét próbált, de Jánoskáék többet nem
3771 XI  |                    hogy Harkabusz csak úgy prüszkölt tõle. Nem is talált a lövés,
3772 IX  |                  idõt ad az isten, már tán pünkösdre új lisztbõl lehet sütni
3773 IV  |            mérgesen:~- Hohó, nem vagyok én püspök! Elég hiba - tette hozzá
3774 XII |                    hoztuk volna be, mint a püspököt.~S mikor beér a fényes szobába,
3775 III |                  szája. Hallatszott, ahogy puffant a fenekén.~- No, öcsém,
3776 XII |              örülhetnél te annak, ha hátba puffanthatnád nagyapót! Hát még nagyapó
3777 VII |               lebukott a verem száján, úgy puffantotta hátba, hogy csak úgy dongott.
3778 III |                  kiugrott egy borzas szõrû pulikutya, és körültáncolta a gazdáját.~-
3779 XI  |                    a vadászt vágta képen a puska úgy, hogy megmozgott bele
3780 XI  |                   is, s mindjárt ráfogta a puskát.~- Ohó, hát nem tudjátok
3781 XI  |                  amivel lehessen tülemtül. Puskátát én kézbe nem vehetem, mert
3782 IX  |                   sáskával táplálkozsott a pustában? Te jobban tudod, mert te
3783 II  |                   hogy az õ bírójuknak hét puszta faluban nincs párja okosság
3784 XI  |                  is vitte a csirkecombot a putriba. Errõl öregapó is megtudhatta,
3785 VIII|                  mulatság biz ez, de hát a putribeli emberek nem is kívánnak
3786 IX  |               dörzsölgette, mikor odaért a putrihoz. Az öreg fûzfa is elunta
3787 XII |             Thurán-kastélyból a Posztószél putrijába.~
3788 XIII|                  vagyok, ezt tettem! Hanem rábíztam az Istenre: vezesse hozzád,
3789 XI  |                    Annyi nap telt már el a rabságunkból.~Jánoska odalépett az egyik
3790 IV  |           szárnyacska maradt belõle, mikor rábukkantam az erdõn. Hát behozom, mondok,
3791 VI  |               nyalta a nagy kavarókanalat.~Rác Andráséknál észrevette,
3792 II  |                keresnetek.~A cinegemadarak rácincogtak, hogy ez így nagyon jó lesz.
3793 XI  |                  mondanivalója van. Jobban ráér, mint én.~Harkabusz fülig
3794 XI  |            lekönyörögte róla a ruhát, hogy ráerõsíthesse a gombokat. A vénségnek
3795 VI  |                egész nap elpecézgethetett. Ráért most már nagyon.~- Látod,
3796 VIII|                  be. Hanem a Madzag kutyát ráfektette a lábára, a Buksit meg odaédesgette
3797 IV  |                  Csitári uram kezét, de az ráförmedt nagy mérgesen:~- Hohó, nem
3798 XI  |                    a kutyát is, s mindjárt ráfogta a puskát.~- Ohó, hát nem
3799 VII |                      Hát az már megint hol ragadt a kezedhez? - ráncolta össze
3800 II  |                hívnak. Hanem a húsa nagyon rágós volt. Szidta is édesapám,
3801 VII |              kristálykupolája borult rájuk ragyogón, melegen. A szellõ ide nem
3802 III |                    soha ilyen fényesen nem ragyogtak a csillagok, a mennyország
3803 VIII|               esznek õk holnap?~- Seretnék rágyújtani. Akkor ostán nem cserélnék -
3804 I   |                  mikor a ciráki gyerekekre ráhujjantottak a nyirákiak:~- Ákom-bákom-rákom:
3805 IV  |                    János van itt Cirákról. Ráismertem a szaváról.~Csakugyan Csitári
3806 VII |                 aztán mire való ez?~- Írni raja.~- Írni-e? Mivel aztán?~-
3807 IV  |                    Hiszen nem volt õneki a rajtavalónál egyebe. Az se túlságosan.~-
3808 IX  |                felé. „Hát már ti se tudtok rajtunk segíteni?” Néha ott sunnyogott
3809 VII |                   Már Annuska le is akarta rajzolni az ujjával a kocsiút porába,
3810 I   |                melynek gömbölyû teteje úgy rajzolódott bele a nyárfák fölött a
3811 IX  |               Veronka már alig gyõzte hova rakni a sok turbolyagyökeret,
3812 I   |           bolondságnak, amit ez a két falu ráköltött egymásra. Könyvet lehetne
