Rész

4501     5|                  tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép csata
4502     5|           szanádiba.~Ilyen szép csata volt a csókai csata.~ ~
4503     5|                                            A FURULYA~Tápiószele ma sem
4504     5|                 nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc idején pedig
4505     5|                 pedig még kisebb volt. Nem a háza volt kevesebb, hanem
4506     5|                  háza volt kevesebb, hanem a népe. Aki magabíró ember
4507     5|               kívül senki se maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~
4508     5|                reggel azzal szaladtak haza a kanászgyerekek a mezõrõl:~-
4509     5|            szaladtak haza a kanászgyerekek a mezõrõl:~- Jön az ellenség!
4510     5|                mezõrõl:~- Jön az ellenség! A vezérüknek rettentõ nagy
4511     5|                    szakálla van. Úgy lobog a szélben, mint a zászló.~
4512     5|                  Úgy lobog a szélben, mint a zászló.~Az asszonyok jajveszékelve
4513     5|                    jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már
4514     5|                   kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik
4515     5|                 vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse
4516     5|                    kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga
4517     5|               avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga az öreg bíró
4518     5|                  öreg bíró is leakasztotta a szögrül a kaszát, s kegyetlen
4519     5|                  is leakasztotta a szögrül a kaszát, s kegyetlen haraggal
4520     5|                    egyszer csak megharsant a trombita a faluvégen.~-
4521     5|                 csak megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! -
4522     5|                       rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen ezek a mieink!~
4523     5|                magát a bíró. - Hiszen ezek a mieink!~Nem németek voltak
4524     5|                 németek voltak azok, hanem a Damjanich vörössapkásai.
4525     5|          igyekeztek, hogy le ne maradjanak a nagy dínomdánomról, ahol
4526     5|                  csak igyekeztek volna, ha a szeleiek útjukat nem állják.
4527     5|              állták ám tyúkkal, kaláccsal. A Templom tér zöld pázsitján
4528     5|                     Ott telepedett le maga a tábornok is egy fölfordított
4529     5|                  hordón, valami kõszentnek a lábánál. Ott fogadta a szeleieket,
4530     5|          kõszentnek a lábánál. Ott fogadta a szeleieket, akik mindenféle
4531     5|                  dolgokban járultak eléje. A szelei bíró például arra
4532     5|                    nézett nagyot Damjanich a különös kérésre.~- Német
4533     5|                     Damjanich jót nevetett a furcsa ötleten, s odafordult
4534     5|               megnézhetné: igaz-e az, hogy a Damjanich köpenyét rostává
4535     5|            köpenyét rostává lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz, lelkem -
4536     5|                  igaz, lelkem - mosolygott a tábornok, s poros, kerek
4537     5|               kerek köpenyét szétterítette a földön. Csakugyan több volt
4538     5|                   Csakugyan több volt azon a lyuk, mint a posztó.~Nem
4539     5|                több volt azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele félóra,
4540     5|                bele félóra, vagyont ért az a rossz köpönyeg. Teleszórták
4541     5|                rossz köpönyeg. Teleszórták a szelei asszonyok nyakba
4542     5|                  mind odahányta rakásra.~- A hazának adjuk, fegyverre,
4543     5|               tartogatott ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárkákat dobáltak
4544     5|             gyerekek krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~- Van már hadi
4545     5|                kincstárunk is - mosolygott a tábornok, s érezte, hogy
4546     5|                 érezte, hogy könnybe lábad a szeme. S bizony még sírva
4547     5|                   S bizony még sírva fakad a háborúk kemény hõse, ha
4548     5|                   koldus botorkált hozzája a templom sarka felõl. Egyik
4549     5|                   avval tapogatta az utat. A szájában furulya, azt sikoltoztatta
4550     5|                 furulya, azt sikoltoztatta a másik kezével. Rongyos szûre
4551     5|          ráncigálta elõre, belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg
4552     5|              vörössapkásnak! - mondogatták a falubeliek.~A vak ember
4553     5|                  mondogatták a falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott,
4554     5|              szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és
4555     5|             mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott
4556     5|                     fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt
4557     5|             tábornok egy ezüstpénzt dobott a tenyerébe.~- Isten megáldja
4558     5|                 tûzbe borult. Szétnyitotta a tenyerét, s ujjai közül
4559     5|                  ezüstpénz csengve hullott a köpenyre. De most már a
4560     5|                    a köpenyre. De most már a koldus hangja is úgy csengett,
4561     5|              panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit
4562     5|                 hogy én semmit sem adhatok a hazámnak. Legalább tábornok
4563     5|             emléket adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~
4564     5|               Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek
