Rész

 1     1|               minden este, ha fölnéztek rá.~ ~
 2     1|               vannak. El is szánták már rá magukat, csak a király parancsát
 3     1|              kemence rétest is megevett rá, s egy tarisznya diót azon
 4     1|              étvágyával nem bír. Semmit rá nem bízhatok a konyhán,
 5     1|              enned az ökröt.~Azt mondta rá Péter kukta, hogy õ arra
 6     1|            Kórogyi tudományának, s volt rá gondja, hogy többé ne kelljen
 7     2|                elfelejtettem! - mordult rá haragosan Kamuti, s bekiáltott
 8     2|                 semmiháziról - mutatott rá a reszketõ Privodára -,
 9     2|                  Majd megtanul - nézett rá a király a Busa deákra.~
10     2|          tettetett bosszúsággal förmedt rá a csupa szakáll kis emberre:~-
11     2|              Van-e jó gazdád?~- Nincsen rá panaszom, ámbátor néha nagyon
12     2|               budai Várban.~Kezet adott rá Márton kovács, hanem azért
13     2|                 Én is õvele - bólintott rá a legényke jókedvûen, azzal
14     2|                    Én vagyok - szögezte rá a szemét a madaras ember. -
15     2|             tõle, hová való, ezt feleli rá:~- Leginkább csak Gyevibe.~
16     2|            kenyeret, ispán - biccentett rá Mátyás a tanácsra.~- Csak
17     2|             kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is köszönték
18     2|                el a markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás
19     2|                 a gyevi bírót! - mondta rá a király, s odafordult nevetve
20     2|             Elhiszem, fiam - biccentett rá a király. - Hát aztán mi
21     2|                 el a fecske! - kiáltott rá bosszúsan a király. - Ezért
22     2|                  Vendel? - felejtkezett rá a király.~- Testestül-lelkestül.~-
23     2|             edény?~- Ahol a! - mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra,
24     2|                Mivel, atyafi? - mordult rá az egyik legény. - Fejszével-e
25     2|                 meg csak annyit mondott rá foghegyrõl:~- Edd meg, ha
26     2|                 még akkor se emlékezett rá, mikor egy esztendõ múlva
27     2|                  Fájt-e, fiam? - nézett rá Mátyás.~- De még holnap
28     2|                  No, deák - hunyorított rá a király -, tudod-e már,
29     2| szegényembereset, királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi ideig tart
30     2|                 kötötte, hogy vigyázzak rá, mint a két szememre, mert
31     2|               sütõlapátra is maga tette rá, de azért csak nem olyan
32     2|          pecsétet a maga kezével nyomta rá, aztán pedig átnyújtotta
33     2|              szóltam, mester - kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?!~
34     2|               Edd meg, ha jó! - mordult rá mérgesen a kalázi bíró,
35     3|       ébresztették, csak ennyit mondott rá: dobzse, dobzse! Ez pedig
36     3|                 bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh
37     3|                   Dobzse! - billentette rá a fejét a magyar király.~-
38     3|                téged is szívesen látlak rá, hanem mégis inkább azt
39     3|                 vajda értetlenül bámult rá, de Tamás érsek mindjárt
40     3|              úgy, hogy nem vettethetett rá foltot az udvari csizmadiával,
41     3|             legjobban rátenni a kezét. (Rá is tette késõbb, amikor
42     3|               ország dolgába! - förmedt rá a kõvári kapitány, ahogy
43     3|            zsivajjal vannak? - mutatott rá Muhar basa egy sereg szarkára.~-
44     3|               Abban a percben lecsapott rá valami bolond sas, s elvitte
45     3|               lesz most már, azt mondta rá nagy komolyan:~- Újra gazdálkodásba
46     3|              egy sült bárányt, megivott rá egy vödör bort, s mikor
47     3|                 kiejtette a sült tököt. Rá egyenesen a Perec basa papucsának
48     3|                    Ez az igaz! - zúgták rá a többi követek, s egyszerre
49     3|        megkerültél, te török? - mordult rá Pál gazda mérgesen.~A török
50     3|           önmaga előtt.~- Büszke vagyok rá, hogy abban a városban tette
51     3|            papucsos él, aki méltó volna rá, hogy minden huri lábáról
52     3|        fertályotokban, hogy mér köti az rá magát az ilyen magamfajta
53     3|          gyomrodnak.~A török azt mondta rá, hogy már azt vállalja,
54     3|             hogy mivel is szolgált erre rá.~Így lett volna ez most
55     3|              szegény ember - köszöntött rá a fejedelem -, no, mire
56     3|               isten, vadász úr - felelt rá a favágó -, evvel a fával
57     3|               No, Csûr Istók - kiáltott rá a fejedelemasszony -, hát
58     3|         szemével. El is olvashatja, ami rá van írva a kõküszöbére:
59     3|                a fejét, biztatva nézett rá fekete szemével.~- Ne félj,
60     4|         csinálta, hogy sose gyanakodott rá senki. A kurucok el is felejtették
61     4|                 a kis kuruc! - Kiáltott rá az õrszem. - Fogtál-e labancot
62     4|                 Egyelõre persze nem ért rá kuruc fejek után szaladni.~
63     4|             Kengyela már az õrállást is rá merte bízni. Megcselekedte
64     4|            mindjárt jó kedvvel kiáltott rá az öreg katonára, aki úgy
65     4|                   Ohó, bátya - kiáltott rá csengõ hangon a legnagyobb
66     4|         szülõanyja se ismerhetett volna rá Czötkényre, úgy összevissza
67     4|                 egy kis kérdéssel felel rá:~- Bizony, a régi muladi
68     4|               halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~A halászok
69     5|              történetet, még él, s tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek
70     5|             akkor is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak
71     5|               diadallal, hogy fölébredt rá álmából a Nagy utca. A fél