Rész

4523 XIV |             bokrokon fészkelõ fülemülék, a tetõn kacagó galambok, s van itt
4524 VIII|                    a grácsiádból.~- Okosan tetted, Fütyü - hagyta helyben
4525 XII |                    vargának a fia, akit te tettél földönfutóvá.~- Ó, hát sose
4526 X   |                    sok jót az öregapánkkal tettetek. Az Isten mindnyájatokat
4527 I   |               nyirákiak meg egyszer valami tévelygõ szamárcsikóra akadtak a
4528 IX  |                  gondja, hogy szem elõl ne tévessze valahogy az orra hegyét.
4529 I   |                fordította a szekérrudat. A Thurán-kastély felé, melynek gömbölyû teteje
4530 XII |                  földesurat és a koldust a Thurán-kastélyból a Posztószél putrijába.~
4531 IV  |                túlságosan.~- Márpedig ez a tied, fiam. Mit szólnának a nyirákiak,
4532 IV  |                 gúnyákra.~- Ez is legyen a tiéd, fiam! Tudom, a cirákiaknak
4533 VIII|               hozzsátok a segén ember. Tán tik is Varjú-várat jáccsotok
4534 VII |                    lé a tök száraz héjában tinta.~- Az biz ez. Ennek a cigánymeggynek
4535 VI  |               értem, mióta Fütyü cigánynak tistel a világ. Mindig ast hallottam
4536 VIII|                   hogy mikor a Tejút ilyen tisztán tündöklik, mint az idén,
4537 IX  |                 hegyen-völgyön.~A nagy esõ tisztára elmosta a telet. Ahogy a
4538 XII |                    Pedig nézze a, a kelmed tiszteletére van befogva négy ló. Úgy
4539 IX  |                    Harkabusz, hogy meg nem tisztelte.~A Varjú-várat még ez a
4540 IX  |                 nézett az öreg hajdúnak.~- Tiszteltetjük a nemzetes kasznár urat.
4541 I   |               vette észre legelõször, hogy tisztul az ég Nyirák felõl. Vetett
4542 VI  |             megsejtette volna, hogy miféle titkos tudománya van Jánoskának!
4543 IV  |           erõsködött, hogy az õ gyomra már tizenkettõt korog, de Veronka azzal
4544 IV  |                   a Lajcsi fiamnak ezelõtt tizennyolc esztendõvel. Nem tudnak
4545 IV  |          viseltebbel. Kis csizma volt vagy tizenöt pár. Bújj-bele, kezes-lábas,
4546 VII |               huszonötig olvasni, de már a tíznél elszaladtál.~Ezen mindnyájan
4547 VII |             méltatlankodva.~- No, én éppen tizsannyit adok, ha engem is megtanítas
4548 VI  |                  ásott a vizének, s hogy a tocsogó mélyebb lett, megtermett
4549 XII |                  hullott be a napsugár, és tódult be a megifjult erdõk, mezõk
4550 XI  |                ottfelejtenek. Sohse látjuk többé öregapót.~Jánoska adta a
4551 VII |                    elõl el kellett kapni a tökkalamárist, mert föl akarta hajtani.~-
4552 II  |              elmondhatja mától fogva, hogy tökkel ütött fejû.~- Az mondja,
4553 III |                    piros ernyõjû elecsbõl, tölcséres folyókából.~- No, legény,
4554 II  |                   nem hallottak a százados tölgyek. Létrás emberek, piszkafás
4555 XII |                   Másnap már kevesebb idõt töltött Thurán Benedek a képpel.
4556 IV  |                 hogy varrják a békák azt a töméntelen sok papucsot. Most nem akar
4557 III |              lármázol, hiszen meg vagy már tömve? Hol a gazdasszonykád?~A
4558 VI  |                     a gazdasszony jajgatva tördöste a kezét:~- Jaj, a méhecskéink,
4559 IV  |                  is egy nádiverebet. Azzal törleszkedik hozzá a gazdához nagy dicsekedve.~
4560 V   |                   gombosi molnárné nem bír törleszteni. Haladékot kér.~- Miért?~-
4561 XI  |                     Nini, hát még õvele is törõdik valaki? Örömében még barackot
4562 XI  |                 vontatva, mintha nem sokat törõdne az egésszel:~- Hallja, kegyelmed!
4563 XI  |                  az elhagyott udvaron. Nem törõdött velük senki, csak mikor
4564 I   |               Nyirákon is.~- No, mi a baj? Török-e, tatár-e? - kérdezték tõle
4565 XII |              örömében a rámából.~- Az ám - törölgette le könnyeit Jánoska -, de
4566 I   |                  sóhajtotta Magó Mártonné, törölgetve a szemét az ünneplõ kötõje
4567 V   |                amelybe bele volt dugva egy törött kis hegedûnek a nyaka. Az
4568 I   |                Nyirák, mint amelyiken ez a történet kezdõdik. Megmutatta annak
4569 II  |               asszonyok, kereplõs gyerekek törtettek benne elõre-hátra; a piszkafákkal
4570 VII |          sûrûsödött a szemében. Csak akkor törülgette le, mikor Jánoska azt kérdezte
4571 V   |              lomhán õgyeleg, maga is olyan tövébõl kiszakajtott medvetalpú
4572 III |           kákabokrok ágaskodtak, azoknak a tövérõl egy vadlúd vágódott neki
4573 II  |                leheveredett egy sóskabokor tövibe.~- Sohse vergõdjetek, emberek
4574 IV  |                 szemérmes szegény, aki nem tolakszik, mindennel beéri, s szûk
4575 VII |                 nem, azok meg úgyis félnek tõled - nevetett Jánoska. - Hanem
4576 VIII|                    Addig én nem mehetek el tõletek.~Hát ez egészen rendén való
4577 II  |                   a két bírónak. Nemcsak a tollacskáját látták meg egyszerre a mátyásnak,
4578 II  |                    kékkel csíkozott fekete tollacskát. Nincs olyan tolla más madárnak,
4579 XIV |                pedig tömérdek fehér galamb tollászkodik eleven virág gyanánt.~Harkabusz
4580 II  |                 számoljon be a mátyásmadár tollával!~Jánoska nagyot lélegzett,
4581 II  |                  Egyik bíró is leguggolt a tollért, a másik is leguggolt, össze
4582 VII |                   akkora köcsög aludttejet tolt elé, hogy azt lehetetlen
4583 X   |                  amit az isten el nem vett tőlük?~Másnap reggel ezzel a felebaráti
4584 X   |                hogy mikor ezt mondja a két toprongyos szegény ember, akkor olyan
4585 IX  |          messzeségben megérezték, hogy itt tor készül az õ számukra.~Az