3813 III |                  szögre aggathatná, polcra rakosgatná a ruháját! Amelyik nincsen!~-
3814 VI  |                rajta.~No, itt annyi áldást rakosgattak Jánoska tarisznyájába, hogy
3815 I   |                    hogy egyszer a cirákiak rákot fogtak a Reszegében, s mivel
3816 IV  |                      Hol a madár - förmedt rám -, az unokám madara?” -
3817 XII |                   majd kiugrott örömében a rámából.~- Az ám - törölgette le
3818 XII |              integettek ki a nehéz aranyos rámákból: - Mi dolog ez, Thurán Benedek?
3819 III |                 nem adta a zsákmányt, csak rámordult féltékenyen. Hanem a Veronka
3820 XII |                    Krzsamecskó bácsi. Csak rámosolyog egyet-kettõt a földre, s
3821 VII |                   hol ragadt a kezedhez? - ráncolta össze a homlokát Posztószél.~-
3822 XI  |                duda, utoljára pedig olyant rándult a feje bõre, hogy a homloka
3823 I   |                 elsavanyodott az ember, ha ránézett.~Õ ugyan rá nem nézett senkire,
3824 II  |                 kékült az istenadta a nagy rángatásban, s hiába fordította az ijedt
3825 I   |                  valami haragos óriás keze rángatná.~- Boldog isten, mindnyájan
3826 IV  |                     s közbe-közbe nagyokat ránt az inge ujján.~- Kelj föl,
3827 IV  |               odatoppant Posztószél el nem rántja onnan.~- Különb pecsenyét
3828 I   |             mondott az elégnél. Büntetésül rásimogatta a szájára lombos bajuszát,
3829 VI  |               ügyessége, meg nem is voltak rászorulva. Ahol az õ furulyája megszólalt,
3830 XII |                  amikor kérges, öreg kezét ráteszi a fiú vállára:~- Megjött
3831 XI  |                 karja. Nem is mert Veronka ráülni, hanem lekuporodott a földre.~
3832 IX  |                 bírt hangot adni, legalább ráütött az asztalra az öklével úgy,
3833 XI  |                 szót fogadott, Jánoska meg ráugrott a hátára, s meggázolta úgy,
3834 VIII|                 sokan elcsúszkálnak azon a rávaló esztendõben. Észrevetted-e,
3835 XIII|                   meg a könyökin. Seretnék rávetni egy-két sép piros foltocskát.~
3836 X   |                   lóra. A düh még akkor is rázta minden tagját, hogy észre
3837 XI  |                 ami hó volt rajta, az mind rázuhant Harkabuszra. Úgy szaladt
3838 III |                percben óriási fekete felhõ rebbent fel a pagonyból: ezer meg
3839 XIII|                    rossz szándékom, uram - rebegte az. - Csak rád akartam ijeszteni.
3840 VIII|             Makkos-erdõben azon a bizonyos reggelen. De most nem a Mák Máté
3841 I   |                Harkabusz uram mond szép jó reggelt.~A hajdú aztán hasznos munkát
3842 V   |              tartoznak új gabonát hozni. A régit pedig kötelesek befuvarozni
3843 VIII|            Tyúkborítóban, rosta alatt, hol rejtegette addig, míg megszelídült,
3844 IX  |              kavarta föl a szél az égre. A rekedten bõgõ állatok, melyek tehetetlenül
3845 XII |                 Jánoska, Jánoska! - mondja rekedtesen a madár, s azzal lelebben
3846 VII |               kinek hogy esett jobban. Nem rekesztette be õket négy fal: az ég
3847 III |               rajta, hogy azt maga a gazda remekelte nyárfából.~- De hát ki fõz
3848 VIII|                    az olaj, arra meg kevés reménység van, hogy húsvét elõtt bemehessenek
3849 II  |                arcukon, látszott, hogy egy reménységben vannak.~- Csicsmár Mátyás.~-
3850 VIII|                    tõletek.~Hát ez egészen rendén való dolog volt. Mindjárt
3851 IV  |                     hogy a koldus csendes, rendes, becsületes ember legyen.
3852 V   |                     a gyerekszobák aranyos rendetlenségében. Az egyik sarokban egész
3853 VIII|                    ezen a tájon járatosak. Rendezett is Buksi nagy vadászkirándulásokat,
3854 VI  |                   bele dohányt az öregnek, répát, petrezselymet Veronkának.
