Rész

 501     1|                kergettek, amely átmenekült a Hervoja tölgyeseibe. A vadászok
 502     1|          átmenekült a Hervoja tölgyeseibe. A vadászok utánairamodtak,
 503     1|         lenyilazták, akkorra ott termettek a vajda szolgái is. Magukénak
 504     1|                   is. Magukénak követelték a vadat, mert az õ földjükön
 505     1|                   nagy csetepaté támadt, s a vajda emberei véres fejjel
 506     1|                 Másnap Hervoja összeszedte a csatlósait, berontott a
 507     1|                    a csatlósait, berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában
 508     1|                  nélkül. Katonákat küldött a dölyfös nagyúr ellen, hogy
 509     1|               velük, de bizony elvesztette a csatát. A király hadai minden
 510     1|               bizony elvesztette a csatát. A király hadai minden birtokát
 511     1|                   elszedték, s körülvették a várat is, ahol meghúzta
 512     1|                   is, ahol meghúzta magát.~A bosszút lihegõ embernek
 513     1|                  gondolata támadt. Behívta a maga segítségére a törököt,
 514     1|                 Behívta a maga segítségére a törököt, akik akkor jártak
 515     1|           ezerszámra hurcolták ki magukkal a rabul ejtett magyarokat.~
 516     1|                  Hervojának nem telt öröme a diadalban. Mikor meglátta
 517     1|                  diadalban. Mikor meglátta a szörnyû pusztítást, felébredt
 518     1|              szörnyû pusztítást, felébredt a lelkiismerete. Nézte a vár
 519     1|           felébredt a lelkiismerete. Nézte a vár bástyáiról, hogy a török
 520     1|               Nézte a vár bástyáiról, hogy a török hadak kitakarodtak
 521     1|          szidalmazzák ég elé emelt ököllel a szerencsétlen rab magyarok,
 522     1|                  jaj nekem, amiért eladtam a hazát!~Hajadonfõvel futott
 523     1|                     Hajadonfõvel futott le a várból, ahová vissza se
 524     1|                többé. Ész nélkül bujdosott a vadon erdõkben hosszú esztendõkön
 525     1|      lerongyolódott, ijedten menekültek el a favágók, erdõkerülõk, ha
 526     1|                      Jaj annak, aki eladja a hazáját!~De jaj volt Hervoja
 527     1|                  Hervoja várának is. Abban a percben, ahogy a vajda elfutott
 528     1|                     Abban a percben, ahogy a vajda elfutott belõle, elszáradtak
 529     1|               elfutott belõle, elszáradtak a várkert hatalmas fái, pompás
 530     1|               virágai. Lehányták levelüket a szomszéd erdõk, elfonnyadt
 531     1|                  utolsó fûszál is. Kiapadt a várkút, kiapadt a vár alatt
 532     1|                  Kiapadt a várkút, kiapadt a vár alatt csörgõ kis patak.
 533     1|                mindenre.~Jött egyik tavasz a másik után, de Hervoja várában
 534     1|                 nem virított ki soha többé a virág. Borzadva kerülte
 535     1|                    virág. Borzadva kerülte a tájat mindenki, s a nép
 536     1|                kerülte a tájat mindenki, s a nép közt szájról szájra
 537     1|                közt szájról szájra járt az a jóslat, amit egy remete
 538     1|                    addig marad puszta, míg a gazdája haza nem tér. Mikor
 539     1|             diadalmenettel, akkor megindul a csörgõ patak, kihajtanak
 540     1|                   csörgõ patak, kihajtanak a fák, füvek, virágok.~Senki
 541     1|                    abban, hogy teljesedjék a jóslat. Az erdõ vad lakója
 542     1|                     én elmegyek katonának, a hazát szolgálni. Addig nem
 543     1|                magánál tartani. Kije marad a nagy üres várban, az egész
 544     1|               várban, az egész világon, ha a fia is elhagyja? De azért
 545     1|                seregébe. Nagy szükség volt a fiatal, erõs karra. A török,
 546     1|                 volt a fiatal, erõs karra. A török, mióta Hervoja vajda
 547     1|               behívta, úgy megszerette ezt a szép országot, mint az árvíz,
 548     1|                  Nagyobb ijedelem nem volt a töröknek az ifjú Hervojánál.
 549     1|              dühösséggel. Mindig elöl járt a csatákban. Hunyadi nemsokára
 550     1|               nemsokára vezérnek tette meg a fiatal hõst, akirõl senki
 551     1|           diadalmas csatában szíven szúrta a török kopja, és haldokolva
 552     1|                   és haldokolva hullott le a lováról, ezzel a vallomással
 553     1|                hullott le a lováról, ezzel a vallomással sóhajtotta ki
 554     1|                  vallomással sóhajtotta ki a lelkét:~- A Hervoja fia
 555     1|                  sóhajtotta ki a lelkét:~- A Hervoja fia vagyok. Jóvátettem
 556     1|                   elhagyatott várban pedig a szegény öregasszony egyre
 557     1|             szorította hõsi kardját.~Mikor a menet a várútra kanyarodott,
 558     1|                hõsi kardját.~Mikor a menet a várútra kanyarodott, az
 559     1|                     Hervoja hazatér!~Abban a percben elvágódott, s többé
 560     1|                    öreg Hervoja volt. Azon a helyen temették el, s azon
 561     1|                 helyen temették el, s azon a helyen, az erdõk sûrûjében
 562     1|              sûrûjében ma is kopár, fekete a föld. Nem terem rajta semmi.~
 563     1|                     Nem terem rajta semmi.~A föld érzi, hogy keblében
 564     1|              keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre virágba
 565     1|            egyszerre virágba borult, ahogy a kapun befordult az ifjú
 566     1|                ifjú Hervoja diadalszekere. A patak vize fölfakadt szelíd
 567     1|                 csobogással, s kihajtottak a fák és bokrok, hogy még
 568     1|                    hogy még nagyobb legyen a temetési pompa.~Az ifjú
 569     1|                  az anyja is. Oda temették a fia mellé. Hervoja vára
 570     1|          Kökénybokrok sûrû bozótja aljában a téli zöld kövér indái futnak.
