Rész

1501     2|            eszegette belõle szép csendesen a frissen szedett vadkörtét.~
1502     2|                 frissen szedett vadkörtét.~A vezér meg a király összenézett.~-
1503     2|             szedett vadkörtét.~A vezér meg a király összenézett.~- No,
1504     2|                       No, ennek helyén van a szíve - nevetett Magyar
1505     2|                Magyar Balázs -, bizonyosan a vár tövében szedte azt a
1506     2|                   a vár tövében szedte azt a finom csemegét, pedig ott
1507     2|                 könnyen otthagyhatta volna a fogát.~A király is elmosolyogta
1508     2|                otthagyhatta volna a fogát.~A király is elmosolyogta magát.~-
1509     2|                  hogy magam is megkívántam a vadkörtét?~- No, csak ennél
1510     2|                 legyen felségednek - szólt a fõvezér, s odament a kis
1511     2|                 szólt a fõvezér, s odament a kis emberhez. Sebesen ment,
1512     2|                   mert csak úgy döcögtette a nevetés.~- Uram király,
1513     2|                   vadkörtét. Azt mondta az a kis ember, hogy nem adna
1514     2|                   az embernek már magam is a szemébe nézek - mondta Mátyás
1515     2|                    még összébb húzta magán a gubát, odaballagott a tûzhöz.~-
1516     2|                magán a gubát, odaballagott a tûzhöz.~- Jó estét, földi! -
1517     2|                estét, földi! - köszöntötte a vadkörtés embert. Az meg
1518     2|                     ha jó!~Mátyást elkapta a bosszúság, és hirtelen kiegyenesedett.
1519     2|        összegörnyedt, s alázatosan adta ki a szót:~- Inkább ennék egy
1520     2|                    aki szereti. Eredj, van a vár tövében belõle egész
1521     2|                   Mátyás az ijedtet -, még a fejemre esne valami bolond
1522     2|                      Nem eladó - majszolta a körtét a vitéz -, magam
1523     2|                 eladó - majszolta a körtét a vitéz -, magam is elbírok
1524     2|                    is elbírok vele. Látod, a holnap estét már vagy megérem,
1525     2|              osztán nem akarnék éhen menni a másvilágra.~Mátyásnak nagyon
1526     2|               Mátyásnak nagyon megtetszett a mokány kis ember, de úgy
1527     2|                    magyar ember - csóválta a fejét -, ha így elereszted
1528     2|                 fejét -, ha így elereszted a vendégedet.~- Micsoda?! -
1529     2|                     Micsoda?! - ugrott fel a kis ember, mint a hörcsög.
1530     2|               ugrott fel a kis ember, mint a hörcsög. De aztán csak visszaült
1531     2|                    De aztán csak visszaült a körte mellé, s nyugodtan
1532     2|                  hökkent meg Mátyás.~- Hát a király. Láttam az elébb,
1533     2|               kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz. Más nem
1534     2|                  Más nem tudja úgy tartani a fejét.~- Hm - mosolygott
1535     2|            nevetett Mátyás, és kezet adott a furcsa alkura. Kapott is
1536     2|              belõle egyet.~Aztán befordult a sátrába, aludt egyet a medvebõrön,
1537     2|           befordult a sátrába, aludt egyet a medvebõrön, s másnap csakugyan
1538     2|                félesztendeig. Hanem persze a vadkörtés embert úgy elfelejtette
1539     2|                 múlva azt jelentették neki a budai Várban, hogy valami
1540     2|              hivatalos vendég õ oda régen.~A király csupa püspökökkel,
1541     2|                pedig megállt mereven, mint a cövek, megadta a tiszteletet
1542     2|             mereven, mint a cövek, megadta a tiszteletet annak rendje-módja
1543     2|                 vagy, jó ember? - kérdezte a király.~- Találdki Máté.~-
1544     2|                    mondod - mosolyodott el a király a furcsa néven, s
1545     2|                    mosolyodott el a király a furcsa néven, s valami homályos
1546     2|              elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés ember!~- Az ám,
1547     2|               örvendett Mátyás, s odaszólt a fölszolgáló inasoknak: -
1548     2|                      Nosza, tegyetek ennek a jó embernek egy terítéket
1549     2|                  jó embernek egy terítéket a ti asztalotokra.~- Ohó,
1550     2|                   kottyant bele Máté vitéz a parancsba -, én téged vendégeltelek
1551     2|            megszégyellte magát, s megkérte a jobbján ülõ nádort:~- Nádor
1552     2|               belõle.~S így esett az, hogy a fekete sereg legrongyosabb
1553     2|              uraival mártogatott egy tálba a király asztalánál. De biz
1554     2|                  létemre itt éktelenkedjek a te asztalodnál!~- Megint
1555     2|               igazad van, hívem - kacagott a király, s abban a percben
1556     2|                 kacagott a király, s abban a percben megtette Máté vitézt
