Rész

4023 VIII|               bajom. Elvestettem valahol a sobám kulcsát, ahogy saladtam
4024 VII |                  is mind elsüti. Jaj, ha a sobámnak úgy volna fala, mint ahogy
4025 VII |                     Tudta õ ott a járást a sötétben is.~- Jaj, serelmes siveim,
4026 XII |                 varjakkal, az árnyakkal, a sötétséggel, a hideggel, az örök szomorúsággal.~
4027 XI  |              reggel, minden este az volt a sóhajtásuk imádság gyanánt: „Szegény
4028 XI  |                      Éhes atyánkfia van! - sóhajtott Veronka, s erre kibuggyant
4029 III |               Halott ház a halott erdõben. Sok-sok lecsukott ablaka vakon merészkedett
4030 XI  |               bajuszt Krzsamecskó. - Annál sokabban megvannak, mentül többet
4031 II  |                 meglátta maga köröl a nagy sokadalmat.~A két bíró megint megrázta
4032 II  |              nyalakodott a zsíros végén.~A sokaságon ijedelem morajlott végig,
4033 VII |                   a kocsiút porába, de nem sokra mén vele, ha Ambrus Gergely
4034 II  |                   annak nagyon, hogy olyan sokszínû volt.~- Én ezt a fiúcskát
4035 XI  |              Madzag ugyan erre véghetetlen sokszor megcsóválta a farkát, s
4036 IX  |                  pecsenye azs övék. Isonyú somjazsik utána azs ember.~Mire a
4037 VIII|                   megérte. Soha ilyen nagy somorúsága nem volt azs életben. Mind
4038 IV  |                   meg a gyerek.~- Csicsmár somsédot? Hát hogyne ismertem volna!
4039 IV  |          csizsmadia, hogy hallgasson a sép sóra. Mindennap háromsor odaállt
4040 V   |                  lépkedett a termek hosszú során. Azok a termek mind olyan
4041 XIII|                  egészen kibékülve a világ sorjával. A temetés után odasompolygott
4042 IV  |                     míg nem látom az urat. Sorom van vele. Nem vinni akarok
4043 IV  |                fért a kocsira. Még a Patkó soron meg a Ritkaszép utcában
4044 XIV |                 õket árenda fejében.~- Nem sorultságból, csak azsért a drága jó
4045 VI  |                   szegénykének, mert már a sós kenyeret se akarja elvenni.~
4046 II  |                    Cinege leheveredett egy sóskabokor tövibe.~- Sohse vergõdjetek,
4047 VII |            kislányokat. Jánoska meg gyenge sóskával traktálta meg a fiúkat.
4048 VII |         csudálkozsásukban, hogy semmi csúf sót nem hallottak máma.~Mire
4049 XIV |                  mert csak hálni jár haza. Sõt szomszédjai sincsenek már,
4050 VIII|                elejbe. Nem sajnálta tõle a sót-paprikát se.~- Tessék, Fütyü bácsi,
4051 IX  |               ürgékhez. Biz azok le voltak soványodva szegénykék, s meg voltak
4052 IV  |                  olvasatlanul. Még egy kis subácska is akadt. A belsõ világát
4053 IX  |                   látni, mint egy jóravaló subafolt. Pedig idelent nemigen beszélgetnek
4054 XIII|                vándorbotját.. Neki már nem sükséges, mert õ elmén Földvárra
4055 VII |                    Én tudom, mert azs édes sülém is csupa tudomány volt.
4056 VI  |                     Mindig ast hallottam a sülémtõl, hogy varnyúnak varnyú a
4057 VII |            vadkukoricsa.~- Az ám, mégpedig sülve!~- Nem sült azs, csak asalt.
4058 V   |                  tüskék ágaskodnak, mint a sündisznónak. Ennek az eleven kaktusznak
4059 X   |                   föl neki, hogy a nap nem süt. Fekete volt az ég kelet
4060 VII |                    el a fiú. - Két faluban sütik nekem a kenyeret, az isten
4061 IX  |                   a bátorítás.~A homok úgy sütött, mint a meleg hamu, azért
4062 IV  |                 ciráki, nyiráki konyhákban sütöttek-fõztek!~No de ha a koldus jól járt
4063 II  |                királylány fogta a bárányt, sütõlapát a királylányt, szakácsné
4064 I   |                    az ínséges cirákiak még sütõlapátért is a szomszédba szaladnának.)~
4065 I   |               ciráki bíróné kölcsönkérte a sütõlapátját. (De hiszen csak azt próbálja
4066 II  |               cirákit, hanem a nyirákit! - süvöltötték vissza a cirákiak.~Látni
4067 IX  |                   valami betegség bántaná. Sugárkévéi megnyújtották az emberek
4068 IX  |               zavarodva a természet. A kék sugarú õszi csillag, amelyik a
4069 XII |                  szobát. Vitte benne a kép sugárzó mosolygását is.~Varjú-vár
4070 XII |                   ruhát, ha Vendel meg nem súgja neki, hogy nem jó lesz bolondozni,
4071 IX  |                   Posztószél Veronkának is súgott valamit, Jánoskának is.
4072 IV  |                   Azzal aztán a nyaka közé suhintott az egy lónak (fölért az
4073 IX  |                  éhínség. Ez az ostorban a suhogó.~Addig csak jó világ volt,
4074 XI  |                    csak a saját csizmájára sújtott vele akkorát, hogy megrepedt
4075 IV  |             nadálygyökeret, a gyermekeknek sulymot, bíbictojást, mikor mit
4076 VII |                   a vadvirágos, vadmadaras sumár. Itt nem voltak bepeckelve
4077 IX  |                rajtunk segíteni?” Néha ott sunnyogott körülöttük egy-egy róka
4078 VII |                    semmit se látott. Könny sûrûsödött a szemében. Csak akkor törülgette
4079 V   |                meggörbítette a nyakát, még susogóbbra vette a szót.~- Nagyságos
4080 V   |               csûrjébe.~- Nagyságos uram - suttogja tovább a kasznár -, a gombosi
4081 XIII|             takarta el az arcát, és halkan suttogta az ujjai közül:~- Uram,
4082 IX  |                    már ki lehetett verni a szabadba. Bokáig nõtt akkorára a
4083 VI  |              befogta a méheket, s akárhogy szabódott, csak a tarisznyájába tettek
4084 I   |                  ollója volt neki, beadták szabóinasnak Keszeg mesterhez.~Csupa
4085 II  |               cirákiak is érjék be avval a szabóinassal, akit a Reszegében fogtak.