 571     1|                nagyra nem nõnek, mint azon a helyen, ahová az utolsó
 572     1|              utolsó Hervoját temették. Még a temetõ földje is háládatos
 573     1|                    is háládatos ahhoz, aki a hazáját szereti.~ ~
 574     1|                                            A PÁPRÁDI RAB~Zsigmond magyar
 575     1|                 királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek
 576     1|                Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig
 577     1|                esztendeig eszébe se jutott a tulajdon országa. Akkor
 578     1|             aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját, hogy szánják
 579     1|                    marad idegen országban.~A magyaroknak már akkor fogytán
 580     1|         magyaroknak már akkor fogytán volt a türelmük, úgy eresztették
 581     1|                     úgy eresztették vissza a követet, ahogy jött. Azt
 582     1|                  mert olyan rég nem látták a királyt, hogy már az ábrázatára
 583     1|                tehetett egyebet, mint hogy a kardjára ütött nagy mérgesen.~-
 584     1|                 király képét.~Kiválasztott a mulató cimborái közül valami
 585     1|           lobogólengetéssel álltak elejébe a magyar urak, fehér szakállú
 586     1|                    félre Zsigmond mogorván a kócsagtollas süvegét -,
 587     1|             királyi személyem! - villogott a szeme Zsigmondnak.~Most
 588     1|                   Most Gara Imre állt elõ, a zászlós bajuszú országbíró.~-
 589     1|                tulajdon népe harminc napra a páprádi várba.~Kapott volna
 590     1|                Kapott volna szegény király a kardjához, de már ekkorra
 591     1|                 tõle, mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette
 592     1|                    magát, bizony rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának
 593     1|                     Az elõtte való szobába a cseh herceget rekesztették,
 594     1|               rekesztették, azon innen meg a német grófnak adtak szállást.
 595     1|                  szállást. Ha egyek voltak a királlyal jóban, legyenek
 596     1|            királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban is.~Hogy aztán
 597     1|             kapunyikorgás után elszéledtek a magyar urak, Zsigmondnak
 598     1|              gondolata, hogy lehetne ebbõl a kalickából kiszabadulni.~-
 599     1|                    egyszer kardot vehessek a kezembe! - csikorgatta a
 600     1|                   a kezembe! - csikorgatta a fogát, s tehetetlen dühében
 601     1|                  az ajtó kilincsére.~Abban a percben felpattant az ajtó,
 602     1|              percben felpattant az ajtó, s a rab király szembe találta
 603     1|                király szembe találta magát a rab herceggel.~- Nini, hát
 604     1|                   bezárni! Nézzük meg csak a másikat is!~Hát a másik
 605     1|                 meg csak a másikat is!~Hát a másik ajtó is kinyílt. A
 606     1|                   a másik ajtó is kinyílt. A szoba sarkában ott törte
 607     1|              sarkában ott törte az ijedség a német grófot, se holt, se
 608     1|                    vagyunk mi itt foglyok!~A nagy puszta termekben, a
 609     1|                   A nagy puszta termekben, a kongó folyosókon, az üres
 610     1|                  lelket se találtak. Hanem a konyhában megtalálták a
 611     1|                    a konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami rettenetesen
 612     1|                  nagy tortát gömbölygetett a sütõdeszkán. Nem sok ügyet
 613     1|          sütõdeszkán. Nem sok ügyet vetett a látogatókra, s nagyon foghegyrõl
 614     1|                foghegyrõl válaszolt, mikor a király azt kérdezte tõle,
 615     1|                    hogy ki õrzi õket ebben a záratlan tömlöcben.~- Hát
 616     1|                   tömlöcben.~- Hát kit-kit a saját becsülete. Engem ez
 617     1|                  saját becsülete. Engem ez a nagy bolond torta, ni, mert
 618     1|                   férek tõle az ajtón.~No, a Zsigmond rabtársainak se
 619     1|                   kellett egyéb! Szaladtak a várkapuhoz: hát nyitva volt
 620     1|                 Nekem nem lehet - csóválta a fejét a rab király. - Engem
 621     1|                   lehet - csóválta a fejét a rab király. - Engem õriz
 622     1|                   rab király. - Engem õriz a becsületem. Tisztelnem kell
 623     1|            becsületem. Tisztelnem kell azt a népet, amelyik még akkor
 624     1|                 amelyik még akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá
 625     1|                 Harminc napig nem lépte át a páprádi vár nyitott kapuját.