1557     2|               percben megtette Máté vitézt a fekete seregben a nemesek
1558     2|                   vitézt a fekete seregben a nemesek hadnagyának. De
1559     2|                 Így lett Máté vitéz õsapja a nemes és nemzetes Körtési
1560     2|                   egyszer Mátyás királyhoz a budai Várba. Az egyiknek
1561     2|              egyiknek az orra volt vastag, a másiknak a füle, a harmadiknak
1562     2|                    volt vastag, a másiknak a füle, a harmadiknak a nyaka.~-
1563     2|                 vastag, a másiknak a füle, a harmadiknak a nyaka.~- Jeromos
1564     2|             másiknak a füle, a harmadiknak a nyaka.~- Jeromos deák vagyok
1565     2|                    Prágából - esett térdre a vastag orrú.~- Vládó deák
1566     2|                 Krakkóból - görbült kétrét a vastag fülû.~- Zsombor deák
1567     2|                hajolt meg tisztességtudóan a vastag nyakú.~- Hát aztán
1568     2|            volnátok? - nézett végig rajtuk a király.~A deákok azt mondták,
1569     2|              nézett végig rajtuk a király.~A deákok azt mondták, hogy
1570     2|                 érdemelni - mosolyodott el a király.~- Akit én megfogadok
1571     2|                 vagyok - tolta elõre magát a cseh deák.~- Szeretném én
1572     2|                amit én nem tudnék - hágott a sarkába a lengyel deák.~
1573     2|                  tudnék - hágott a sarkába a lengyel deák.~A magyar deák
1574     2|                    sarkába a lengyel deák.~A magyar deák hallgatott,
1575     2|                 deák hallgatott, mint tyúk a búzában, s nem is szólt
1576     2|                    nem is szólt addig, míg a király a vállára nem ütött.~-
1577     2|                  szólt addig, míg a király a vállára nem ütött.~- Hát
1578     2|                lehet is - vigyorgott össze a másik kettõ.~Abban a percben
1579     2|                 össze a másik kettõ.~Abban a percben a király leejtette
1580     2|               másik kettõ.~Abban a percben a király leejtette a gyûrûjét
1581     2|                 percben a király leejtette a gyûrûjét úgy, hogy begurult
1582     2|                gyûrûjét úgy, hogy begurult a cédrusfa asztal alá. Mind
1583     2|                  cédrusfa asztal alá. Mind a hárman kaptak utána, de
1584     2|                    hárman kaptak utána, de a lengyel keze volt a leghosszabb.
1585     2|                     de a lengyel keze volt a leghosszabb. Õ kapta föl
1586     2|                   leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele is vágta
1587     2|                   gyûrût, de bele is vágta a fejét az asztal sarkába,
1588     2|                ilyenkor is fáj - tapogatta a lengyel a feje búbját.~-
1589     2|                  fáj - tapogatta a lengyel a feje búbját.~- Nini, deák
1590     2|                  urak - fordított hirtelen a szón Mátyás -, melyiktek
1591     2|                    ha márványfalba ütögeti a fejét? Amelyik efelül fölokosít
1592     2|                   leszek vele - legyintett a lengyel.~A magyar deák megint
1593     2|                      legyintett a lengyel.~A magyar deák megint csak
1594     2|                megint csak lecsüggesztette a fejét, mint a jégverte búza.~„
1595     2|              lecsüggesztette a fejét, mint a jégverte búza.~„No, énbelülem
1596     2|                      No, énbelülem se lesz a király íródeákja - gondolta
1597     2|                  tudnám.”~Bezzeg meg tudta a lengyel. Tizenkét kutyabõr
1598     2|               hártyát teleszántott estélig a felelettel. Vitte is a királyhoz
1599     2|             estélig a felelettel. Vitte is a királyhoz sebesen.~- No,
1600     2|           fölokosít. Megtudod belõle, hogy a márványba olaj van belekövesedve,
1601     2|                    elhiszem, fiam - mondta a király -, de várjuk ki a
1602     2|                   a király -, de várjuk ki a másik két okosat is.~Reggelre
1603     2|                 Jeromos deák is beállított a felelettel. De annak még
1604     2|                 annak még jobban eresztett a tudománya: talicskán tolta
1605     2|            talicskán tolta utána egy hajdú a sok irka-firkát.~- Ez az
1606     2|                    ész az, ami meglágyítja a márványt.~- Igaz lehet,
1607     2|                   Jeromos deák - bólintott a király -, de már csak hallgassuk
1608     2|                    már csak hallgassuk meg a harmadik cimborátokat is.~
1609     2|                   hamva nem volt.~Utoljára a király az ajtónálló apródját
1610     2|                    királyom - csapta össze a bokáját az apród. - Odalent
1611     2|                mulatja ott magát?~- Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.~-
1612     2|                   azt megnézzük - nevetett a király, s lement a két deákkal
1613     2|                nevetett a király, s lement a két deákkal az apródszobába.