4086 I   |                    világot.~Azóta a ciráki szabóra a nyiráki diák a felelet:~-
4087 XII |          könyökölte oldalba Vendel hajdú a szabót. - Az az ni, aki ott nyesegeti
4088 XII |                  ti az én unokáim. Kicsire szabta már az Úristen az én életemet:
4089 IV  |                    gondoltam. Olyan ciráki szaga van. Hát még ez is suba? -
4090 IX  |           bömböléssel kapta föl a bámészan szaglálódó ürgét, hogy hozzávágja Posztószélhez.
4091 V   |               férfiú. Csupa pocak és csupa száj. Õ az egyetlen eleven ember
4092 III |                    tûnt el, mint a kemence szája. Hallatszott, ahogy puffant
4093 VIII|                    fölkapaszkodott a putri szájába, és kikémlelõdött az éjszakába.
4094 V   |              égszín szeme, csattanós piros szájacskája mindig úgy látszott, mintha
4095 IX  |                kietlenül, mint valami éhes szájak.~- Adjon isten! - kukkantott
4096 XII |                 hogy hogy haraphatná meg a szájával a fülét, addig a két gyerek
4097 XII |                    a sarokból két ártatlan szájnak pintyõkekacagása.~És foszladozik
4098 II  |                   sütõlapát a királylányt, szakácsné a lapátot, hopmester a szakácsnét.
4099 II  |           szakácsné a lapátot, hopmester a szakácsnét. Két nagy láncba fogódzott
4100 XII |                földönfutóvá.~- Ó, hát sose szakad már le a szívemrõl ez a
4101 IX  |               volna, s egyszerre darabokra szakadozott. Keselyûmadarak voltak azok,
4102 I   |                     Nyirák felõl csakugyan szakadoztak a fellegek, s alig sírtak
4103 II  |           szétpergett az emberlánc, mint a szakajtóból kiöntött borsó. Az emberek
4104 II  |                      Nono, csak kétfelé ne szakajtsátok már azt a szélhozta fiúcskát
4105 V   |              galambõsz hajjal, lengõ fehér szakállal, villogó szemekkel. Úgy
4106 V   |                 míg könnye pergett a fehér szakállára, egyre azt hajtogatta:~-
4107 XII |                    akiket betakart a fehér szakállával, csak az a kép a falon,
4108 XII |                   arra Posztószél úrfi úgy szakított föl egy nehéz ablakot, mintha
4109 XII |                   Megjött az apád!~Ó, hogy szalad ki erre a szóra a gyerek
4110 III |                  folyókából.~- No, legény, szaladj ki a konyhába, tudakold
4111 IV  |                bele Fütyü sápadozva.~- Nem Szaladjváron születtem ám én, mint Fütyü
4112 I   |               sütõlapátért is a szomszédba szaladnának.)~A Bezzegék Pista fia olyan
4113 XII |             Gyengék a lábai, nem bír veled szaladni. Látod, Jánoskám, már új
4114 I   |                     máris a szivárvány égõ szalagja lobogott rajtuk.~- Lám,
4115 XII |                    már a feje búbjára kell szalajtani Krzsamecskó bácsinak a homlokát.~-
4116 IX  |                kellett feletetni az utolsó szálig.~A másik az volt, hogy gyertyaszentelõ
4117 IX  |                  sáskák, nekik a szárazság szálláscsinálójuk, õk mindig a sarkában járnak,
4118 XI  |               megmutatta nekik, hol lesz a szállásuk. Biz az valami cselédszoba
4119 XIV |                    az esztendõket, sebesen szállnak azok olvasatlanul is - pedig
4120 III |              laktak. Éppen most tanították szállni a fiaikat.~- Ezek a szomszédok! -
4121 XIV |              cigány, akire örökség gyanánt szállt a putri, mikor Posztószél
4122 XI  |              ékeskedett benne, mint ebben. Szalmafonás a deszkája, fehér porcelán
4123 XII |                  magához? Megosztja vele a szalmavackot, a kolduskenyeret?~- Mesélj
4124 VIII|                     Jánoska odaadta neki a szalmazsákját, Veronka a vánkosát, Posztószél
4125 III |                   valami kellemes pirított szalonnaillat. Az után indult el, s meg
4126 I   |                   benne diák!~Se szeri, se száma annak a sok bolondságnak,
4127 IX  |                   elejbe készülnek õk most számadásra.~Posztószél azonban keményen
4128 I   |                    egyszer valami tévelygõ szamárcsikóra akadtak a füzesben. Úgy
4129 IX  |                 kerekítette, pedig nemigen számíthatott arra, hogy majd ázik-fázik.
4130 X   |                 éhen hal, s csak a bõrével számol az uraságnak. Ha segítséget
4131 XIV |                isten. A boldog emberek nem számolgatják az esztendõket, sebesen
4132 I   |                 bizonyosan van valaki, aki számon vesz mindent: pitypalattyok
4133 IV  |                    ér az, ahogy Posztószél számot adott a varjú-vári úrról.
4134 IX  |                   hogy itt tor készül az õ számukra.~Az emberek csüggedve hullottak
4135 V   |               magános öregember. Ó, milyen szánandó szegény ember vagy te, csetverneki
4136 IX  |                  vették. Azt se ellenséges szándék hajtotta oda, csak az ösztön:
4137 IV  |                 Honnan ismered te az Isten szándékait, öregember?” - Koldus vagyok,
4138 XI  |                Jánoska pedig nyilván olyan szándékban volt, mert lerúgta a csizmácskáit,
4139 X   |                  reggel ezzel a felebaráti szándékkal ült lóra. A düh még akkor
4140 XIII|                    ember!~- Nem volt rossz szándékom, uram - rebegte az. - Csak
4141 X   |                  haszna igazán. Ha meg nem szánja õket: nemcsak ez az esztendõ
4142 VIII|                    ugyan karácsony napjára szánta a szilvát, hanem azért az
4143 IV  |                   csak most kapott észhez. Szánta-bánta, amit mondott, s ennek jeléül
4144 IX  |                 lehetett kezdeni a tavaszi szántásokat. Ha jó idõt ad az isten,
4145 VIII|               takaratlan maradtak, az õszi szántásra gondolni se lehetett.~Máskor
4146 I   |                  az aratás. Arra élesíti a szántóvetõ ember a világ egyetlen áldott
4147 I   |      csikorogtatjátok a fogatokat, szegény szántóvetõk: az uraság madara elõbb