4586 VI  |            Megakadt volna akkor a Sándorka torkán.~A mézet Hajagos Rókusékhoz
4587 X   |               kivörösödött a szeme, mintha tormát reszelt volna, mikor odaborult
4588 XI  |                  az ajtót, és leordított a tornácról:~- Vendel! Hát hányszor
4589 II  |               ködben elveszett a templomuk tornya is. Nagy jajveszékelve keresték,
4590 III |                  erdõ közepén egy gömbölyû tornyú nagy ház terpeszkedett.
4591 X   |                  legalább kigondolta, hogy torolja meg ezt a megcsúfoltatást.~
4592 III |                  bográcsban csakugyan kása totyogott. Benne volt a nagy fakanál
4593 IX  |              utolsó falevélig. Akkor aztán továbbmentek õk is egy házzal, csillogtatva,
4594 VI  |                    Nem is hagyták ám addig továbbszaladni, míg le nem nyalta a nagy
4595 VII |                Jánoska meg gyenge sóskával traktálta meg a fiúkat. Jó étel az
4596 XI  |                  szûköl egy kutya valahol. Tréfából elfüttyentette magát:~-
4597 XII |                   úgy! Hiszen nagyapó csak tréfált teveled. Nagyapónak senkije
4598 VII |                   kérdezte tõle:~- Hát apó tud-e írni?~- Adta gonosz muslincája,
4599 III |                     szaladj ki a konyhába, tudakold meg, mi jó lesz az ebéd -
4600 III |                  Minek lesz az, nagyapó? - tudakolta Veronka. - Nem lehet még
4601 VII |                 mennyi volt a vám.~- Apó - tudakozta Jánoska -, hogy nincs itten
4602 XI  |                     te krokodélus!~Azt nem tudhatni, melyik iskolában tanulta
4603 IV  |                   õnekik a mi fiunkhoz? Ki tudjuk azt ruházni magunk is. Ezt
4604 I   |          szegénykéknek a nótázó kedvük, ha tudnák, hogy mit jelent az a nagy
4605 I   |              kukorékolni, nemhogy a tyúkok tudnának.)~A nyiráki bíróné meg azt
4606 I   |               elkukorékolta magát. (Holott tudnivaló, hogy Nyirákon még a kakasok
4607 XIV |                   hogy esztendõk óta csupa tudománnyal élt mindenféle kimondhatatlan,
4608 VI  |                  volna, hogy miféle titkos tudománya van Jánoskának! Akkor tán
4609 XI  |                 hogy dicsérte a kertészeti tudományát. Micsoda szép fenyõket nevelt
4610 IX  |                  alighanem csúfra maradt a tudományával. „Karácsonyi esõ: nagy szomorúság.”
4611 I   |                 itt nem hagyta volna ezt a tudományos világot.~Azóta a ciráki
4612 VIII|       Posztószélnek csak érteni kell ezt a tudományt. Mihez értsen, ha még az
4613 XIII|                 szép, okos, eszes, azt meg tudtam, hogy nekem már nem sok
4614 III |         aranyablakokból, s lemosolyogtak a tücsökszós éjszakába. Még tán le is
4615 XI  |                    lógott olyan szép kerek tükör, mint ezen. Se olyan finom
4616 IV  |                    nézte magát a szép nagy tükörben, a víz tükrében. Tetszett
4617 V   |                  ablakon. A drága metszett tükrök elszoktak attól, hogy valaki
4618 VII |                 Reszege hídjánál, nem azon tülekedett, hogy ki bírja a másikat
4619 XI  |               bácsi?~- Hát amivel lehessen tülemtül. Puskátát én kézbe nem vehetem,
4620 XI  |                 tündérkirálylány, én meg a tündérkirályfi.~No, ezen lehetett nevetni.
4621 XI  |                   mintha te volnál benne a tündérkirálylány, én meg a tündérkirályfi.~
4622 XI  |                  nevetni. Messze van még a tündérkirályság, hanem a hétfejû sárkány
4623 VIII|                mikor a Tejút ilyen tisztán tündöklik, mint az idén, sokan elcsúszkálnak
4624 VIII|                 volna patyolat vánkoson, s tündöklõ szárnyú angyal hozott volna
4625 IV  |                  beéri, s szûk esztendõben türelmesen várakozik a bérére otthon.
4626 II  |               fogadott fiával nekivágott a tüskebokornak, jókedvûen motyogta magában:~„
4627 V   |               palánták, szövevényes növésû tüskebokrok, medvetalp levelû, szúrós
4628 V   |                 ültetett bajuszának minden tüskéje haragosan elõremered, s
4629 V   |                    homlokán is olyan merev tüskék ágaskodnak, mint a sündisznónak.
4630 V   |                   ami olyan szép név, hogy tüsszentés nélkül ki se lehet mondani.
4631 IV  |              álltam az úr elõtt.~ - Tudom, tüzselte is a bokádat a félsláng -
4632 XIV |                 ott nem látná maga mellett tulajdonmagát, Posztószél Antalt, aki
4633 VIII|                    ugyan megvan az a jeles tulajdonsága, hogy amilyen hûvös nyáron,
4634 IV  |                 rajtavalónál egyebe. Az se túlságosan.~- Márpedig ez a tied, fiam.
4635 XII |                   becsületes vonásain. Nem tûnik föl neki, hogy a kapu nyitva,
4636 X   |            elporoszkált egy darabra, akkor tűnt föl neki, hogy a nap nem
4637 III |                   elõl. Olyanforma üregben tûnt el, mint a kemence szája.
4638 IX  |                    gyõzte hova rakni a sok turbolyagyökeret, a tömérdek földimogyorót,
4639 VI  |                     Dúl Márton azonban nem tûrhette, hogy az õ malaca ciráki
4640 II  |                   a gazdája. S ahány ember túrja ezeket a földeket, az mind
4641 VII |                  nagy, száraz levelei közt turkálgattak.~- Mi lesz abból, pintyőkéim?
4642 IV  |                    s mikor Jánoska mindent tûvé tett érte, azzal elégítette
4643 VII |                 nem lettem vele okosabb. A tűz a vízzel hamarább összebékül,
4644 VIII|                 mert az legközelebb volt a tûzhelyhez.~Jánoska odaadta neki a
4645 II  |                   biztonság okáért annak a tûznek a hamvára, amelyiken a madarat
4646 IV  |                piros cickafarok-virágot is tûzött a hajába. - Csitári János
4647 VII |              gubbaszkodott az, mint valami túzok. Azért aztán meg is csaholta
4648 VII |                   A nagyvirágú szulákok, a tûzpiros füzények belebólogattak