1614     2|                  akkor is vizet csurgatott a fejére a bükkfa kupából.~-
1615     2|                  vizet csurgatott a fejére a bükkfa kupából.~- No, deák -
1616     2|                  No, deák - hunyorított rá a király -, tudod-e már, miért
1617     2|             embernek, ha márványfalba veri a fejét?~- Tudom ám, fölség -
1618     2|                  fölség - nevette el magát a deák is -, mert úgy összetörtem
1619     2|                       mert úgy összetörtem a fejemet a palotád márványfalán,
1620     2|                  úgy összetörtem a fejemet a palotád márványfalán, hogy
1621     2|                   van, fiú - veregette meg a deák vállát a király -,
1622     2|                veregette meg a deák vállát a király -, te vagy az íródeákom.
1623     2|                   aranyos lúdtollat dugtak a füle mögé. A másik kettõ
1624     2|              lúdtollat dugtak a füle mögé. A másik kettõ meg nem gyõzött
1625     2|                Menjetek márványt lágyítani a tudományotokkal - adta ki
1626     2|           éjjel-nappal tárva-nyitva állott a budai Vár nagy érckapuja.
1627     2|                    járhatott rajta ki s be a szegény jobbágy csakúgy,
1628     2|              szegény jobbágy csakúgy, mint a zászlósúr.~- Nem az én házam
1629     2|                    az országé - mondogatta a nagy király. - Én magam
1630     2|                Kötelességem szívesen látni a gazdát, ha szûrdolmányban
1631     2|               bársonymentében.~Nem is volt a Mátyás udvara soha ügyes-bajos
1632     2|                     Egymás sarkát taposták a kócsagtollas vitézek, a
1633     2|                    a kócsagtollas vitézek, a nagy szakállú tudósok, a
1634     2|                   a nagy szakállú tudósok, a nagy szavú kalmárok, a csendes
1635     2|                     a nagy szavú kalmárok, a csendes mesteremberek. A
1636     2|                   a csendes mesteremberek. A királynak mindenkihez volt
1637     2|                  huszonnégy ökör húzta föl a budai Várba. Világra is
1638     2|                    Várba. Világra is szólt a híre Mátyás bõkezûségének,
1639     2|                    országokból is özönlött a budai Várba a sok feltaláló.
1640     2|                  is özönlött a budai Várba a sok feltaláló. Volt azok
1641     2|                  is, volt világcsaló is, s a Mátyás éles szeme a szívébe
1642     2|                  is, s a Mátyás éles szeme a szívébe látott mindnyájának.~
1643     2|                 egy cseh ember kívánkozott a király elé. Mind a három
1644     2|             kívánkozott a király elé. Mind a három azt mondta, hogy õ
1645     2|               dolgot eszelt ki. Legelõször a magyar emberrel eredt beszédbe
1646     2|                Mátyás, mert az volt köztük a legöregebb. Foltos süvegét
1647     2|           galambõsz fejérõl, elmosolyodott a király.~- No, öreg, mi tudományt
1648     2|                   hogy kétannyi ideig tart a csizma, ha rezet ütnek az
1649     2|                  eszedet, öreg - bólintott a király -, magam is megrezeltetem
1650     2|                     magam is megrezeltetem a katonáim csizmáját. Hej,
1651     2|              volnál, magadat is bevennélek a fekete seregbe.~- De uram
1652     2|                szolgám! - nevette el magát a király, s hátraintett a
1653     2|                    a király, s hátraintett a kincstárnokának: - Harminckét
1654     2|           Harminckét aranyat adjatok ennek a jó embernek. Hát te mit
1655     2|                  mit hoztál, Tamás mester?~A Tamás névre egy olasz hallgatott,
1656     2|                  alig tudott elõkotorászni a fekete köntöse alól egy
1657     2|               formájú, üres fatokot. Annak a két végébe egy-egy gömbölyû
1658     2|                    uram király! Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez
1659     2|                Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez tartotta a tokot,
1660     2|                 Mátyás a szeméhez tartotta a tokot, és ijedten kapta
1661     2|                 tokot, és ijedten kapta el a fejét.~- Ohó, micsoda ördöngös
1662     2|                   Olyan közel láttam benne a Dunát, hogy éppen csak a
1663     2|                   a Dunát, hogy éppen csak a locsogása nem hallatszott.~-
1664     2|                hallatszott.~- Fordítsd meg a csövet, királyom, és nézz
1665     2|              csövet, királyom, és nézz föl a vár tornyára - tanította
1666     2|                   vár tornyára - tanította a királyt csendesen a kis
1667     2|              tanította a királyt csendesen a kis olasz ember.~Mátyás
1668     2|                   Olyan kicsike lett, hogy a tenyeremmel eltakarhatom!