4148 III |              falutól. Jánoskának ugyancsak szaporázni kellett a lépést, hogy apró
4149 IX  |           ridegebbé. A halott erdõ már nem száradhatott ki jobban. A varjú meg szívós
4150 III |                   mert minden fája ki volt száradva. Valóságos halott erdõ volt.
4151 IX  |                    mondani ilyenkor, hogy: szárazságra villámlik.~Várjatok csak,
4152 IX  |                volt az elsõ öröme. A drága száraztakarmányt nem kellett feletetni az
4153 II  |                    köztük. Csak a tömérdek szarka csörgött rettentõ mérgesen,
4154 IV  |                    meg, uram. Éppen csak a szárnyacska maradt belõle, mikor rábukkantam
4155 IX  |                   állatok. Azok, akiknek a szárnyára az van írva a Biblia szerint,
4156 IX  |                     Jöttek helyettük egyéb szárnyas állatok. Azok, akiknek a
4157 VIII|              patyolat vánkoson, s tündöklõ szárnyú angyal hozott volna neki
4158 IX  |              csillogtatva, rezgetve üveges szárnyukat a gyilkos napsütésben.~„
4159 III |                    keservesen, ahogy lomha szárnyukkal ott kavarogtak a levegõben.
4160 XII |                     Most is el-elfulladt a szava:~- Kié ez a madár, fiam?~-
4161 XII |                mesélj, Jánoska. Szeretem a szavadat hallgatni. Csupa muzsikaszó
4162 X   |                     Az õ fülét csak ezek a szavak ütötték meg:~- Mindenünket
4163 VII |              szegény ember nem tud akkor a szavakkal cifrálkodni, mikor tele
4164 II  |                ahol a szépen szóló furulya szavára királylány fogta a bárányt,
4165 IV  |                 itt Cirákról. Ráismertem a szaváról.~Csakugyan Csitári uram
4166 VII |                   próbálgatták az egyetlen szavukat a fiókák is. Bizonyosan
4167 II  |                 még olyant nem hallottak a százados tölgyek. Létrás emberek,
4168 XI  |                csakugyan tartogat olyant a százgombos kis mellény alatt. Különösen
4169 VI  |                Aranyozni kellene a száját. Szebben beszél, mint a pap. Meglátszik,
4170 VII |                  kezdõdik a játék. Veronka szederlébõl készült hûsítõvel kínálta
4171 XII |              pillangó. Jánoska öltözködik, szedi magára a bársonygúnyát,
4172 III |               szegény helyen. Ti meg addig szedjetek derekaljnak való füvet.
4173 IV  |                  elment ebédre való gombát szedni, emezek pedig eltakarították
4174 VII |                   a kórházba. Ott volt egy szegedi hajóslegény, az tanított
4175 VIII|                   a bundád, Madzag?~Nagyon szegényes mulatság biz ez, de hát
4176 XIII|            cipeltem magammal. Mindig aludt szegényke, s ahogy a nyakamat átkarolta,
4177 IX  |                  azok le voltak soványodva szegénykék, s meg voltak szelídülve
4178 I   |                   két falu. Bizony elmenne szegénykéknek a nótázó kedvük, ha tudnák,
4179 VI  |                     Valami nagy baja lehet szegénykének, mert már a sós kenyeret
4180 XIII|                 Jánoskám, hogy te kijárd a szegénység iskoláját, és ott tanuld
4181 IV  |              viszlek.~A macska a gazdájára szegezte a tekintetét, aztán mosakodni
4182 IV  |              ügyessége is. Ahogy koldusnak szegõdött, az volt az elsõ dolga,
4183 IV  |                   Nem volt pedig annak mit szégyelleni. Mert alig porzott el a
4184 XII |               Benedek lelkében is. Már nem szégyelli, hogy kissé roskatag léptekkel
4185 IV  |                  egy kötés dohánnyal! Hadd szégyellje magát Nyirák!~Nem volt pedig
4186 VII |            megtanulja az apjától, s nagyon szégyellne magát, ha ő különb lenne
4187 IV  |                   szõlõvel. Hadd pirítsa a szégyen Cirákot!~Azzal aztán a nyaka
4188 XIV |              elhajítani a cimbalomverõt és szégyenszemre odaállni a menyasszony és
4189 XI  |                  lépcsõház aljában egy kis széken ülve gyakorolta szokott
4190 I   |                   és hazafelé fordította a szekérrudat. A Thurán-kastély felé,
4191 II  |          odaszorultak, s nagyon meg voltak szelesedve. Soha ilyen fölháborodva
4192 XI  |              varjaknak se hagysz békét, te szélházi! Lejössz mindjárt arról
4193 II  |                  ne szakajtsátok már azt a szélhozta fiúcskát csupa szeretetbõl!
4194 IV  |                    Elég hiba - tette hozzá szelídebben.~Azután fölült a kocsiba,
4195 XIII|               pedig odaállt az ágy elé, és szelíden szólította meg a beteget:~-
4196 XIV |                   uram maga a megtestesült szelídség.~Vendel bátyánk pedig maga
4197 IX  |                   szegénykék, s meg voltak szelídülve úgy, hogy megálltak az embernek.
4198 III |                   a világba. Minden sarkán szélkakassal viaskodott a szél, de egyet
4199 VII |                 rájuk ragyogón, melegen. A szellõ ide nem lopva járt be, megsimogatni
4200 IV  |            gõzmalmot csináltak. Posztószél szélmolnár volt, de bizony hogy a gõzmalom
4201 VIII|                  idõhöz sem, aki kijárta a szélmolnárságot, és mester lett a koldusságban?~-
4202 I   |               cirákiak egyszer meg akarták szelni a holdvilágot, mert sajtnak
4203 X   |                attól ezen a tájon: a hűvös széltől!~Csak mikor elporoszkált
4204 I   |                 nyargaltak az égen. Ordító szélvész kergette õket villámostorral.
4205 X   |                  is zörgött, mikor szemtõl szembe álltak Thurán Benedekkel.~
4206 IX  |                Posztószél azonban keményen szemébe nézett az öreg hajdúnak.~-
4207 VII |                 látott. Könny sûrûsödött a szemében. Csak akkor törülgette le,
4208 V   |                szomorúan azzal a mosolygós szemeddel? Mit akarsz neki mondani,
4209 VII |                 fátylába, úgy csillogtak a szemei, hogy szentjánosbogárnak