4565     5|               kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj kutya neve hallatára
4566     5|              hallatára gyanakodva hegyezte a fülét, Damjanich maga is
4567     5|                   ember, mit csinálna maga a kutyája nélkül? Én meg mit
4568     5|                  Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb
4569     5|            csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó szívvel
4570     5|              kibotorkált az emberek közül. A Guruj kutya nem sértõdött
4571     5|                    kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább
4572     5|               csaholással ugrándozta körül a gazdáját.~A tábornok pedig
4573     5|               ugrándozta körül a gazdáját.~A tábornok pedig fölkelt,
4574     5|                   egyet, megint elõtte áll a vak koldus.~- Tábornok úr -
4575     5|                reszketõ hangon -, legalább a botomat fogadja el. Nagyon
4576     5|                    szép bot. Farkasfej van a végire faragva.~Azzal odanyújtotta
4577     5|                faragva.~Azzal odanyújtotta a farkasfejes botot, amit
4578     5|                kardom.~Ráütött kardjára, s a kardcsörrenésre a vak ember
4579     5|              kardjára, s a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent
4580     5|                  oly szép farkasfej. Érzem a kezemmel, milyen szép lehet -
4581     5|                      Tábornok úr, legalább a furulyámat fogadja el! Valódi
4582     5|              kõrisfa. Csontnyaka van neki. A vége egy kicsit meg van
4583     5|                  ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon szépen szól.~
4584     5|                  nagyon szépen szól.~Abban a percben megdördült Bicske
4585     5|                  kigyulladt arccal pattant a lovára. A furulyát siettében
4586     5|                   arccal pattant a lovára. A furulyát siettében a dolmánya
4587     5|               lovára. A furulyát siettében a dolmánya alá dugta, éppen
4588     5|                  dolmánya alá dugta, éppen a szíve fölé. S egy-két perc
4589     5|                   már Bicske felé robogott a serege élén. Vak Csiha boldogságtól
4590     5|                      Adjon neki szerencsét a magyarok istene!~Adott is.~
4591     5|                 magyarok istene!~Adott is.~A bicskei csatában az ellenség
4592     5|              Damjanich tábornokot találta. A csaták hõse hátrazökkent
4593     5|                   csaták hõse hátrazökkent a nyeregben. A másik percben
4594     5|                  hátrazökkent a nyeregben. A másik percben már kirántott
4595     5|                    Egy óra múlva vége volt a bicskei csatának. Az osztrák
4596     5|               harapott, vagy elinalt, mint a nyúl. A vörössapkások kergették
4597     5|                 vagy elinalt, mint a nyúl. A vörössapkások kergették
4598     5|               vörössapkások kergették õket a tábori tüzek világánál egy
4599     5|           Damjanich fáradtan heveredett le a tûz mellé. Ahogy ott könyököl,
4600     5|                gombolta ki nagy kíváncsian a dolmányát.~Vak Csiha furulyája
4601     5|                Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó. Az mentette
4602     5|               golyó. Az mentette meg aznap a hadak oroszlánjának életét.~ ~
4603     5|                  már csak híribõl ismertem a nevezetes kiskun urat, de
4604     5|                futkározó utcagyerek. Ugyan a ház most is megvan még,
4605     5|                most is megvan még, s ma is a legméltóságosabb ház a kiskunok
4606     5|                  is a legméltóságosabb ház a kiskunok földjén.~Negyvenkilencben
4607     5|                    ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau híre. No,
4608     5|           ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau híre. No, nem Bánhidy
4609     5|               uramat ijesztette meg, hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt.
4610     5|           feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes urat már azért
4611     5|                   azért se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta.
4612     5|               hallotta. Nagyothallott mind a két fülére, s amúgy se forgolódott
4613     5|                  forgolódott már akkoriban a világban. Kivette belõle
4614     5|                   világban. Kivette belõle a részét régen. Még harcban,
4615     5|                  az nagyon régen volt, még a gyõri szaladáskor, mikor
4616     5|                    az utolsó vizsgát tette a nemesi inszurrekció.~„Mindegy
4617     5|                   az - sóhajtozott magában a nagyasszony -, mégiscsak
4618     5|                    az én apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s le
4619     5|              apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s le se teszi addig,
4620     5|                    se teszi addig, míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.”~
4621     5|                     egyszer csak zörgetnek a kapun.~Tíz-tizenkét félegyházi
4622     5|             akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely
4623     5|                 Gergely bácsi vezesse õket a hadba mint katonaviselt
4624     5|                 ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~- No, repülni
4625     5|                    kölykei! - csattant föl a nagyasszony, s közéjük rohant
4626     5|              nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ kanállal. De
4627     5|              Pákáig.~Már akkor inkább csak a Haynauval szállnak szembe,
4628     5|            Haynauval szállnak szembe, mint a Bánhidy Gergely sárkányával.~
