Rész

2001     2|                  szépen kétfelé szakította a cipóhajat, és utánaküldte
2002     2|                  cipóhajat, és utánaküldte a levesnek:~- Minden becsületes
2003     2|                   becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított oda
2004     2|                  kanalát - hunyorított oda a királyra.~De senki se tudott
2005     2|                  se tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl, s attól
2006     2|                  hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû János remetét.~ ~
2007     2|               egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél idején terebélyes
2008     2|                  árnyában jóízûen megették a cigánypecsenyét.~- No, most
2009     2|                   már hunyjunk egyet ebben a szép bársonyfûben, urak -
2010     2|                    heveredett le ebéd után a király. - Tóbiás mester
2011     2|                  Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~
2012     2|                     s az eszével szolgálta a királyt. Szörnyû okos ember
2013     2|                ember volt, nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett
2014     2|          esztendõvel ezelõtt ezen meg ezen a napon nap sütött-e, vagy
2015     2|               esett. Tudta, hogy mért dong a szúnyog, és mért nem kukorékol
2016     2|             szúnyog, és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent
2017     2|                     mert minden benne volt a nagy könyveiben, amik közül
2018     2|                    belemerült az olvasásba a galagonyabokrok alatt, hogy
2019     2|                   hogy egy szót se hallott a király beszédébõl.~- Neked
2020     2|                    hogy az orrára csúszott a hegyes bársonysüveg.~- Van,
2021     2|        bársonysüveg.~- Van, királyom, van. A lovak elolvasgatnak ebben
2022     2|                  lovak elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek
2023     2|                  én meg ellegelgetek ebben a szép zöld mezõben.~Az urak
2024     2|                  Nagy mérgesen bújt vissza a könyvébe, s ki se gubódzott
2025     2|               belõle, míg napáldozat táján a király föl nem ébredt, és
2026     2|                   megfõtt már azóta otthon a malackörmös bableves.~Az
2027     2|                  Tóbiás mester is becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte
2028     2|                   könyvet, és megdörzsölte a szemét:~- Mehetünk, királyom,
2029     2|                    szõrén-szálán elveszett a király fakó lova.~- No,
2030     2|                  híres bölcs, most add elõ a tudományod! - ráncolta össze
2031     2|               tudományod! - ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. - Elveszett
2032     2|            szemöldökét Mátyás. - Elveszett a fakó, te felelsz érte.~-
2033     2|                    kérek - tette az orrára a mutatóujját Tóbiás mester -,
2034     2|                   Azt mondja az írás, hogy a világon semmi se vész el.
2035     2|                semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~- Süsd meg
2036     2|                   fakó valahol.~- Süsd meg a tudományodat! - legyintett
2037     2|                 tudományodat! - legyintett a király. - A lovat add elõ
2038     2|                     legyintett a király. - A lovat add elõ akárhonnan,
2039     2|              utánamehetsz magad is.~Nosza, a válla közé kapta a nyakát
2040     2|                  Nosza, a válla közé kapta a nyakát erre a nagy tudós,
2041     2|                   közé kapta a nyakát erre a nagy tudós, s alázatosan
2042     2|                   alázatosan elsompolygott a lovat keresni. A harmadik
2043     2|             elsompolygott a lovat keresni. A harmadik lépésnél visszafordult.