4210 XII |           kinyitotta becsukott, világtalan szemeit: a nyitott ablakokon kévéstõl
4211 V   |                   fehér szakállal, villogó szemekkel. Úgy áll, mint a szálfa.
4212 III |                  éppen a harmatkása bugáit szemelgette a foltûzött kötõcskéjébe.
4213 V   |              mondani. Kertész volna, s egy személyben õ az elsõ Madzagja a Varjú-várnak.
4214 IX  |                   meg Nyirák. Nem volt már személyválogatás az emberekben. „Én is koldus,
4215 VII |            muslincája, hogy belevágódott a szemembe! Hát már hogyne tudnék!
4216 IV  |                  nem maradt egyebe a másik szeménél meg az ölbeli kis unokájánál.~
4217 IV  |               semmit se adnak. Hanem olyan szemérmes szegény, aki nem tolakszik,
4218 XI  |                korbáccsal.~- Hadd nézzek a szemetekbe!~A Veronkáéba ugyan nem
4219 VIII|                 nagy tál szilvát az utolsó szemig a gallérja mögé nem hányta.
4220 XI  |                 itten? - nézte összehúzott szemöldökkel a furcsa csoportot.~- Mink
4221 XI  |               cselédre csak egyetlen görbe szempillantást vet, hát annak én leharapom
4222 X   |              ijedtségtõl is zörgött, mikor szemtõl szembe álltak Thurán Benedekkel.~
4223 V   |            asztalka, afölött egy mosolygós szemû, két-három éves fiúcskának
4224 II  |                 amit Csûr Illésné vágott a szemükbe a nyirákiaknak:~- Hát kellene
4225 X   |                    olyan boldogság lobog a szemükben, hogy ez megállítja a könnyeket.
4226 X   |                     hogy mi lakik mögötte. Szemvakító tûz, amelynek mérföldekre
4227 VIII|                  két pajtás egymás mellett szendergett a tûzhely elõtt. Olyankor
4228 VII |                  csillogtak a szemei, hogy szentjánosbogárnak lehetett volna õket nézni.~-
4229 IV  |              mondok, hogy az ártatlanok ne szenvedjenek helyette, mert, mondok az
4230 II  |                   amelyikben a nagyapák, a szépapák pora termi a kenyeret az
4231 XI  |                    Amikor benyitottak nagy szepegve, a lázas ember elhallgatott,
4232 X   |                   máskor ő szokott egyedül szépeket álmodni az egész Varjú-várban.
4233 XII |                    angyalkádat, hadd tegye szépekké egy öregember szomorú álmait.~
4234 II  |              Megálljatok csak, majd láttok szépet, ha összeér a két piszkafás
4235 XIII|               putri megvolt most is a régi szépségében, csak a lakói mintha megváltoztak
4236 II  |              gyerekjáték a falu becsülete!~Szerencséje volt Jánoskának, hogy egyszerre
4237 XII |               árendát. A Posztószél család szerencséjének a bejelentését csemegének
4238 XI  |                   van. Az ám, de hol, mit?~Szerencsére meglátták Vendelt, ki a
4239 VII |                hiszen mégiscsak gyerek az, szeret játszani.~Egyszer aztán
4240 IV  |                   amiért te a hajdúkat nem szereted - nevetett Posztószél. -
4241 XII |                  most már mesélj, Jánoska. Szeretem a szavadat hallgatni. Csupa
4242 II  |                   szélhozta fiúcskát csupa szeretetbõl! Jobb lesz, ha azon egyeztek
4243 XIV |                  Thurán Benedek ilyen nagy szeretettel van Posztószél Antalhoz.
4244 VII |              fiúkat. Jó étel az annak, aki szereti.~S egész délután egy ciráki
4245 IX  |                  ni! Pedig ezzel is jobban szeretnék már nem látni. Elég irtózatot
4246 XII |                    mosolygó nagy urat, aki szeretõ szemmel nézi, hogy a paraszt
4247 V   |                  Jánoska, Jánoska, hát nem szeretted nagyapót? Jánoska, Jánoska,
4248 I   |                 Eredj, vidámítsd fel az én szeretteimet.~No, azok bizony könnyen
4249 I   |              Nyirák: vagyon benne diák!~Se szeri, se száma annak a sok bolondságnak,
4250 III |              nádkupacok közül. (Ott volt a szerszámoskamra.)~- Minek lesz az, nagyapó? -
4251 IV  |                  izgága, kötekedõ, goromba szerzet vagy afféle félkézkalmár,
4252 IX  |               meleg szél üres zsák módjára szétfújta õket. A nap kisütött, és
4253 II  |           lélegzett, mert erre a szóra úgy szétpergett az emberlánc, mint a szakajtóból
4254 IV  |            legjobban az egészben. Jaj, még szétszaggatja az a haragos ember! Megfogta
4255 I   |              macska. Még a gyerekek is úgy szétszaladtak, mint a meghajított varjúsereg,
4256 V   |                   azon a képen, azon a sok szétszórt holmin sehol egy mákszemnyi
4257 XI  |               bejönni, hanem Jánoska mégis széttágította a drótot annyira, hogy a
4258 II  |                    húsa nagyon rágós volt. Szidta is édesapám, hogy ezért
4259 XI  |                    ott állt az ajtóban egy szigorú nézésû, kevély tartású,
4260 II  |                  mondta Ambrus Pál roppant szigorúan, s úgy hajította vissza
4261 III |                 amin a füst kivágódhatott, szikra kiröppenhetett. Középen
4262 XII |                   velük az unokájáról. Nem szilaj keserûséggel, hanem megenyhült
4263 V   |               ugyan vetõdik ide olyan, s õ szimatolja meg a szegény embert: árendát
4264 IX  |                   napnak valami halálsárga színe volt, mintha õt magát is
4265 IX  |                  árendát, mind a kettõnek. Színit-javát annak, amit az idén termett
4266 VIII|                  azon, hogy hol Posztószél szippantott belõle egyet, hol Fütyü.~
4267 I   |           aranypántlika. A fölötte táncoló szitakötõk pödörgethették bajuszkájukat
4268 III |                kötõcskéjébe. Rizskásafogú, szitakötõszemû kis szöszke lány volt, körülbelül
4269 I   |              Reszege vize, ahogy aranyport szitált rá az alkonyat, úgy választotta
4270 VI  |                harmadik helyen a mosóteknõ szivárgott: Jánoska egyszeribe beöntötte
4271 I   |             egy-két kövér cseppet, máris a szivárvány égõ szalagja lobogott rajtuk.~-