 626     1|                   akkor vállukon vitték ki a magyar urak. Azt mondták,
 627     1|             mondták, meg kell becsülni azt a királyt, aki nemzete ítéletét
 628     2|                             HUNYADI KARDJA~A gyulafehérvári nagytemplom
 629     2|             sisakos dalia kõbõl kifaragva. A koporsó rég elfeketedett,
 630     2|                    összevissza repedezett, a szobornak keze-lába törve,
 631     2|               mégis térdet kell ezek elõtt a törött, kopott kõdarabok
 632     2|                   magyar embernek.~Mert ez a koporsó Hunyadi János koporsója,
 633     2|                Hunyadi János koporsója, ez a kõbõl faragott levente Hunyadi
 634     2|             levente Hunyadi János képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás király
 635     2|                   Valamikor több volt ezen a síremléken a drágakõ, mint
 636     2|                több volt ezen a síremléken a drágakõ, mint a márvány,
 637     2|                 síremléken a drágakõ, mint a márvány, de biz az mind
 638     2|                    biz az mind elkallódott a régi zavaros világban. Amit
 639     2|                régi zavaros világban. Amit a török meghagyott, elvitte
 640     2|                  török meghagyott, elvitte a tatár, amit a tatár ott
 641     2|          meghagyott, elvitte a tatár, amit a tatár ott felejtett, elhordta
 642     2|                    ott felejtett, elhordta a német. Levakarták még a
 643     2|                    a német. Levakarták még a kacskaringósra faragott,
 644     2|                 kétélû acélpengénél, amely a szobor lábához volt támasztva.
 645     2|            gyülevész csapat fosztogatta ki a várost. A vezérük valami
 646     2|                   fosztogatta ki a várost. A vezérük valami Privoda nevû
 647     2|             Privoda nevû kapitány volt. Ez a Privoda volt az, aki fölkapta
 648     2|              Privoda volt az, aki fölkapta a halott hõsnek annyi csatában
 649     2|               Privoda? - incselkedtek vele a cimborái. - Elhúzza az azt
 650     2|                 cimborái. - Elhúzza az azt a káposztatorzsából faragott
 651     2|                   ti Privodát - vigyorgott a kapitány -, megér ez nekem
 652     2|               város kapitánya. Neki szánta a kardot Privoda, el is vitte
 653     2|                   egy csótáros paripát meg a hozzá való ékes vitézi gúnyát.~
 654     2|            nézegette, amíg ki nem buggyant a könnye.~- Jaj, mire jutottál,
 655     2|                   szívvel, s indult kifelé a fegyveres terembõl. De Privoda
 656     2|                   legény tisztelegve várta a parancsolatot.~- Szaggassátok
 657     2|           parancsolatot.~- Szaggassátok le a vitézi gúnyát errõl a semmiháziról -
 658     2|                   le a vitézi gúnyát errõl a semmiháziról - mutatott
 659     2|                 semmiháziról - mutatott rá a reszketõ Privodára -, mert
 660     2|              darócba, aztán kergessétek ki a várból!~Õ maga pedig kiment
 661     2|                várból!~Õ maga pedig kiment a bástyafokra, amely a Duna
 662     2|                kiment a bástyafokra, amely a Duna fölött meredezik, megcsókolta
 663     2|                   kardját, megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve
 664     2|              napfényben, s nagyot lendítve a karján, belehajította a
 665     2|                    a karján, belehajította a Dunába.~- Sohase lesz többet
 666     2|                  kardja azóta lent fekszik a Duna fenekén. De mikor a
 667     2|                   a Duna fenekén. De mikor a magyart bántják, mindig
 668     2|                   keresné, s olyankor hány a Duna haragos hullámokat.~ ~
 669     2|                    BUSA DEÁK~Hendók mester a Mátyás király legkedvesebb
 670     2|            íródeákja volt, Busa deák pedig a Hendók mester leghaszontalanabb
 671     2|                   volt, összeszorult benne a sok tudomány, Busa deáknak
 672     2|                   abban meg szétszaladt az a kis ész is, ami kerülközött
 673     2|                   valami szép könyvet, azt a tudós emberek szépen lekörmölgették
 674     2|                  pedig Hendók mesteré, aki a kutyabõrbõl készült papirosra
 675     2|                madarakat nem pingált volna a papír szélére, amilyeneket
 676     2|                  nem kívánkoztak sehova se a gyönyörû betûk, mert ilyen
 677     2|                találtak volna máshol, mint a Hendók mester könyveiben.~
 678     2|                mester könyveiben.~Mivel ez a Hendók mester ilyen nagyon
 679     2|              Mátyás király nagyon szerette a keze munkáját s arannyal
 680     2|            munkáját s arannyal váltotta be a királyi könyvtárba. Megengedte
 681     2|                 Megengedte neki, hogy mind a két füle mellett hordhasson
 682     2|                nagy sor - pittyesztette el a száját Busa deák -, nekem
 683     2|           kócsagszárnyam van. Csakhogy nem a fülem mellett hordom, hanem
 684     2|                fülem mellett hordom, hanem a süvegemen.~- Bizony, Busa
 685     2|                  hogy nem jártál ott, ahol a tudományt osztogatják -
 686     2|                  nem is kívánkozok én arra a tájékra! Úgy vélem, nagyon
 687     2|                  nagyon zörgõs marad annak a csontja, aki tudományt abrakol.~
 688     2|               mester, s csakugyan zörögtek a csontjai, mikor rákiáltott
 689     2|                 csontjai, mikor rákiáltott a deákra:~- Azért adott pedig
 690     2|                deákra:~- Azért adott pedig a király a kezem alá, hogy
 691     2|                 Azért adott pedig a király a kezem alá, hogy írástudót
 692     2|               szíven egy török nyíl, éppen a király mellett. S ott fogadta
 693     2|                 mellett. S ott fogadta meg a király, hogy embert neveltet
 694     2|            neveltet hû katonája árvájából.~A király állta is a fogadást,
 695     2|               árvájából.~A király állta is a fogadást, hanem az csak
 696     2|                    serdült, de mindig csak a játékon járt az esze. Nagy,
 697     2|                   ritka perceken. Odaszólt a papirosai közül a deáknak:~-
 698     2|                 Odaszólt a papirosai közül a deáknak:~- Add errébb a
 699     2|                    a deáknak:~- Add errébb a piros festékes békateknõt!~
 700     2|                 deák erre odanyújtotta azt a békateknõt, amelyikben a
 701     2|                   a békateknõt, amelyikben a kék festék állt. Nem volt
 702     2|                    se esze, se kedve ehhez a pepecseléshez. S bizony,
 703     2|               Hendók mester haragjában nem a papirost festette ki az
 704     2|                 Sehogy se tudott Busa deák a lúdtollal bánni. Igaz, hogy
 705     2|                  szerit ejthette, kifeküdt a ház végébe a nagy eperfák
 706     2|            ejthette, kifeküdt a ház végébe a nagy eperfák alá, s azzal
 707     2|                  Hendók mester. - Megeszem a fejemet, ha az ecsetnek
 708     2|                 olyan mestere leszel, mint a bicskának.~- No, azzal nem
 709     2|                   Hendók mester - nevetett a deák, s leguggolt az asztal
 710     2|           buzgalommal. S addig-addig nézte a mester nyolclábú szarvasait,
 711     2|             szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet.
 712     2|               addig, míg tele nem pingálta a mester szép fehér palástját
 713     2|        ákombákomokkal. Úgy beletemetkezett a jámbor kutyabõrökbe, hogy
 714     2|                   deák meglebegtette rajta a palást két szárnyát.~- Jó
 715     2|                mester! Megeheti már kelmed a fejét.~Nincs az a piros
 716     2|                   kelmed a fejét.~Nincs az a piros festék, amelyiknél
 717     2|               pirosabbra ne festette volna a harag. S lett volna drága
 718     2|                   S lett volna drága dolga a bõrsimító somfa botnak,
 719     2|           bõrsimító somfa botnak, ha ebben a percben egy nagy orrnak
 720     2|              orrnak az árnyéka nem vetõdik a fehér ablakfüggönyre.~-
 721     2|               fehér ablakfüggönyre.~- Jaj, a király! - serdült ki az
 722     2|                    mester, Busa deák pedig a kezébe kaparította a somfa
 723     2|                 pedig a kezébe kaparította a somfa botot, elõvette a
 724     2|                    a somfa botot, elõvette a bicskáját, és becsusszant
 725     2|                  De csusszanhatott volna õ a föld alá is, még tán oda
 726     2|                 oda is lehallatszott volna a Mátyás jóízû nevetése, ahogy
 727     2|                    Hendók mestert meglátta a tulitarka palástban.~- Nini,
 728     2|               ilyen cifra gúnyába öltöztél a tiszteletemre?~Mivel pedig
 729     2|                 Mihók nem egyéb volt, mint a Mátyás király udvari bolondja,
 730     2|          zavarodottan kapkodta össze magán a csúffá tett palástot.~-
 731     2|                király! Csúffá tenné az még a te királyi palástod is,
 732     2|                    királyi palástod is, ha a keze ügyébe kerülne.~- Az
 733     2|              kerülne.~- Az ám - mosolygott a király -, régen nem hallottam
 734     2|              király -, régen nem hallottam a hírét a Busa deáknak. Lesz-e
 735     2|                régen nem hallottam a hírét a Busa deáknak. Lesz-e belõle
 736     2|                     uram királyom. Úgy áll a kezében a lúdtoll, mint
 737     2|                királyom. Úgy áll a kezében a lúdtoll, mint a meszelõnyél.