4629     5|               Bánhidy Gergely sárkányával.~A nagyasszony pedig, ahogy
4630     5|                   ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe
4631     5|                 kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz. Olyan
4632     5|                    Olyan édesen szunyókált a lócán a nagy diófa alatt,
4633     5|                  édesen szunyókált a lócán a nagy diófa alatt, hogy szinte
4634     5|             felkölteni.~- Apókám - kiabált a fülébe a tenyerébõl csinált
4635     5|                  Apókám - kiabált a fülébe a tenyerébõl csinált tölcséren
4636     5|                    öregúr, s marokra fogta a lóca végéhez támasztott
4637     5|             rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya Haynau itt ténfereg
4638     5|                  kutya Haynau itt ténfereg a környéken.~- Itt? Ugyan
4639     5|              kereshet itt? - nyílt kerekre a Gergely úr mély ráncba húzódott
4640     5|               asszony. - Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni
4641     5|                  akarják megdézsmálni ezek a lator vasas németek a kis
4642     5|                 ezek a lator vasas németek a kis tanyán. Bizonyosan a
4643     5|                   a kis tanyán. Bizonyosan a fülébe jutott valahogy annak
4644     5|               fülébe jutott valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több
4645     5|                  nincs több olyan édes méz a világon, mint a mienk.~-
4646     5|                   édes méz a világon, mint a mienk.~- Ejnye, ejnye -
4647     5|                    hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor nem
4648     5|                megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak a kardomat hozzátok
4649     5|                    hogy hány a nyolc. Csak a kardomat hozzátok le a padról.~-
4650     5|                Csak a kardomat hozzátok le a padról.~- Ördögöt már, no -
4651     5|                  no - intette le szigorúan a nagyasszony. - Hát nem tudja
4652     5|                    ilyen gyerekségen törje a fejét, hanem inkább arra
4653     5|                    résen legyen kelmed. Ha a rajt elszalasztja, a szemem
4654     5|                    Ha a rajt elszalasztja, a szemem elé ne kerüljön többet!~
4655     5|                 többet!~Pedig nem törõdött a jó lélek se rajjal, se mézzel,
4656     5|              Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi
4657     5|                  elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi tanyára ki nem
4658     5|                     hírt meg nem visz abba a vadonba a madár se.~Hát
4659     5|                    nem visz abba a vadonba a madár se.~Hát hiszen az
4660     5|                    nem is vitt, hanem vitt a föld. Harmadnap éppen a
4661     5|                    a föld. Harmadnap éppen a rajt csalogatta be Gergely
4662     5|                  csalogatta be Gergely apó a tejjel bepermetezett kasba,
4663     5|           egyszerre csak reszketni kezdett a lába alatt a föld.~- Fene
4664     5|             reszketni kezdett a lába alatt a föld.~- Fene teremti, hiszen
4665     5|                   ez ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai inszurgens,
4666     5|              ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai inszurgens, s körülnézett
4667     5|                  inszurgens, s körülnézett a fokosa után. Ott feküdt
4668     5|                 fokosa után. Ott feküdt az a hárságyon, de az öreg úr
4669     5|           nyúlhatott érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske van
4670     5|                 benne, az annyi felé repül a világba! Akkor pedig õ nem
4671     5|            hadakozott, annak csak bizsereg a lába, ha ágyúszót érez.
4672     5|                  Gergely apó, s nekilódult a kecskeméti útnak. De nagy
4673     5|                     mert nagyon zsibongtak a kas oldalán a méhecskék.
4674     5|                   zsibongtak a kas oldalán a méhecskék. S mintha mind
4675     5|                 azt zsibongták volna:~- Ha a rajt elereszti kelmed, a
4676     5|                   a rajt elereszti kelmed, a szemem elé ne kerüljön!~
4677     5|                országúton.~- Nini, tán itt a Haynau? - húzódott félre
4678     5|                félre az árokba Gergely apó a rajjal.~Hát nem a Haynau
4679     5|              Gergely apó a rajjal.~Hát nem a Haynau volt, csak a szele.
4680     5|                    nem a Haynau volt, csak a szele. Hat vasas német fogta
4681     5|                    vasas német fogta körül a lekonyult orrú kiskun legényeket,
4682     5|                 aki elnevette magát, mikor a méhes öregembert meglátta
4683     5|               árokparton. Hátra is fordult a bajtársaihoz, mondott is
4684     5|                  nem hallotta, mit mondott a német. Ha hallotta volna,
4685     5|                    egyszerre lángot vetett a képe. Kiugrott az árokból,
4686     5|                      Az erre-arráját annak a krumplis nudlin hízott keresztapátoknak,
4687     5|            kinevetni?! - S azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez,
4688     5|                  azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy
4689     5|                   alul egyszerre kiszaladt a föld.~A német elõször az
4690     5|                egyszerre kiszaladt a föld.~A német elõször az arcába
4691     5|                    az arcába kapott - mire a kardjához kapott volna,
4692     5|             Csülökre, gyerekek! - ordított a kiskun legényekre.~A gyerekek
4693     5|              ordított a kiskun legényekre.~A gyerekek követték a jó példát.
