Rész

   1     1|                                       REGE A CSODASZARVASRÓL~
   2     1|                                       REGE A CSODASZARVASRÓL~Száll a
   3     1|                    A CSODASZARVASRÓL~Száll a madár ágrul ágra,~Száll
   4     1|                 János Buda halála)~ ~Ahogy a madár száll ágról ágra,
   5     1|                   úgy száll szájról szájra a magyarok származásának mondája.
   6     1|                  hogyan kerültünk ide ebbe a szép országba.~Hallgassátok
   7     1|                   nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De õ nem azokra
   8     1|                  az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán
   9     1|                    növésû legény volt mind a kettõ. Sas a szemük, villám
  10     1|              legény volt mind a kettõ. Sas a szemük, villám a kezük.~
  11     1|                kettõ. Sas a szemük, villám a kezük.~Nagy vadászember
  12     1|                    akármerre ûzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte
  13     1|                vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.~Mondta is neki
  14     1|                    két fia.~Mondta is neki a felesége, Enéh királynõ: -
  15     1|              királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~-
  16     1|                 úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~- Ahogy az isten
  17     1|                    kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal
  18     1|                  azzal is elbánnak.~Késõbb a fiúk apjuk nélkül is elmentek
  19     1|             Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel.
  20     1|                számtalan vadat leterített.~A két testvér már éppen hazafelé
  21     1|                   még sohase láttak. Fehér a szõre, mint a hó, ragyog
  22     1|                láttak. Fehér a szõre, mint a hó, ragyog a szeme, mint
  23     1|                   szõre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas
  24     1|                   hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két
  25     1|               egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.~- Ezt már csak
  26     1|               Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron
  27     1|               voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy
  28     1|                  elfogják, nagyot szökkent a gyönyörû állat, s egy locsogós,
  29     1|              ingoványban végképp elveszett a szemük elõl.~A daliák egymásra
  30     1|                   elveszett a szemük elõl.~A daliák egymásra néztek.~-
  31     1|                 láttak maguk körül. Selyem a füve a legelõknek, mézes
  32     1|                 maguk körül. Selyem a füve a legelõknek, mézes a gyümölcse
  33     1|                   füve a legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdõben
  34     1|              legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdõben seregestül
  35     1|                  seregestül az õz, nyüzsög a folyóban a hal.~- Hej, öcsém,
  36     1|                  az õz, nyüzsög a folyóban a hal.~- Hej, öcsém, szeretnék
  37     1|                  fordította hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez
  38     1|                áldást kérünk!~Haza is ment a két testvér az öregekhez.
  39     1|                     mi lesz belõletek azon a vadon helyen? Ki fõz nektek
  40     1|                 bíztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott
  41     1|                   Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel
  42     1|                  is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek
  43     1|                 száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messzirõl
  44     1|                fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind
  45     1|                   két lánya mulatott, mind a kettõ ötven-ötven lánypajtásával.
  46     1|            bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok
  47     1|            holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.~Hunor és Magyar
  48     1|                Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.~- No, fiúk,
  49     1|                   vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt,
  50     1|                      Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon
  51     1|           egymástól.~Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A
  52     1|                   a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték
  53     1|               Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott
  54     1|                     s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar
  55     1|              országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon
  56     1|                                            A HUNOK HAZÁT KERESNEK~Sok-sok
  57     1|                 elszaporodtak, mint fûszál a réten, s alig fértek el
  58     1|                    fértek el egymástól. Ha a hun halász ki akarta vetni
  59     1|                    ki akarta vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar
  60     1|                hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász:~- Ez az én
  61     1|                   halat máshol!~Máskor meg a hun pásztor kergette el
  62     1|                    hun pásztor kergette el a magyar pásztor barmát a
  63     1|                    a magyar pásztor barmát a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak
  64     1|                  Itt az én marhámnak terem a fû, szedd fel innét a sátorfádat!~
  65     1|                terem a fû, szedd fel innét a sátorfádat!~Egyszer aztán
  66     1|                  Egyszer aztán azt mondták a hunok vezérei a magyarok
  67     1|                    mondták a hunok vezérei a magyarok vezéreinek:~- Az
  68     1|              magyarok vezéreinek:~- Az itt a hiba, testvérek, hogy kicsiny
  69     1|                    úgy lesz az! - felelték a magyarok. - Ha megint közös
  70     1|                     Igazatok van - mondták a hunok, és fölszedve sátraikat,
  71     1|           fölszedve sátraikat, elbúcsúztak a magyar testvérektõl. Megígérték
  72     1|                  hírt adnak magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek tartott
  73     1|                   tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött
  74     1|              bejártak, sok népet legyõztek a hunok, míg elértek a Duna
  75     1|             legyõztek a hunok, míg elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra.