 738     2|                    kezében a lúdtoll, mint a meszelõnyél. Le nem tud
 739     2|                     De fából kifaragom még a gácsérfarkú betût is - futott
 740     2|                  futott elõ az asztal alól a deák, s odatartotta a király
 741     2|                 alól a deák, s odatartotta a király elé a botot. Olyan
 742     2|                   odatartotta a király elé a botot. Olyan r betû volt
 743     2|                    Olyan r betû volt annak a végére faragva, hogy Hendók
 744     2|          gácsérfarkú ez, öccse? - kérdezte a király.~- Hát azért, mert
 745     2|                  király.~- Hát azért, mert a gácsérnak is éppen így áll
 746     2|                 gácsérnak is éppen így áll a farka - magyarázta a deák. -
 747     2|                   áll a farka - magyarázta a deák. - Van még nekem ilyen
 748     2|                  több is.~Azzal odaszaladt a vakablakhoz, s elejbe szórt
 749     2|                vakablakhoz, s elejbe szórt a királynak egy marék fából
 750     2|                  Busa deák egynek se tudta a becsületes nevét.~- Ez a
 751     2|                   a becsületes nevét.~- Ez a kerek képû, ez a háromlábú,
 752     2|               nevét.~- Ez a kerek képû, ez a háromlábú, ez a kis egyenes,
 753     2|                   képû, ez a háromlábú, ez a kis egyenes, ez a nagy hasú,
 754     2|            háromlábú, ez a kis egyenes, ez a nagy hasú, ez a félnyakú,
 755     2|                egyenes, ez a nagy hasú, ez a félnyakú, ez meg a Hendók
 756     2|                hasú, ez a félnyakú, ez meg a Hendók mester formájú.~A
 757     2|                   a Hendók mester formájú.~A kerek képû volt az o betû,
 758     2|                  képû volt az o betû, az m a háromlábú, az i a kis egyenes,
 759     2|                     az m a háromlábú, az i a kis egyenes, a b a nagy
 760     2|             háromlábú, az i a kis egyenes, a b a nagy hasú, az f a félnyakú,
 761     2|                    az i a kis egyenes, a b a nagy hasú, az f a félnyakú,
 762     2|             egyenes, a b a nagy hasú, az f a félnyakú, az x meg a Hendók
 763     2|                  az f a félnyakú, az x meg a Hendók mester formájú.~Különösen
 764     2|             mesternek. Táncolt is mérgében a két lúdtoll le s fel a füle
 765     2|            mérgében a két lúdtoll le s fel a füle mellett, mintha csak
 766     2|                 Ojjé - mosolygott boldogan a mester -, ha jókedvemben
 767     2|                 óra alatt!~Azt mondja erre a király:~- Akkor a Busa deák
 768     2|              mondja erre a király:~- Akkor a Busa deák tudománya többet
 769     2|                  tudománya többet ér, mint a tied. Mert azzal százszor
 770     2|                  megy az írás.~Azzal fogta a somfa botot, belemártotta
 771     2|                  somfa botot, belemártotta a gácsérfarkút a fekete festékbe,
 772     2|                belemártotta a gácsérfarkút a fekete festékbe, s egy szempillantás
 773     2|                 tíz r betût lenyomott vele a papirosra. Aztán hol az
 774     2|                    Aztán hol az egyik, hol a másik fabetût mázolta be
 775     2|              lehessen ez - csóválta Hendók a fejét -, hiszen olvasni
 776     2|                      hiszen olvasni se tud a málé?~- Majd megtanul -
 777     2|                  Majd megtanul - nézett rá a király a Busa deákra.~De
 778     2|              megtanul - nézett rá a király a Busa deákra.~De úgy ám,
 779     2|                    deákra.~De úgy ám, hogy a deák lesütötte a fejét,
 780     2|                  ám, hogy a deák lesütötte a fejét, mert nem bírta ki
 781     2|               fejét, mert nem bírta ki azt a parancsoló tekintetet.~S
 782     2|                 bele egy hét, úgy olvasott a deák, mint a parancsolat.
 783     2|                  úgy olvasott a deák, mint a parancsolat. Õ lett az elsõ
 784     2|          Magyarországon.~- Nem sokat ér az a sebes mesterség - vélte
 785     2|                  mester, aki most már csak a maga gyönyörûségére pingálta
 786     2|        gyönyörûségére pingálta az ecsettel a szép gömbölyû betûket. Hanem
 787     2|                 hogy igazában õ találta ki a könyvnyomtatást. Mert ha
 788     2|                   õ esze találta ki igazán a könyvnyomtatást.~ ~
 789     2|                                            A PALOTAI VARGA~Egyszer, ahogy
 790     2|               Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott
 791     2|                   õzike elcsalogatta egész a palotai határba. Hanem ott
 792     2|                  úgy nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el, pedig
 793     2|                  párát - hívta õket vissza a király -, inkább keressetek
 794     2|                    szép gyepes helyet, hol a délebédet elkölthetjük.~
 795     2|                délebédet elkölthetjük.~No, a palotai erdõkben nem nagyon
 796     2|                 nem nagyon kellett keresni a gyepes helyet.~- Itt telepedjék
 797     2|                    tudok én ennél - mondta a másik -, mert ott zöld selyemsátor
 798     2|                    zöld selyemsátor is van a zöld bársonyabrosz felett:
 799     2|                   patak szalad - hívogatta a királyt a harmadik.~- Mindnyájánál
 800     2|               szalad - hívogatta a királyt a harmadik.~- Mindnyájánál
 801     2|                    nyáridõben.~- Káprázott a szemed ebben a nagy melegben -
 802     2|                   Káprázott a szemed ebben a nagy melegben - nevetett
 803     2|                   nagy melegben - nevetett a király, de azért csak megindult
 804     2|                     nézze meg fölséged ezt a nagy halmot, tövétõl hegyéig
