Rész

  1     1|              földet:~- Ez a föld pedig most már az én fajtámé marad
  2     1|             végre azt mondták nekik:~- Most még gyengék vagyunk arra,
  3     1|       sóhajtoztak:~- Hej, Csaba apánk, most már te sem segítsz meg bennünket!~
  4     1|         segítsz meg bennünket!~Bizony, most is megsegítette.~Székely
  5     1|                folyó, mint amilyen ma. Most már, hogy a tudós vízi mérnökök
  6     1|   meglassították, hol meggyorsították, most már olyan kényelmesen ballag
  7     1|       hadirendbe állította vitézeit. - Most már aztán kard ki, kard!~
  8     1|          fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból,
  9     1|           Akkor aztán azt mondta, hogy most már elverte az éhét.~Az
 10     1|            volt a nagyétkû Kórogyinak. Most már nemcsak az éhét verhette
 11     1|          meredt az égnek Hervoja vára. Most már jóformán csak a helye
 12     1|         villogott a szeme Zsigmondnak.~Most Gara Imre állt elõ, a zászlós
 13     2|             kardját. Nem illet az mást most nagy Magyarországon, egyedül
 14     2|               vélte Hendók mester, aki most már csak a maga gyönyörûségére
 15     2|                soha olyan szépet, mint most a tulipántos subán. Nem
 16     2|             mazsolás kásával. Csakhogy most már ezüst volt a kásája,
 17     2|            fehér hajú kis ember.~- Hát most mi vagy? - kérdezte a király.~-
 18     2|                   kérdezte a király.~- Most csak afféle szegény vincellérember
 19     2|               tudsz fütyülni. Márpedig most az a törvény, hogy azt választjuk
 20     2|          süveget. - Csak azt szeretném most már tudni: mi lesz az én
 21     2|          fütyülgetned benne napszámra. Most pedig fölmégy Budára a királyhoz,
 22     2|             betarisznyálta a csókát, s most már csakugyan meg se állt
 23     2|               belõlük egész erdõvalót, most is tele volt mind a két
 24     2|               a bírósüveget. - Hát még most se ért ide? Pedig mink egyebet
 25     2|           sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat.~-
 26     2|               tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon!~ ~
 27     2|          parancsot, hogy a cseh Vendel most már ne maradjon többet el
 28     2|               Ládd, megvan a tudomány, most már megérdemled a hozzá
 29     2|              nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik bennük se
 30     2|               mosolygott Mátyás -, hát most már csak megvendégelhetsz.~-
 31     2| settegni-suttogni: hogy hát õvelük már most mi lesz?~- Menjetek márványt
 32     2|           hagyta helyben Mátyás. - Hát most nézzük a csemegét.~Bebocsátották
 33     2|                neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok
 34     2|                már a gyöngyösi cipó?~- Most nem szolgálhatunk vele -
 35     2|        ijedtében. Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal,
 36     2|          öreget. - Ne félj, nem teszek most már semmi kárt a városotokban,
 37     2|               a cigánypecsenyét.~- No, most már hunyjunk egyet ebben
 38     2|          magával hurcolt egyet-kettõt.~Most is úgy belemerült az olvasásba
 39     2|              érteni, hogy mit nevetnek most õrajta. Nagy mérgesen bújt
 40     2|               lova.~- No, híres bölcs, most add elõ a tudományod! -
 41     2|             örvendezett a király, csak most már melegítsetek egy kis
 42     2|           volna meg a vándorló legény, most akkora aranyam volna, hogy
 43     3|             megsegített a német ellen, most aztán követeli érte a bérét.
 44     3|            ejnye - csóválta a fejét -, most már meg kell várnom, még
 45     3|       kérdezték tõle, hogy mitévõ lesz most már, azt mondta rá nagy
 46     3|           Senki se törõdött vele, mert most már csakugyan a török döngette
 47     3|                   tiéd az arany. Hanem most már azt mondd meg nekem:
 48     3|             meg a kakas, mitévõ legyek most ezzel az idegen pénzzel?