  76     1|                  míg elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra. Itt
  77     1|                    mai Magyarországra. Itt a római nép volt az úr, mégpedig
  78     1|                     mégpedig igen nagy úr. A világ egyik szélétõl a másikig
  79     1|                     A világ egyik szélétõl a másikig ért a római császár
  80     1|               egyik szélétõl a másikig ért a római császár hatalma.~Nem
  81     1|                    Nem is nagyon ijedt meg a római császár, mikor meghallotta,
  82     1|                   meghallotta, hogy jönnek a hunok.~- Legalább egy néppel
  83     1|               mondta kevélyen, s megüzente a hunok királyának, hogy aranyban
  84     1|             aranyban fizesse neki az adót.~A hunok királya pedig azt
  85     1|                ígért, állta is. Úgy zúdult a hun lovasok förgetege a
  86     1|                    a hun lovasok förgetege a római császár hadinépére,
  87     1|                   elõttük megállni. Futott a római, gyõzött a hun, s
  88     1|                    Futott a római, gyõzött a hun, s véres csaták után
  89     1|                 csaták után megdobbantotta a hunok királya lábával a
  90     1|                    a hunok királya lábával a földet:~- Ez a föld pedig
  91     1|             királya lábával a földet:~- Ez a föld pedig most már az én
  92     1|                    már az én fajtámé marad a világ végezetéig!~Ezt a
  93     1|                    a világ végezetéig!~Ezt a hun királyt, aki népének
  94     1|                  népének új hazát szerzett a Duna-Tisza mentén, Attilának
  95     1|             öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon
  96     1|                különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb,
  97     1|               Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint
  98     1|                  legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre
  99     1|        hadseregeket. S ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája
 100     1|               ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát
 101     1|                  hát az erdõk meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a
 102     1|                    a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a
 103     1|                   a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.~-
 104     1|                  mit jelenthet? - tûnõdött a király, s magához parancsolta
 105     1|             parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék
 106     1|                megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb táltos. - Azt
 107     1|                 Azt jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását adja
 108     1|                    az egész világot.~Abban a szempillantásban suhog az
 109     1|                   egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. Különös kard
 110     1|                   elébe. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú.
 111     1|               aranymarkolatú. Odanyújtotta a királynak.~- Hol vetted
 112     1|               kérdi ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek a földre,
 113     1|                    Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.~-
 114     1|                   észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot
 115     1|                 üszõ, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta
 116     1|          Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a
 117     1|                   a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki
 118     1|           selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a földbõl.
 119     1|                    kardnak a hegye állt ki a földbõl. Odamegyek, ki akarom
 120     1|                 néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre aztán ellobbant
 121     1|                  Egyszerre aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már
 122     1|                    odaértem, már kint volt a földbõl az egész kard, ott
 123     1|                  az egész kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam
 124     1|                 Isten kardja! - kiáltották a táltosok.~Attila pedig felnézett
 125     1|               felnézett az égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra,
 126     1|                    világnak!~Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~Nincs
 127     1|                   nemzeteket hajtom:~Nincs a kerek földnek ura, kívül
 128     1|                                            A HADAK ÚTJA~Ha a fej meghal,
 129     1|                            A HADAK ÚTJA~Ha a fej meghal, utána vész a
 130     1|                   a fej meghal, utána vész a test is. Attila után széthullott
 131     1|             széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak,
 132     1|             meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen
 133     1|                   egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban
 134     1|                    maradt közülük életben, a legkisebb, legkedvesebb:
 135     1|           legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak
 136     1|                 Csaba vezér összegyûjtötte a megmaradt hunokat, és azt
 137     1|                       Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország
 138     1|                Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar
 139     1|                     Föl is kerekedett erre a hun sereg, mindössze néhány
 140     1|                   nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállottak,
 141     1|           megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.~- Egyik
 142     1|                Szittyaországba, hírt vinni a testvéreknek, másik fele
 143     1|         testvéreknek, másik fele itt marad a magas bércek közt, és visszavár
 144     1|                 kõbõl, fából házat építeni a sátor helyett, s azt mondta
 145     1|                   azt mondta nekik:~Meddig a tûz hideg nem lesz,~meddig
 146     1|                 tûz hideg nem lesz,~meddig a folyó le nem foly,~meddig
 147     1|                 hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradni,
 148     1|                  vízzel, hírmondótok lehet a levegõ vagy akár maga földanyánk
 149     1|                   erdõt, hozta az üzenetet a levegõ:~- Vissza, Csaba,
 150     1|                  Csaba, vissza, bajban van a székely!~Rögtön visszafordultak
 151     1|                     Rögtön visszafordultak a hunok, s mind levágták az
 152     1|                  Csaba, vissza, bajban van a székely!~Harmadszorra már
 153     1|       Visszafordultak, megint megmentették a székely véreiket az ellenségtõl.
 154     1|                elérkeztek Szittyaországba.~A magyarok nagy szeretettel
 155     1|                  nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották
 156     1|                   Le is telepedtek Csabáék a magyarok közt. Szépen meg
 157     1|                   lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették õket
 158     1|                megint ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még
 159     1|                     Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt
 160     1|           Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban,
 161     1|                dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, s a székelyek
 162     1|                föld a nagy viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:~-
 163     1|                  földjén, s megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok
 164     1|            megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok alatt.~- Ébredj,
 165     1|                  Csaba, ébredj, bajban van a székely!~Abban a pillanatban
 166     1|                bajban van a székely!~Abban a pillanatban Erdélyország
 167     1|                 lovasai tûntek föl az égen a csillagok között.~- Ne hagyd
 168     1|                    élõt! - Új erõre kaptak a székelyek.~Az ellenséget
 169     1|                  ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét,
 170     1|               lelkekkel ki tudna csatázni?~A székelyek megszabadultak.
 171     1|                 vitézei pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton,
 172     1|                 úton, amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban,
 173     1|                 égen, s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely
 174     1|               világít. A Tejút az, amelyet a székely ember ma is Hadak
 175     1|                                            A MAGYAROK ÚTRA KELNEK~Ötszáz
 176     1|                  esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól,
 177     1|                 már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak
 178     1|             keresni. Ötszáz esztendő alatt a magyarok is megszaporodtak
 179     1|                   Mielőtt elindultak volna a nagy útra, a nép öregjei,
 180     1|              elindultak volna a nagy útra, a nép öregjei, vezérei, táltosai
 181     1|                    Hét törzsből állt akkor a magyarság. Mindegyiknek
 182     1|            magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön vezére, és egyik
 183     1|                     és egyik se avatkozott a másik dolgába. Bizony, ez
 184     1|                   akart új hazát szerezni.~A darumadarak is vezért választanak
 185     1|                 mikor útra kelnek, mondták a nép bölcsei, nekünk is egy
 186     1|                  mindenki szót fogadjon. - A hét törzs hét vezére közül
 187     1|                    Álmost választották meg a magyarok fejének, aki legöregebb
 188     1|                   legbölcsebb volt köztük. A hét vezér aztán megvágta
 189     1|                 miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat. Elindultak,
 190     1|                   keresztül, egészen addig a földig, amely Attiláé volt
 191     1|                   volt ez. Elöl lovagoltak a fegyveres vitézek, utánuk
 192     1|                vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös szekereken
 193     1|                négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek
 194     1|                  ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között terelgették
 195     1|                    Ezek között terelgették a szolgák az óriási nyájakat,
 196     1|                 tejjel és hússal látták el a vándorló népet.~Amely ország
 197     1|                utat maguknak.~Így értek el a sok harc és hosszú pihenők
 198     1|                harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~A rege
 199     1|                  közt a Vereckei-szorosig.~A rege szerint, mikor odáig
 200     1|                seregestül csaptak le rájuk a táborukat kísérő turulmadarak,
 201     1|            kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson át nyomuljanak
 202     1|             Munkács váránál ereszkedtek le a síkra, ott tartottak pihenőt.
 203     1|                  fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás nagy munkáját.
 204     1|                   és népét, erről nevezték a helyet Munkácsnak.~ ~
 205     1|              időben, mikor Árpád fejedelem a hazát kereső magyarokkal
 206     1|                kereső magyarokkal eljutott a Tisza partjáig, a Tisza
 207     1|                 eljutott a Tisza partjáig, a Tisza még nem volt olyan
 208     1|                 amilyen ma. Most már, hogy a tudós vízi mérnökök összevissza
 209     1|                   olyan kényelmesen ballag a Tisza, mint valami öregember.~
 210     1|                  volt. Néhol úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig
 211     1|                 kicsapott a medréből, hogy a közepéig se lehetett látni
 212     1|                 közepéig se lehetett látni a szélétől. Máshol meg úgy
 213     1|                 meg úgy összeszorult, hogy a tót pásztorgyerekek parittya
 214     1|            parittya nélkül is áthajították a gömbölyű kavicsokat egyik
 215     1|                   kavicsokat egyik partról a másikra. (Mert a tótok lakták
 216     1|                   partról a másikra. (Mert a tótok lakták akkor a Duna-Tisza
 217     1|                  Mert a tótok lakták akkor a Duna-Tisza síkját.) Hanem
 218     1|               Árpád tábora éppen ezért már a harmadik napja türelmetlenkedett
 219     1|                 türelmetlenkedett Alpárnál a Tisza-parton. Csónak nem
 220     1|                 volt annyi, hogy átvihesse a töméntelen sokaságot, lovastul
 221     1|                vizet, amit átlábolhatnának a lovak.~Árpád vezér kedvetlenül
 222     1|                   kedvetlenül töprenkedett a sátrában, mikor az emberei
 223     1|               dacos nézésű öregember volt, a másik hosszú nyakú, hosszú
 224     1|                 Ott fogták el őket valahol a Tisza partján.~- Emberek -
 225     1|               tudna valami alkalmas gázlót a Tiszán, ahol átmehetnénk
 226     1|                   Tiszán, ahol átmehetnénk a másik partra a népemmel?