2044     2|                Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy
2045     2|             szalmakazalban, mint egy lovat a Mátrában.~- Pardon, grácia
2046     2|                  fejemnek - somfordált oda a király elé -, bizonyosan
2047     2|                   király elé -, bizonyosan a farkasok ették meg a fakót.~-
2048     2|            bizonyosan a farkasok ették meg a fakót.~- Farkasok nyár derekán? -
2049     2|                   nyár derekán? - csóválta a fejét bosszúsan a király. -
2050     2|                 csóválta a fejét bosszúsan a király. - Különben eredj
2051     2|            Különben eredj utánuk, tudsz te a farkasok nyelvén is.~A kíséret
2052     2|                  te a farkasok nyelvén is.~A kíséret elnevette magát,
2053     2|                   kíséret elnevette magát, a mester pedig nagy morogva
2054     2|                  pedig nagy morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden
2055     2|                  megtépett gúnyában borult a király elé.~- Egy életem,
2056     2|                  fejemet neked ajánlom, de a fakót nem találom.~- Sebaj,
2057     2|                     no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
2058     2|                Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor lovára, a nádor az
2059     2|                    fölülök a nádor lovára, a nádor az országbíróéra,
2060     2|               országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester
2061     2|              országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra,
2062     2|            tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány
2063     2|             tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó
2064     2|              kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra, a
2065     2|                   a sereghajtó hadnagyéra, a sereghajtó hadnagy a tiedre,
2066     2|           hadnagyéra, a sereghajtó hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz
2067     2|                   öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor a lábán,
2068     2|                    Szûre a vállán, bocskor a lábán, görbe bot a kezében,
2069     2|                 bocskor a lábán, görbe bot a kezében, illedelmes köszöntés
2070     2|              kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? -
2071     2|                 kár nem ért volna - feleli a király.~- Kis kár nem nagy
2072     2|                  nem nagy kár - azt mondja a pásztor.~- De nagy kár ám
2073     2|                    De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett - magyarázta
2074     2|                   se láttam - nézett körül a pásztor -, hát aztán legalább
2075     2|                 ahol van - mondta komolyan a pásztor. - Meg kell nézni
2076     2|                  pásztor. - Meg kell nézni a szarkafészekben.~Szép kerek
2077     2|                   szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében,
2078     2|                hegyében, arra mutatott föl a pásztor, Tóbiás mester pedig
2079     2|             elvihogta magát:~- Hihi! Lovat a szarkafészekben! No, még
2080     2|                  próbálni, mester! - ütött a vállára a király, aki egyszerre
2081     2|                  mester! - ütött a vállára a király, aki egyszerre keresztüllátott
2082     2|                  egyszerre keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak
2083     2|              szitán. - Mássz föl csak erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~
2084     2|                  erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás mester
2085     2|                  Tóbiás mester csavargatta a fejét jobbra-balra. Mégiscsak
2086     2|                    létére fára másszék. De a király olyan keményen biztatta
2087     2|                    olyan keményen biztatta a szemeivel, hogy jobbnak
2088     2|                 hogy jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát, s nekirugaszkodott
2089     2|                csizmát, s nekirugaszkodott a fának.~Hosszú lábával egykettõre
2090     2|                       Nono! - szólt vissza a király -, nézz csak körül
2091     2|                      nézz csak körül abból a fahegybõl, hátha látsz valami
2092     2|              szépet.~Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy erdõ sárgarigó:~-
2093     2|              sárgarigó:~- Ne legyen Tóbiás a nevem, ha nem látom a fakót!
2094     2|               Tóbiás a nevem, ha nem látom a fakót! Ott legel, ni, az
2095     2|                    legel, ni, az érparton, a másik erdõszélen!~Nem telt
2096     2|                 egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig
2097     2|            harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el nem
2098     2|                    míg kezet nem szorított a pásztorral.~- No, jó ember,
2099     2|               mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat elõre.~Azzal elõvette
2100     2|                       Sebaj, no - nevetett a király -, itt hagyom zálogba
2101     2|               király -, itt hagyom zálogba a bicskámat!~Ezüst volt annak
2102     2|                bicskámat!~Ezüst volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel
2103     2|                   volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel
2104     2|                  karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett magyar
2105     2|               Mátyás király addig kergette a vadat a budai hegyekben,
2106     2|              király addig kergette a vadat a budai hegyekben, hogy utoljára
2107     2|             közéjük keverõdzött. Pedig már a napocska is lefelé csúszkált
2108     2|               lefelé csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag is ott nevetgélt
2109     2|            vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy tetejében.~No,
2110     2|                    takaródzott õ máskor is a csillagos éggel. Hanem annál
2111     2|                bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb királyon
2112     2|                    darab sárarany húzza is a tarisznyája sarkát, mint
2113     2|                   tarisznyája sarkát, mint a Mátyás királyét.~Bezzeg
2114     2|                 Kalázra vitt, ott is éppen a bíró házának. Kalázról ma
2115     2|                  azt mondani, hogy ott van a világ közepe: akkor meg
2116     2|             innensõ végén elmiákolta magát a macska, a másik végén is
2117     2|                 elmiákolta magát a macska, a másik végén is hideg rázta
2118     2|                   hideg rázta az egereket. A kalázi bíró háza se volt
2119     2|                hogy lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába.