4649 VI  |                 akart égni, nyirkos volt a tûzrevaló. Jánoska mindjárt kerített
4650 VIII|                    Gyûjteni kellett a téli tûzrevalót. A putrinak ugyan megvan
4651 VIII|                    a putriban acél, kova a tûzszerszám. Addig a cigány kicsinosította
4652 II  |                   szárnyát is. Oda volt az tûzve dísznek egy nagyon dísztelen
4653 VII |                Posztószél. - Tán megette a tyúk a kenyeredet?~- De hiszen
4654 VIII|                   fölmelengette a konyhán. Tyúkborítóban, rosta alatt, hol rejtegette
4655 I   |                 nyiráki bíróné kendermagos tyúkja elkukorékolta magát. (Holott
4656 I   |              tudnak kukorékolni, nemhogy a tyúkok tudnának.)~A nyiráki bíróné
4657 VII |               levelet telerajzolt „i” meg „u” betûkkel. Posztószél elnézegette
4658 XI  |                  ott õdöngött az elhagyott udvaron. Nem törõdött velük senki,
4659 IV  |               Buksit meg ledobta a hátulsó udvarra a kutyák közé. De hiszen
4660 VI  |                 mikor elnézte, hogy milyen ügyes annak a gyereknek minden
4661 XI  |                Harkabusznál, de bizonyosan ügyesebb volt nála, mert telerúgta
4662 VI  |                  az a ciráki emberhez illõ ügyességgel félre nem ugrik, így aztán
4663 XIV |                      mondja a vele szemben ülõ öregúrnak, aki boldog mosolygással
4664 XI  |                 zálogba adott gyerekek ott ültek egy a mohos kõpadon a kasznár
4665 V   |                medvetalpú kaktusz. Fúróval ültetett bajuszának minden tüskéje
4666 XI  |                egyedül hagytok, ha ide nem ültök két oldalra a fejemhez.~
4667 XI  |           lépcsõház aljában egy kis széken ülve gyakorolta szokott foglalkozását:
4668 IV  |              alamizsna-krajcárokat sátoros ünnepeken a templom küszöbén. S legfõképp
4669 IX  |              akkorra Posztószél felkészült ünneplõbe. Még a szûrét is a nyakába
4670 III |                   a lábuk elõl. Olyanforma üregben tûnt el, mint a kemence
4671 III |                    fele tele volt öklömnyi üregekkel. Az alsóbbakat az ürgék
4672 IX  |              kiesték magukat, a meleg szél üres zsák módjára szétfújta õket.
4673 XII |                   Az öregember valami nagy ürességet érzett a szíve helyén, és
4674 X   |            Varjú-várban. Nagyon sajgott az ürgefogak helye, meg azok a száraz
4675 IX  |            átnézett a „szomszédok”-hoz, az ürgékhez. Biz azok le voltak soványodva
4676 IV  |                 azs édesanyámtól, hogy azs ürgekirál micsisapkában jár.~Mikor
4677 IV  |                    megfeledkezett, hogy az ürgekirály micisapkája is kipottyant
4678 XIV |         szomszédjai sincsenek már, mert az ürgéknek mind felmondta a lakást.
4679 VI  |                    õ nyakába essen, és úgy üsse agyon a malacot, hogy a
4680 II  |             fordítja, akkor már ököl, csak ütni tud vele.~S ha Harkabusz
4681 V   |                ménes hintaló. Se kopás, se ütõdés rajtuk. Meglátszott, hogy
4682 XIV |             tehelyetted is!~S azon meg nem ütõdik senki, hogy Thurán Benedek
4683 IX  |                     csillogtatva, rezgetve üveges szárnyukat a gyilkos napsütésben.~„
4684 XII |                   volt egy csillag formájú üveglapocska. Azon lesett be valamikor
4685 V   |            napsugarat eresszen be a vakuló üvegû ablakon. A drága metszett
4686 XI  |                  ettõl fogva megszakadt az üzenetküldözgetés. Lehet, hogy a Madzag egyszer-kétszer
4687 II  |                   vele.~S ha Harkabusz azt üzeni, hogy a madár meglegyen,
4688 XI  |                     Kizöldült már a nádas: üzent öregapó! - szaladt oda ujjongva
4689 IV  |            csakugyan arra ébredt föl, hogy ugat a Madzag kegyetlenül, s
4690 VIII|               família, hogy Fütyü féllábon ugrál a szobában, s úgy didereg,
4691 I   |                  mint amilyen a kalitkában ugrándozó madáré, mikor fölkapaszkodik
4692 IX  |                   közül. S Harkabusz addig ugrándozott szobáról szobára, míg a
4693 VII |                 megkoszorúzva, dalolgatva, ugrándozva hazafelé mentek, mind csak
4694 VII |                valaha, de összedõlt, aztán újat senki se építtetett helyére.
4695 IV  |                 egy-egy ezüstforint minden újesztendõ napján, öt-öt véka kétszerbúza
4696 IV  |                   fizetését. Ezután minden újesztendõkor többet kap egy húszassal.
4697 IV  |                  Péter. - Lesz neki mibõl. Újesztendõtõl fogva fölemeljük a bérét
4698 XIII|               arcát, és halkan suttogta az ujjai közül:~- Uram, én vagyok
4699 IV  |                    elszegényedett, mint az ujjam. A malom elpusztult, a családja
4700 IV  |          közbe-közbe nagyokat ránt az inge ujján.~- Kelj föl, kis gazda,
4701 VII |                    hiába csipegette a lába ujját. Most nem volt kedve kergetősdit
4702 VII |                   le is akarta rajzolni az ujjával a kocsiút porába, de nem
4703 XI  |               üzent öregapó! - szaladt oda ujjongva Veronkához. Õk meg erre
4704 IX  |                   az már akkorára túl volt ungon-berken, amit eléggé sajnálhatott.
4705 IV  |                   azs Úristen azs egyetlen unokácskáját. Harmadnapra belevesett
4706 III |                 Jánoskával.~- Ez az én kis unokácskám - mondta Posztószél a gyereknek,
4707 XII |             kesztyûcskét hozta is!~- Az én unokácskámét, a Jánoskámét. Megvan-e
4708 XIII|                   Csicsmár varga, aki a te unokádat bosszúból elvittem. Bocsáss
4709 XII |                  kapujánál. Persze, jön az unokáiéit, hiszen letelt az esztendõ.
4710 XII |              Báránykáim, legyetek ti az én unokáim. Kicsire szabta már az Úristen
4711 IV  |                 szeménél meg az ölbeli kis unokájánál.~No, igaz, megmaradt a béketûrése