 227     1|                 átmehetnénk a másik partra a népemmel? Aki kisegít a
 228     1|                    a népemmel? Aki kisegít a bajból, annak akármilyen
 229     1|                   öreg tót összeszorította a száját, csak a fejével integetett,
 230     1|             összeszorította a száját, csak a fejével integetett, hogy
 231     1|                  mit kérdeznek tőle. Hanem a hosszú lábú térdre borult
 232     1|                    népestül, úgy, hogy még a leghitványabb csikónak sem
 233     1|                    csikónak sem esik baja.~A fehér hajú öregember kékült-zöldült
 234     1|              Pereszkának, magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek
 235     1|              magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek a nyomorultnak!~
 236     1|                 hite, pénz a mindene ennek a nyomorultnak!~Árpádnak tetszett
 237     1|                 itt, amilyet még nem értek a tótok.~El is indult az öreg,
 238     1|                   mosolygott, s nekiindult a Tisza gázlójának. Nyomában
 239     1|                 Tisza gázlójának. Nyomában a magyar tábor. Alkonyatra
 240     1|               magyar tábor. Alkonyatra már a túlsó parton voltak, másnap
 241     1|                 vége volt.~Úgy szétszórták a magyarok Zalán király tótjait,
 242     1|                  tótjait, bolgárjait, mint a szél a polyvát.~Mindjárt
 243     1|                    bolgárjait, mint a szél a polyvát.~Mindjárt a csata
 244     1|                   szél a polyvát.~Mindjárt a csata után odaállt Pereszka
 245     1|                 szó, nagy fejedelem! Kérem a jutalmam.~- Beszélj!~- Minden
 246     1|                állom. Kezdheted, Pereszka!~A hosszú nyakú nem kérette
 247     1|              elkezdett szaladni, keresztül a véres csatamezõn. Nem is
 248     1|                    is futott: repült, mint a kilõtt nyíl. Nemsokára eltûnt
 249     1|                Nemsokára eltûnt szem elõl.~A magyarok fejcsóválva mondogatták
 250     1|              Estélig fél országot beszalad a gólyalábával. A mai csatában
 251     1|                   beszalad a gólyalábával. A mai csatában Pereszkának
 252     1|                  csatában Pereszkának lesz a legtöbb nyeresége.~Mire
 253     1|                    legtöbb nyeresége.~Mire a nap áldozóban volt, akkorra
 254     1|                 akkor semmi emberi formája a telhetetlennek. Az arca
 255     1|               telhetetlennek. Az arca mint a fõtt rák, még a szeme fehérje
 256     1|                  arca mint a fõtt rák, még a szeme fehérje is véres volt
 257     1|                szeme fehérje is véres volt a kimerültségtõl. A szája
 258     1|               véres volt a kimerültségtõl. A szája akkorára tátva, hogy
 259     1|                  tátva, hogy majd elnyelte a fejét, mégiscsak az orrán
 260     1|                   azért nem állt meg, mert a napnak egy keskeny karaja
 261     1|              napnak egy keskeny karaja még a föld színe fölött piroslott.~
 262     1|                    színe fölött piroslott.~A magyarok integettek, kiabáltak
 263     1|                  hallott, se látott. Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott
 264     1|              bukott Árpád lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~
 265     1|                     megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ
 266     1|                 darab földnek még ma is az a neve: Pereszka futása.~ ~
 267     1|                MEZEJE~Egerek mezejének azt a tájat hívják, ahol a Berettyó
 268     1|                   azt a tájat hívják, ahol a Berettyó a bihari hegyek
 269     1|                    hívják, ahol a Berettyó a bihari hegyek közül kiszalad
 270     1|                valaha - emeli meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ ember.~
 271     1|                    meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ ember.~Nagy volt
 272     1|                 nemzet: nyilazó besenyõké.~A besenyõ nép atyafi volt
 273     1|                    besenyõ nép atyafi volt a magyarral, de nagyon rossz
 274     1|                  nagyon rossz atyafi. Csak a nyelve volt rokon a két
 275     1|                   Csak a nyelve volt rokon a két népnek, a lelke nem.