1669     2|                   micsoda csudát eszelt ki a Tamás mester nagy tudománya!~
1670     2|                nagy tudománya!~Míg az urak a messzelátóval mulatták magukat,
1671     2|              Mátyás megint parancsot adott a kincstartójának:~- Száz
1672     2|             ország-világ elõtt.~De már ezt a cseh tudós nem állhatta
1673     2|                   nem állhatta szó nélkül. A nagy, vörös képû ember nagy
1674     2|               ember nagy merészen megkapta a király karját.~- Megállj,
1675     2|                      Mit tudsz? - kérdezte a király rosszkedvûen a hányaveti
1676     2|             kérdezte a király rosszkedvûen a hányaveti csehet.~- Tudok
1677     2|                  kevélyen, s akkorát ütött a mellére, hogy csak úgy döngött
1678     2|                hogy csak úgy döngött bele.~A király kíséretén csudálkozó
1679     2|                   az aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban
1680     2|            mesterség - intett barátságosan a tudósnak. - Hát aztán mibõl
1681     2|                   Akármibõl, uram. Amit én a forralóüstömbe teszek, ha
1682     2|                 dolog, mester - mosolygott a király. - Ekkora tudományt
1683     2|                   zsákot.~- Nesze, mester, a jutalom. Használd jó egészséggel.~-
1684     2|                    Nini, mester - nevetett a király -, hát rakd bele
1685     2|               ragyogó arany közt mégiscsak a Mátyás király esze volt
1686     2|                    Mátyás király esze volt a legragyogóbb arany.~ ~
1687     2|                                            A BÉCSI DIÁKOK~Világbíró Mátyás
1688     2|               három bécsi diák állított be a budai Várba. Jeles három
1689     2|                szélfogó fülei voltak, mint a túri kancsónak, a másiknak
1690     2|                     mint a túri kancsónak, a másiknak kávésfindzsával
1691     2|                 kávésfindzsával vetekedett a szeme, a harmadiknak olyan
1692     2|        kávésfindzsával vetekedett a szeme, a harmadiknak olyan hosszú
1693     2|                  két araszttal elõtte járt a gazdájának.~- Kik vagytok,
1694     2|               urunk királyunk - hajlongott a három legény.~- Hát aztán
1695     2|                 Mátyás.~- Le akarjuk fõzni a pesti diákokat. Hallottuk
1696     2|                 hírét, hogy fölvitte isten a dolgukat. Bársonyba járatod,
1697     2|                    Úgy igaz az - bólintott a király. - Úgy kell megbecsülni
1698     2|                       Úgy kell megbecsülni a tudományt, ahogy megérdemli.~-
1699     2|                    fül nem hallotta párját a mi tudományunknak. Erdõ
1700     2|                 tenger az, nem patak, mint a pesti diákoké.~- Megnézzük,
1701     2|                    csendesen, s odafordult a lapátfülûhöz: - No, fiam,
1702     2|                  No, fiam, hát mit árulsz?~A diák meglegyezgette magát
1703     2|                  diák meglegyezgette magát a füleivel, s kevélyen jelentette:~-
1704     2|                  Olyan fülem van, hogy még a fû növését is meghallom
1705     2|                      No, te ugyan kivágtad a rezet - intett neki Mátyás
1706     2|            kegyesen. - Olyan jutalmat adok a tudományodért, amilyent
1707     2|                  ott hallgasd az országban a fû növését, ahol csak tetszik.~
1708     2|                növését, ahol csak tetszik.~A tudós bécsi diák úgy ballagott
1709     2|         Szégyenletében úgy beletakaródzott a fülébe, hogy azt se hallotta,
1710     2|                hogy azt se hallotta, mikor a findzsaszemû a helyébe toppant.~-
1711     2|             hallotta, mikor a findzsaszemû a helyébe toppant.~- Hát te
1712     2|                 különbet - forgatta szemét a findzsaszemû. - Olyan éles
1713     2|                 findzsaszemû. - Olyan éles a szemem, hogy még annak a
1714     2|                   a szemem, hogy még annak a hangyának a pislogását is
1715     2|                 hogy még annak a hangyának a pislogását is látom, amelyik
1716     2|               pislogását is látom, amelyik a köntösöd ujján mászik.~-
1717     2|              csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya ujjára. - Bizonyosan
1718     2|              dolmánya ujjára. - Bizonyosan a kertben hullott rám az elõbb.
1719     2|               Legalább lesz min gyakorolni a tudományodat.~Azzal a markába
1720     2|           gyakorolni a tudományodat.~Azzal a markába nyomta a hangyácskát
1721     2|                     Azzal a markába nyomta a hangyácskát a findzsaszemûnek.