4712 XII |                   úr a szobában játszogató unokájára. Azon nézett be a fölpipiskedõ
4713 XII |                    elbeszélgetett velük az unokájáról. Nem szilaj keserûséggel,
4714 XII |                  Thurán Benedek, amióta az unokáját elvesztette, nem látott
4715 II  |                   pora termi a kenyeret az unokáknak? Rosszul járt még az mind,
4716 I   |                     ha a csacsika bele nem unt volna az ábécébe, és itt
4717 V   |                mondani, Jánoska?~Varjú-vár ura tíz esztendõ óta minden
4718 II  |                  is van, akire ráhagyom az uradalmam, de kire hagyja õ a magáét?~
4719 VI  |                volna Hamar Andrással, bíró uraimék bölcs ítélete szerint.~-
4720 II  |            Bízzátok azt énrám. Tudok én az urak nyelvén. Ne féltsetek engem
4721 II  |                   országúton, mert már nem uraknak való volt.~Mák Máté az egyik,
4722 XI  |                 kézbe nem vehetem, mert az urakoknak való - mondta a kertész. -
4723 VI  |                   pisze, vesszünk össze” - uramfia, mindjárt elállt a sírása
4724 XI  |                senki sem mert bejönni nagy uramhoz - magyarázta a fiú.~- És
4725 IX  |                õneki semmi köze. De ami az uraságé, azt ugyan nem engedi.~Még
4726 V   |                   Nem lehet tudni, hogy az uraságnál azért van-e olyan kegyben,
4727 II  |                kerítsetek magatoknak másik uraságot. Én majd találok új zsellért.~
4728 V   |                mondja, elvette az Isten az urát. Magára hagyta öt gyermekével.~-
4729 I   |                 volt. Ez volt valamikor az úrfinak a legkedvesebb játszópajtása.~
4730 IV  |                  számot adott a varjú-vári úrról. Azt étel utánra hagyták
4731 IV  |                 varjú-vári úrról. Azt étel utánra hagyták csemegének.~- Hát
4732 XII |               balástyai bérlõknek kavicsos utat építtettem: jól tettem-e?
4733 XI  |                ajtaja, de a nagy ordítozás útba igazította õket.~Amikor
4734 IV  |              vénség. Azért álljon félre az útból, mondom én, s azzal kilibbentem
4735 VI  |                  kezébe nyomta a karajt az utcaajtóban ácsingózó Sándorkának, az
4736 XIV | boldogat-boldogtalant, akit arra hordoz az útja:~- Gyertek, atyámfiai, gyertek,
4737 XIII|                      Csudálatosak az Isten útjai - sóhajtotta Thurán Benedek. -
4738 XIII|                   aki nemsokára bevégzi az útját.~- Apám, apám! - ugrott
4739 X   |           vetõmagot is, õröltetnivalót is. Utóvégre az is csak ember: lehetetlen
4740 III |                   õzike támaszkodott ki az útra, az is mintha kõbõl lett
4741 III |                 uraság.~Azzal fölkapott az útszélrõl egy darab békasót, és behajította
4742 V   |                                            V. A szomorú ház~A gazdag
4743 VIII|                    didereg, hogy a foga is vacog bele.~- Mi lelt téged, Fütyü? -
4744 XI  |                 valami kuktaféle behozta a vacsorát. Volt ott sok mindenféle
4745 VIII|                    Rendezett is Buksi nagy vadászkirándulásokat, s amit hozott, azon hûségesen
4746 III |                 most a vállamra?~- Oda van vadászni - mondta Veronka.~Mire beértek
4747 XI  |                  is talált a lövés, csak a vadászt vágta képen a puska úgy,
4748 IX  |                ellátta magát nádtorzsával, vadgyökerekkel, vadmákkal és más ilyen
4749 IV  |                    nem vittem hazsa. Hisen vadkestyû ezs, mondok. Inkább eltettem
4750 II  |                  volt. Mifelénk jobb ízû a vadkörte is.~- Te gyerek - kérdezte
4751 II  |           nyugodtan vallja be, mintha csak vadkörtét evett volna!~- Azt is ettem
4752 VII |                 Hisen láthatod, hogy csupa vadkukoricsa.~- Az ám, mégpedig sülve!~-
4753 VI  |                    volna koporsódeszkának.~Vadlövõ Imrééknél nagybeteg volt
4754 III |                  hárította el Posztószél a vadludat, s azzal megmarkolászta
4755 VII |             annyira, mint ez a vadvirágos, vadmadaras sumár. Itt nem voltak bepeckelve
4756 IX  |              nádtorzsával, vadgyökerekkel, vadmákkal és más ilyen drágaságokkal.~
4757 IV  |                   el nem vette. Adott érte vadmézet, csontforrasztó füvet, fogfájás
4758 XIII|                    Fütyü vitte a keresztet vadonatúj molnárkék ruhában, de látszott
4759 II  |                 aki olyan jóízût aludt egy vadribizlibokornak a hûsében, akár egy királyfi
4760 III |                 befutotta azt gyönyörûen a vadszeder. Szebb az minden tetõdíszítésnél,
4761 VI  |       nádszegésérõl leszaggatta a gubancos vadszedreket, s ahelyett hajnalocskával
4762 VII |                  ákom-bákom-rákom. S mikor vadvirágokkal megkoszorúzva, dalolgatva,
4763 VII |             tetszik meg annyira, mint ez a vadvirágos, vadmadaras sumár. Itt nem
4764 III |                   De aztán fölfakadt itt a vadvíz, és úr lett az egész darabon.
4765 III |                    halom másik felén már a vadvizek országa kezdõdött. Afféle
4766 IV  |             bodorodott már körülötte, hogy vágni lehetett volna. Jó neki
4767 III |               azoknak a tövérõl egy vadlúd vágódott neki a gyereknek nagy haraggal.~-
4768 XI  |                  ezzel ijesztem õket, hogy vágom nekik furcsa képeket, így
4769 VII |                 lelkem gyerekem, nagy fába vágtad a kis fejszét. Sok dohányt
4770 VI  |                    s akkora karaj kenyeret vágtak neki, hogy meghúzta a tarisznyáját.
4771 I   |                    jókedvét mintha ollóval vágták volna el. Olyan ijedelem
4772 X   |              megállj, majd megtanítalak én vágtatni!~Hasztalan igyekezet volt,
4773 XI  |                    nem mászom, mert én nem vagyom mókus. Én csak ezzel ijesztem
4774 I   |              felelet:~- Híres falu Nyirák: vagyon benne diák!~Se szeri, se