 276     1|                   volt rokon a két népnek, a lelke nem. A magyar már
 277     1|                   két népnek, a lelke nem. A magyar már akkor templomot
 278     1|                 magának, s hazájának hívta a földet, mely kenyeret adott
 279     1|                  mely kenyeret adott neki.~A besenyõnek nem volt hazája,
 280     1|                    minden szomszédja, mert a besenyõ szilaj volt, mint
 281     1|                  besenyõ szilaj volt, mint a pusztai farkas, ravasz,
 282     1|               pusztai farkas, ravasz, mint a róka, gyors, mint a sólyom.~
 283     1|                   mint a róka, gyors, mint a sólyom.~Utoljára László
 284     1|                    idejében látogatták meg a magyar földet a besenyõ
 285     1|             látogatták meg a magyar földet a besenyõ atyafiak. Véres
 286     1|             lihegve jelentette érkezésüket a királynak.~- Ha Isten velünk,
 287     1|                    fel páncélját nyugodtan a szent király, és összekürtöltette
 288     1|         fegyvereseit.~Mire Várad alá értek a magyarok, akkorra a martalóc
 289     1|                  értek a magyarok, akkorra a martalóc had fölprédálta
 290     1|                 fölprédálta Erdélyt, s már a bihari hegyeken gyújtogatta
 291     1|                    gyújtogatta az erdõket. A föld népe jajveszékelve
 292     1|                    jajveszékelve bujdokolt a vad harcosok elõl, és térden
 293     1|                 királyunk! Csekély erõddel a halál torkába igyekszel.
 294     1|                   halál torkába igyekszel. A besenyõk annyian vannak,
 295     1|              besenyõk annyian vannak, mint a sáskák.~- Ha Isten velünk,
 296     1|                ellenünk? - kérdezte megint a szent király, s elszántan
 297     1|              elszántan vezette kis seregét a Berettyó völgyéig.~Éppen
 298     1|             napszállat idején értek oda, s a király át akart úsztatni
 299     1|                   király át akart úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi
 300     1|               úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban
 301     1|             megcsendült az esti harangszó. A király leszökkent paripájáról,
 302     1|                   Urunk, Istenünk, te vagy a mi kardunk, te vagy a mi
 303     1|                 vagy a mi kardunk, te vagy a mi kelevézünk!~Abban a pillanatban
 304     1|                vagy a mi kelevézünk!~Abban a pillanatban olyan rémületes
 305     1|                rémületes üvöltés verte fel a napszállat csendjét, hogy
 306     1|                   pedig ijedten rebegte:~- A besenyõk!~Hirtelen körös-körül
 307     1|                  vérvörös világot vetettek a besenyõ csordára, amely
 308     1|                   amely lopva kerítette be a magyarokat. Tenger sokan
 309     1|                 szinte hajladozott alattuk a föld, s nyers kacagásukat
 310     1|                   borzalom volt hallgatni.~A besenyõ vitéznek könnyû
 311     1|             vitéznek könnyû volt ráismerni a magyarok közt a királyra.
 312     1|                  ráismerni a magyarok közt a királyra. Kimagaslott egy
 313     1|                  az én királyom, hogy rakd a lábához fegyveredet! - mondta
 314     1|              fegyveredet! - mondta gõgösen a besenyõ.~Szent László pedig
 315     1|            mosolyogva felelt:~- Azt üzenem a te királyodnak, hogy ha
 316     1|                   ha olyan nagyon szeretné a fegyveremet, vegye el.~Ebben
 317     1|               fegyveremet, vegye el.~Ebben a percben egy egérke szaladt
 318     1|                   egy egérke szaladt végig a király bíborköntösén, s
 319     1|                    apró lábaival fölkúszva a csatabárdra, megtelepedett
 320     1|           csatabárdra, megtelepedett annak a hegyében.~- Rossz jel! -
 321     1|                   össze László vitézei, de a király megint csak azzal
 322     1|                     nevetett csúfondárosan a besenyõ, s visszament az
 323     1|                    visszament az üzenettel a többiekhez.~Azoknak azonban
 324     1|               semmi kedvük se volt elmenni a magyar király híres csatabárdjáért,
 325     1|              ráérnek arra reggel is. Addig a magyarok meg nem szökhetnek,
 326     1|                  lenyilazhatják õket, mint a verebet.~A magyarok is érezték,
 327     1|       lenyilazhatják õket, mint a verebet.~A magyarok is érezték, hogy
 328     1|                  magyarok is érezték, hogy a halál árnyékában vannak.