1722     2|               markába nyomta a hangyácskát a findzsaszemûnek. De úgy
1723     2|              vígabban táncoltatta az orrát a harmadik bécsi diák.~- Az
1724     2|               harmadik bécsi diák.~- Az ér a legtöbbet, amit én tudok -
1725     2|               tudok - hunyorított Mátyásra a fél szemével. - Olyan orrom
1726     2|                      Olyan orrom van, hogy a hetedik határból is megérzi
1727     2|                hetedik határból is megérzi a pecsenye szagát.~S akkorát
1728     2|              szagát.~S akkorát szippantott a takaros orrával, hogy csak
1729     2|                hogy csak úgy lebegtek bele a bíbor függönyök. Mátyásnak
1730     2|                   függönyök. Mátyásnak meg a könnye hullott nevettében.~-
1731     2|         Szaladjatok hamar! - kiáltotta oda a kamarásainak. - Hozzatok
1732     2|             Hozzatok egy fehér cipót ennek a tudós embernek a pecsenyeszag
1733     2|               cipót ennek a tudós embernek a pecsenyeszag mellé, hadd
1734     2|                 meg benne!~De nem várta az a cipót, hanem esze nélkül
1735     2|                   esze nélkül kisomfordált a palotából.~Hanem az orra
1736     2|                vitetni.~Azóta se fõzték le a bécsi diákok a pestieket.~ ~
1737     2|                   fõzték le a bécsi diákok a pestieket.~ ~
1738     2|                  akkorka falu csak, hogyha a piaca közepén elmiákolja
1739     2|                   közepén elmiákolja magát a bíró macskája, a legszélsõ
1740     2|          elmiákolja magát a bíró macskája, a legszélsõ viskóban is hideg
1741     2|              gondolni az ember, hogy ebben a szegény kis faluban hogy
1742     2|                   nagyon gonosz világ járt a Felvidéken. Fagyos nyár,
1743     2|              Hullott az ember, mint õsszel a légy, s fölhallatszott a
1744     2|                   a légy, s fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába
1745     2|               fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába is.~Így
1746     2|                   Vigasztalta, biztatgatta a föld népét, s nyújtotta
1747     2|                    föld népét, s nyújtotta a tanács mellé a kalácsot
1748     2|                   nyújtotta a tanács mellé a kalácsot is. Nagy társzekerek
1749     2|                   társzekerek hordták szét a piros búzát, a fehér lisztet,
1750     2|                hordták szét a piros búzát, a fehér lisztet, amilyent
1751     2|               fehér lisztet, amilyent azon a tájon boldogabb világban
1752     2|               boldogabb világban se látott a szegény ember.~Áldotta is
1753     2|                ember.~Áldotta is jótevõjét a nép, mint az Isten angyalát.
1754     2|                amerre járt, s csókolgatták a köntöse szélét!~- Áldja
1755     2|               szélét!~- Áldja meg az Isten a lába nyomát is!~A nyitrai
1756     2|                    Isten a lába nyomát is!~A nyitrai kis faluban is minden
1757     2|                   is minden ember kitódult a határra királyt fogadni.
1758     2|                   egész falu.~Pedig nem is a király volt az a bársonydolmányos,
1759     2|                    nem is a király volt az a bársonydolmányos, csak az
1760     2|           bársonydolmányos, csak az inasa. A király gyalog jött, szürke
1761     2|         köpönyegben. Csak akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi,
1762     2|            odamutatott az országútra, ahol a búzás szekerek dübörögtek:~-
1763     2|                  szekerek dübörögtek:~- Ez a tiétek!~Örömében egyszerre
1764     2|                térdre borult az egész falu a harmatos zöld fûben. Nem
1765     2|              maradt ott talpon egyéb, csak a király meg egy szöszke siheder
1766     2|               siheder gyerek.~Rángatták is a suhancot elõre-hátra.~-
1767     2|                     Tán gyökeret eresztett a lábad?~A kisbíró röstellte
1768     2|                gyökeret eresztett a lábad?~A kisbíró röstellte a legjobban,
1769     2|                 lábad?~A kisbíró röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság
1770     2|             röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság érte a falut. Nagy
1771     2|                     hogy ez a csúfság érte a falut. Nagy ijedten súgta
1772     2|                     Nagy ijedten súgta oda a gyereknek:~- Mindjárt leütteti
1773     2|             gyereknek:~- Mindjárt leütteti a király a fejedet, ha le
1774     2|                 Mindjárt leütteti a király a fejedet, ha le nem térdelsz
1775     2|             térdelsz elõtte.~Megzavarodott a gyerek, tekingetett elõre-hátra,
1776     2|          elõre-hátra, végig-végigsimogatta a térdén a nadrágot, de utoljára
1777     2|              végig-végigsimogatta a térdén a nadrágot, de utoljára mégiscsak
1778     2|                 kimondta, hogy meghallotta a király is. Odaállt a gyerek
1779     2|           meghallotta a király is. Odaállt a gyerek elé, és rászögezte
1780     2|                  Mit nem lehet, te gyerek?~A fiú állta a nézést, nagy
1781     2|                     te gyerek?~A fiú állta a nézést, nagy fekete szemével
1782     2|                szemével bátran visszanézte a nagy urat.~- Az nem lehet,
1783     2|               rajtam, s csupa harmat lenne a térde a zöld fûben. Pedig
1784     2|                 csupa harmat lenne a térde a zöld fûben. Pedig édesszülém
1785     2|                    Pedig édesszülém nagyon a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak
1786     2|                    hogy vigyázzak rá, mint a két szememre, mert keservesen
1787     2|                    mert keservesen kereste a rávalót. Meg... meg...~De
1788     2|                     De itt már úgy nyögött a gyerek, hogy a király meg
1789     2|                 úgy nyögött a gyerek, hogy a király meg nem állhatta
1790     2|                 azt is mondta - sütötte le a fiúcska a szemét -, hogy
1791     2|              mondta - sütötte le a fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem
1792     2|                szemét -, hogy ha elkeverem a nadrágot, bizony a király
1793     2|               elkeverem a nadrágot, bizony a király nem ád helyette másikat.~
1794     2|                   nem ád helyette másikat.~A király olyan jóízût nevetett,
1795     2|                olyan jóízût nevetett, hogy a könnye is kicsordult. Megsimogatta
1796     2|                   kicsordult. Megsimogatta a gyerek lángba borult képét.~-