4694     5|            legényekre.~A gyerekek követték a jó példát. A hirtelen kavarodásban
4695     5|             gyerekek követték a jó példát. A hirtelen kavarodásban rávetették
4696     5|            kavarodásban rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták a
4697     5|                   a vasasokra, elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták
4698     5|         fegyverüket, s összevagdosták mind a hatot, s mindjárt el is
4699     5|               mindjárt el is kaparták õket a buckák alá.~- No, most már
4700     5|                  már segítsetek összefogni a méheimet - vezényelte aztán
4701     5|                  hogy fölébredt rá álmából a Nagy utca. A fél város odagyûlt
4702     5|                    rá álmából a Nagy utca. A fél város odagyûlt a Bánhidy-kúria
4703     5|                 utca. A fél város odagyûlt a Bánhidy-kúria elé, s verték
4704     5|                Bánhidy-kúria elé, s verték a nagykaput szörnyû lármával.~
4705     5|            lármával.~Mire azonban megnyílt a kapu, s kilépett a ház úrnõje
4706     5|                megnyílt a kapu, s kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró
4707     5|                    s kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró kanállal,
4708     5|             lekvárkavaró kanállal, akkorra a nemzetes úrnak nyoma veszett.
4709     5|                  veszett. Meglépett, ahogy a legények válláról leszabadult.
4710     5|                leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony, s csak akkor
4711     5|                   el, mikor elmondták neki a Bánhidy Gergely uram vitézkedése
4712     5|                    Fogjatok hamar, gyerünk a kis tanyára!~Szép piros
4713     5|                 Szép piros hajnalon ért ki a nagyasszony, s a szép piros
4714     5|                    ért ki a nagyasszony, s a szép piros hajnalban Gergely
4715     5|                   csakugyan ott szunyókált a méhesben. Ijedten rezzent
4716     5|                 Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye -
4717     5|            befogtam volna rajt. Éppen csak a királynõ hibádzott még,
4718     5|                  úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy se tudott
4719     5|              hordóban, csöbörben, vödörben a méz, hogy alig tudtak tõle
4720     5|                  alig tudtak tõle beférni. A Tarjányiak, Mócárok, Harmosok,
4721     5|                 méhe Bánhidyéknak termette a mézet azon a nyáron, s a
4722     5|         Bánhidyéknak termette a mézet azon a nyáron, s a nagyasszonynak
4723     5|                   a mézet azon a nyáron, s a nagyasszonynak nem volt
4724     5|                    volt miért számon kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott
4725     5|                  Béni még jóval innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich
4726     5|                   mikor Damjanich tábornok a szolnoki csata elõtt õt
4727     5|            igyekezz, öcsém - veregette meg a piruló fiú vállát -, hogy
4728     5|                 hõs Damjanich tábornok már a magyar szabadságharc vértanúja
4729     5|               Kétfejû sasos csákót nyomtak a fejébe, s elküldték vitézkedni
4730     5|                     s elküldték vitézkedni a szép Olaszországba.~- Ha
4731     5|                  Olaszországba.~- Ha eddig a szabadságért harcoltál,
4732     5|             harcolj ellene!~Mert olyan tûz a szabadság tüze, hogy amikor
4733     5|                   egyik helyen eltapossák, a másik helyen nyomban kigyullad.
4734     5|        Magyarország már csendes volt, mint a temetõ, az olaszok álltak
4735     5|                   az olaszok álltak talpra a szabadságukért. Zúgott,
4736     5|                  az egész olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák
4737     5|          Benedeknek hívták. Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz
4738     5|                 olasz szabadságharcosokkal a magyar honvédeket kell szembeállítani.
4739     5|                 már akkor sok volt odalent a magyar ezred. Majd agyon
4740     5|                    ifjú vezért ölelésükkel a régi bajtársak.~- Hozott
4741     5|              pajtás, de jókor jöttél! Érik a búza, csak kaszálni kell.~
4742     5|                  Szegesdi Béni megcsóválta a fejét.~- Én ugyan kardot
4743     5|               ellen. Neki csak olyan drága a szabadsága, mint nekünk
4744     5|               szabadsága, mint nekünk volt a mienk.~Csendes esti pihenõkön,
4745     5|                    Szegesdi az olaszoknak. A magyar ezredek lassanként
4746     5|           lassanként mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álltak,
4747     5|               Csata csata után veszett el, a tábornokokat ette a szégyen,
4748     5|                    el, a tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak
4749     5|               tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak azonban
4750     5|                katonáknak azonban tetszett a dolog nagyon.~- A magyarokért
4751     5|                 tetszett a dolog nagyon.~- A magyarokért állnak bosszút
4752     5|                   borult szemmel fordultak a messze kelet felé, amerre
4753     5|                  seregekben költöztek haza a fecskék, gólyák.~- Ó de
4754     5|                   akik már holnap ilyenkor a Tisza vizében nézitek magatokat!
4755     5|                Elõször az osztrákok mentek a tûzbe, de biz azokat hamar
4756     5|       kaszaboltatjuk magunkat” - gondolták a magyar ezredek, s õk is
4757     5|                   szála égnek meredt tõle.~A futók közt volt Szegesdi
4758     5|                  mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája alatt,
4759     5|                    alatt, míg egyszer csak a nagy tolongásban lemaradt
4760     5|                  nagy tolongásban lemaradt a fejérõl a csákó.~- Hohó,
4761     5|             tolongásban lemaradt a fejérõl a csákó.~- Hohó, talján -
4762     5|             kiáltotta el magát -, már csak a csákómat visszaveszem tõled!~
4763     5|                    akik meghökkenve néztek a kigyulladt orcájú vitézre.