4775 III |                amelyiknek padkája is volt, vakablaka is volt.~Még szöget is vert
4776 III |                   Sok-sok lecsukott ablaka vakon merészkedett a világba.
4777 V   |                   napsugarat eresszen be a vakuló üvegû ablakon. A drága metszett
4778 III |                     Be volt az rozsdásodva valahány. A mohos falakat borostyán
4779 IV  |                 egyet a gazdája lábszárán, valahányszor a nevét hallotta, aztán
4780 VIII|                 Fütyüre, hogy most már ott válasszon magának hálóhelyet, ahol
4781 XII |                 paraszt hernyócskából hogy válik úri pillangó. Jánoska öltözködik,
4782 IV  |                   Megkapta a fél kezével a vállam és megrázott: „Honnan ismered
4783 III |                     Hogy nem ugrott most a vállamra?~- Oda van vadászni - mondta
4784 I   |                   aki egy tarka madárral a vállán, bánatosan nézett kifelé
4785 II  |                köpönyegét lekanyarította a válláról, s beletakargatta a talált
4786 IX  |                   esztendõ érdemel.~Vendel vállat vont. Bánja is õ, ha lesz,
4787 II  |                     és azt olyan nyugodtan vallja be, mintha csak vadkörtét
4788 XI  |                 öreg medve.~- Hát most már valljátok meg nekem: hogy mertetek
4789 XII |                   rózsafákat.~Navalka uram valósággal mekegésre fakadt csodálkozásában,
4790 X   |                 Itt már nem talál csépelni valót.~Az a bakacsinkárpit hirtelen
4791 II  |                róla, hogy tán maga is kõvé változott már azóta abban a nagy kõházban.
4792 VII |                    melyikbõl mennyi volt a vám.~- Apó - tudakozta Jánoska -,
4793 XIII|                  késül tenni. Rád hagyja a vándorbotját.. Neki már nem sükséges,
4794 VIII|                   szalmazsákját, Veronka a vánkosát, Posztószél pedig takaródzónak
4795 VIII|           ezüstágyban aludt volna patyolat vánkoson, s tündöklõ szárnyú angyal
4796 XI  |                   meg, nagy uram, arccal a vánkosra.~A beteg szót fogadott,
4797 III |                 Hozzatok gyékénykálkát is, vánkost költeni.~Hazafelé már összefogódzva
4798 VI  |               gyere, Jánoskám, mert nagyon vár a kisborjú. Valami nagy
4799 VI  |            kisborjún. Megdörgölte az orrát varádicsgyökérrel, mindjárt nem volt annak
4800 IV  |                szûk esztendõben türelmesen várakozik a bérére otthon. Mert az
4801 XIII|                 csakugyan úgy feküdt ott a váratlan vendég, mint aki nemsokára
4802 IV  |               kiküldte, hogy vezessék be a vargát, ha a járást nem tudná.
4803 VI  |                  volt fogva (mi egyebet is várhatna egy malac Nyirákon?), nagyon
4804 XII |                  elátkozott házban lakik a varjakkal, az árnyakkal, a sötétséggel,
4805 XI  |                    már azoknak az ártatlan varjaknak se hagysz békét, te szélházi!
4806 XI  |          ideszoktak a fákra.~- Mit tehetem varjakval? - mozgatta homlokán a bajuszt
4807 IX  |                     szárazságra villámlik.~Várjatok csak, emberek, nem tudjátok
4808 VIII|                    Bevették azok magukat a Varjú-várba. Nem is farkas már az õ
4809 IV  |                  Posztószél számot adott a varjú-vári úrról. Azt étel utánra hagyták
4810 XI  |                    megijedt ugyan, hanem a varjúk nem. Jánoska különbet tudott
4811 XI  |                 fákat, s elzavarta onnan a varjúkat. Az legalább kimelegítette
4812 XI  |               Megfázott a nyavalyás a nagy varjúpártfogásban. No nem is sajnálja senki.~
4813 V   |                   gyászban járó madarak.~A varjútermõ fenyveseken belül virágoskert
4814 VIII|                   nevetett Posztószél -, a Varjúvárban láttam én olyan szobákat.~
4815 VI  |                   sülémtõl, hogy varnyúnak varnyú a fia. Márpedig ezs a Jánoska
4816 VI  |                 hallottam a sülémtõl, hogy varnyúnak varnyú a fia. Márpedig ezs
4817 IV  |             Csetvernekrõl hozatták. Akkora városkában, mint Csetvernek, mindig
4818 VII |            kisbetûkre. A nagybetûket meg a városokban tanultam meg a boltok felírásairól,
4819 IV  |                  elõtt, és hallgatja, hogy varrják a békák azt a töméntelen
4820 XIII|              szegény, hogy az angyalkáknak varrjon labdákat az égi mezõkön.~-
4821 IV  |                meglátszott, hogy selyemmel varrott rozmaringok voltak azon
4822 XIII|                  szép labda volt az. Magam varrtam piros és sárga bõrbõl, zöld
4823 III |                   beértek a házba, már ott várta õket a Posztószél-família
4824 IX  |                  szemüket emelték az égre. Várták azt a jótékony angyalt,
4825 IV  |                    Most is oda heveredtek, várva a delet. A cigány ugyan
4826 V   |                 amelyiknek ezüstbõl volt a vasa. Egy selyemharisnyácska,
4827 VII |                   vágja a fejszét~Egy szép vasárnap délután, ahogy az öreg fűzfa
4828 III |                egyszerre leszúrta a földbe vasas végû botját. (Csupa barátságból
4829 II  |                    gyeplõ. Az õ keze pedig vaskéz, amelyiknek befelé van fordulva
4830 VIII|                    jó édes barackmag, csak vastagon kell hámozni.~Fütyü bácsi
4831 IV  |                    te! Hanem most már csak vedd föl az ünneplõ gúnyádat,
4832 II  |                hangya nyalakodott a zsíros végén.~A sokaságon ijedelem morajlott
4833 X   |                    beszámoltak arról, amit végeztek, milyen féltve szorította
4834 XI  |                Madzag?~A Madzag ugyan erre véghetetlen sokszor megcsóválta a farkát,
4835 IV  |                    öregapó hazaér.~Eközben végig-végig vizsgálta Fütyü a gyereket.~-
4836 III |               terpeszkedett. A kisgyereken végigfutott a hideg.~Az a ház feketére
4837 XI  |                   Jánoska fejére, mikor az végignézett rajta:~- Csak meglátszik
