Rész
1 1| akarja - felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak
2 1| is valakit - bíztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan
3 1| akármilyen kívánságát megadom.~Az öreg tót összeszorította a száját,
4 1| a tótok.~El is indult az öreg, de még futtában is azt
5 1| s többé föl se kelt. Az öreg Hervoja volt. Azon a helyen
6 1| méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek nádor.~- Ítéletet
7 2| zöld bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hûvös sátra.~- Térdig
8 2| szaladt oda lihegve egy öreg csatlós. - Gyere, uram király,
9 2| azért csak megindult az öreg csatlós nyomában csodát
10 2| hóval.~Azzal lehajolt az öreg, belemarkolt a szép fehér
11 2| FÁJA~A király fájának egy öreg almafát neveznek a mi falunk
12 2| se. Olyan, mint a többi öreg fa. Mohos a dereka, ritkás
13 2| dolga volt mifelénk. Az öreg harangozó azt mondja, hogy
14 2| ennek e! - emelte föl az öreg a földrõl a vastag facsemetét.~-
15 2| énnekem is! - törölte le az öreg inge ujjával homloka verejtékét. -
16 2| a kezét a sapkájához.~Az öreg vincellér azonban akkorát
17 2| egy aranyat hajított le az öreg huszárnak, aki hálálkodva
18 2| nagyon kocogott, mert egy öreg csókát látott tollászkodni
19 2| hogy valami ütött-kopott öreg katona erõnek erejével be
20 2| eresztette. Annak az Orbán nevû öreg puskamûvesnek, aki az elsõ
21 2| elmosolyodott a király.~- No, öreg, mi tudományt árulsz?~-
22 2| Dicsérem az eszedet, öreg - bólintott a király -,
23 2| katonáim csizmáját. Hej, öreg, ha ilyen öreg nem volnál,
24 2| csizmáját. Hej, öreg, ha ilyen öreg nem volnál, magadat is bevennélek
25 2| nem vagyok én még olyan öreg, mert még ma is harminckettõnek
26 2| enni - mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden
27 2| csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta
28 2| Szegény gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~-
29 2| király - borult eléje az öreg. - Én még csak arra kérlek,
30 2| esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök
31 2| csak közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán,
32 3| elajándékoznivaló, nótárius uram?~Az öreg nótárius szomorúan csóválta
33 3| szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz is, aki egyszeriben
34 3| sült tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott legelöl.~-
35 3| csendesen -, mégiscsak jó az öreg a háznál. Ezt csináld utánam,
36 3| csak nekiment egy odvas, öreg fûzfának. Töve a vízben
37 3| csak a pénzét meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült koronájával
38 3| CSŰR ISTÓK~Százesztendõs öreg könyvben olvastam ezt a
39 4| tõle a haláláig.~Szegedi öreg mesemondók azonban többet
40 4| Labanc kézen volt akkor az öreg szegedi vár, németek, rácok
41 4| jó kedvvel kiáltott rá az öreg katonára, aki úgy állt a
42 4| sírva fakadjon!~Szegény öreg Czötkény csak tátogatta
43 4| fejedelem majd csak megél az öreg Czötkény nélkül is - vigasztalta
44 4| lenne a kis Czötkényekbõl az öreg Czötkény nélkül?~Hatan voltak,
45 4| hatan? Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten?
46 4| Bizony sírhatnékja volt az öreg Czötkénynek, mikor éjszakai
47 4| lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei alatt. Nem is azért
48 4| táborának!~De már erre felült az öreg Czötkény, de még föl is
49 4| büszkén a gyerek levente.~Öreg Czötkénynek a lelke is nevetett
50 4| képpel a fiú.~S mire az öreg Czötkény észrevette magát,
51 4| csapatot meglátta:~- Nini, az öreg Czötkény-e ez, vagy csak
52 4| szívvel-lélekkel. Maga ugyan öreg volt már, nem harcra való,
53 4| mind a kettõ, s azóta az öreg úr megbújt kastélyában,
54 4| szorítva, dacosan néztek az öreg úrra.~- A tárogatót nem
55 5| lelték se hírét, se hamvát. Öreg este lett, mire megint összeverõdtek
56 5| szanádi bíró is elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát
57 5| kisajtóban a németet.~Maga az öreg bíró is leakasztotta a szögrül
58 5| meg nem nevetteti valami.~Öreg vak koldus botorkált hozzája
59 5| belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be akar állni vörössapkásnak! -
60 5| Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe
61 5| Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék azután,
62 5| meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes
63 5| lesz - gyõzõdött meg az öreg úr az igazságban. - S ha
64 5| feküdt az a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott érte.
65 5| volna, akkorra már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~-
66 5| Nevetve veregette meg az öreg hõs piros arcát.~- Majd
67 5| leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~-
68 5| hozzá? - morgott mérgesen az öreg halász. - A makkosi töltés
69 5| hátán.~- Jaj de kényes ez az öreg Titulász! - incselkedtek
70 5| ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak nagy a becsülete,
71 5| Mit mond a sárgarigó az öreg Titulásznak? Azt mondja
72 5| az mind utánarikoltozott:~Öreg Titulász~összefurulyáz~ringyet-rongyot,~
73 5| tõled, mindjárt odaadlak az öreg Titulászhoz inasnak.~No,
74 5| Lett is nagy becsületem az öreg Titulász elõtt. Nekem mindig
75 5| kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász. Ágynak esett szegény
76 5| alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére.
77 5| citromba harapott, s erre az öreg Titulász elnevette magát.~-
78 5| Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott
79 5| sarokban roskadozott egy öreg tulipántos láda. Odavánszorgott,
80 5| az, bankó - integetett az öreg -, csakhogy ez százforintos
81 5| eszedbe jusson róla mindig az öreg Titulász.~Meg is becsültem
82 5| amiért így elámított az öreg Titulász. Nem is mertem
83 5| hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem a cifra
84 5| magaformájú fehér szakállas öreg bácsik mentek hozzá, szinte
85 5| elhallatszott a szomszédba. A szelíd öreg bácsik olyan tûzbe jöttek,
86 5| lám, mégis igaza volt az öreg Titulásznak, akinek sírja
|