4764     5|                    Szegesdi Béni kardja.~- A csákómat, a csákómat! -
4765     5|                 Béni kardja.~- A csákómat, a csákómat! - kiáltotta nekitüzesedve. -
4766     5|                     fiúk, szerezzük vissza a csákómat!~A Béni cimborái
4767     5|               szerezzük vissza a csákómat!~A Béni cimborái ugyan nemigen
4768     5|                 hogy miért olyan becses az a kétfejû sasos csákó, de
4769     5|                    kétfejû sasos csákó, de a legjobb pajtásukat nem akarták
4770     5|          cserbenhagyni.~Egyik magyar ezred a másik után fordult vissza,
4771     5|               Olasz katonának híre se volt a mezõn; ki otthagyta a fogát,
4772     5|                 volt a mezõn; ki otthagyta a fogát, ki elfutott, amerre
4773     5|                     amerre látott.~Ez volt a híres gajtói csata, az elsõ,
4774     5|              osztrákok az olasz háborúban. A csata igazi hõsét, Szegesdi
4775     5|             Benedek tábornok sátrába. Maga a vezér igazgatta a feje alját,
4776     5|                     Maga a vezér igazgatta a feje alját, õ rakta lázban
4777     5|                 rakta lázban égõ homlokára a kötést, s meg-megcirógatta
4778     5|                 kötést, s meg-megcirógatta a szemébe csapzott szõke haját.~-
4779     5|                   Azzal levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos érdemrendjét,
4780     5|                    érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára.
4781     5|                   csak szorongatta kezében a véres, poros, összetaposott
4782     5|                   azt nagy erõsen kivették a kezébõl, akkor befelé fordult,
4783     5|                   eleinte értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes
4784     5|          értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet.
4785     5|                tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete a zubbonyán levõ
4786     5|             Utoljára odatévedt a tekintete a zubbonyán levõ rendjelre.
4787     5|                 Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot, s ledobta
4788     5|                 gyémántszalagot, s ledobta a földre.~- Vegyétek vissza -
4789     5|                azért tettem! Nem kell, ami a tiétek. A csákómat adjátok
4790     5|                    Nem kell, ami a tiétek. A csákómat adjátok ide!~Odaadták
4791     5|                 adjátok ide!~Odaadták neki a csákóját, s egyszerre elcsendesedett,
4792     5|                  elcsendesedett, ahogy azt a szívére tehette. Szép, szelíd
4793     5|                    s föl se ébredt többet. A tábornok maga bontotta föl
4794     5|                 tábornok maga bontotta föl a csákót: kettõs tetejében
4795     5|         pipitérvirággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát a feje alá tették.
4796     5|                  eltemették, a zacskócskát a feje alá tették. A gajtói
4797     5|             zacskócskát a feje alá tették. A gajtói hõs idegenben is
4798     5|                  hallottam édesapámtól ezt a történetet, amit most el
4799     5|                holdvilágos éjszakákon kint a szérûn egyéb se járta, csak
4800     5|                szérûn egyéb se járta, csak a Kuckó király története.
4801     5|                   mikor bömbölve szaggatta a szél a házunk nádtetejét,
4802     5|                  bömbölve szaggatta a szél a házunk nádtetejét, nem kellett
4803     5|             kellett nekem egyéb mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam,
4804     5|                  nem veszek belõle.~Bizony a szabadságharc idején még
4805     5|                   legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos mindig
4806     5|                    Mitetszik boltos mindig a zsebébe akart dugni, mikor
4807     5|                    mégis csak voltam ám én a Kossuth Lajos katonája,
4808     5|                   csak épkézláb ember volt a falumban, az mind elment
4809     5|                   mondták, nem gyerekjáték a háború, s nem medvecukrot
4810     5|                    medvecukrot osztogatnak a csatatéren.~Hanem azért
4811     5|            pajtásommal, s nyakunkba vettük a falut. Bezörgettünk minden
4812     5|                Lajos azt izente, elfogyott a regimentje! Ki a gyepre,
4813     5|                 elfogyott a regimentje! Ki a gyepre, aki igaz magyar!~
4814     5|              gyepre, aki igaz magyar!~Mire a falu végére értünk, akkorára
4815     5|                   s hadi rendbe állítottam a sereget. Öröm volt nézni
4816     5|                   sereget. Öröm volt nézni a sok lelkes katonát, csak
4817     5|                    lelkes katonát, csak az a kár, hogy ellenséget sehol
4818     5|                   Kasza Palkó még hiányzik a seregbõl.~Nosza, mindjárt
4819     5|                Nosza, mindjárt rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal
4820     5|                    az övéké, mégse ütöttem a fejemet az ajtóragasztékba,
4821     5|      ajtóragasztékba, pedig le se szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató
4822     5|               gyapjúnyírogató asszony volt a Palkó édesanyja, most is
4823     5|                  most is ott szorgoskodott a küszöbön. Ijedten tette
4824     5|                 küszöbön. Ijedten tette le a gyapjúnyíró ollót, ahogy
4825     5|                     Kasza Palkó ott hevert a kemence mögött a kuckóban,
4826     5|                    hevert a kemence mögött a kuckóban, egy rossz subában.