2120     2|            lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába. Csupa
2121     2|                 belevágta a király a fejét a szemöldökfába. Csupa szerencse,
2122     2|       szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta.~-
2123     2|                  jó! - mordult rá mérgesen a kalázi bíró, aki éppen azon
2124     2|                  akármi jót - fûzte tovább a szót a király -, mert dél
2125     2|                  jót - fûzte tovább a szót a király -, mert dél óta nyelem
2126     2|               nyelem az éhkoppot.~Erre már a kalázi bíróné is megszólalt,
2127     2|                  bíróné is megszólalt, aki a padkán üldögélve valami
2128     2|             rongyos gúnyából szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen.~-
2129     2|              jöttél! Akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek
2130     2|                    meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek a béle
2131     2|            kenyérkének a haját, amelyiknek a béle tegnapelõtt fogyott
2132     2|              életedben” - gondolta magában a király, de szólni semmit
2133     2|                körül-körül hordozta szemét a szobában.~- Mit vizslálkodsz,
2134     2|                     földi? - kérdezte tõle a bíró ijedten. Attól félt,
2135     2|                   egy darab követ - mondja a király.~- Már mire mennél
2136     2|                   Már mire mennél te azzal a kõvel, atyámfia?~- Fõznék
2137     2|                   kõlevest. Azzal is beéri a magamforma szegény vándorlólegény.~
2138     2|                vándorlólegény.~De már erre a bíró úr is letette a görbe
2139     2|                  erre a bíró úr is letette a görbe szögeit, bíróné is
2140     2|                   görbe szögeit, bíróné is a rongyait.~- De már azt magunk
2141     2|                 levesnekvalót - azt mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából
2142     2|              mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából a szegedi
2143     2|                elõkereste a tarisznyájából a szegedi halbicskáját.~Hozott
2144     2|         halbicskáját.~Hozott is az asszony a kamrából akkora káposztáskövet,
2145     2|                 hogy csak úgy nyögött bele a jámbor. Hanem a gazda megrántotta
2146     2|               nyögött bele a jámbor. Hanem a gazda megrántotta a kötõje
2147     2|                  Hanem a gazda megrántotta a kötõje sarkát:~- Hohó, hékám!
2148     2|                 prédálni az eleséget ebben a drága világban. Kisebb kõvel
2149     2|                   Kisebb kõvel is beéri ez a jó ember.~Azzal keresett
2150     2|                szép kerek kavicsot, amivel a verebeket szokta hajigálni,
2151     2|               hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan
2152     2|                mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ falatot.~- No, ezt
2153     2|                   teremtette - örvendezett a király, csak most már melegítsetek
2154     2|                  amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné, mint az orsó, mert
2155     2|                    orsó, mert majd megette a kíváncsiság, s egy-kettõre
2156     2|             egy-kettõre olyan tûz lobogott a bogrács alatt, hogy ökröt
2157     2|                 Mátyás pedig megkaparászta a bicskával a követ, és belehajította
2158     2|                  megkaparászta a bicskával a követ, és belehajította
2159     2|                    követ, és belehajította a bográcsba.~- Egyéb se hibádzik
2160     2|              szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Ki se mondja
2161     2|            kõlevesnek.~Ki se mondja Mátyás a szíve kívánságát, már akkor
2162     2|                 akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás,
2163     2|               asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna meg
2164     2|                     hogy olyant nem látott a kalázi bíró.~- Forr már
2165     2|                    kalázi bíró.~- Forr már a kõleves - jelentette ki
2166     2|                    kõleves - jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta
2167     2|                    mire Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat.~- Lehet
2168     2|                 Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat.~- Lehet már
2169     2|                    teríteni, asszonynéném!~A kalázi bíróné elõszedte
2170     2|                    kalázi bíróné elõszedte a ládafiából a legfehérebb
2171     2|              bíróné elõszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta
2172     2|         legfehérebb abroszát, leakasztotta a szögrõl a legrózsásabb tányérját -