3855 X   |                  látod, én meg megtanítlak repülni!~Most már galambtojásnyi
3856 VIII|                   kis gazdasszonya vállára repülve.~Jánoska úgy megrettent,
3857 IV  |            Harmadnapra belevesett segény a Resegébe. Úgy kell neki lenni, mert
3858 VII |         csendességet, te bolondos?~- Hát a Resegében nem csitorázsnak a békák.
3859 XIII|                    hóna alatt, s most nagy restelkedve bújt vele elõ.~- Azsért
3860 III |                úristen.~A putrinak a többi része a földben van. Jó mély,
3861 X   |                  házból! S mikor otthon, a Reszege-parton beszámoltak arról, amit
3862 IX  |                  kiszáradtak. (Már akkor a Reszegébõl ivott mind a két falu, az
3863 I   |                  egyik lábát átlódította a Reszegén. A másikat az innensõ parton
3864 VII |                  konyhába”, nyers krumplit reszelni, mert kendővel a homlokra
3865 II  |                    nagy huzakodásba valami reszelõs hang. Olyan volt az, mint
3866 X   |        kivörösödött a szeme, mintha tormát reszelt volna, mikor odaborult Posztószél
3867 V   |                uram, a hilibiek behozták a részgabonát. Sok benne az ocsú.~- Vissza
3868 VIII|                 Fütyü bácsi mohón kapott a retek után, de aközben körülvillogtatta
3869 VIII|              harmadik csemege, amit fekete reteknek hívnak. Szerencse, hogy
3870 XII |                mondjad! S az istennek az a rettenes haragja! A borzalom hónapjai!
3871 IX  |                  egy házzal, csillogtatva, rezgetve üveges szárnyukat a gyilkos
3872 IX  |       megpörkölõdött abrosz. Ahol a sáskák rezgõ serege megtelepedett, ott
3873 I   |                Akkora lyukak voltak azon a rézkondéron, mint egy pápaszem. S csakugyan
3874 I   |            mindjárt a fejibe is húzott egy rézüstöt. Õ bizony nem akarja látni,
3875 IV  |                   ismerte az édesapámat? - rezzent meg a gyerek.~- Csicsmár
3876 X   |                 volt már a mennydörgés, az riasztotta meg. Szemmel láthatólag
3877 IX  |             rettenetes esztendõ se tehette ridegebbé. A halott erdõ már nem száradhatott
3878 IX  |                 nem árt semmi. Mindössze a rikácsolásuk lett mérgesebb.~Harkabusz
3879 III |                   varjú.~- Kár, kár, kár - rikácsolták keservesen, ahogy lomha
3880 II  |                   Csicsmár Mátyás.~- Ohó - rikkantotta el magát Mák Máté -, a Csicsmár
3881 II  |                Soha ilyen fölháborodva nem rikoltoztak, mint most:~- Huncut a bíró,
3882 X   |                   egész ember, mint valami ripacsos hajú tök. Mind földagadt
3883 III |                    azt se valami napkeleti ritka virágokból kötözték ám,
3884 V   |                    elõremered, s a bajusza ritkaságát az pótolja, hogy még a homlokán
3885 IV  |                    Még a Patkó soron meg a Ritkaszép utcában nem is jártam. No,
3886 III |                    foltûzött kötõcskéjébe. Rizskásafogú, szitakötõszemû kis szöszke
3887 V   |                Lakik-e vidámság, napsugár? Röpködnek-e ott jókedv pintyõkéi?~A
3888 VI  |                    torkán.~A mézet Hajagos Rókusékhoz adta be Jánoska. Hallotta,
3889 VII |                     Mindenki azst gondolja rólam, hogy én vagyok az uraság,
3890 XII |                  nem szégyelli, hogy kissé roskatag léptekkel halad a futó gyerekek
3891 VII |                   serelmes siveim, de csak rossat tettek velem azzsal a kolbáskával.
3892 I   |              kérdezték tõle a bátrabbak.~- Rosszabb ez annál is - morgott Vendel,
3893 VIII|                    konyhán. Tyúkborítóban, rosta alatt, hol rejtegette addig,
3894 IV  |                 kötnéd másképp húsvétkor a rostélyoskalácsot?~De a kendõ után nem Jánoska
3895 VII |            bicskával, azt úgy hívják, hogy rovás. Ugyan most már azt is elfelejtettem,