 805     2|              lehajolt az öreg, belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva
 806     2|                   de jajgatva kapta vissza a kezét, mert mind telemaradt
 807     2|                kezét, mert mind telemaradt a tenyere tüskével.~- Juj,
 808     2|                Mátyás úgy rajta felejtette a szemét a virágtengeren,
 809     2|                  rajta felejtette a szemét a virágtengeren, hogy eszibe
 810     2|                    eszibe se jutott többet a délebéd. Pedig az udvari
 811     2|                    Pedig az udvari szakács a nefelejcses patakparton
 812     2|                ugyancsak bontogatta kifelé a tarisznyából a fácáncombot.~-
 813     2|           bontogatta kifelé a tarisznyából a fácáncombot.~- Ráérünk arra,
 814     2|                 arra, szolgám - legyintett a király -, elõbb megnézzük,
 815     2|                    meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert.~Megkerülték
 816     2|                  virágtengert.~Megkerülték a halmot, s a másik oldalon
 817     2|                    Megkerülték a halmot, s a másik oldalon csakugyan
 818     2|                 egy keskeny gyalogösvényt. A nagy fehérségbe, mint valami
 819     2|               fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végzõdött
 820     2|                Soha ilyen szépet! - mondta a király, ahogy körülnézett
 821     2|                  király, ahogy körülnézett a tájon. - Ezt a helyet az
 822     2|                 körülnézett a tájon. - Ezt a helyet az Isten is arra
 823     2|           építtessek magamnak. Éppen ennek a bagolyfészeknek a helyére.~-
 824     2|                    ennek a bagolyfészeknek a helyére.~- Hohó, vadász
 825     2|                valami haragos hang -, csak a maga portáján parancsolgasson
 826     2|                   nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul
 827     2|                elõtte, tátott szájú csizma a kezében, azzal hadonászik
 828     2|               hadonászik rettentõ mérgesen a király elõtt.~- Míg én élek,
 829     2|                    nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem
 830     2|                 gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek, mint a királynak
 831     2|                    ez a bagolyfészek, mint a királynak Buda vára, atyámfia!~
 832     2|                     Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás
 833     2|                    bosszúsággal förmedt rá a csupa szakáll kis emberre:~-
 834     2|               kivel beszélsz, hé?!~- Tudja a macska. Majd megmondod,
 835     2|              Mátyás vadász vagyok - mondta a király.~- Isten éltessen -
 836     2|              éltessen - felelte foghegyrõl a kis ember -, én meg Tamás
 837     2|                   Tamás varga vagyok.~- Én a király jó pajtása vagyok -
 838     2|              pajtása vagyok - fûzte tovább a szót a király -, én adok
 839     2|               vagyok - fûzte tovább a szót a király -, én adok neki tanácsot,
 840     2|                 szép mesterség - vonogatta a vállát a gazda -, én meg
 841     2|             mesterség - vonogatta a vállát a gazda -, én meg a palotai
 842     2|                   vállát a gazda -, én meg a palotai varga vagyok. Én
 843     2|                    vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját, s õk
 844     2|                   hiszed!~Azzal elõrántott a bõrkötõje alól egy nagy
 845     2|                karaj fekete kenyeret, mire a király elmosolyogta magát.~-
 846     2|                 Tamás varga, ha nekem adod a gunyhódat, kapsz érte száz
 847     2|                 cipót ehetsz.~- Tartsd meg a száz aranyadat - rázta meg
 848     2|                 száz aranyadat - rázta meg a fejét Tamás varga. - Nem
 849     2|                   Tamás varga. - Nem eladó a gunyhó ezerannyiért se!~-
 850     2|             elvesszük csúnyán - legyintett a király. - Csak egyet hunyorítok,
 851     2|            hunyorítok, s olyan palota lesz a helyén, hogy belefájdul
 852     2|                    helyén, hogy belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted
 853     2|            belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted a tornyára.~Az
 854     2|                    mire fölér a tekinteted a tornyára.~Az egyik vadász
 855     2|                    csakugyan emelte is már a lándzsáját a gunyhó korhadt
 856     2|                 emelte is már a lándzsáját a gunyhó korhadt szarufájára,
 857     2|                    korhadt szarufájára, de a kis varga úgy ugrott neki,
 858     2|                varga úgy ugrott neki, mint a hörcsög.~- Azt szeretném
 859     2|                    te földhözragadt varga?~A kis ember megemelte báránybõr
 860     2|              udvari emberek elmosolyodtak, a király pedig félrefordult,
 861     2|                   pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól könnyes
 862     2|                könnyes szemét meg ne lássa a palotai varga. Kisvártatva
 863     2|                    adod nekem jó szóért se a házacskádat?~A Tamás varga
 864     2|                   szóért se a házacskádat?~A Tamás varga képit egyszerre
 865     2|                  képit egyszerre elöntötte a jókedv. Akkorát csapott
 866     2|                    jókedv. Akkorát csapott a király tenyerébe, hogy csak
 867     2|                  csak úgy hajladozott bele a kis ház.~- Hát már hogyne
 868     2|                  szóért, atyámfia? Csak az a kár, hogy mindjárt az elején
 869     2|                    vette meg Mátyás király a palotai varga házát jó szóért.