4272 XII |                  mindig, hogy találd meg a szíved. De most már találd meg
4273 XIII|                   elsikoltotta magát, és a szívéhez kapott:~- Apám, édesapám!
4274 XII |                   hát sose szakad már le a szívemrõl ez a keserû emlék? - nyögte
4275 XI  |                  nagy melegség futott át a szívén. Nini, hát még õvele is
4276 VIII|              cipónyi nagyságú. Azt Veronka szíves készséggel odatette a karácsony
4277 VI  |              annyit mondott, hogy õ sokkal szívesebben esett volna az emberre,
4278 XI  |                 akkor se, mikor már minden szívet megvettek a kastélyban.~
4279 XII |                   nekem arra a kis idõre a szíveteket.~Zokogott már akkor õ is,
4280 X   |                   ennyi nyomorúságra. Ha a szívével nem beszélhetnek, beszéljenek
4281 X   |                    emberek. - Az uraságnak szívihez nem lehet férni, mert az
4282 XI  |               gyereknek. Az nem tudta õket szívlelni még akkor se, mikor már
4283 IX  |        száradhatott ki jobban. A varjú meg szívós madár, annak meg nem árt
4284 XIII|                    én édesapámnak?~A beteg szívszaggatóan nézett, és fájdalmasan lihegett.~-
4285 IX  |              koldus, te is koldus!”~Valami szívszakasztó látvány volt ez a koldustábor.
4286 IV  |            káptalanon is. Bizonyosan abból szívta magába azt a nagy bölcsességet.~
4287 XI  |                    itt kigyelmed a legjobb szívû ember. Ugyan nem mondaná
4288 VIII|            ekképpen megvackolva, háládatos szívvel adta álomnak a fejét:~-
4289 I   |                    hogy nem is volt valami szívvidámító figura az urasági hajdú.
4290 IX  |            lehetett szemmel látója annak a szívvidító látványnak, mikor az ürge
4291 XI  |                 lelkes állattal nem szabad szóba állnotok?~Biz ez nyilván
4292 XI  |               atillában szaladt ki a meleg szobából, s fenyegette kegyetlenül
4293 III |               ilyenkor, csíkot ásni.~- Egy szobácskát akarok kihasítani a fiúnknak.
4294 X   |                    van zárva a kis unokája szobájába. Az eszitõl meg isten õrizzen,
4295 VIII|                Varjúvárban láttam én olyan szobákat.~Ezen megakadt a beszéd,
4296 XIII|               Thurán Benedek. Volt abban a szóban harag, fájdalom, fenyegetés,
4297 XII |                   szíve, mikor otthagyta a szobát. Vitte benne a kép sugárzó
4298 III |                     vakablaka is volt.~Még szöget is vert a falába, polcot
4299 XI  |                    elhallgatott, s ijedten szögezte szemét Jánoskára. Még a
4300 III |                   ez a nagyapó! Még hogy õ szögre aggathatná, polcra rakosgatná
4301 IX  |                   Felhõ!~Az emberek talpra szökkentek, és kitárták a karjukat
4302 IX  |                  felé. A csincsés is odább szökött, abból is kiszáradt az élet.
4303 II  |            legkülönb, a Fütyü cigány pedig szörnyen bizonykodott, hogy azt õ
4304 IX  |                    meglengett, mint valami szörnyû malomvitorla, s odamutatott
4305 III |           Rizskásafogú, szitakötõszemû kis szöszke lány volt, körülbelül egyívású
4306 V   |                    levelû idegen palánták, szövevényes növésû tüskebokrok, medvetalp
4307 X   |                 akadt egyetlenegy sem, aki szóhoz tudott volna jutni a zokogástól.
4308 IV  |                 egyet. A közös koldust õsi szokás szerint Csetvernekrõl hozatták.
4309 XI  |                 adott gyerekek? - kérdezte szokatlan nyájassággal, s levezette
4310 XI  |                mentek a kerítés felé, hadd szokjon el onnét szegény pára. Mert
4311 IV  |              földhöz vágta a kalapját. Úgy szokta õ kifejezni az elkeseredését.
4312 XIII|                 azs úton. (Mintha batyuval szoktak volna járni azon az úton,
4313 IX  |                villámlott az ég alján. Azt szokták mondani ilyenkor, hogy:
4314 XIV |                akármerre jár. Hozzá vannak szokva, hogy lépten-nyomon szórja
4315 I   |              tehetnek. Most már meg mertek szólalni is.~- Nemcsak egy mátyásmadár
4316 III |              agyagból. Abban jól megállt a szolgafa, ami a bográcsot tartogatta.~
4317 XII |                kijár mátyásnak az ilyen hû szolgálatokért.~Mikor aztán azt is megkapta,
4318 XIV |                   Együtt járják a falukat, szolgálván tanáccsal és kaláccsal a
4319 XI  |              Madzagot olyan kötelességtudó szolgának, hogy az bizonyosan haza
4320 I   |              Zúghattok már, arany vetések, szólhattok már, pitypalattyok: nem
4321 XIII|                    az ágy elé, és szelíden szólította meg a beteget:~- Jó ember,
4322 IV  |              Márpedig ez a tied, fiam. Mit szólnának a nyirákiak, ha még ki se
4323 II  |                   a mesében, ahol a szépen szóló furulya szavára királylány
4324 VIII|                   nem eresztette magába. A szõlõk takaratlan maradtak, az
4325 IX  |                   pedig volt bõviben. Fát, szõlõt, veteményt, mindent megbolondított
4326 IV  |             megtetézzük szüretre egy kosár szõlõvel. Hadd pirítsa a szégyen
4327 I   |                 meg! Ámbátor - magunk közt szólva - az se lenne csuda, ha
4328 V   |                    drágák, oly pompásak és szomorúak. Hiszen nem lakta õket senki.
4329 XII |           sötétséggel, a hideggel, az örök szomorúsággal.~És Thurán Benedek szót
4330 I   |             cirákiak még sütõlapátért is a szomszédba szaladnának.)~A Bezzegék
4331 VII |              embernek, hogy incselkedjen a szomszédjával. A gyerek megtanulja az
4332 III |               Tudod, nagyon megválasztom a szomszédokat.~A kisfiú ugyan hiába meresztette
4333 XII |                alatt, a putriban, az ürgék szomszédságában! Hát ott még nevetnek is,
4334 III |                 mint a tégla. Van azon még szõnyeg is, így nyáridõben, gyönyörû,