1797     2|                  lángba borult képét.~- Mi a neved, fiacskám?~- Birinkei
1798     2|              ezután majd én varratom neked a ruhát, amiért olyan szófogadó
1799     2|               olyan szófogadó gyerek vagy.~A király szavának állt, s
1800     2|                    parasztfiúcskát festett a címerfestõ, ahogy a kezével
1801     2|                festett a címerfestõ, ahogy a kezével a nadrágját simogatja.~ ~
1802     2|                címerfestõ, ahogy a kezével a nadrágját simogatja.~ ~
1803     2|               jelentette, hogy hírnök jött a lengyel határról.~- Várjon
1804     2|             osztozott Mátyás vezéreivel.~- A török császárt megtartom
1805     2|           jókedvûen. - Az ellenségnek csak a nagyját szeretem. Hát a
1806     2|                    a nagyját szeretem. Hát a német szomszédot ki vállalja?~
1807     2|                   is csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort
1808     2|                     Kelmedet már megszokta a német. Jól se esnék neki,
1809     2|                    neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek
1810     2|               porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek ki mond fogadjistent?~
1811     2|                   erdélyi vajda ugrott fel a székrõl. Nagy harcsabajuszát
1812     2|          felségednek Mátyás-napi ajándékul a cseh királyt.~- Derék lesz -
1813     2|                  Mátyás. - Hát most nézzük a csemegét.~Bebocsátották
1814     2|                    csemegét.~Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az
1815     2|                 Azt az újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba
1816     2|                 hadinépét. Étvágyat kapott a többitõl, õ is akar harapni
1817     2|             Kinizsi Pál ütött az asztalra. A király legkedvesebb emberének
1818     2|                  is szabad volt.~- Kitöröm a fogát! - dörögte szikrázó
1819     2|              szemmel.~- Pál, Pál, minek ez a nagy dér-dúr? - feddette
1820     2|             dér-dúr? - feddette mosolyogva a király.~- Mióta vadászik
1821     2|              oroszlán? Macska is elég lesz a lengyel határra.~Macskáknak
1822     2|                    Mátyás. És megtette azt a csúfot a lengyel királlyal,
1823     2|                   És megtette azt a csúfot a lengyel királlyal, hogy
1824     2|              behívta magához. Lobot vetett a képük, parázslott a szemük,
1825     2|                 vetett a képük, parázslott a szemük, mikor meghallották,
1826     2|                    látom, melyik közületek a legarravalóbb.~- Apróra
1827     2|              legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! - fogadkozott
1828     2|                Makká töröm! - bizonykodott a másik.~Volt olyan is, aki
1829     2|                gyõzi.~Azzal bevezette õket a címeres terembe. Annak a
1830     2|                   a címeres terembe. Annak a közepén le volt terítve
1831     2|                    egy nagy szõnyeg, annak a közepén feküdt egy aranyalma.~-
1832     2|           aranyalma.~- No, úrfiak, az lesz a vezér, aki fölveszi az almát
1833     2|               vezér, aki fölveszi az almát a szõnyegrõl - intett Mátyás
1834     2|                   szaladtak volna érte, de a király rájuk kiáltott:~-
1835     2|                    kiáltott:~- Ohó, lassan a testtel! Az almát úgy kell
1836     2|                  fölvenni, hogy nem szabad a szõnyegre lépni.~Visszahõköltek
1837     2|            szõnyegre lépni.~Visszahõköltek a fiúk, és megzavarodva néztek
1838     2|              megzavarodva néztek egymásra. A legbátrabb aztán megszólalt
1839     2|                csüggesztették le szomorúan a fejüket az apródok.~- Az
1840     2|               ilyent mondani - húzta össze a szemöldökét Mátyás. - Ész
1841     2|                 volt - hirtelen megvillant a szeme.~- Én már tudom -
1842     2|                  Azzal lehajolt, fölemelte a szõnyeget az egyik sarkánál
1843     2|                   göngyölgette befelé, míg a közepéig nem ért. Akkor
1844     2|                    aztán fölvette az almát a tenyerére, s térden állva
1845     2|            királyom!~- Tedd el, fiam, tied a vezérség - ütött a vállára
1846     2|                    tied a vezérség - ütött a vállára Mátyás. - Hajnalra
1847     2|                     Hajnalra indulhatsz is a sereggel. Ha a karod is
1848     2|               indulhatsz is a sereggel. Ha a karod is úgy helyén van,
1849     2|                  múlva Jajcában ostromolta a törököt Mátyás, mikor megint
1850     2|                mikor megint hírnök kereste a lengyel határról. A magyarok
1851     2|                kereste a lengyel határról. A magyarok körülfogták a lengyel
1852     2|                     A magyarok körülfogták a lengyel hadat, megadta magát
1853     2|                   magát kényre-kegyre: ezt a hírt hozta.~- Köszöntöm
1854     2|                    hírt hozta.~- Köszöntöm a kis vezért - üzente vissza
1855     2|                 baja.~- Lándzsaszúrás érte a vállán.~- Küldünk a sebére
1856     2|                   érte a vállán.~- Küldünk a sebére puha takarót.~Drága
1857     2|               Drága bársonypalástot kapott a kis apród, és nemesi címert:
1858     2|                                            A GYÖNGYÖSI TANÍTÓMESTER~Gyöngyös
1859     2|                    városa az országnak, de a Mátyás király idejében még
1860     2|               tudtak sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott vele
1861     2|                  ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy minek hívják
1862     2|               bírót, hogy minek hívják azt a várost, ahol ilyen tündérnek
1863     2|            vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.~- No, ezután Gyöngyös
1864     2|                     ezután Gyöngyös legyen a neve - parancsolta meg a
1865     2|                   a neve - parancsolta meg a király, és mindjárt belekészíttetett
1866     2|       belekészíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába. Azt
1867     2|             vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal adta otthon
1868     2|                kívánsággal adta otthon oda a királynénak, hogy másforma
1869     2|                    maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret, még
1870     2|              szakajtotta másnap a királyné a kenyeret, még tán a sütõlapátra
1871     2|               királyné a kenyeret, még tán a sütõlapátra is maga tette