4838 VIII|       kicsinosította magát: kormos kezével végigsimogatta az ábrázatát. Csak a foga
4839 XIV |                  legboldogabb? Azt meg már végképp nem lehet tudni.~Talán Fütyü
4840 III |                    leszúrta a földbe vasas végû botját. (Csupa barátságból
4841 IX  |                  Fütyü.~- De bizony azt is vegye el, amit meghagyott! - mordult
4842 IV  |                   oda hozzájuk. - No, mire végzsitek? Tán kukucskapiacsot jáccsotok
4843 XI  |            tülemtül. Puskátát én kézbe nem vehetem, mert az urakoknak való -
4844 III |               gazdaember semmi hasznát nem veheti. Tehénnek rossz kaszáló,
4845 III |                   senki hasznát többet nem vehette. Akkor költöztem én ide
4846 IV  |                   újesztendõ napján, öt-öt véka kétszerbúza minden aratáskor.
4847 IX  |                  szem szúnyogért, most meg vékaszámra lehet fogni már legyet is.~
4848 VII |              madártollból is, de az nagyon vékonyan fogna a mi papírunkon.~Most
4849 XII |                   Gyengék a lábai, nem bír veled szaladni. Látod, Jánoskám,
4850 VI  |                 hogy a két falu bírója egy véleményen volt. Máté is azt mondta:~-
4851 I   |                azért, mert nem tudják mire vélni azt a nagy kaszapengést,
4852 XI  |             Jánoska, én úgy félek, mi lesz velünk! Jaj, ha becsuknak valami
4853 IX  |                   lettem!” Ezek a hívatlan vendégek: a sáskák, nekik a szárazság
4854 IX  |                   kiüzent a népnek az öreg Vendellel. Hogy el ne feledkezzenek
4855 XI  |            megvettek a kastélyban.~Az öreg Vendelnek addig dicsérték a jó szívét,
4856 XI  |                 mit?~Szerencsére meglátták Vendelt, ki a lépcsõház aljában
4857 VIII|                   legyen az étvágyával! Ki venné azt a lelkére egy-két szem
4858 IV  |                  bolondok napja, morgott a vénség. Azért álljon félre az útból,
4859 XI  |                ráerõsíthesse a gombokat. A vénségnek akkor nagy melegség futott
4860 II  |                    mérgesen, csak a tenger vércse sikoltozott nagy fölháborodással,
4861 IX  |                     Nem maradt ott egy fia veréb se.~Jöttek helyettük egyéb
4862 II  |                     ahogy az öreg kevélyen veregette a mellét. Meg is ölelgették
4863 IV  |                   Ahogy megtörülgette vele verejtékezõ homlokát, odadobta a kendõt
4864 III |                  folyosócska, az egy másik verembe vezetett, az volt a konyha.
4865 III |                  keressük meg.~Kimásztak a verembõl, és megkerülték azt a nagy
4866 III |                szívét.~Se arra a nyomorult veremházra soha ilyen fényesen nem
4867 I   |               lélek fohásza, pitypalattyok verése, kalászok zizegése, patak
4868 XI  |                    azt se bánta, hogy mind véresre szurkálja benne az orrát.~
4869 II  |                 sóskabokor tövibe.~- Sohse vergõdjetek, emberek azzal a haszontalan
4870 VII |                  ilyen csodát tudna tenni. Vériben van már az a magyar embernek,
4871 III |                   Posztószél kitágította a vermet. Vésett benne egy fülkét,
4872 IX  |                   jószágot már ki lehetett verni a szabadba. Bokáig nõtt
4873 IV  |                  megilletõdött, hogy mikor Veronika betálalta a hirtelen-hamarjót,
4874 XI  |                Hadd nézzek a szemetekbe!~A Veronkáéba ugyan nem nézhetett, mert
4875 XI  |                       szaladt oda ujjongva Veronkához. Õk meg erre azt eszelték
4876 XII |                     nézzünk be - vett erõt Veronkán a kíváncsiság, s a két gyerek
4877 X   |                     kézen fogva Posztószél Veronkát.~- Jó emberek! Ti engem
4878 XI  |                Jánoska azonban összenézett Veronkával, s a két gyerek csendesen
4879 XIII|                    volt benne az öröm. S a versengõ érzések közül ez maradt
4880 I   |                   is lehetett ezt a gonosz versikét nevetés nélkül megállni
4881 III |           vakablaka is volt.~Még szöget is vert a falába, polcot is iszkábált
4882 III |              Nyirákra, mikor a házak falát verték. Régen volt az, hé, még
4883 XIII|               Azsért tettem el, hogy el ne vesejtse segény azs úton. (Mintha
4884 III |           Posztószél kitágította a vermet. Vésett benne egy fülkét, amelyiknek
4885 VI  |              orrocskájához: „Nosza, pisze, vesszünk össze” - uramfia, mindjárt
4886 IV  |                 csizmadia volt. Azs volt a veste is segény fejinek. Hisen
4887 IV  |               Jánoskának. - Azs uraság fia vestette el eccser, volt rajta aranygomb
4888 X   |                     nemcsak ez az esztendõ vész el, hanem a jövõ is. Itt
4889 IV  |               Legalább van kinek odaadni a veszendõbe menõ ételmaradékot. Van,
4890 VII |               olyan bolt, ahol forintjával veszik az észt a nyirákiak, azért
4891 VII |                nézett utánuk, míg bele nem vesztek az este violaszín fátylába,
4892 IV  |               ártatlanok sanyargatása nagy vétek az Isten elõtt. Azért õ
4893 XIII|                Isten elejbe állani ezzel a vétekkel a lelkemen? Akkor hoztam
4894 IX  |                 volt bõviben. Fát, szõlõt, veteményt, mindent megbolondított
4895 II  |                   csak megõrzi még addig a vetéseket, ha már eddig megõrizte.~
4896 I   |                eccser megérni, hogy a zsén vetésemet is lekasáta vóna a jég! (
4897 IV  |                    én, mint Fütyü cigány - vetette oda Posztószél. - Úgy láttam
4898 XI  |               mondaná meg, melyik bokorban vetettek nekünk ágyat?~Az öreg hajdú,
4899 III |                    Micsoda ágyat tud abból vetni, aki ért hozzá!~Akkorára
4900 IX  |                 mely óriási hosszúságokban vetõdött ki a homokra. S akkor az
4901 XII |                   Az enyém. A mienk.~- Hol vetted ezt a madarat, fiam?~- Hozta