4335 VI  |               árpacukor, s mindjárt álomba szopogatta magát rajta.~No, itt annyi
4336 IV  |                 egy leesett mákszem. Még a szõrét is simára nyalta már, úgyhogy
4337 VI  |               fizetni a jóságukért, csak a szorgoskodásával. Pedig érezte, hogy mennyivel
4338 XI  |                 még álmában is szorította. Szoríthatta is, mert bizony azóta se
4339 XIV |                 szokva, hogy lépten-nyomon szórja eléjük a piros búzaszemet.~
4340 XI  |                  bátrat, holott õ is nehéz szorongást érzett a mellénye alatt.~-
4341 IV  |                 hóna alatt egy nagy batyut szorongatott, azt kibontogatta nagy akkurátusán.
4342 XIII|                    pártfogásába vette. Ott szorongatta a hóna alatt, s most nagy
4343 III |                    Ide megyünk? - kérdezte szorongva a gyerek.~- Isten õrizz! -
4344 III |               gödörbõl kiugrott egy borzas szõrû pulikutya, és körültáncolta
4345 IX  |                   kend mióta lett két falu szószólója?~- Én vagyok most két faluban
4346 X   |                  nagy úr összefont karral, szótlanul hallgatta a könyörgõ beszédet,
4347 V   |                   megállott az idõ, csak a szú percegése hallatszott szobáról
4348 IV  |                tanácsot. A tanácsra mindig szüksége van a szegény embernek,
4349 II  |                    ugyan nem ismertem édes szülémet, de az apám azt mondta,
4350 II  |                    a lelked, az meg ciráki születés volt! Ismertem még libapásztor
4351 IV  |              sápadozva.~- Nem Szaladjváron születtem ám én, mint Fütyü cigány -
4352 X   |                szorította a szívére minden szülõ a maga gyerekét.~- Én nem
4353 VII |                kipirult arcocskákat, hanem szüntelen frissen tartotta õket hûs
4354 VI  |                   az eladó lányuk, mióta a szüreten megfázott. Jó arrul a méz
4355 IV  |                   A búzáját is megtetézzük szüretre egy kosár szõlõvel. Hadd
4356 IV  |              tolakszik, mindennel beéri, s szûk esztendõben türelmesen várakozik
4357 XI  |                  hallja ám, hogy ugyancsak szûköl egy kutya valahol. Tréfából
4358 XI  |                 Madzagot. Mert csakugyan õ szûkölt ott a drótkerítésen túl.
4359 VI  |                 mert Péter Gáboréknál igen szûkös volt a kenyér, s mikor Jánoska
4360 IV  |              beszélt énnekem arrul. Nagyon szûkszavú ember az én apám.~- No,
4361 VII |                  leheletével. A nagyvirágú szulákok, a tûzpiros füzények belebólogattak
4362 VIII|                    Buksi egészen nyugodtan szundikál, akkor õ is megint a lábai
4363 IX  |                    ficseregni egy-két szem szúnyogért, most meg vékaszámra lehet
4364 IV  |                    az ilyen nagy füstben a szúnyogok nem találják meg az embert.
4365 VI  |                 hogy a keszegek megették a szúnyogtojásokat, a másik az, hogy Posztószél
4366 IV  |                  szûrnek semmivel sem volt szûrebb, mint a suba subának.~-
4367 XI  |                   bánta, hogy mind véresre szurkálja benne az orrát.~Õ csakugyan
4368 IV  |                keshedt szûröcskét, amelyik szûrnek semmivel sem volt szûrebb,
4369 IV  |                   gyerek elõtt egy keshedt szûröcskét, amelyik szûrnek semmivel
4370 IV  |                  én, s azzal kilibbentem a szûröm alól a mátyásmadár szárnya
4371 VI  |               Jánoska egyszeribe beöntötte szurokkal. A negyedik helyen lekvárt
4372 V   |             tüskebokrok, medvetalp levelû, szúrós kaktuszok. Az az öregember,
4373 VIII|                    még úgy sincsenek csiki szûrrel ellátva, mint az égi madarak,
4374 IV  |                   ruházni magunk is. Ezt a szûrt nézd meg, öcsém!~Azzal kiterített
4375 IX  |                nagyon, azt az ellensége se tagadhatja. Ha az õ kiskönyvébe az
4376 III |               Posztószél-família legutolsó tagja, a Buksi. Egy nagy fehér
4377 X   |                  még akkor is rázta minden tagját, hogy észre sem vette, milyen
4378 VIII|                   hamarosan beleszokott új tagnak a famíliába. Õ lett a putri
4379 II  |                    a kastélyban, amelyik a táj egyetlen dombjának a tetejérõl
4380 III |                 aztán ki vigyáz most a ház tájára?~„Hm - tûnõdött Jánoska -,
4381 IV  |                    kerülni. Azsóta a házsa táját még a madár is kerüli. Csak
4382 VIII|                  se lehetett.~Máskor ilyen tájban még a fecskét is hallani,
4383 VIII|                eresztette magába. A szõlõk takaratlan maradtak, az õszi szántásra
4384 IX  |                Bizony a korpa a legnagyobb takarékoskodás mellett is elfogyott. Harkabusz
4385 X   |                     lisztet is magatoknak, takarmányt is a jószágotoknak.~Ó, hogy
4386 VIII|                 vánkosát, Posztószél pedig takaródzónak az ünneplõ szûrét. De Fütyü
4387 IV  |              gyereknek fél kestyû is elég.~Takaros kis babakesztyû volt, Jánoskának
4388 IV  |                    akkor fel volt készülve takarosan, piros cickafarok-virágot
4389 XI  |           kigázoltam belõle. Most már csak takarózzék be, s izzadja ki álmában
4390 XIII|               Isten éltet.~A beteg ijedten takarta el az arcát, és halkan suttogta
4391 I   |                     Nem szeretett hajdúval találkozni, õ tudja, miért. Csak a
4392 VI  |                    amiben még zabszemek is találkoztak. Mivel pedig a malacka sovány
4393 II  |                    ezt meg.~- Már miért õk találnák?~- Nagyon ki vannak õk az
4394 XI  |                     csakugyan meg lehetett találni Madzagot. Mert csakugyan
4395 II  |                    másik uraságot. Én majd találok új zsellért.~Jaj, pedig
4396 II  |           jajveszékelve keresték, s meg is találták, mihelyt a nap kisütött.~