1872     2|                    nem olyan volt az, mint a gyöngyösi cipó.~- Kéz után
1873     2|             sületlen - csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét múlva már
1874     2|                    akikkel együtt kergette a Mátrában az õzeket.~- Gyertek,
1875     2|                   nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek - biztatta õket.~
1876     2|                  õket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek kitettek magukért.
1877     2|                    ponyvából húztak sátrat a nagy templom elõtt, aranytálcán
1878     2|                    aranytálcán hordták föl a sok hízott libát, selyemabroszba
1879     2|               libát, selyemabroszba rakták a friss cipót, maguk meg csak
1880     2|                friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellõl nézték, hogy
1881     2|               nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.~No, azt meg kell
1882     2|                milyen jó étvággyal hányták a sok ételt a gallérjuk mögé.~
1883     2|              étvággyal hányták a sok ételt a gallérjuk mögé.~Hanem azért
1884     2|                gallérjuk mögé.~Hanem azért a királynak mégis megakadt
1885     2|                   királynak mégis megakadt a torkán a selyem cipó, mikor
1886     2|                    mégis megakadt a torkán a selyem cipó, mikor egy kopasz
1887     2|                   fejû vénembert meglátott a sokadalomban.~- Nini, Bálint
1888     2|                    királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta oda a király
1889     2|            forgatok a kezemben - húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. -
1890     2|       udvarmesternek.~No, egyéb se kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál.
1891     2|             kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál. Úgy felugrott
1892     2|                alig bírta visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király,
1893     2|                   Ki viselné akkor gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?~-
1894     2|                gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?~-
1895     2|                 hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.~- Mi lesz belõlünk,
1896     2|               hónapban meg kell vendégelni a királyt egész udvarával? -
1897     2|                  udvarával? - dugták össze a fejüket tanakodva. Utoljára
1898     2|           tanácsért.~- Okos ember vagy te, a királynak is te voltál a
1899     2|                   a királynak is te voltál a mestere, taníts ki minket
1900     2|              Bálint barát pedig összehúzta a szemöldökét, aztán azt mondta
1901     2|              szemöldökét, aztán azt mondta a gyöngyösieknek, hogy nem
1902     2|                   föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.~-
1903     2|                szolgám, mégis meggondoltad a dolgot, ugye? - akasztott
1904     2|                    akasztott le mosolyogva a falról egy aranyláncot.~-
1905     2|                   hogy Gyöngyösön mindenki a maga kenyerét egye.~- No,
1906     2|               sokba kerül - mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta
1907     2|               király, s mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával,
1908     2|        aranypapírra, ezüstbetûkkel, de már a pecsétet a maga kezével
1909     2|           ezüstbetûkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta rá,
1910     2|                    aztán pedig átnyújtotta a barátnak.~- Használd egészséggel
1911     2|                   szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?~- Most nem
1912     2|                    vele - nevette el magát a bíró. - Azt mondja a törvény,
1913     2|                 magát a bíró. - Azt mondja a törvény, hogy mindenki a
1914     2|                   a törvény, hogy mindenki a maga kenyerét egye.~Nem
1915     2|                   kenyerét egye.~Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott
1916     2|                 semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára
1917     2|              elváltozott a színében, mikor a lovára pattant, hogy a bíró
1918     2|               mikor a lovára pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét görnyedt
1919     2|              Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal,
1920     2|                    még!~Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta
1921     2|                   sereg élén, körülfogatta a várost katonáival, és kiadta
1922     2|               várost katonáival, és kiadta a parancsot, hogy kõ kövön
1923     2|               benne, mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt
1924     2|                     Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás sarkát
1925     2|      gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ
1926     2|              sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~-
1927     2|                  intette el õket maga elõl a király. Szegény gyöngyösiek
1928     2|                  fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik a király -
1929     2|                       A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. -
1930     2|                  megkérleled, megkegyelmez a városnak.~Bálint mester
1931     2|                    ruháját, és kiballagott a táborba. De alig lépett
1932     2|                 táborba. De alig lépett ki a város kapuján, mikor már
1933     2|                kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.~-
1934     2|               fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~- Már én arról
1935     2|               kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ kövön ne
1936     2|               egyszerre megvidámodtak bele a gyöngyösiek.~- No, Bálint
1937     2|                 teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem
1938     2|                  kárt a városotokban, csak a selyem cipót ne sajnáljátok
1939     2|                    többé tõlem!~Csaptak is a kibékülés örömére olyan
1940     2|                  hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S másnap olyan
1941     2|              szekér aranyat küldött Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még
1942     2|                   gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belõle.