 870     2|                    jó szóért. S építtetett a helyére olyan kastélyt,
 871     2|              Azazhogy száz volt biz annak: a századikban Tamás varga
 872     2|                   Mert udvari fõvarga lett a palotai vargából.~A palotai
 873     2|                   lett a palotai vargából.~A palotai határban ma is megvan
 874     2|                  tövükben ma is virágzanak a kökények és a galagonyák,
 875     2|                   virágzanak a kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak
 876     2|                                            A SZALONTAI KOVÁCS~Mátyás
 877     2|                érkezett be Nagyszalontára. A cudar téli zimankó bekergette
 878     2|                    bekergette az embereket a tûzhely mellé, hiába bolyongott
 879     2|                    mellé, hiába bolyongott a király a csendes utcákon,
 880     2|                  hiába bolyongott a király a csendes utcákon, sem egy
 881     2|                   sehol.~Fáradt volt pedig a király, fázott is kegyetlen,
 882     2|          elcsigázta: ugyan megörült, mikor a város szélén meglátott egy
 883     2|                 Könnyû volt meglátni, mert a nyitott ajtón röpködtek
 884     2|             nyitott ajtón röpködtek kifelé a szikrák, ahogy a mester
 885     2|                    kifelé a szikrák, ahogy a mester odabent kalapálta
 886     2|                   mester odabent kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés
 887     2|                 estét! - köszönt be Mátyás a kovácsmûhelybe.~- Mi járatban
 888     2|                járatban vagy, öcsém, ebben a kutyának se való idõben? -
 889     2|                  való idõben? - biccentett a kovács.~- Szegény vándorló
 890     2|                valami kis zugot éjszakára.~A kovács letette a kalapácsot,
 891     2|                éjszakára.~A kovács letette a kalapácsot, beletörülte
 892     2|                    kalapácsot, beletörülte a kezét a bõrkötõje sarkába,
 893     2|            kalapácsot, beletörülte a kezét a bõrkötõje sarkába, aztán
 894     2|                   bõrkötõje sarkába, aztán a karjára kapaszkodott a királynak.~-
 895     2|               aztán a karjára kapaszkodott a királynak.~- Kerülj beljebb,
 896     2|                     Kerülj beljebb, öcsém, a tisztaszobába, hátha kerül
 897     2|               harapnivaló is.~Szabadkozott a király, hogy nincs õ az
 898     2|                  hozzászokva, jó lesz neki a mûhely sarkában is egy falat
 899     2|                    egy kis szalmavacok. De a kovács barátságosan a vállára
 900     2|                   De a kovács barátságosan a vállára ütött neki.~- Otthon
 901     2|                Márton kovács csak olyan úr a maga viskójában, akár a
 902     2|                    a maga viskójában, akár a király Buda várában.~„Igaza
 903     2|                  várában.~„Igaza van ennek a jó embernek” - gondolta
 904     2|                     biztatta Márton kovács a vendéget, s jó példaadás
 905     2|                  okáért úgy belekanalazott a tálba, hogy öröm volt nézni.~
 906     2|        nekifohászkodott, hanem inkább csak a mazsoláját halászgatta a
 907     2|                   a mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal, s mosolyogva
 908     2|          mosolyogva mondogatta:~- Jó nekem a mazsolája is. Odafönt is
 909     2|                  kovács.~- Hát Budavárban, a király házában.~Márton kovácsnak
 910     2|              Márton kovácsnak torkán akadt a forró tejbekása, alig bírt
 911     2|                    már más - nyugodott meg a kovács -, majd megijedtem,
 912     2|                valami elõkelõség vagy, aki a király õfelségével mártogat
 913     2|                   meg vele még egyszer ezt a kását, anyjuk!~Ahogy az
 914     2|                 Ahogy az asszony kiperdült a konyhára, azt kérdi a kovács
 915     2|            kiperdült a konyhára, azt kérdi a kovács a vendégtõl:~- Hát
 916     2|               konyhára, azt kérdi a kovács a vendégtõl:~- Hát aztán hogy
 917     2|                      Hát aztán hogy mondja a szolgálat? Van-e jó gazdád?~-
 918     2|                  is kötözködõ kedvében van a király. A minap is úgy vágott
 919     2|           kötözködõ kedvében van a király. A minap is úgy vágott a fejemhez
 920     2|              király. A minap is úgy vágott a fejemhez egy fejelés csizmát,
 921     2|            bizonyosan benned volt akkor is a hiba! Nem az az ember Mátyás
 922     2|              király, aki ok nélkül bántaná a kisebbet. Tán nagyon is
 923     2|                   ormótlan foltot vetettél a csizmájára.~- Szó, ami szó,
 924     2|                öltést. De nem csuda, mikor a királyné asszony is egyre
 925     2|                  ájtatosan, míg teleszórta a kását mazsolával:~- Ó, de
 926     2|                    de szeretném én egyszer a királyné asszony csizmácskáját
 927     2|        kigyelmednek. Szalajtsa föl egyszer a gazdát Budavárába: küldök
 928     2|              Budavárába: küldök tõle ezért a mazsolás kásáért szakasztott
 929     2|                  egy pár csizmát, amilyent a királyné is csak húsvét
 930     2|                  is csak húsvét napján húz a lábára.~Olyan jóízût nevetett
 931     2|                 Olyan jóízût nevetett erre a tréfabeszédre Márton kovács
 932     2|            tréfabeszédre Márton kovács meg a felesége, hogy alig gyõzték
 933     2|                felesége, hogy alig gyõzték a könnyüket törülgetni. Hát
 934     2|                   nem sok, már annyi sincs a kásán.~- Ugorj már egy kis
 935     2|                    asszony - mondja megint a kovács -, ne éhezzék ez
 936     2|                    kovács -, ne éhezzék ez a szegény fiú.~- Sose menjen,
 937     2|                    meghintette még egyszer a tálat, hogy több volt már
 938     2|                   hogy több volt már benne a mazsola, mint a kása. S
 939     2|                  már benne a mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt
 940     2|                    S mire Mátyás megfelelt a vacsorának, akkorra már
 941     2|                   már ágyat is vetett neki a jó asszony a kuckóban, a
 942     2|                   vetett neki a jó asszony a kuckóban, a Márton kovács
 943     2|                   a jó asszony a kuckóban, a Márton kovács subájára.