4397 IV  |                volt rajta aranygomb is. Én találtam meg a Varjú-vár kapujában,
4398 VIII|                   az elsõ szóra odatette a tálat Fütyü elé. Isten õrizzen,
4399 VIII|                     mikor semmi se marad a tálban.) Hát most már mit esznek
4400 IV  |                   cseresznyéztem én ma egy tálból - hunyorgott Posztószél.~-
4401 VI  |            legénynek kellett lenni annak a talpán, aki ebbe bele mert avatkozni.
4402 IX  |                 Fütyü ugyancsak kapkodta a talpát. De szemét is ugyancsak
4403 XI  |                   csikorgatva a kavicsot a talpával s haragosan csapkodva a
4404 IX  |                   hogy ha azokba mezítelen talppal belelép az ember, hát akkor
4405 III |                   A kerítésen át egy õzike támaszkodott ki az útra, az is mintha
4406 IV  |                 hogy a Buksi nekiugrott, s tan a szemét is kiszedte volna,
4407 XIV |               járják a falukat, szolgálván tanáccsal és kaláccsal a szegény embereknek,
4408 IV  |                szót, kalácsért tanácsot. A tanácsra mindig szüksége van a szegény
4409 VII |            hazafelé mentek, mind csak azon tanakodott, hogy a p betûnek jobb felé
4410 VII |                 áldja meg őket. Hanem azon tanakszom én inkább, hogy lehetne
4411 VII |              embert, ha egy csiv kukoricát tanál. Hisen láthatod, hogy csupa
4412 I   |                   aranypántlika. A fölötte táncoló szitakötõk pödörgethették
4413 XIV |                    is ott voltam, hajnalig táncoltam. Kaptam is kalácsot, hogy
4414 VII |                   a Vendel hajdú meg akart tanítani huszonötig olvasni, de már
4415 VII |                csencsegemadár is csak arra tanítja a fiait ott a nádban, amit
4416 VIII|               iskolájának is. Igaz, hogy a tanítómester is átalakult nádvágó mesterré.
4417 VII |            hamarább a csincsésben. S a kis tanítómesternek, mikor a domb tetejérõl
4418 VII |                    szegedi hajóslegény, az tanított meg a kisbetûkre. A nagybetûket
4419 III |                 fecskék laktak. Éppen most tanították szállni a fiaikat.~- Ezek
4420 I   |                    befogták diáknak. Ki is taníttatták volna, ha a csacsika bele
4421 XIII|               szegénység iskoláját, és ott tanuld meg, hogy a szeretet az
4422 VII |                  megtanítas olvasni.~- Nem tanulnád te azt meg sohase, Fütyü -
4423 VII |                 fiait ott a nádban, amit ő tanult fiókkorában.~- Nincs, nincs! -
4424 VII |                    a fél szemével. - Kitõl tanultad, anyádtól, apádtól? Mert
4425 VII |               nagybetûket meg a városokban tanultam meg a boltok felírásairól,
4426 II  |                  ki vannak õk az effélében tanulva. Tudjátok, hogy két esztendeje
4427 VI  |                 föl a létrára a háza végét tapasztani, Hamar András hajtsa oda
4428 VI  |                  létrán állva a háza végét tapasztgatta a jó pelyvás sárral, amiben
4429 IX  |               János volt azs, aki sáskával táplálkozsott a pustában? Te jobban tudod,
4430 IV  |                   kosárfonó, gyékényszövõ, taplókészítõ, kanálfaragó, pipaszárfúró.~
4431 II  |                   a kis Csicsmárnak. Vígan tapsikolt a maszatos kezeivel:~- Megmondta
4432 I   |              haragja is onnan támad.~Jeges tarajú fekete felhõk nyargaltak
4433 VI  |               vágtak neki, hogy meghúzta a tarisznyáját. No, arra igen nagy szükség
4434 I   |             jókedvükben szinte ágaskodtak. Tarkállott a mezõ Ciráktól Nyirákig,
4435 VIII|                   fejéhez. Azok jó meleget tartanak. S ekképpen megvackolva,
4436 XI  |                 egy szigorú nézésû, kevély tartású, szép fehér öregúr: Thurán
4437 XI  |                  elhitte, hogy õ csakugyan tartogat olyant a százgombos kis
4438 XII |                    bejelentését csemegének tartogatják. Nem tud arról még maga
4439 III |                  szolgafa, ami a bográcsot tartogatta.~A bográcsban csakugyan
4440 X   |                viseli a gondjukat. Mikor a tartozástokat megfizetitek, vihetitek
4441 XII |                     Az ínségeseknek minden tartozásukat elengedem, mikor az esztendõ
4442 VI  |               Pedig érezte, hogy mennyivel tartozik nekik, a betevõ falattól
4443 V   |                    beírja, hogy a hilibiek tartoznak új gabonát hozni. A régit
4444 IV  |                   hogy külön-külön koldust tartson, tehát ketten fogadtak egyet.
4445 I   |                     No, mi a baj? Török-e, tatár-e? - kérdezték tõle a bátrabbak.~-
4446 IX  |                 élet. Csak a fekete gödrök tátongtak kietlenül, mint valami éhes
4447 IX  |                 már meg lehetett kezdeni a tavaszi szántásokat. Ha jó idõt
4448 VIII|               helyen, hogy föl ne ébrednék tavaszig, mint a csigabiga!~Hát hajnaltájban
4449 XII |                nagyapóra, amiért a virágos tavaszról beszél. Azt mondod, hogy
4450 IX  |                  földet, hogy az egyszerre tavaszt érzett.~Az új esztendõ elsõ
4451 VII |                    a dobosgém megszólalt a távol nádasokban, akkor Jánoska
4452 XII |             záloggyerekeket. Mi lesz akkor tebelõled, Thurán Benedek? Megint
4453 III |                lefurkózva keményre, mint a tégla. Van azon még szõnyeg is,
4454 VII |             hajadonfővel kapálta a dinnyét tegnap, azon a meleg napon. (Mert
4455 XII |                 legszebb angyalkádat, hadd tegye szépekké egy öregember szomorú
4456 II  |            örömükben az én atyámfiai, hova tegyenek. Gondját viselik a senkifiának,
4457 IV  |               külön-külön koldust tartson, tehát ketten fogadtak egyet. A
4458 III |                  semmi hasznát nem veheti. Tehénnek rossz kaszáló, legelõnek
4459 XI  |                  ideszoktak a fákra.~- Mit tehetem varjakval? - mozgatta homlokán