2173     2|                     leakasztotta a szögrõl a legrózsásabb tányérját -
2174     2|                   Mátyás király fakanállal a kõlevest.~- No, gazduram,
2175     2|                kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig
2176     2|                    együtt.~- Jó lesz annak a köve is!~- Az még puhul
2177     2|               nehéz fövésû - biztatta õket a király.~Mikor aztán az éhit
2178     2|                    éhit elverte, odahajolt a bogrács fölé, kivette belõle
2179     2|               bogrács fölé, kivette belõle a kavicsot, s becsúsztatta
2180     2|               öklömnyi sáraranyat, amelyik a tarisznyája sarkát húzta.~-
2181     2|               megpuhult már. Meg is dagadt a nagy fövésben, bele se fért
2182     2|                 fövésben, bele se fért már a kanalamba.~Mikor aztán a
2183     2|                   a kanalamba.~Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak
2184     2|               odaszaladtak nagy tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király
2185     2|                   nyomtalanul eltûnt, mint a füst. S a kalázi bíróéknak
2186     2|         nyomtalanul eltûnt, mint a füst. S a kalázi bíróéknak kisebb
2187     2|                csupa színarannyá változott a kavics, majd kiveri a szemem
2188     2|            változott a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! - lelkendezett
2189     2|               kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! - lelkendezett
2190     2|                   lelkendezett az asszony.~A kalázi bíró akkorára tátotta
2191     2|               kalázi bíró akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte
2192     2|                 száját, hogy majd elnyelte a bográcsot katlanostul, s
2193     2|                jajdult, hogy elhallatszott a hetedik határba.~- Mi lelt,
2194     2|                  ember? - kérdezte ijedten a bíróné:~- Az lelt, hogyha
2195     2|                  bíróné:~- Az lelt, hogyha a káposztáskövet fõzte volna
2196     2|             káposztáskövet fõzte volna meg a vándorló legény, most akkora
2197     2|              aranyam volna, hogy nem férne a szobában!~Azzal kapta magát
2198     2|                szobában!~Azzal kapta magát a kalázi bíró, mérgében úgy
2199     2|                máig se találták meg.~Hanem a szalonnásgombóc-levest máig
2200     3|                  olyan gyámoltalan királya a magyarnak, mint ez az istenadta
2201     3|                istenadta cseh ember. Mikor a fejére tették neki a Mátyás
2202     3|                 Mikor a fejére tették neki a Mátyás király koronáját,
2203     3|                  Hej, urak, nehéz nekem ez a korona!~- Ne hordozd, ha
2204     3|               hordozd, ha nehéz - nevettek a magyar fõurak.~- Dobzse,
2205     3|                Dobzse, dobzse - mosolygott a király, s csakugyan nem
2206     3|                    csak szundikálásra való a trónus, s akármilyen rossz
2207     3|                  hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh emberre ez a
2208     3|                   a jámbor cseh emberre ez a név, a magyar nép azon emlegeti
2209     3|              jámbor cseh emberre ez a név, a magyar nép azon emlegeti
2210     3|                  is õ. Csak õt ne bántsák. A nép éhen veszett, a katonaság
2211     3|               bántsák. A nép éhen veszett, a katonaság nem kapott zsoldot,
2212     3|              katonaság nem kapott zsoldot, a török egyik várat a másik
2213     3|               zsoldot, a török egyik várat a másik után szedegette el.~-
2214     3|                    bólintgatott mindezekre a fölséges úr.~Egyszer fölkereste
2215     3|            fölséges úr.~Egyszer fölkereste a budai Várban az oláh vajda.
2216     3|                vajda. Segítséget kért tõle a török ellen.~- Uram király -
2217     3|                összefogtunk, úgy leszedjük a töröknek a kontyát, hogy
2218     3|                   úgy leszedjük a töröknek a kontyát, hogy sose nõl ki
2219     3|                   Dobzse! - billentette rá a fejét a magyar király.~-
2220     3|                     billentette rá a fejét a magyar király.~- Ha a magyar
2221     3|                fejét a magyar király.~- Ha a magyar hadak egyesülnek
2222     3|                  meg se mer elõttünk állni a török.~- Dobzse! - helyesel
2223     3|                  Dobzse! - helyesel megint a király, s azzal karon kapja
2224     3|                  oláh vajdát. - Gyerünk át a pesti síkra, nézzük meg
2225     3|                    pesti síkra, nézzük meg a magyar tábort.~Bizony még
2226     3|                   az ország fõvárosában, s a barátságos sár ugyancsak
