Rész

 1     1|            egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak.
 2     1|              felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök,
 3     1|           testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat,
 4     1|             valakit - bíztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott
 5     1|             Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek
 6     1|             nép bölcsei, nekünk is egy fejedelem kell, akinek mindenki szót
 7     1|             meghalt, eltemették, Árpád fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás
 8     1|           Abban az időben, mikor Árpád fejedelem a hazát kereső magyarokkal
 9     1|                előtt.~- Uram, hatalmas fejedelem, átvezetlek én minden népestül,
10     1|               Az ígéret szép szó, nagy fejedelem! Kérem a jutalmam.~- Beszélj!~-
11     1|              mondja a rege, hogy Árpád fejedelem aranyos nyerget, gyémántos
12     1|                csatlósait, berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában olyan
13     2|     beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt
14     3|          horgas inú, de azért a jámbor fejedelem nemigen örült neki.~- Öregember
15     3|         bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára. Ott aztán úgy
16     3|                volna magát kelletni.~A fejedelem most már jobb kedvûen veregette
17     3|              urak? - fordult nevetve a fejedelem a tanácsosaihoz. - Melyiktek
18     3|             hasított fülû szerecsen!~A fejedelem maga egész komolyan hitelt
19     3|                 intette el maga elõl a fejedelem.~Az udvarnak ilyenformán
20     3|            tanácsosnak.~Amire a jámbor fejedelem mindig filozófiai nyugalommal
21     3|                reggel alig lépett be a fejedelem a tanácsházba, mindjárt
22     3|             ugrott hátra megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó
23     3|            ugrott neki a gazdájának. A fejedelem egyik sarokból a másikba
24     3|            kapott két nagy nyúlfület a fejedelem henyedolmányának hátáról. (
25     3|               a Berzenczey fiú tûzte a fejedelem köntösére, s most lesütött
26     3|           szemmel várta a büntetést. A fejedelem azonban nem haragudott meg,
27     3|                az idegen királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen
28     3|                ember - köszöntött rá a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj
29     3|         hûsében, egyszer csak elõhúz a fejedelem a vadásztarisznyájából egy
30     3|              csak megvolnék - mondja a fejedelem -, s azt hiszem, a fejedelem
31     3|           fejedelem -, s azt hiszem, a fejedelem is meg van elégedve az enyémmel.
32     3|               háznál, csak én volnék a fejedelem!~Közben kiértek a bodolai
33     3|        elbeszélgetünk.~Mikor hazaért a fejedelem, nagyon rossz kedvben találta
34     3|           kacagva fordult hozzá:~- No, fejedelem uram, nekünk ugyan megadták!
35     4|                is mindjárt a táborba a fejedelem elé.~Csikalónak egyszerre
36     4|        Salajdváron sülettem, naccságos fejedelem - pislogott sebesen Csikaló.~-
37     4|                  mondta barátságosan a fejedelem, s kiadta a parancsot, hogy
38     4|               elül harap, hátul rúg.~A fejedelem egyre jobban megkedvelte
39     4|                 De alig fogott bele, a fejedelem megint elnevette magát,
40     4|          cigány legelõször megszegte a fejedelem parancsát. Halkan elõszedte
41     4|          pajtás és a legjobb katona. A fejedelem azonban, mikor egyszer véletlenül
42     4|          okosan tetted - ment tovább a fejedelem.~Akkoriban valahol a Mátra
43     4|            álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem sátorában égett legtovább