1943     2|               Akkor kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ
1944     2|                   Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen jár.~ ~
1945     2|                 JÁNOS REMETE~Sok nagyúrnak a nevét elnyelte az idõ, aki
1946     2|                 nevét elnyelte az idõ, aki a Mátyás király udvarában
1947     2|               király udvarában pusztította a kenyeret, de a János remetéét
1948     2|                 pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte
1949     2|                  bizony nem sokat koptatta a budai Vár aranyos küszöbét.
1950     2|               küszöbét. Kint remetéskedett a budai hegyek közt, azok
1951     2|                    hegyek közt, azok közül a legmagasabbat máig is õróla
1952     2|                  mezítlábas remete volt az a János, mégis fél ország
1953     2|                 mégis fél ország tele volt a hírével. Azt tartották róla,
1954     2|                 róla, hogy ésszel van tele a feje búbjától a lába ujjáig.
1955     2|                   van tele a feje búbjától a lába ujjáig. Még maga Hollós
1956     2|              beszédbe ereszkedett vele, ha a barlangja körül vadászgatott,
1957     2|                   õ nemigen szokott észért a szomszédba menni.~Egyszer
1958     2|                  szomszédba menni.~Egyszer a szemére is térítették az
1959     2|                  térítették az udvari urak a János remetéhez való jóindulatát.~-
1960     2|           mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú remetét? - kérdezték
1961     2|              együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak erre
1962     2|             Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt darazsak. Maga
1963     2|                    Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával
1964     2|                  kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük
1965     2|                udvari könyvtárosnak, ahogy a budai remetét meglátta.~
1966     2|       kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a derekán, borzas hajában
1967     2|              egy-két szénaszál is bujkált, a szemét pedig ijedten sütötte
1968     2|                  ijedten sütötte le, mikor a sok nagyurat meglátta.~-
1969     2|                félj, szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt akarják
1970     2|                kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~De bizony János
1971     2|           tudományod.~De bizony János erre a biztatásra sem mert föltekinteni,
1972     2|                   sem mert föltekinteni, s a nagy tudományú udvari püspök
1973     2|                félvállról vetette oda neki a kérdést:~- Hát azt tudod,
1974     2|                    Mátyás is összeráncolta a homlokát, a püspök pedig
1975     2|                  összeráncolta a homlokát, a püspök pedig haragosan kérdezte:~-
1976     2|                  De úgy hátrahúzódott erre a püspök úr, mint aki nagyon
1977     2|                  meg. Annál biztosabb volt a dolgában az udvari könyvtáros.
1978     2|                    meg, te remete, hol van a világ közepe?~- Éppen itt,
1979     2|                  hiszed, uram, mérd utána!~A tudós könyvtáros úgy ellépkedett,
1980     2|                  mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányavetibben
1981     2|            mindenki tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam
1982     2|                  mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi se,
1983     2|                   Semmi se, uram - felelte a remete gondolkozás nélkül.~
1984     2|                   erre olyan nevetés, hogy a püspök úr is megbékült meg
1985     2|                 püspök úr is megbékült meg a tudós könyvtáros is, csak
1986     2|                  tudós könyvtáros is, csak a várkapitány kapkodott a
1987     2|                    a várkapitány kapkodott a kardjához.~- Sose bántsd
1988     2|               kardjához.~- Sose bántsd azt a gyíklesõt, hívem - ütött
1989     2|                   gyíklesõt, hívem - ütött a vállára Mátyás -, inkább
1990     2|                   vállára Mátyás -, inkább a kést, villát forgassuk helyette.~
1991     2|                    az egész udvar bevonult a nagy márványos ebédlõbe,
1992     2|                   arannyal volt fölterítve a nagy diófa asztal. Jutott
1993     2|                mindenkinek, Jánosnak éppen a király mellett.~- Fogj hozzá,
1994     2|                 szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -,
1995     2|                   becsületes ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény
1996     2|      szántszándékkal felejtették el, ahogy a sok nevetésre görbült szájról
1997     2|                  egy kalácscipót, kiszedte a fejér belét, a hajával meg
1998     2|                    kiszedte a fejér belét, a hajával meg úgy bekanalazta
1999     2|                hajával meg úgy bekanalazta a drága jó levest, hogy öröm
2000     2|                 Hamarább készen lett, mint a többi az aranykanállal.