2227     3|                 sár ugyancsak marasztgatta a fejedelmek csizmáit.~Egyszer
2228     3|            meglátja ám az oláh vajda, hogy a magyar király bársonycsizmája
2229     3|               bársonycsizmája ásítozik már a foltozó varga után, s azt
2230     3|                    király, akkora lyuk van a csizmádon, mint a tenyerem,
2231     3|                 lyuk van a csizmádon, mint a tenyerem, majd befolyik
2232     3|              tenyerem, majd befolyik rajta a víz.~- Dobzse - felelte
2233     3|                   vajda, nézz végig inkább a magyar táboron, itt fekszik
2234     3|                     Ott is feküdt halomban a tömérdek fegyver, egymásba
2235     3|                 szál sem. Mind hazaszéledt a sereg, hogy zsoldot nem
2236     3|                  zsoldot nem kapott, hanem a fegyverét elhányta. Minek
2237     3|              törököt.~Ulászló megveregette a vendége vállát.~- Mert ez
2238     3|                  Magam is hitelbe hordatom a bõrös pecsenyét a lacikonyhából,
2239     3|                 hordatom a bõrös pecsenyét a lacikonyhából, téged is
2240     3|                  hanem azt gondolta, hátha a fõuraknál könnyebben találna
2241     3|                  bán. De bizony mindnyájan a szemibe nevettek a vajdának.~-
2242     3|              mindnyájan a szemibe nevettek a vajdának.~- Szegények vagyunk
2243     3|                   vajda maga is, hanem még a nevét se hallotta soha azoknak
2244     3|                   se hallotta soha azoknak a drága ételeknek, amik Tamás
2245     3|                traktálhatom kelmedet ebben a drága világban - mentegetõdzött
2246     3|                    Báthori már fölhajtotta a kristálybillikomot, s elmosolyogta
2247     3|                véka ezüstöt láttam belõle.~A vajda értetlenül bámult
2248     3|                  akkora úr, hogy nekem még a kutyáim is gyöngyösen járnak -
2249     3|          gyöngyösen járnak - feszítette ki a mellét Újlaki herceg.~Övé
2250     3|               aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó úrnak
2251     3|                 meg az a magyarázata, hogy a jó úrnak a Dráva menti birtokát
2252     3|               magyarázata, hogy a jó úrnak a Dráva menti birtokát úgy
2253     3|                    Tamás érsek megsokallta a dicsekvést, s odaszól szép
2254     3|                   akkora kemencém, hogy ez a három úr minden birtokostul,
2255     3|             birtoka, hogy három nap mindig a maga földjén mehetett: azt
2256     3|                egyszerre ellökte maga elõl a pávanyelvet nagy fölháborodásában.~-
2257     3|                   urak, hogy így dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok
2258     3|               dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok lyukas csizmában
2259     3|              Hiszen ti gonoszabbak vagytok a töröknél!~Azzal a tenyeribe
2260     3|                  vagytok a töröknél!~Azzal a tenyeribe szedte a lábát,
2261     3|                   Azzal a tenyeribe szedte a lábát, s nyargalt föl a
2262     3|                    a lábát, s nyargalt föl a királyhoz. Elmesélte neki
2263     3|                  királyhoz. Elmesélte neki a Tamás érsek vacsoráját.
2264     3|           vacsoráját. Aminek igen megörült a király, vígan csapta össze
2265     3|                 király, vígan csapta össze a tenyerét.~- Dobzse! Tudom
2266     3|                    keressek egy kis sajtot a kenyerem mellé. Szaladj
2267     3|                 hogy nem adnak már hitelbe a gazdádnak bõrös pecsenyét
2268     3|                  gazdádnak bõrös pecsenyét a lacikonyhán.~- Bizony, király,
2269     3|                Bizony, király, megérdemled a fõuraidat! - köszönt el
2270     3|                   elbúsultában meg se állt a török császárig. Inkább
2271     3|            siralmas dolgokat jegyezett föl a történelem arról az Ulászló
2272     3|                  az Ulászló királyról, aki a dicsõséges Mátyás után gazdája
2273     3|                   Mátyás után gazdája lett a magyar koronának. A korona
2274     3|                   lett a magyar koronának. A korona ugyan ragyogó volt,
2275     3|              hagyta rája örökbe, hanem már a csizmája sokszor lyukas
2276     3|                 mert nem találkozott garas a ládafiában. Ilyenkor aztán
2277     3|             szegény lyukas csizmájú király a kamarásához:~- Szaladjatok
2278     3|                    hogy így elszegényedett a jámbor király, hiszen sehogy
2279     3|                tudott bánni az emberekkel. A nagyurak hamar elbántak
2280     3|                    nagyurak hamar elbántak a gyámoltalannal, egymás után
2281     3|                   után szedegették el tõle a dús királyi birtokokat.