44     4|               édesanyjuk ölében. Még a fejedelem sátra elõtt is aludtak a
45     4|                bekiáltott:~- Naccságos fejedelem, jönnek a labancsok!~Tudta,
46     4|               vitéz kurucaival Rákóczi fejedelem. Labanc kézen volt akkor
47     4|                baj meg az volt, hogy a fejedelem megbetegedett. Megrontotta
48     4|                világot meggyõzik, ha a fejedelem elpusztul?~Nagy szomorúság
49     4|             jobban meglepõdött a beteg fejedelem, mikor egy reggel harsogó
50     4|            hangosabb lett a kacagás. A fejedelem kíváncsi lett, kiszalajtotta
51     4|         Eresszétek be! - parancsolta a fejedelem.~A kuruc uraktól körülfogva
52     4|               kanászgyerek. Leborult a fejedelem ágya elõtt, s összetette
53     4|               kitört a kacagás, maga a fejedelem is elmosolyodott, ahogy
54     4|              kis kuruc, nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~Nem
55     4|               az éjszaka?~- Vigyetek a fejedelem elé - rebegte a gyerek,
56     4|              Ölbe kapták, úgy vitték a fejedelem sátrába. Fehér volt már
57     4|             elejbe toppan mosolyogva a fejedelem.~- No, Kengyela - azt mondja -,
58     4|             Nono, hívem - csitította a fejedelem -, azért ne edd ám meg a
59     4|        gyönyörû paripát vezetett elé a fejedelem két õrt álló legénye.~-
60     4|               veregette meg a vállát a fejedelem. - Olyan kurucot nevelj
61     4|             Haza kívánja kegyelmedet a fejedelem. Harminc labanc foglyot
62     4|            üzenje meg generális uram a fejedelem õnagyságának is.~Ettõl fogva
63     4|        állított be Rákóczi sátorába. A fejedelem éppen Bercsényi Miklóssal
64     4|               meg - felelte a kuruc.~A fejedelem előrelépett, és kegyesen
65     4|                esztendő óta, nagyságos fejedelem. Azért szeretnék már most
66     4|             már most hazaszabadulni.~A fejedelem nagyot nézett.~- Micsoda?
67     4|              uram?~- Nem én, nagyságos fejedelem - szégyenkezett a kuruc. -
68     4|           nyakamba csimpeszkedtek...~A fejedelem bánatosan hallgatott, de
69     4|              mérgeskedett Bercsényi, a fejedelem pedig csak annyit mondott
70     4|                a szíve. Nini, hiszen a fejedelem majd csak megél az öreg
71     4|           Napáldozat táján értek be. A fejedelem éppen ott nyargalászott
72     4|              kötést, s térdre borult a fejedelem elõtt:~- Én vagyok, fejedelem,
73     4|          fejedelem elõtt:~- Én vagyok, fejedelem, mégpedig hetedmagammal.
74     4|             kezdett a szárnya. Rákóczi fejedelem katonáit, a nyalka kurucokat
75     4|                beszéd a szívét Rákóczi fejedelem urunk vezérének, de megvette.~-
76     4| békességlevelet a császár vezére is, a fejedelem úré is. Vége a háborúnak,
77     4|               még egyszer hazajöjjön a fejedelem! Lesz még drága dolga a
78     4|              vezéri!~Jön-e már Rákóczi fejedelem aranypatkós szögparipáján?
79     4|             század kitelt belõlük, s a fejedelem mellõl soha el nem maradtak.~-
80     4|                  mondogatta tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként a tárogatók
81     4|               el is vitte volna õket a fejedelem, hanem a számkivetésbe nem
82     4|                 sóhajtotta ki lelkét a fejedelem után, akinek piros csizmája
83     4|               muladi földesúr. Az is a fejedelem embere volt szívvel-lélekkel.
84     4|               mogorván. - Azt mondta a fejedelem, szüksége lesz még erre
85     4|          népnek.~- Úgy legyen, amint a fejedelem mondta - emelte meg a süvegét
86     4|          ladikon, és lecsillapította a fejedelem tárogatósait.~- Nem ámítottalak
87     4|    elszomorodva a muladiak. - Hiszen a fejedelem azzal biztatott bennünket.~-
88     4|            biztatott bennünket.~- Ha a fejedelem mondta, úgy is lesz - csillant