4827     5|                  katonának! Kint táborozik a sereg a falu végin, csak
4828     5|                     Kint táborozik a sereg a falu végin, csak éppen te
4829     5|                   hékás! Pokolra kergetjük a németet.~Egyéb se kellett
4830     5|                kellett Palkónak. Befordult a falnak, behúzta fejét a
4831     5|                    a falnak, behúzta fejét a subába, úgy dörmögött ki
4832     5|                     Jobban szeretem én itt a kuckóban olvasgatni a Toldi
4833     5|                  itt a kuckóban olvasgatni a Toldi Miklós történetét.~
4834     5|                 Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak úgy futtában
4835     5|                 Jobb is, ha itthon maradsz a kuckóban, legalább nem csúfítod
4836     5|            kuckóban, legalább nem csúfítod a seregemet.~Világéletében
4837     5|                mindig vézna gyerek volt ez a Kasza Palkó. Esze-lelke
4838     5|                   Palkó. Esze-lelke mindig a könyvön járt, semmi pajkosságunkban
4839     5|          Fakardjainkkal úgy helybenhagytuk a fûzfabokrokat, ahogy némelyik
4840     5|                   még azóta se hajtott ki. A homokos partban pedig úgy
4841     5|                  ma is szaladnak. Nincs az a német, amelyik olyan sebesen
4842     5|                  jól semmi más játék, csak a katonásdi, hanem abba bele
4843     5|               fáradtan ballagtunk hazafelé a nagy csata után, szemben
4844     5|               csata után, szemben találtuk a Kuckó királyt. Egy zsák
4845     5|                zsák korpát cipelt hazafelé a szárazmalomból, egész belegörnyedt
4846     5|         szárazmalomból, egész belegörnyedt a vézna teste. Megriadt az
4847     5|                  Rávetettük magunkat, mint a vércsék a galambfiókára.
4848     5|                   magunkat, mint a vércsék a galambfiókára. Örültünk
4849     5|                  király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~Szegény
4850     5|        honvédvitézség!~Szegény fiú ledobta a válláról a zsákot, és szomorúan
4851     5|             Szegény fiú ledobta a válláról a zsákot, és szomorúan meresztette
4852     5|                 szomorúan meresztette ránk a nagy kék szemét. Sohase
4853     5|                    diadalt. Meg se mozdult a jámbor, míg csak hátba nem
4854     5|          valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket, akkor megtörülgette
4855     5|               megtörülgette könnyes szemét a dolmánykája ujjával, vállára
4856     5|         dolmánykája ujjával, vállára kapta a zsákot, s csak a kapujokból
4857     5|             vállára kapta a zsákot, s csak a kapujokból mert visszaszólni:~-
4858     5|                  régen vége volt már akkor a honvéddicsõségnek. Német
4859     5|                 országban, bujdosott elõle a szegény honvéd, ki merre
4860     5|                   honvéd, ki merre látott.~A mi falunkba is vetõdött
4861     5|                ugyan jó helyre jött. Errõl a nádrengeteg közé bújt kis
4862     5|                   faluról nem sokat tudott a világ. Mintha csak eltemették
4863     5|                Éppen ezért választotta ezt a helyet a mi tiszt urunk.