 329     1|               szánták már rá magukat, csak a király parancsát várták.
 330     1|                   várták. Akkor aztán neki a besenyõ tengernek, ahol
 331     1|                 mintha megfelejtette volna a veszedelmet. Végighevert
 332     1|                   veszedelmet. Végighevert a fûben, és kedvtelve simogatta
 333     1|                  Olyan otthon érezte magát a király tenyerében, akár
 334     1|                    király tenyerében, akár a fészkében. Még cincogott
 335     1|                  cincogott is, mintha csak a cimboráit hívogatná.~A vezérek
 336     1|                csak a cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva nézték
 337     1|                 vezérek csudálkozva nézték a játszadozó királyt, végre
 338     1|                  játszadozó királyt, végre a fehér hajú Bese nádor odaállt
 339     1|                Bese nádor odaállt elébe:~- A besenyõk elcsendesedtek,
 340     1|                  Csak az õrök virrasztanak a tábortüzeknél. Hátha keresztülvághatnánk
 341     1|                  magunkat!~- Nincs még itt a mi óránk - nézett fel a
 342     1|                    a mi óránk - nézett fel a király a csillagos égre,
 343     1|                óránk - nézett fel a király a csillagos égre, s azzal
 344     1|                  tenyerébõl az egerecskét.~A kis állat cincogva tûnt
 345     1|                 kis állat cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva megint
 346     1|        másodmagával. Körös-körül futkosták a királyt, mintha csak biztatni
 347     1|                    volna, aztán nekivágtak a tücsökmuzsikától hangos
 348     1|                   nemsokára megint odaállt a király elé. Engedelmet kért
 349     1|                 hogy közelebb lopódzhasson a besenyõkhöz. Meg akarta
 350     1|                       Eredj! - intett neki a király.~A nádor meg is indult,
 351     1|                      intett neki a király.~A nádor meg is indult, de
 352     1|                   Uram király, úgy nyüzsög a mezõn az egér, hogy nem
 353     1|                     Csakugyan úgy látszott a csillagok világánál, mintha
 354     1|                apró láb tipegése nyomta el a tücsökszót.~- Ha Isten velünk,
 355     1|                       emelte ég felé kezét a király, aztán paripájára
 356     1|                    Kezdett már bukdácsolni a hajnal az ég ablakán, mikor
 357     1|                hajnal az ég ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és
 358     1|                    kürtök megharsantak, és a magyarok nekivágtak az ellennek.~-
 359     1|                   fegyverre! - rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a percben
 360     1|          rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a percben talpon volt az egész
 361     1|              Minden besenyõ vitéz elõkapta a feje alól a nyílfegyverét,
 362     1|                 vitéz elõkapta a feje alól a nyílfegyverét, s mind megriadtan
 363     1|                    el magától.~- Hova lett a nyilamnak a húrja?~Hiába
 364     1|                      Hova lett a nyilamnak a húrja?~Hiába kapkodtak fûhöz-fához:
 365     1|                 Egytõl egyig valamennyinek a húrját elrágták a mezei
 366     1|            valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~Nyíl nélkül
 367     1|                  mezei egerek.~Nyíl nélkül a besenyõ nem tudott harcolni.
 368     1|                  és futott, amerre látott. A megdöbbenés elvette az eszüket,
 369     1|              eszüket, és belekergette õket a magyar fegyverekbe.~Mire
 370     1|                   magyar fegyverekbe.~Mire a nap fölkelt, akkorra csak
 371     1|                 fölkelt, akkorra csak volt a besenyõ nemzet. Akik kegyelemre
 372     1|              magukat, azokat László király a Mátra völgyeiben telepítette
 373     1|                  le. Ott aztán elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek
 374     1|              magyarságban, mint esõcseppek a tengerben.~Híre-neve se
 375     1|             tengerben.~Híre-neve se maradt a besenyõ nemzetnek. Hanem
 376     1|                  is Egerek mezejének hívja a nép.~ ~
 377     1|                                     ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta
 378     1|               HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar földet ezer esztendõvel
 379     1|                 Legtöbbet számított köztük a morva nép meg a bolgár.~
 380     1|           számított köztük a morva nép meg a bolgár.~Azt mondja a rege,
 381     1|                   meg a bolgár.~Azt mondja a rege, hogy Árpád fejedelem
 382     1|                  paripát küldött ajándékba a morva királynak. Nagyon
 383     1|                 királynak. Nagyon megörült a morva király az ajándéknak,
 384     1|               Megmondom, uram - mosolygott a követ. Hamarosan azonban
 385     1|                  megint? - kíváncsiskodott a morva király.~- Üzenetet