3896 XI  |             fenyõfához, neki meg az volt a rovása.~Szomorúan csóválta meg
3897 VII |                  mert csak molnár koromban rovogattam, ki hány zsák búzát hozott,
3898 IV  |                     hogy selyemmel varrott rozmaringok voltak azon valaha.~- Hát
3899 XII |                    ni, aki ott nyesegeti a rózsafákat.~Navalka uram valósággal
3900 IV  |                 tudnak már most olyan szép rózsákat csinálni, mint amilyenek
3901 III |                  meglebbenteni. Be volt az rozsdásodva valahány. A mohos falakat
3902 IV  |                 dolmányka, ködmönke, fehér ruha, posztókalap, báránybõr
3903 XIII|              keresztet vadonatúj molnárkék ruhában, de látszott rajta, hogy
3904 III |                    Erre aggatod majd fel a ruhádat.~Jánoska annyira otthon
3905 IV  |                 mert még azsok a drága sép ruhái se kerültek meg azs ártatlannak.
3906 III |            aggathatná, polcra rakosgatná a ruháját! Amelyik nincsen!~- Majd
3907 IV  |                    nyirákiak, ha még ki se ruháznánk a fiunkat? A világból kicsúfolnának
3908 IV  |                    fiunkhoz? Ki tudjuk azt ruházni magunk is. Ezt a szûrt nézd
3909 VII |                 egés úton azst a drága sép sagát! Ne féljetek, a nyakatokra
3910 XIII|                 elõle.~Érzsi rajta azs úri sagot - oldalgott elõ Fütyü a
3911 X   |                 egész Varjú-várban. Nagyon sajgott az ürgefogak helye, meg
3912 IX  |                  ungon-berken, amit eléggé sajnálhatott. Mert így nem lehetett szemmel
3913 XI  |                     magyarázta a fiú.~- És sajnáltuk a bácsit, hogy senki se
3914 VIII|                  én lábam csontja se hiába sajog!~Jánoska nem sokba vette
3915 I   |                 szelni a holdvilágot, mert sajtnak nézték.~Egyszerre csak olyan
3916 IV  |               sökött volna, azs uraság nem sakajtotta volna kétfelé a baráccságot
3917 VIII|                 foglalom magamat. Mán most saladhatok a kulcsomat keresni.~- Az
3918 VIII|             valahol a sobám kulcsát, ahogy saladtam hozzsátok a betlehemi csillag
3919 IV  |                kalapból.~- Jaj, ezs azs én samár fejem! Ó, hogy miért nem
3920 VIII|                   van azs, ha én egyser jó sándékba foglalom magamat. Mán most
3921 VI  |                     Megakadt volna akkor a Sándorka torkán.~A mézet Hajagos
3922 VI  |                   az utcaajtóban ácsingózó Sándorkának, az majd nem tudott örömében
3923 VII |                Posztószél már látta, miben sántikál a gyerek, s örült a lelke,
3924 IV  |                 mert, mondok az ártatlanok sanyargatása nagy vétek az Isten elõtt.
3925 IV  |             félsláng - kottyant bele Fütyü sápadozva.~- Nem Szaladjváron születtem
3926 I   |                 átsuhant egy bársonyruhás, sápadt fiúcska képe, aki egy tarka
3927 IV  |                     posztókalap, báránybõr sapka olvasatlanul. Még egy kis
3928 VIII|              reggel becsempészte a Jánoska sapkája alá. Soha jobbízût nem kacagott,
3929 VIII|                mint mikor a fiú fölkapta a sapkát, s a mátyás kilibbent alóla.~-
3930 VI  |                meglátta a falról lepotyogó sárban a zabszemeket. Dúl Márton
3931 II  |                   megeredt a kötözködés.~A sárgarigók is mind odaszorultak, s
3932 I   |                  förtelmes féreg!~Duzzogék Sárikája beleejtette a halbicskáját
3933 XII |                    õ jókedvének a magjából sarjadzott itt föl.~- De hiszen nincs
3934 IX  |             szálláscsinálójuk, õk mindig a sarkában járnak, és soha el nem maradnak
3935 III |             merészkedett a világba. Minden sarkán szélkakassal viaskodott
3936 XII |                    Hát ez mi lehet? Ez meg sarkantyúkának a magja. No, ezért már a
3937 XI  |                  már, mikor egyszerre csak sarkantyúpengés hallatszott, s ott állt