4864     5|                   választotta ezt a helyet a mi tiszt urunk. Halálra
4865     5|                    eszébe? Különösen, hogy a fényes tiszti ruháját felcserélte
4866     5|         halászmester uramhoz. Nem is tudta a hálót nála jobban megfeszíteni
4867     5|                  jobban megfeszíteni senki a halászlegények közt. De
4868     5|                   ha esténként körülvettük a Galambos-portán. Hol sírtunk,
4869     5|                 Hol sírtunk, hol ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek
4870     5|                 ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek csatáiról beszélt,
4871     5|             csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem ragyogott úgy,
4872     5|                    nem ragyogott úgy, mint a Kuckó királyé.~Egy csúnya
4873     5|                nagyon kemény munkájuk volt a halászoknak. Léket vágtak
4874     5|                  halászoknak. Léket vágtak a Tisza jegén, hogy halászni
4875     5|                     hogy halászni lehessen a szabad vízben. Alig gyõztük
4876     5|                     Alig gyõztük hazavárni a tiszt urat a Galambosék
4877     5|             gyõztük hazavárni a tiszt urat a Galambosék házához. Ott
4878     5|             házához. Ott ácsorgott köztünk a Kuckó király is, majd megvette
4879     5|                    hidege, de azért váltig a kapuban leselkedett: jön-e
4880     5|             kapuban leselkedett: jön-e már a mi mesemondónk? Jött is,
4881     5|                 fiaim, baj van - bukott be a kapun -, ellenség jár a
4882     5|                    a kapun -, ellenség jár a faluban, megláttak az utcán,
4883     5|               faluban, megláttak az utcán, a nyomomban vannak!~Alig volt
4884     5|                   Alig volt ideje beosonni a kamraajtón, már akkor ott
4885     5|             szétugrottunk mink, mint mezõn a varjak, ha követ hajítanak
4886     5|                 Futott, aki bírt, néhányan a sövény tövébe, csak a Kuckó
4887     5|             néhányan a sövény tövébe, csak a Kuckó király maradt ott
4888     5|                    kisfiú - kérdezték tõle a katonák -, nincs ebben a
4889     5|                   a katonák -, nincs ebben a ti falutokban valami bujdosó
4890     5|                      De... de van - nyögte a Kuckó király.~- Hol van,
4891     5|                   van, merre van? - kaptak a szón a katonák.~Háromszor
4892     5|                 merre van? - kaptak a szón a katonák.~Háromszor is megkérdezték,
4893     5|             Háromszor is megkérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:~-
4894     5|                bírt szólalni:~- Túl... túl a Tiszán, a bátkai majorban.~
4895     5|                       Túl... túl a Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik
4896     5|                 egy aranypénzt szedett elõ a tarsolyából, azt a markába
4897     5|             szedett elõ a tarsolyából, azt a markába nyomta a gyereknek.~-
4898     5|          tarsolyából, azt a markába nyomta a gyereknek.~- Nézd, ez a
4899     5|                    a gyereknek.~- Nézd, ez a tied, amiért igazat mondtál.
4900     5|                    kapsz. Megveheted rajta a bíró házát.~A Kuckó király
4901     5|             Megveheted rajta a bíró házát.~A Kuckó király szégyenlõsen
4902     5|                    szégyenlõsen lehajtotta a fejét.~- Várjanak, míg besötétedik.
4903     5|                     Egész okosan beszél ez a gyerek - mondta a katona
4904     5|                beszél ez a gyerek - mondta a katona a társainak.~Aztán
4905     5|                   gyerek - mondta a katona a társainak.~Aztán egyikük
4906     5|            társainak.~Aztán egyikük kiállt a kapu elé, õrködni, ketten
4907     5|               pedig beszállásolták magukat a Galambosék tisztaszobájába.
4908     5|           tisztaszobájába. Vitték magukkal a Kuckó királyt is, hogy meg
4909     5|                     Esze ágában se volt az a szegény fiúnak. Csak azért
4910     5|                 bácsi, hol vágtak ma léket a Tiszán?~- Mi közöd hozzá? -
4911     5|                 mérgesen az öreg halász. - A makkosi töltés irányában,
4912     5|               szólt többet, lehorgasztotta a fejét, lefogta a szemét,
4913     5|            lehorgasztotta a fejét, lefogta a szemét, úgy tett, mintha
4914     5|               aludna. Alig bírták fölrázni a katonák.~- Hé, fiú, szedd
4915     5|                  már, akár harapni lehetne a sötétséget.~A három katona
4916     5|              harapni lehetne a sötétséget.~A három katona közrefogta
4917     5|                    három katona közrefogta a gyereket, úgy vágtak neki
4918     5|                neki az éjszakának.~Hullott a hó sûrûn, nagy pihékben,
4919     5|                nagy pihékben, majd kiverte a szeme világát az embereknek.
4920     5|               világát az embereknek. Mikor a Tisza partjára értek, megszólalt
4921     5|                 partjára értek, megszólalt a Kuckó király:~- Most már
4922     5|                  távolast egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk,
4923     5|          valamelyikünk, le ne üsse lábáról a másikat. Majd én megyek
4924     5|                    Majd én megyek legelöl.~A Tiszán éppen szembefogta
4925     5|                   Tiszán éppen szembefogta a szél a kis csapatot. Olyan
4926     5|                   éppen szembefogta a szél a kis csapatot. Olyan gorombán
4927     5|             kiszalajtottak egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer
4928     5|                  egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer aztán
4929     5|                 egyszer aztán hátrafordult a Kuckó király:~- Most már
4930     5|         haladhatunk, mindjárt kint vagyunk a parton. Rögtön ott leszünk,
4931     5|                  beleeresztette magát abba a lékbe, amit aznap vágtak
4932     5|                   lékbe, amit aznap vágtak a halászok a Tiszán. A jeges
4933     5|                    aznap vágtak a halászok a Tiszán. A jeges víz még
4934     5|                vágtak a halászok a Tiszán. A jeges víz még csak nem is
4935     5|                  még csak nem is loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta
4936     5|                    el se sikoltotta magát. A három katona vakon lépett
4937     5|                  katona vakon lépett utána a vak éjszakában.~Odaveszett
4938     5|                éjszakában.~Odaveszett mind a három. Észre se vették,
4939     5|                  összecsapott fejük fölött a víz.~Az aranypénzt ott találták
4940     5|                    aranypénzt ott találták a halászok másnap reggel a
4941     5|                   a halászok másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva.