 944     2|                  subájára. Nem is álmodott a király a selyemvánkoson
 945     2|                   Nem is álmodott a király a selyemvánkoson soha olyan
 946     2|                    olyan szépet, mint most a tulipántos subán. Nem is
 947     2|                   is ébredt fel addig, míg a kovács másnap reggel ki
 948     2|                 másnap reggel ki nem verte a szemébõl az álmot egy nagy
 949     2|                   nagyon várnak már otthon a király csizmái. Hanem annyit
 950     2|                    fölkeresi Mátyás vargát a budai Várban.~Kezet adott
 951     2|                 õneki egyéb dolga is. Jött a szalontai vásár, arra készülõdött,
 952     2|                arra készülõdött, kalapálva a sok patkót, járomszöget,
 953     2|                    egyszer csak leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos
 954     2|                    egy kényes dalia. Ezüst a ruhája, uras a tartása,
 955     2|                dalia. Ezüst a ruhája, uras a tartása, haragos a szava,
 956     2|                    uras a tartása, haragos a szava, a szeme járása.~-
 957     2|                  tartása, haragos a szava, a szeme járása.~- Itt lakik-e
 958     2|           acélpatkóval?~- Nem kell énnekem a te rangos acélpatkód, hanem
 959     2|                    Elállt Márton kovácsnak a szíve verése. Elbúcsúzott
 960     2|                  szíve verése. Elbúcsúzott a síró-rívó feleségétõl, aztán
 961     2|         feleségétõl, aztán fölkapaszkodott a szamarára, s megindultak
 962     2|                   szamarára, s megindultak a királyhoz nagy csendességben.
 963     2|                váltanék egy-két szót azzal a haszontalan csavargóval.~-
 964     2|                    is úgy akarom - felelte a király vitéze, s vezette
 965     2|                   király vitéze, s vezette a kovácsot márványlépcsõkön,
 966     2|             bíborszõnyegeken keresztül föl a Várba.~A szemét se merte
 967     2|    bíborszõnyegeken keresztül föl a Várba.~A szemét se merte fölvetni
 968     2|                 szegény kovács, csak mikor a vitéz a fülébe súgott neki:~-
 969     2|                 kovács, csak mikor a vitéz a fülébe súgott neki:~- Ott
 970     2|                neki:~- Ott ül Mátyás varga a sarokban!~Csakugyan ott
 971     2|                   arany karszékben, korona a fején, bársonyköntös a vállán.
 972     2|              korona a fején, bársonyköntös a vállán. Nevetve csapott
 973     2|                    vállán. Nevetve csapott a tenyerébe a szalontai kovácsnak.~-
 974     2|                Nevetve csapott a tenyerébe a szalontai kovácsnak.~- Isten
 975     2|              küldök. No, kerüljünk beljebb a tisztaszobába, hátha akad
 976     2|             harapnivaló.~Azzal karra kapta a kovácsot, s vitte befelé
 977     2|                       kínálkozott szívesen a királyné, aki egyszerre
 978     2|                egyszerre csak bent termett a szobába.~- Jó étel ez annak,
 979     2|                   aki szereti - mosolygott a király a kovácsra, akinek
 980     2|              szereti - mosolygott a király a kovácsra, akinek nem kellett
 981     2|                     mert még ki is kaparta a tálat.~- Jólesik, szolgám? -
 982     2|               Jólesik, szolgám? - kérdezte a király, s intett a királynénak,
 983     2|                kérdezte a király, s intett a királynénak, aki kivitte
 984     2|               Csakhogy most már ezüst volt a kásája, vert arany a mazsolája.~-
 985     2|                  volt a kásája, vert arany a mazsolája.~- Láss hozzá,
 986     2|                   Márton kovács - unszolta a király a vendégét -, szereted
 987     2|                 kovács - unszolta a király a vendégét -, szereted te
 988     2|                    vendégét -, szereted te a tejbekását.~- Jó nekem a
 989     2|                   a tejbekását.~- Jó nekem a mazsolája is - felelte a
 990     2|                   a mazsolája is - felelte a kovács -, ilyet nem minden
 991     2|             pénteken lehet enni Szalontán.~A király elmosolyodott, s
 992     2|                 maga is segített telerakni a kovács zsebét arannyal,
 993     2|                dagadt bele. Aztán odaszólt a királynénak:~- Ugorj már,
 994     2|                     hadd teljen be vele ez a szegény ember!~- Sose menjen,
 995     2|             fölséges asszonyom - szabódott a kovács -, ne fossza ki énmiattam
 996     2|                     ne fossza ki énmiattam a kincseskamráját!~- Jut is,
 997     2|                    is, marad is - nevetett a királyné, s megint telehintette
 998     2|               megint telehintette arannyal a tálat. Jutott már belõle
 999     2|               tálat. Jutott már belõle még a csizma szárába is Márton
1000     2|                 Mikor aztán felkészülõdött a jámbor, s nagy hálálkodva