3938 XI  |           tündérkirályság, hanem a hétfejû sárkány már itt van. Jött Harkabusz,
3939 VII |                lesz abból, pintyőkéim? Tán sárkányt akartok belőlük varrni?~
3940 I   |                   szemét az ünneplõ kötõje sarkával.~- No, ha elment, hozzátok
3941 VII |              csacsogásba, s a nádirigók, a sármányok, a fügemadarak tõlük telhetõleg
3942 XII |                 kergeti szét az árnyakat a sarokból két ártatlan szájnak pintyõkekacagása.~
3943 XII |                    függönyöket, és nyissák sarokra az egész sor ablakot. Úgy
3944 VI  |                  tapasztgatta a jó pelyvás sárral, amiben még zabszemek is
3945 VI  |                    ezs a Jánoska valóságos sasfiók. Még a seme is úgy áll,
3946 I   |                   Bezzegék Pista fia olyan sáskát fogott a csordakút oszlopfáján,
3947 IX  |                   Sent János volt azs, aki sáskával táplálkozsott a pustában?
3948 I   |               füstös feje vigyorgott elõ a sásliliomok közül, mint valami nagy
3949 VI  |                   már rég megettek volna a sasok.~Kár lett volna érte. Nemcsak
3950 XII |                 aki ezt a gúnyát meg ezt a sastollas kucsmát meg ezt a kordován
3951 III |          nádkévékbõl összerakva szép kerek sátorformára. Itt ugyan nem látszott
3952 IV  |                   az alamizsna-krajcárokat sátoros ünnepeken a templom küszöbén.
3953 XI  |                  Az öreg hajdú, akármilyen savanyúan is, de elmosolyogta magát.
3954 VII |             csitorázsnak a békák. Elállt a savuk azson való csudálkozsásukban,
3955 IV  |                 majd mondok én neked ennél sebbet is, jobbat is. Megverte
3956 IV  |                  kis csizmák, rossz gúnyák sebei. Bele is izzadt a dicsekedésbe.
3957 XII |                   a befogott kocsiba, mely sebes-vágtatva vitte a földesurat és a
3958 II  |              belekapaszkodott Ambrus Pálba segedelem okából, s bizony kirántotta
3959 VIII|              nehezsen talál be hozzsátok a segén ember. Tán tik is Varjú-várat
3960 VII |                    mint õ, isten nyugtassa segént. Mit kaps te azsért, Jánoska,
3961 VII |                 forróságban, amelyik még a segin csigánnak a patyolat bõrét
3962 VII |                vele, ha Ambrus Gergely nem segít neki. A nyiráki bíró fia
3963 VI  |                elvenni.~Jánoska egyszeribe segített a kisborjún. Megdörgölte
3964 X   |                    számol az uraságnak. Ha segítséget ad: megháromszorozva adják
3965 IV  |               Hoztam a mi fiunk cókmókját. Segítsetek behordani.~Jánoska csak
3966 VII |                  az uraság, és nem gyõzsöm ségyellni magam a sok kösöngetés miatt,
3967 IV  |               lovagoljon, csak a háromlábú séken. Azs ám, de a te apád nem
3968 V   |                  ezüstbõl volt a vasa. Egy selyemharisnyácska, amelybe bele volt dugva
3969 IV  |                 cifráján meglátszott, hogy selyemmel varrott rozmaringok voltak
3970 XII |                 õsök, a kardos leventék, a selyemviganós asszonyságok haragosan integettek
3971 IV  |                  is nagyobb úr? Seretnék a semébe nézsni.~- No, azt nem javallom,
3972 IV  |                  Tán megérezsted, hogy úri semélyem állít be vendégnek a házshozs?~-
3973 IV  |                   és gazdálkodni kezdett a semlyéken. Kitelt belõle ács, kõmíves,
3974 VIII|                 keservesen. A Madzag pedig semmiért sem haragszik jobban a világon,
3975 VII |                   így kiokosítod ezseket a semmiházsi gyerekeket?~- Semmit - mondta
3976 V   |                     Azért nem volt ott por semmin.~A magános öregember pedig
3977 IV  |                szûröcskét, amelyik szûrnek semmivel sem volt szûrebb, mint a
3978 II  |                tegyenek. Gondját viselik a senkifiának, akár a fészkébõl kiesett
3979 I   |                    a ti kenyeretek.~Bizony senkinek se volt kedve nevetni, mikor