4942     5|                másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség
4943     5|                     Az ellenség pénzét még a halálba se akarta magával
4944     5|              BANKÓJA~Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor furcsább
4945     5|                    Derékban gömbölyû, mint a hordó, de hosszú nyakú,
4946     5|               hordó, de hosszú nyakú, mint a gólya. Se bajusza, se szakálla,
4947     5|                   kitelt volna belõle mind a kettõ. A mestersége rongyszedés,
4948     5|                 volna belõle mind a kettõ. A mestersége rongyszedés,
4949     5|                   rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan büszkén
4950     5|                  ünneplõ koronáját, mint õ a nagy batyut a hátán.~- Jaj
4951     5|            koronáját, mint õ a nagy batyut a hátán.~- Jaj de kényes ez
4952     5|              Titulász! - incselkedtek vele a ráérõ emberek, mikor végigfurulyázta
4953     5|             utcákat. Erre õ megbillentette a hátán a batyut, mint ahogy
4954     5|                   õ megbillentette a hátán a batyut, mint ahogy más ember
4955     5|                ahogy más ember megbillenti a kalapját, s mosolygott akkorát,
4956     5|                   mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt a szája:~-
4957     5|             akkorát, hogy a füléig szaladt a szája:~- Kényes ám, de van
4958     5|                mire! Öreg Titulásznak nagy a becsülete, még a sárgarigó
4959     5|          Titulásznak nagy a becsülete, még a sárgarigó elõtt is. Mit
4960     5|               sárgarigó elõtt is. Mit mond a sárgarigó a fõbíró úrnak?
4961     5|                   is. Mit mond a sárgarigó a fõbíró úrnak? Azt mondja
4962     5|                 mondja neki: filió, huncut a bíró. Mit mond a sárgarigó
4963     5|                    huncut a bíró. Mit mond a sárgarigó az öreg Titulásznak?
4964     5|                 neki: tilió, rongyból lesz a millió.~Ezt ugyan nemcsak
4965     5|                  millió.~Ezt ugyan nemcsak a sárgarigó mondta neki, hanem
4966     5|                    subadarabot,~abból lesz a millió~tilió, filió.~Én
4967     5|                    egyszer kiabáltam utána a kerítés mögül, akkor is
4968     5|                   Nem szégyenled magad azt a szegény öregembert kicsúfolni?
4969     5|                megijedtem, mint Papék lova a fûrészportól. Inkább a nyelvem
4970     5|                lova a fûrészportól. Inkább a nyelvem haraptam volna le,
4971     5|           kétakkora árpacukrot adott, mint a többi gyereknek - mert mindig
4972     5|                 mert mindig volt árpacukor a köpenyege zsebében, s azt
4973     5|                   s lobogott mosolyogtában a szemöldöke -, jut a millióból.~
4974     5|          mosolyogtában a szemöldöke -, jut a millióból.~Hanem egyszer
4975     5|            elmaradt az árpacukor, elmaradt a furulyaszó, nem kóválygott
4976     5|                    tette az árpacukrot meg a furulyát. S ha egy-egy gyerek
4977     5|         Furulyázott neki egy kicsit, aztán a markába nyomott egy darab
4978     5|           árpacukrot.~- Ne mondjátok, hogy a Titulász elvitte magával
4979     5|                   Titulász elvitte magával a millióját!~Nekem is azt
4980     5|          mosolygással nyomott egy barackot a fejem búbjára.~- Nincs már
4981     5|                 Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya
4982     5|              furulya se. Az elõbb vitte el a Kesik Jani, egyebet már
4983     5|            megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott egy
4984     5|                   pénz, ritka pénz, ilyent a te apád álmában se látott.
4985     5|              Titulász.~Meg is becsültem én a bankót, szaladtam vele a
4986     5|                   a bankót, szaladtam vele a Mitetszik boltjába, s nagy
4987     5|                    nagy kényesen odadobtam a boltos elé.~- Mi tetszik,
4988     5|             tetszik, kis öcsém? - kérdezte a Mitetszik boltos.~- Adjanak
4989     5|                    boltos.~- Adjanak ezért a sok pénzért egy zsák árpacukrot.
4990     5|                   egyik fele piros legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye,
4991     5|                   nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -, adjon egy garast.~-
4992     5|                    adjon egy garast.~- Ott a százforintos bankó.~A boltos
4993     5|                  Ott a százforintos bankó.~A boltos összegyûrte a pénzt,
4994     5|                bankó.~A boltos összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~-
4995     5|                    összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~- Az ám,
4996     5|                  öreg: szélnek eresztettem a cifra bankót az udvaron:~-
4997     5|                 Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy kincset, amin már egy
4998     5|                   ára árpacukrot se adnak!~A szél fölkapta a papírost,
4999     5|                  se adnak!~A szél fölkapta a papírost, zörgette, forgatta,
5000     5|                    se kellett. Belesodorta a libaitatóba, ott találta