2282     3|               szívességet tehetett ezeknek a hatalmas uraknak, ha maga
2283     3|                  maga aztán megkoplalta is a bõkezûségét egész udvari
2284     3|                oroszlánt küldött ajándékba a királynak. Gyönyörû állat
2285     3|                   Gyönyörû állat volt, tûz a nézése, fejedelmi a tartása,
2286     3|                    tûz a nézése, fejedelmi a tartása, erõ minden mozdulata.~-
2287     3|                    ajándékba - sóhajtozott a cselédség, míg a király
2288     3|               sóhajtozott a cselédség, míg a király a kalitka vasrostélyán
2289     3|                    cselédség, míg a király a kalitka vasrostélyán keresztül
2290     3|              keresztül kedvtelve nézegette a hatalmas vadat.~- Tisztelete
2291     3|                    én városom - jelentette a velencei követ -, csak viseltesse
2292     3|                 napra elég neki egy borjú.~A király, ahogy ezt hallotta,
2293     3|                   hallotta, ijedten kapott a koronájához az udvari népség
2294     3|              savanyú mosolygása közben, de a dúsgazdag temesi gróf, aki
2295     3|                borjút az oroszlán részére.~A király vidáman csapott a
2296     3|                   A király vidáman csapott a tenyerébe.~- Mindig mondtam
2297     3|                   mondtam én, hogy te vagy a leghívebb emberem. Mivel
2298     3|              emberem. Mivel szolgáljam meg a jóságodat? Van-e még valami
2299     3|            nótárius szomorúan csóválta meg a fejét.~- Nincs már fölségednek
2300     3|                      Nincs már fölségednek a koronájánál egyebe.~A király
2301     3|          fölségednek a koronájánál egyebe.~A király elkomorodott, mert
2302     3|             elkomorodott, mert tudta, hogy a temesi gróf éppen a koronára
2303     3|                   hogy a temesi gróf éppen a koronára szeretné legjobban
2304     3|                 szeretné legjobban rátenni a kezét. (Rá is tette késõbb,
2305     3|             méltóságért. Tudták, hogy csak a baj lesz vele, de a fizetség
2306     3|                   csak a baj lesz vele, de a fizetség semmi. Utoljára
2307     3|                   fizetség semmi. Utoljára a király odaintett egy csatlóst:~-
2308     3|                  nem kívánkozik harapni ez a fenevad, akármilyen közel
2309     3|            elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával, a csontja
2310     3|            paszulykarónak a hosszúságával, a csontja meg csak úgy zörgött,
2311     3|                téged, mint te engem!~Hanem a temesi gróf csakugyan szavának
2312     3|                beszolgáltatta minden napra a kövér borjút, aminek meg
2313     3|         türelmetlen morgása fölhallatszott a várkertbõl a palotába, ugyancsak
2314     3|                fölhallatszott a várkertbõl a palotába, ugyancsak biztatták
2315     3|            ugyancsak biztatták Lécz Pétert a cimborái:~- Siess, Péter,
2316     3|                      Siess, Péter, ehetnék a macskád!~Péter hordta is
2317     3|                 Ulászlónak is szemet szúrt a dolog, s fülön csípte Lécz
2318     3|                   leromlik már az oroszlán a kezed alatt!~- Nem tesz
2319     3|                 alatt!~- Nem tesz neki jót a kerti levegõ, uram király.~-
2320     3|             mellett. Igazi oszlop lesz már a lécbõl.~- Nekem meg nagyon
2321     3|                  Nekem meg nagyon jót tesz a kerti levegõ, uram király.~
2322     3|                 Illés. Nem hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek: terád
2323     3|                 bízom, hogy tartsd szemmel a munkáját. Mától fogva te
2324     3|                   Keszeg Illés megköszönte a kitüntetést, s ahogy a király
2325     3|         megköszönte a kitüntetést, s ahogy a király odébbment, a vállára
2326     3|                  ahogy a király odébbment, a vállára ütött az oroszlánetetõnek.~-
2327     3|              szeretnék én is meghízni azon a te kerti levegõdön.~- Jut
2328     3|                   két combra tartok számot a borjúból.~Amire Keszeg Illés
2329     3|                  mondott, hogy õ meg beéri a másik két borjúcombbal.
2330     3|                köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~De biz azt nem
2331     3|                 volt látni. Majd kiszúrták a bõrét a csontjai. Bezzeg
2332     3|                     Majd kiszúrták a bõrét a csontjai. Bezzeg annál szûkebb
2333     3|               szûkebb lett Keszeg Illésnek a régi mente.~- Hej, Illés,
2334     3|             Ulászló -, nem szeretem én ezt a te munkátokat! Ehol, harcsa
2335     3|          munkátokat! Ehol, harcsa lett már a keszegbõl, az oroszlánból
2336     3|           agárkutya. Hanem majd segítek én a bajon. Öcsém, Czinege Pál,
2337     3|                 leszel. Legyen gondod erre a szegény állatra.~Czinege
2338     3|                    fölvigyázója meghagytak a borjúból, annak Czinege
2339     3|                    se. Nem is sokáig bírta a böjtöt, negyednapra éhen
2340     3|          negyednapra éhen veszett szegény.~A velencei követ éppen akkor
2341     3|                  akkor érkezett meg megint a királyhoz, mikor Czinege
2342     3|              bõrével. Ijedten csapta össze a kezét:~- Hát nem tudta fölséged
2343     3|                   gondját viseltetni ennek a remek állatnak?!~- Inkább
2344     3|                  viseltettem - sóhajtozott a jámbor király -, hárman
2345     3|              életét az istenadta oroszlán.~A velencei követ nem szólt
2346     3|                eszû embert, akinek az volt a kötelessége, hogy szép tréfaszóban
2347     3|                igazságot is szemébe mondja a gazdájának, amit más nem
2348     3|                 volna kimondani.~Akinek ez a mesterség volt a kenyere,
2349     3|                 Akinek ez a mesterség volt a kenyere, azt úgy hívták,
2350     3|               talitarka ruhában járhatott, a fején még éjszaka is hordhatta
2351     3|                   még éjszaka is hordhatta a csörgõsapkát - az szent
2352     3|                  igaz, hogy ha zokon esett a gazdájának az igazmondás,
2353     3|          gazdájának az igazmondás, nem ért a bolondnak az élete egy fületlen
2354     3|             fületlen gombot. Elvették tõle a csörgõsapkát, de olyankor,
2355     3|           csörgõsapkát, de olyankor, mikor a feje is benne volt.~János
2356     3|            udvarában Mujkónak hívták ennek a fura méltóságnak a viselõjét.
2357     3|                   ennek a fura méltóságnak a viselõjét. Furfangos volt,
2358     3|            viselõjét. Furfangos volt, mint a róka, de hûséges, mint az
2359     3|                mint az eb, az esze villám, a nyelve borotva.~Egyszer,
2360     3|                    borotva.~Egyszer, ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti
2361     3|                   vár kertjében ijesztgeti a fülemüléket a csörgõsapkájával,
2362     3|                   ijesztgeti a fülemüléket a csörgõsapkájával, látja,
2363     3|               kinéz az ablakon, de szomorú a képe, mint a jégverte búza.~-
2364     3|                    de szomorú a képe, mint a jégverte búza.~- Gyere le,
2365     3|               látom, nagyon szorít odafönt a bakancs!~- Szorít ám, bolond -
2366     3|                    ám, bolond - integetett a király -, sok a gondom,
2367     3|                 integetett a király -, sok a gondom, kevés a gondolatom.~-
2368     3|              király -, sok a gondom, kevés a gondolatom.~- Majd fölmegyek
2369     3|               tarisznyával.~- Sose koptasd a lábad, Mujkó - legyintett
2370     3|                 Mujkó - legyintett kezével a király -, nincs idebent
2371     3|                  nincs idebent semmi helye a bolondnak.~- Ej, ej, komám -
2372     3|                 tovább, becigánykerekezett a királyhoz, s csak akkor
2373     3|            nagyurai, egyik fényesebb, mint a másik s egyik jobban csikorgatta
2374     3|                   egyik jobban csikorgatta a fogát, mint a másik.~- Hát
2375     3|                  csikorgatta a fogát, mint a másik.~- Hát ezeket mi leli? -
2376     3|              ezeket mi leli? - súgta Mujkó a királynak, ahogy letelepedett
2377     3|              királynak, ahogy letelepedett a lábánál a bársonyvánkosra.~-
2378     3|               ahogy letelepedett a lábánál a bársonyvánkosra.~- Nem a
2379     3|                   a bársonyvánkosra.~- Nem a te eszedhez való ez, Mujkó -