3980 I   |            ránézett.~Õ ugyan rá nem nézett senkire, csak lógatta a fejét, mintha
3981 IV  |                   a legkevesebb. Sose kért senkitõl, s ha kapott valamit, ingyen
3982 VIII|                    a percben:~- Jaj, drága sentjeim, de nehezsen talál be hozzsátok
3983 VIII|                     mondta fanyalogva. - A sépapám is attól halt meg iskolásgyerek
3984 VII |        berikkantott a lyukon:~- Jaj, drága sépségeim, halljátok-e est a nagy
3985 IX  |                abrosz. Ahol a sáskák rezgõ serege megtelepedett, ott korommá
3986 VII |                   ahogy teteje nincsen, de sereinek ebbõl a csudar melegbõl
3987 VII |               járást a sötétben is.~- Jaj, serelmes siveim, de csak rossat tettek
3988 IV  |                     Én nem tudom, mért nem seretnek engemet a macskák, mikor
3989 VII |                  füstölt kolbász.~- Jobban seretném, ha már azs isákomból nézsne
3990 I   |                   elkeseredni.~- Ejnye, de serettem vóna pedig eccser megérni,
3991 III |                   S hogy az ebállat meg ne sértõdjék, annak meg a gyereket mutatta
3992 XII |                 mikor Benedek úr a kertben sétálgatott. (Mert most már leszokott
3993 VIII|             valóságos hercsegnek látsott a setitben.~
3994 XII |                 kurjant utána:~- Ejnye, de sietett kelmed! Pedig nézze a, a
3995 I   |                    mindnyájan elveszünk! - sikoltott bele az emberek félelme
3996 II  |             mérgesen, csak a tenger vércse sikoltozott nagy fölháborodással, hogy
3997 IV  |                   mákszem. Még a szõrét is simára nyalta már, úgyhogy meg
3998 IV  |                    Mindenkinek meg kellett simogatni.~- Gyere mán, gyenyeri jóság,
3999 XIII|                       Áldassék, áldassék - simogatta Thurán Benedek a fiúcska
4000 IV  |                    elszelelt az apád, hogy sinét se látták többet. Világ
4001 X   |                     mikor a kicsi gyerekek siránkozva nyújtották lesoványodott
4002 IV  |                    úgy elõvette szegényt a sírás, hogy se látott, se hallott.
4003 VI  |                 uramfia, mindjárt elállt a sírása a kis gyíksárkánynak, s
4004 IX  |                   föl az égbe az se.~A fák sírásával összevegyült a szomjas barmok
4005 II  |                 hát - nyikorogta a gyerek, sírásnak eredve.~- A madárról?~-
4006 I   |               szíve a sok ijedt emberen, a sírásra görbült gyerekszájacskákon,
4007 VIII|                    nád? Tudja az, hogy mit sirat. De még az én lábam csontja
4008 IV  |              azsóta mindig azs egyetlenkét siratja. Azsóta nem mer azs emberek
4009 VIII|                    az egész, mint egy nagy sírdomb, a kémény rajta a fekete
4010 IX  |                  fák, a füvek is elkezdtek sírni. Valami csudálatos fájdalmas
4011 IX  |                   aztán elkövetkezett az a sírni-nevetni való állapot, hogy az emberek
4012 XII |                  csak azt sem tudom, hol a sírod! Úgy mentél el, hogy meg
4013 IV  |                neked egy darabig.~A gyerek sírt is, nevetett is, míg a motyót
4014 I   |             szakadoztak a fellegek, s alig sírtak egy-két kövér cseppet, máris
4015 XIII|                   ugrott oda Jánoska félig sírva, félig nevetve. A beteg
4016 VI  |                    zöldült a gyerek a nagy sivalkodásban. Szaladtak a borbélyért,
4017 III |               gyalogútra, amely hepehupás, sivár földek közt kanyargott jó
4018 VI  |               ivadéka, ha olyan aranyos jó sive nem volna. De olyan a princseknek
4019 IV  |           besédekkel ast a segény árva kis sivedet! No, megállj, aranyos mézsem,
4020 VII |               sötétben is.~- Jaj, serelmes siveim, de csak rossat tettek velem
4021 IV  |                ahol legjobban fájt neki: a sivin. Ast besélik, azsóta mindig
4022 XI  |                szép fenyõket nevelt ezen a sivó homokon! Nem tudta volna