4460 IX  |              rekedten bõgõ állatok, melyek tehetetlenül fetrengtek a forró homokban
4461 I   |              lélegzettek. No, errõl õk nem tehetnek. Most már meg mertek szólalni
4462 IX  |                   a rettenetes esztendõ se tehette ridegebbé. A halott erdõ
4463 VIII|                   tudni való, hogy mikor a Tejút ilyen tisztán tündöklik,
4464 I   |                öregbíró, s levett kalappal tekint föl a tiszta kék magasba,
4465 XIII|                    az élet.~- De naccságos tekintetes úr - vett bátorságot Fütyü
4466 IV  |              macska a gazdájára szegezte a tekintetét, aztán mosakodni kezdett.
4467 I   |               Nesztek az új kenyér!~- Ránk tekintett az idén az Úr - mondja háládatosan
4468 IX  |             Posztószél még a tetõbélést is teledugatta gyenge nádtorzsával.~- Nagy
4469 IX  |             öklével úgy, hogy az egyszerre telefúródott királydinnyével. Erre aztán
4470 X   |                 hogy bebújhat az odvába, s teleragaszthatja magát flastrommal. De hiszen
4471 VII |                   már egész nyaláb levelet telerajzolt „i” meg „u” betûkkel. Posztószél
4472 XI  |                   ügyesebb volt nála, mert telerúgta a szemét porral onnan a
4473 VII |             sármányok, a fügemadarak tõlük telhetõleg helyeselték a nagy igyekezetet.~
4474 IV  |                   kicsúfolnának bennünket.~Telides-teli volt az a kocsi gyereknek
4475 XI  |                kimelegítette ebben a cudar télidõben. De egyéb se kellett Harkabusznak.
4476 VII |                melegbõl egy kicsit eltenni télire.~
4477 XIII|                   a szegény csizmadiát úgy temessék el, mint az a csetverneki
4478 XIII|              kibékülve a világ sorjával. A temetés után odasompolygott Jánoskához:~-
4479 IV  |                   a másik utcában. Van aki temetéseken a lobogót viszi, s összeszedi
4480 XIII|                   nevelõapját megilleti. A temetésen Fütyü vitte a keresztet
4481 VIII|                   hó, s a putri úgy be van temetve, hogy csak a kéménye látszik
4482 IV  |  alamizsna-krajcárokat sátoros ünnepeken a templom küszöbén. S legfõképp arra
4483 VIII|               ablakok voltak rajta, mint a templomon, mégis olyan sötét és hideg
4484 II  |                    nagy ködben elveszett a templomuk tornya is. Nagy jajveszékelve
4485 IV  |                    a házshozs?~- De hiszen tenálad is nagyobb úrral cseresznyéztem
4486 V   |                    mint egy korhadt fûzfa.~Tenyerébe hajtott fejjel lépkedett
4487 IV  |              hogyne ismertem volna! Mint a tenyeremet! Nagy termetû ember volt
4488 II  |                  csõszné összeütötte a két tenyerét:~- Hohó, eszem a lelked,
4489 XIV |                    gyanánt.~Harkabusz uram tenyészti õket, akit nem is lehet
4490 XIII|                  kisakajthassam legalább a térdin meg a könyökin. Seretnék
4491 V   |                semmit. Benyitott az utolsó terembe. Az már nem is terem volt,
4492 X   |                    hanem hiszen nekünk már teremhet! Itt már nem talál csépelni
4493 I   |                 azt csak valami rossz föld teremhette. Jótét lélek még látni is
4494 III |                   gyomokból, amik maguktól teremnek az isten kertjében. Fehér
4495 IX  |                 nyitogatja, most már ki is teremte magát. Veronka már alig
4496 II  |                    meglegyen, azt elõ kell teremteni - a föld alól is. Mert az,
4497 I   |                hogy beleiszonyodott minden teremtett lélek.~- Minden rossz Cirák
4498 IX  |                  erdõben. Nem a parasztnak teremtette azt az isten.~Ekkor aztán
4499 III |                  minden esztendõben ingyen teremti az úristen.~A putrinak a
4500 VI  |                 tõle!), ezért odább akarta téríteni a malackát. Ahelyett azonban
4501 XI  |                   mindig az én asztalomnál terítsetek? Mert úgy tudjátok meg,
4502 VII |                 okosabbat mondok én neked. Terjeszd el a hírét a ciráki meg
4503 XII |                   gyerkõc itt hancúrozik a termekben, mindig azt gondolom, teveled
4504 XII |                   kergetõdzve a boltozatos termeken át. Ó, milyen furcsán kopognak
4505 IX  |               nemzetes uram. Ez a legszebb termése.~A másik szûrujjából kiugratott
4506 IX  |          Csudálatosán meg volt zavarodva a természet. A kék sugarú õszi csillag,
4507 IV  |                    Mint a tenyeremet! Nagy termetû ember volt segény, nemhiába
4508 II  |                  nagyapák, a szépapák pora termi a kenyeret az unokáknak?
4509 III |                   gömbölyû tornyú nagy ház terpeszkedett. A kisgyereken végigfutott
4510 IV  |                ujja hegye ment bele.~- Nem tésen semmit - folytatta Fütyü -,
4511 XIV |                  áll a nyitott kapuban, és tessékel befelé boldogat-boldogtalant,
4512 VIII|            egyszerre bezuhant valami nehéz test a kéményen. Meg is szólalt
4513 XIII|                   azs apádat. Saladj, mert testámentumot késül tenni. Rád hagyja
4514 III |                   kihasítani a fiúnknak. A testvérednek, Jánoskának. Tudod, nem
4515 X   |                  eljön velem az én Veronka testvérem is, hogy meghálálja nektek,
4516 XII |                   a bokrok alján.~Mert úgy tesz a vén kastélykert is, mintha
4517 XIII|                     Bocsáss meg érte: jóvá teszem, ha Isten éltet.~A beteg
4518 XII |                   az esztendõ letelik: jól teszem-e?~- Jól, jól - mosolygott
4519 VIII|                       Most meg már a putri tetején hallatszott valami dobogás,
4520 IX  |        vízigesztenyét. De Posztószél még a tetõbélést is teledugatta gyenge nádtorzsával.~-
4521 III |                 vadszeder. Szebb az minden tetõdíszítésnél, és minden esztendõben ingyen
4522 VI  |                   nem kérnék kölcsön, csak tetõled, Jánoska!~Amire Ambrus Pál