 386     1|                  király.~- Üzenetet hoztam a magyarok fejedelmétõl. Azt
 387     1|                  paripán.~Felingerült erre a morva király, és azt felelte:~-
 388     1|                  király, és azt felelte:~- A fehér lovat agyonüttetem,
 389     1|                    nyergét vízbe vettetem, a gyémántos féket fûbe rejtetem.~-
 390     1|                   tesz semmit - legyintett a követ. - Az agyonütött ló
 391     1|                     Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg, az
 392     1|                    meg, az aranyos nyerget a mi halászaink halásszák
 393     1|                   halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink
 394     1|            halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink találják meg.~
 395     1|              találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de
 396     1|                   Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de nem ért
 397     1|                  Seregét úgy szétkergették a magyarok, mint a forgószél
 398     1|             szétkergették a magyarok, mint a forgószél a szalmát.~Azután
 399     1|                 magyarok, mint a forgószél a szalmát.~Azután a bolgár
 400     1|                forgószél a szalmát.~Azután a bolgár királynak küldött
 401     1|                   megörült, s azt kérdezte a követtõl, mit adjon õ ezért.~-
 402     1|                   én uram semmit - felelte a követ -, csak egy kulacs
 403     1|                      csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék földet
 404     1|                 Tiszából, egy marék földet a mezõbõl meg egy marék füvet
 405     1|                mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad
 406     1|                marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad nagyon szerény ember -
 407     1|              nagyon szerény ember - mondta a bolgár király -, szívesen
 408     1|                 állított be vendégségbe, s a vendégek kardot, buzogányt
 409     1|               akartok? - kérdezte ijedten.~A magyarok azt felelték, hogy
 410     1|                 ésszel és karddal szerezte a hazát.~De nemcsak földet
 411     1|                    nemcsak földet szerzett a népnek, hanem törvényt is
 412     1|                   megtarthatja az új hazát a világ végezetéig. Pusztaszer
 413     1|                    felosztotta az országot a honfoglalók közt.~ ~
 414     1|                   volna. Jámbor kukta volt a Nagy Lajos király udvarában,
 415     1|               Amelyik sült malacra ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó
 416     1|                    apródok sokat elévõdtek a nagyétkû kuktával, hanem
 417     1|                   nagyétkû kuktával, hanem a fõszakács egyszer megunta
 418     1|                  fõszakács egyszer megunta a tudományát. Megjelentette
 419     1|                  tudományát. Megjelentette a királynak, hogy nem lehet
 420     1|                   hogy nem lehet meggyõzni a Kórogyi Péter étvágyát.~-
 421     1|                    nem szerette maga körül a sok léhûtõ népet, de a nagyétkû
 422     1|               körül a sok léhûtõ népet, de a nagyétkû Kórogyi dolgán
 423     1|           békességes, jó fiú?~- Nem vét az a légynek se, uram király,
 424     1|                     Semmit rá nem bízhatok a konyhán, mert amit süt-fõz,
 425     1|                    fel.~- Sebaj - nevetett a király -, ennyit csak elbír
 426     1|                      ennyit csak elbír még a magyar király udvara. Viseljétek
 427     1|                    igazán gyöngyélete volt a nagyétkû Kórogyinak. Most
 428     1|                   Ki is gömbölyödött, mint a duda, s mikor az olasz hadjáratba
 429     1|                   király, gurítani kellett a táborban a nagyétkû Kórogyit,
 430     1|                gurítani kellett a táborban a nagyétkû Kórogyit, mint
 431     1|                    nagyétkû Kórogyit, mint a hordót. Rimánkodott is a
 432     1|                   a hordót. Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy hadd
 433     1|                   de azt meg nem indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat
 434     1|               hazakerülnénk! Kiinnád rájuk a Duna vizét. Gyere velünk,
 435     1|                     böjtöld meg egy kicsit a sok dínom-dánomot.~Nem is
 436     1|                  az olasz hadjáratot, mint a nagyétkû Kórogyi. Maga a
 437     1|                   a nagyétkû Kórogyi. Maga a király is akárhányszor csak
 438     1|                    közül ebédelt, s bizony a jámbor kuktának se igen
 439     1|                 aranyalmát, mint más ember a cseresznyét szokta. Hanem
 440     1|             leértek, csak úgy csörgött már a csontja. Egyéb húsféléhez
 441     1|            Utoljára pedig azok is kerülték a magyar tábort, annyit riasztgatta
 442     1|                    annyit riasztgatta õket a nagyétkû Kórogyi.~Három