 49     3|                   hörögte a török, aki most már világosan látta, hogy
 50     3|               vele Balázsnak nem volt, most se lett volna, ha a borbély
 51     3|             erre rá.~Így lett volna ez most is, ha Móra Balázsnak olyan
 52     3|           Értendõ alatta a pocakja.)~- Most már aztán mondd el, fiam:
 53     3|         Hallod-e, ebnek eb fia, ha még most se mondasz egyebet, akkor
 54     3|            magát kelletni.~A fejedelem most már jobb kedvûen veregette
 55     3|              kenést meg a kijárást nem most találták föl, ismerték azt
 56     3|            Erdély aranykorában is - de most a Cicke mind lehetetlenné
 57     3|              jóvá nem hagyta.~- Minket most már akár szélnek is ereszthet
 58     3|             tanácsurak. - Úgysincs itt most már becsülete másnak, csak
 59     3|               a fejedelem köntösére, s most lesütött szemmel várta a
 60     3|              gyerek, de jól csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek
 61     3|        olvastam ezt a történetet, amit most el akarok mondani. Apafi
 62     3|               vár karcsú tornya.~- No, most már hazatalálok - búcsúzott
 63     3|               az igazság lesz-e, ha én most azt mondom a hajdúknak,
 64     3|              ebben nem is hazudik. Még most is megvan valamekkora szöglete
 65     3|              mindennap látni, amilyent most a Tisza hídján.~Mit volt
 66     3|        benneteket?~Az lett abból, hogy most már Tiborc vette kis kezébe
 67     3|                a nagy ingó követ, s az most mennydörögve gurult le a
 68     3|                Odavan, vége van! Onnan most már le nem jöhet.~Mi haszna
 69     3|         pásztoroknak:~- Jó emberek, én most leugrom innen, akárhová
 70     4|             megint elnevette magát, de most már bosszúsan.~- Hát akkor
 71     4|           pihegtek.~- No, dádé, soruls most, mint ürge a lukba! - kapott
 72     4|            Elment a két katona, s csak most kezdett észhez jönni a gyerek.~-
 73     4|             nyíl. Tudta, hogy Kengyela most már majd elbánik a labanccal.~
 74     4|               nekem adod a lovat, amit most kaptál ajándékba.~- De már
 75     4|         fejedelem. Azért szeretnék már most hazaszabadulni.~A fejedelem
 76     4|               volnának. Azt hitte, még most is álmodik, s vissza akarta
 77     4|                olyan bolond voltam, de most már elõvettem a jobbik eszem.
 78     4|         bajában megsegítette a magyar, most rajta volt a sor, hogy megszolgálja
 79     4|             megtépett lobogókat szedje most el az a német, aki annyiszor
 80     4|         faragja a nyárfavesszõt.~- No, most már jöhet a német - eveztetett
 81     4|                 A harcok ideje letelt, most már szolgáljatok neki békességes
 82     4|             békességes munkával.~- Hát most már sose szólalnak meg többet
 83     5|              sokkal nagyobb volt, mint most, a városunk meg kisebb.
 84     5|             sokkal közelebb volt, mint most, a királyasszony levelének
 85     5|               becsületes emberek, mint most, s ezek közé tartozott a
 86     5|                 annál nagyobb ritkaság most nincs Szegeden. Az ám, de
 87     5|                az pedig hol találkozik most ezen a szegény Szegeden,
 88     5|                magát a „közért”, ahogy most mondanánk. Nem mintha ész
 89     5|             úgy látta az egészet, mint most látja, úgy hallotta, mint
 90     5|              látja, úgy hallotta, mint most hallja.~ ~
 91     5|         fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették ki a körmöci
 92     5|             kezével.~- Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte Kereki
 93     5|          Kereki uramat -, nekem is van most már annyi aranyam, mint
 94     5|            olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély Kereki,
 95     5|        kétségbeesetten a bíró.~- Hanem most már az Isten legyen neki
 96     5|               Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok, hanem harc,
 97     5|         csengve hullott a köpenyre. De most már a koldus hangja is úgy
 98     5|         harmadszor is csak visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~-
 99     5|                utcagyerek. Ugyan a ház most is megvan még, s ma is a
100     5|                  Hát aztán mit tegyünk most már?~- Én bizony legjobbnak
101     5|                nem nyúlhatott érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske
102     5|               õket a buckák alá.~- No, most már segítsetek összefogni
103     5|                szabadságért harcoltál, most harcolj ellene!~Mert olyan
104     5|     édesapámtól ezt a történetet, amit most el akarok beszélni. Aratás
105     5|             király. Meg is tanultam, s most úgy adom, ahogy vettem.
106     5|                volt a Palkó édesanyja, most is ott szorgoskodott a küszöbön.
107     5|             soha részt nem vett. Hanem most ugyan nem sokat búsultunk
108     5|               mesemondónk? Jött is, de most nem volt neki mesélhetnékje.~-
109     5|           megszólalt a Kuckó király:~- Most már egymás háta mögé álljunk,
110     5|         hátrafordult a Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk,
111     5|                   tûnõdtem magamban, s most már nagyon szerettem volna
112     5|                többet.~Titulász kincse most már az édesapámra maradt.
113     5|             itt az asztalomon. S ahogy most elnézem a Kossuth-bankót,
114     5|                fölött az akácfákon még most is fütyörésznek a sárgarigók: