Rész
1 1| elmeséli fiának, az késõbb az õ fiának. Egyszer majd ti
2 1| ennek a fejedelemnek. De õ nem azokra volt büszke,
3 1| kérdezte a követtõl, mit adjon õ ezért.~- Nem kíván az én
4 1| fõszakácsnak, hogy hadd maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak,
5 1| mondta rá Péter kukta, hogy õ arra mindig készen van,
6 1| követelték a vadat, mert az õ földjükön esett el. Az udvari
7 1| egyre várt, jön-e már az õ fia, akinek hírét se hallotta
8 1| Zsigmondnak: tartson velük õ is!~- Nekem nem lehet -
9 2| kergessétek ki a várból!~Õ maga pedig kiment a bástyafokra,
10 2| voltak, igen nagy volt az õ becsületük. Különösen nagy
11 2| szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet.
12 2| De csusszanhatott volna õ a föld alá is, még tán oda
13 2| deák, mint a parancsolat. Õ lett az elsõ könyvnyomdász
14 2| vallotta, hogy igazában õ találta ki a könyvnyomtatást.
15 2| könyvnyomtatást. Mert ha õ nem festegetett volna, Busa
16 2| mégiscsak azt hiszem, hogy az õ esze találta ki igazán a
17 2| volt fehér szakálla, mint õ maga. Bõrkötõ elõtte, tátott
18 2| én adok neki tanácsot, õ ád nekem kalácsot.~- Az
19 2| Szabadkozott a király, hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva,
20 2| hozzám az inasát: hogy hát az õ templombajáró csizmácskája
21 2| kis ember, hogy nem adna õ még magának Mátyás királynak
22 2| mondja, hivatalos vendég õ oda régen.~A király csupa
23 2| király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta észrevenni
24 2| keze volt a leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele
25 2| a három azt mondta, hogy õ valami nevezetes dolgot
26 2| Étvágyat kapott a többitõl, õ is akar harapni egy darabot
27 2| aranyalmát égszínkék mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~ ~
28 2| Mátyásnak. Gyönge kezében õ igazgatta valamikor az írónádat.~-
29 2| körül vadászgatott, pedig õ nemigen szokott észért a
30 2| ballagott. Azt mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin
31 2| Úristen?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet - felelte
32 2| szájról látta. Arra aztán õ is elnevette magát, kétfelé
33 2| Mégiscsak furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára
34 2| hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el köztük. Mentõl
35 2| nem ijedt Mátyás. Aludt õ máskor is harmatos derékaljon,
36 2| derékaljon, takaródzott õ máskor is a csillagos éggel.
37 2| az országútra. Nem bánta õ, Pomázra viszi-e vagy Kalázra,
38 3| utolsó étekfogóig. Bánta is õ. Csak õt ne bántsák. A nép
39 3| ahogy esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még örült
40 3| csak annyit mondott, hogy õ meg beéri a másik két borjúcombbal.
41 3| õt veri meg a másik, vagy õ veri meg a másikat - ezzel
42 3| Nem is borotvált volna õ mást, csak a fõbírót, a
43 3| szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan jól
44 3| egyszer neked is ilyen.~Azzal õ is bebújt az ágy alá Jakab
45 3| hajdúknak, hogy jó volna az õ városukat erõs kõfallal
46 3| helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár,
47 3| tûzvérû legények elrontanák az õ tervét. Azért nem is szólt
48 3| az ellenség, de rátalál õ, ha valamikor visszakerül.~
49 3| egy vászontarisznyába, s õ is a Tisza-parton keresett
50 3| gazda is hazakerült. Bizony õ sem találta meg malmát a
51 3| mikor kihúzta. Ez nem az õ zacskója! Megint belenyúlt,
52 3| pénzt, vissza is jön érte. Õ se vitte el a tiedet, te
53 3| vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~- Vár
54 3| világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal
55 3| tizenharmadik kérdezõsködõ, õ azzal csúfot tesz, ha addig
56 3| kutyával együtt, akinek õ mindjárt ki akarja adatni
57 3| elmondta, miképpen szólította õ meg emberséges szívvel ezt
58 3| az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~- No, ez derék,
59 3| többi igazhívõvel együtt õ is igyekezett a földet érinteni
60 3| az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - kiáltotta Móra
61 3| az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - mondta el Balázs
62 3| megnyugtatta õket, hogy tud õ annál jobbat is.~Másnap
63 3| nem ártotta volna magát. Õ kezelte az ország pénzét,
64 3| kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett törökkel, némettel -
65 3| csúnya világ volt akkor -, õ mondta meg, melyik követtõl
66 3| a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát a jámbor
67 3| találjon itt közületek. Õ maga is majd utánatok mén,
68 3| megkuszálta, hanem azért õ oda se nézett semminek.
69 3| kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának orvosságot? Az
70 3| virágot, ha le nem viheti? Õ elvész idefönt, anyácska
71 3| meghal - hogy számoljon õ be apácskának, ha találkozik
72 4| fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott, s
73 4| vadmadarak tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai világnak
74 4| akkor - elõször az életben - õ maga ijedt meg.~Úgy történt
75 4| egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a paripáját
76 4| Bizonyosan jobban vigyázott, mint õ, aki feléjük se nézett annyi
77 4| körül: éppen mintha csak az õ édes vérei volnának. Azt
78 4| Sándorra bízta: várják meg, míg õ visszatér a lengyel segedelemmel,
79 5| kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám,
80 5| Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt rendet tartani
81 5| a nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb ember
82 5| garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát
83 5| azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett
84 5| csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó
85 5| repül a világba! Akkor pedig õ nem kerülhet többé az asszony
86 5| igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára
87 5| Édesapám szûcsmester volt, õ szabta az aranycsillagot
88 5| szépet, mint amilyeneket õ mondott, ha esténként körülvettük
89 5| ünneplõ koronáját, mint õ a nagy batyut a hátán.~-
90 5| végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette a hátán a
91 5| már az édesapámra maradt. Õ is csakúgy megbecsülte,
|