4902 VIII|                 mehet ki. Hát te, Jánoska, vetted-e észre, hogy hogy pattog
4903 XIII|             tetszik. S látod, uram, hozzád vezérelte. Áldassék az õ szent neve
4904 XIII|                 Hanem rábíztam az Istenre: vezesse hozzád, ha az õ szent akaratának
4905 IV  |                 hajdúkat is kiküldte, hogy vezessék be a vargát, ha a járást
4906 III |          folyosócska, az egy másik verembe vezetett, az volt a konyha. Az már
4907 II  |                    a mátyás, hé?~A fiúcska vézna kis öklével bambán dörzsölgette
4908 VIII|                  engem a betlehemi csillag vezsérelt ide. Azs juttatta eszembe,
4909 VI  |                                            VI. Mindenki Jánoskája~Annál
4910 XII |                    a mindig mogorva Vendel vidáman kurjant utána:~- Ejnye,
4911 I   |                  olyankor loccsant egy-egy vidámat, mikor a ciráki gyerekekre
4912 I   |                 aranytányérkáját:~- Eredj, vidámítsd fel az én szeretteimet.~
4913 V   |                 meg, mi lakik ott. Lakik-e vidámság, napsugár? Röpködnek-e ott
4914 II  |                   hanem a kis Csicsmárnak. Vígan tapsikolt a maszatos kezeivel:~-
4915 IV  |                  Hely dolgában ne búsulj - vigasztalta Veronka. - Van nekünk itt
4916 IX  |                szomorúság.” De bizony nagy vígság lett abból hegyen-völgyön.~
4917 XI  |                  ugrott talpra Jánoska, de vigyázatosan, hogy az alvó föl ne ébredjen.~
4918 IV  |                   hová lennie.~Arra mindig vigyázott a két falu, hogy a koldus
4919 I   |                  miért. Csak a füstös feje vigyorgott elõ a sásliliomok közül,
4920 X   |                Hasztalan igyekezet volt, a vihar csak utolérte õket, s zúdította
4921 X   |                tartozástokat megfizetitek, vihetitek a porontyaitokat. Addig
4922 VII |                                            VII. Jánoska nagy fába vágja
4923 VIII|                                            VIII. Karácsonyest a putriban~
4924 III |                ablaka vakon merészkedett a világba. Minden sarkán szélkakassal
4925 IV  |                   még most is, hogy nagyon világeleje ember volt valamikor. Addig
4926 VI  |                avval járta be a falukat. A világért se kéregetni, mert ahhoz
4927 II  |                   E-elment. ~- Hova, te?~- Világgá. De azt mondta, ne féljek,
4928 VIII|            akkorára se olvad el. De hiszen világít ezeknek a betlehemi csillag!~
4929 XIV |                felköszönteni, mint kerek e világnak legokosabb emberét.~S a
4930 XII |            Varjú-vár kinyitotta becsukott, világtalan szemeit: a nyitott ablakokon
4931 IX  |                ilyenkor, hogy: szárazságra villámlik.~Várjatok csak, emberek,
4932 I   |              Ordító szélvész kergette õket villámostorral. A fák ijedten hajtogatták
4933 II  |                    hol a másik felekezeten villantotta végig. Annyi furfangosság
4934 IV  |                  urat. Sorom van vele. Nem vinni akarok én, hanem adni. Nincs
4935 XII |                     mutasd, mit hoztál! Ez violamag. Hát ez mi lehet? Ez meg
4936 VII |                   bele nem vesztek az este violaszín fátylába, úgy csillogtak
4937 XIV |            elevenzöldek, alattuk csudaszép virágágyak pompáznak, ágaikon pedig
4938 V   |                  olyan virág, aminek nincs virágja. Haragoszöld levelû idegen
4939 III |                  se valami napkeleti ritka virágokból kötözték ám, csak afféle
4940 XII |                    a földre, s az mindjárt virágokkal mosolyog rá vissza. De csak
4941 I   |                madarakon, a lehajtott fejû virágokon. Áldott jobbjával megfogta
4942 XII |              haragszol nagyapóra, amiért a virágos tavaszról beszél. Azt mondod,
4943 V   |               varjútermõ fenyveseken belül virágoskert következik. Csupa olyan
4944 IX  |                    földbõl, most egyszerre virított az ibolyával, s a pipacs
4945 X   |                    kastélyomban. Harkabusz viseli a gondjukat. Mikor a tartozástokat
4946 II  |                     hova tegyenek. Gondját viselik a senkifiának, akár a fészkébõl
4947 IV  |                  való gúnyával, viselttel, viseltebbel. Kis csizma volt vagy tizenöt
4948 IV  |                   gyereknek való gúnyával, viselttel, viseltebbel. Kis csizma
4949 VI  |                 másfél álló óra óta mindig visított a legkisebb gyerek. Eleinte
4950 XIII|                    Bocsáss meg érte: nézd, visszaadom.~- Ember! - hördült fel
4951 X   |                 láthatólag szeretett volna visszafordulni, hanem Harkabusz elõhúzta
4952 XI  |              szelíd figyelem, s szó nélkül visszahúzódott. Harkabusz pedig felkönyökölt
4953 II  |                    mondta, ne féljek, majd visszajön még õ egyszer.~- Kicsoda,
4954 IX  |                   ember.~Mire a két gyerek visszajött, akkorra Posztószél felkészült
4955 XII |                   is. De Jánoska egyszerre visszakapta a fejét:~- Veronka! Én már
4956 VIII|         meghintáztatta a levegõben, s mire visszatette az ágyacskájába, akkor már
4957 XII |               uraság megmondja nekik, hogy visszavihetik az árendát. A Posztószél
4958 XII |                    a szárnyát - s hirtelen visszazuhant, mert Thurán Benedek megkapta
4959 II  |             mátyásmadár tolla! - ezt nem a visszhang kiáltotta vissza, hanem
4960 IV  |                mert most nagyon úri helyre viszlek.~A macska a gazdájára szegezte
4961 IV  |                Varjú-vár kapujában, de nem vittem hazsa. Hisen vadkestyû ezs,
4962 I   |                   mordult rá a vén hajdú a vízben levõ képmására -, hát a
4963 VI  |                     amelyik fölszabadult a vízbõl, fölásogatta Jánoska, és
4964 I   |                  másikon Nyirák. A Reszege vize, ahogy aranyport szitált