 443     1|              tartott Nápoly ostroma, mikor a szorongatott olaszok követeket
 444     1|                     Nagy kísérettel jöttek a követek, válogatott hadinéppel,
 445     1|              vitézekkel. Mutogatni akarták a magyaroknak, hogy nincs
 446     1|                 hogy nincs nekik mit félni a magyaroktól.~Maguk fitogtatására
 447     1|                vitézi tornát is játszottak a mezõn, dárdát hánytak, kopját
 448     1|                   olasz levente nekiugrott a tábor mellett legelészõ
 449     1|               legelészõ gulyának, fölkapta a legerõsebb ökröt, s odatette
 450     1|                     fordultak oda kérkedve a nápolyi követek a királyhoz.~
 451     1|                 kérkedve a nápolyi követek a királyhoz.~Csudálkozó morgás
 452     1|             Csudálkozó morgás futott végig a magyar urakon, Lajos király
 453     1|                    kicsinylõleg legyintett a kezével.~- Különbet tudnak
 454     1|                      Különbet tudnak ennél a magyar legények! A legkisebb
 455     1|                   ennél a magyar legények! A legkisebb kuktám is megeszi
 456     1|          megemeltetek!~Az olaszok nevettek a tréfán, azonban Lajos király
 457     1|                    komolyan elõparancsolta a nagyétkû Kórogyit. Éppen
 458     1|              sáskákat szedett az istenadta a mezõn, s átkozta az olasz
 459     1|                ebédre, Péter fiam - mondta a fõszakács -, meg kell mentened
 460     1|             fõszakács -, meg kell mentened a magyar becsületet. Meg kell
 461     1|           elöljáróba két kukoricakenyeret. A követek közül pedig az egyik
 462     1|                közül pedig az egyik kiment a konyhába, vigyázni, hogy
 463     1|               elkészítik-e az egész ökröt. A másik meg odaült a nagyétkû
 464     1|                  ökröt. A másik meg odaült a nagyétkû Kórogyi mellé,
 465     1|                  hogy ugyan hova teszi azt a tenger húst.~Hát biz azt
 466     1|                   egész estig, ahogy Péter a gallérja mögé hajigálja.
 467     1|                   mögé hajigálja. Remekelt a fõszakács, csinált vagy
 468     1|                   szája végén tömte befelé a húst, a másikon szórta kifelé
 469     1|                 végén tömte befelé a húst, a másikon szórta kifelé a
 470     1|                    a másikon szórta kifelé a csontot, s mire mindent
 471     1|                mire mindent leeresztgetett a horpaszába, alig látszott
 472     1|               horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek közül. Akkor
 473     1|                  már azt az ökröt, mert ez a sok mindenféle pósz-pász
 474     1|               olyan jóízûen nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele,
 475     1|                 könnye is kicsordult bele, a követek pedig ész nélkül
 476     1|                    Nápolyba, s kinyitották a város kapuit a magyarok
 477     1|                 kinyitották a város kapuit a magyarok elõtt. Olyan emberekkel
 478     1|                 lehet harcolni, akik közül a legalábbvaló is egy ökröt
 479     1|                  azt kérdezi, hogy hol van a többi.~Így vette hasznát
 480     1|                 vette hasznát Lajos király a nagyétkû Kórogyi tudományának,
 481     1|                   HERVOJA HAZATÉRÉSE~Közel a Dráva vizéhez, rengeteg
 482     1|                     Most már jóformán csak a helye meg a neve van meg.
 483     1|                  jóformán csak a helye meg a neve van meg. Egy-két omladékfal,
 484     1|          Kökénybokrok sûrû bozótja aljában a téli zöld kövér indái futnak.
 485     1|                nagyra nem nõnek, mint ezen a vad helyen. Ember soha nem
 486     1|                 jár erre, madárnak is csak a legvadabbja vetõdik ide:
 487     1|                   legvadabbja vetõdik ide: a ragadozó sas, a kegyetlen
 488     1|               vetõdik ide: a ragadozó sas, a kegyetlen sólyom.~Sok száz
 489     1|                    Tíz vármegye hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld
 490     1|                  Várából sohase fogyott ki a vendég. Örökös dínomdánom
 491     1|              Zsigmond király is megfordult a nagyúrnál, aki nagy szívességgel
 492     1|                    magabíztában azt mondta a királynak:~- Úgy nézz engem,
 493     1|                   engem, uram király, hogy a te trónusodat az én vállam
 494     1|                 megrázom magamat, összedõl a trónod.~Zsigmond király
 495     1|                   Zsigmond király elnyelte a sértést, mert csakugyan
 496     1|                azért csak nem soká tartott a barátság.~A Dráva mentén
 497     1|                   soká tartott a barátság.~A Dráva mentén a fejedelmi
 498     1|                   barátság.~A Dráva mentén a fejedelmi birtokok határosak
 499     1|                  birtokok határosak voltak a Hervoja erdejével. Egyszer
 500     1|                 Hervoja erdejével. Egyszer a király vadászai egy hatalmas