4965 I   |           nyájaskodnak egymással a Reszege vizén keresztül. Hiszen majd el
4966 VI  |           fordítást csinált. Árkot ásott a vizének, s hogy a tocsogó mélyebb
4967 X   |                    Megbékült már az isten: vizet már adott! Majd ad az kenyeret
4968 IX  |                    tömérdek földimogyorót, vízigesztenyét. De Posztószél még a tetõbélést
4969 VII |                mögött a gyeppadon, ahogy a vízitök gyújtónak összehordott nagy,
4970 I   |                 annál is - morgott Vendel, vizsgálgatván ábrázatát a Reszege tükrében. -
4971 IV  |                hazaér.~Eközben végig-végig vizsgálta Fütyü a gyereket.~- Ast
4972 VII |               elravaszkodott már Jánoska a víztől.) Ő meg leszaladt a „konyhába”,
4973 V   |               kíméletet kérnek.~- Kérjék a víztõl.~Harkabusz bejegyzi a könyvecskéjébe,
4974 VII |               lettem vele okosabb. A tűz a vízzel hamarább összebékül, mint
4975 II  |                 mint mikor labdáztak vele. Vörösödött, kékült az istenadta a nagy
4976 XI  |                   mint én.~Harkabusz fülig vörösödve mérgében, leguggolt a hóba,
4977 XI  |                  kastély. Olyan, mintha te volnál benne a tündérkirálylány,
4978 XIV |                   szeretném, ha csupa szem volnék, hogy mindig ezeket a gyerekeket
4979 XI  |                    hozott, amelybe egyenes vonalkák voltak bekarcolva, azok
4980 XI  |               nyitját.~- Háromszázhatvanöt vonás van itten. Ezek közül át
4981 XII |             kedvetlenség borong becsületes vonásain. Nem tûnik föl neki, hogy
4982 XIII|                   Madzag nagyon keservesen vonított a küszöbön, és kaparta a
4983 II  |                  nem mondta, hogy mátyás - vonogatta a fiú a vállát. - Egyre
4984 IX  |            esztendõ érdemel.~Vendel vállat vont. Bánja is õ, ha lesz, ha
4985 XI  |             Harkabuszt, és azt mondta neki vontatva, mintha nem sokat törõdne
4986 X   |                                            X. Jég esik, könny hullik~
4987 XI  |                                            XI. A záloggyerekek~Másnap,
4988 XII |                                            XII. Mit beszél az a kép?~Thurán
4989 XIII|                                            XIII. Csetverneki Thurán Jánoska~
4990 XIV |                                            XIV. Galamb-vár~Hány esztendeje
4991 VI  |                    hogy az õ malaca ciráki zabon gyarapodjon (úgyis beteg
4992 VI  |                 pelyvás sárral, amiben még zabszemek is találkoztak. Mivel pedig
4993 VI  |                  falról lepotyogó sárban a zabszemeket. Dúl Márton azonban nem
4994 I   |               nemzetsége el nem vetett egy zabszemet se.)~Nyirák felõl csakugyan
4995 XII |                 vége bevarrva, mint valami zacskó, azt bontogatja a két gyerek
4996 II  |                    ha már eddig megõrizte.~Zajgott is a Makkos-erdõ másnap
4997 XI  |                                      XI. A záloggyerekek~Másnap, míg Harkabusz kimérette
4998 XII |                    maga mellé szedte a két záloggyereket.~- No, most már mesélj,
4999 X   |                   Nem kell a köszönetetek. Zálogot adjatok: egy-egy gyereket
5000 XI  |                     hogy megmozgott bele a zápfoga.~Hanem ettõl fogva megszakadt
5001 XII |                    a kapu nyitva, a mindig zárt kapu! Nem veszi észre, hogy
5002 X   |                lehet férni, mert az be van zárva a kis unokája szobájába.
5003 III |                Fehér békatutajból, haragos zászpából, piros ernyõjû elecsbõl,
5004 IX  |                  is.~Csudálatosán meg volt zavarodva a természet. A kék sugarú
5005 I   |                    hajnala is, hogy valami zenebonás lesz az estéje.~A ciráki
5006 I   |             pitypalattyok verése, kalászok zizegése, patak csörgése, méhek döngése,
5007 IX  |              kalászok, a pörkölõdõ levelek zizegésétõl. Nem hallatszott föl az
5008 I   |                 hajtja le olyan alázatosan zizegõ kalászát a búza, mintha
5009 VI  |                  megijedtek, mikor kékült, zöldült a gyerek a nagy sivalkodásban.
5010 XII |             öregemberen megint erõt vett a zokogás, a kép pedig egyre csak
5011 XII |            Kihallatszott onnan a ki-kitörõ zokogása.~- Gyerünk oda, nézzünk
5012 X   |                szóhoz tudott volna jutni a zokogástól. Még a Fütyü cigánynak is
5013 VIII|                 idegen madarat kergetett a zord idõ a nádasba. Olyanokat,
5014 II  |                   megrázták, mint molnár a zsákot:~- Hol a mátyás, hé?~A fiúcska
5015 IV  |                 Így meg ott fogták a lovat zsálogba. Igazsa is volt azs uraságnak,
5016 X   |                  beszéljenek az eszével! A zsellérek kára az õ kára is, azoknak
5017 X   |                  Mit lehetne még elvenni a zsellérektől, amit az isten el nem vett
5018 II  |                   mind Thurán Benedeknek a zsellérje.~Igaz, õvele magával nem
5019 II  |               uraságot. Én majd találok új zsellért.~Jaj, pedig ki akarná itthagyni
5020 I   |               pedig eccser megérni, hogy a zsén vetésemet is lekasáta vóna
5021 IX  |                Valami csudálatos fájdalmas zsibongás támadt a levegõben az aszalódó
5022 XIII|                    nád közé bújva embereid zsibongását, akkor nagyon megijedtem.
5023 IV  |                 atilla ez! Hát még mikor a zsinór le nem feslett róla! Meg
5024 II  |                 sereg hangya nyalakodott a zsíros végén.~A sokaságon ijedelem
5025 X   |                vihar csak utolérte õket, s zúdította rájuk a mogyorónyi jeget.
5026 I   |                ökölbe fogott, haragos kéz.~Zúghattok már, arany vetések, szólhattok
5027 IX  |                    hogy az idén még azt is zúgolódás nélkül fogadták a bérlõk.
5028 II  |                     Nem adjuk a fiunkat! - zúgták a nyirákiak. Erre a bátorításra