2380     3|                   Mujkó - mondta szomorúan a király. - Tavaly a török
2381     3|               szomorúan a király. - Tavaly a török császár megsegített
2382     3|                  török császár megsegített a német ellen, most aztán
2383     3|                   most aztán követeli érte a bérét. Ide küldte Muhar
2384     3|            országot.~Mujkó akkorát csóvált a fején, hogy minden gombja
2385     3|                hogy minden gombja csörgött a sapkáján.~- Hja, komám,
2386     3|                 cseresznyézz te egy tálból a török császárral, mert meglövöldöz
2387     3|               császárral, mert meglövöldöz a magjával.~- Hé, bolond,
2388     3|               ország dolgába! - förmedt rá a kõvári kapitány, ahogy meghallotta
2389     3|                kapitány, ahogy meghallotta a suttogást.~- Dehogy, komám,
2390     3|                behúzódott az ablakfülkébe, a nagy rojtos kárpitok mögé,
2391     3|               vette, mikor egyedül maradt. A tenyerébe hajtotta a fejét,
2392     3|               maradt. A tenyerébe hajtotta a fejét, úgy kérdezte az országtanácsot:~-
2393     3|                    adtok? Fejet hajtsunk-e a pogánynak, vagy összemérjük
2394     3|           pogánynak, vagy összemérjük vele a kardunkat?~Csak akkor vette
2395     3|                     Csak akkor vette észre a király, hogy bizony egyedül
2396     3|                    basák.~Mujkó meg, ahogy a király elment, mindjárt
2397     3|                 elment, mindjárt kimászott a kárpitok mögül, s bizony
2398     3|                   neki az elsõ dolga, hogy a fejébe nyomja a koronát,
2399     3|                dolga, hogy a fejébe nyomja a koronát, a vállára kerekítse
2400     3|                   fejébe nyomja a koronát, a vállára kerekítse a palástot,
2401     3|               koronát, a vállára kerekítse a palástot, s úgy illegjen-billegjen
2402     3|                   s úgy illegjen-billegjen a tükör elõtt.~- Csak takaros
2403     3|                     Csak takaros legény ez a Mujkó - forgott elõre-hátra -,
2404     3|                  Mujkó, elbírna-e téged az a trónus?~Belevetette magát
2405     3|                  trónus?~Belevetette magát a nyikorgó bársonyszékbe,
2406     3|                  nagy hordó, s meg se állt a királyi trónusig. Hanem
2407     3|             repedtfazékformán:~- Én vagyok a Muhar basa.~- Látlak, Muhar
2408     3|                   Muhar basa kimeresztette a kávésfindzsával vetekedõ
2409     3|                 ejnye, de goromba ember ez a János király! Mujkó pedig
2410     3|                     Mujkó pedig még jobban a fejébe nyomta a koronát,
2411     3|                 még jobban a fejébe nyomta a koronát, s szép szelíden
2412     3|                   s szép szelíden kérdezte a törököt:~- Hát eljöttél
2413     3|                    ilyen földet álmában se a te gazdád. Gyere, fiam,
2414     3|                    ablakhoz, s körülnéztek a tájon. A lebukó nap tüzet
2415     3|                     s körülnéztek a tájon. A lebukó nap tüzet rakott
2416     3|                    lebukó nap tüzet rakott a felhõkben, hegyen-völgyön
2417     3|             eláradt az alkonyat pirossága. A szúnyogos tó olyan volt,
2418     3|              szúnyogos tó olyan volt, mint a vér, ahogy a bíbicek nagy
2419     3|                    volt, mint a vér, ahogy a bíbicek nagy sivalkodással
2420     3|                  Ugyan miféle madarak ezek a jajgató jószágok? - kérdezte
2421     3|               jajgató jószágok? - kérdezte a török.~- Ezek, fiam, basa,
2422     3|                 Mujkó király.~- Hát amazok a hosszú farkúak, amik a nyárfákon
2423     3|              amazok a hosszú farkúak, amik a nyárfákon olyan éktelen
2424     3|                    basa. De mit törõdöl te a szarkákkal és bíbicekkel?
2425     3|                   Tudom én, mit tartogatsz a begyedben: azt szeretnéd
2426     3|                    adom neked az országot?~A töröknek nevetett a szeme,
2427     3|              országot?~A töröknek nevetett a szeme, de arra meg már éppen
2428     3|               szeme, de arra meg már éppen a füléig szaladt a szája,
2429     3|                 már éppen a füléig szaladt a szája, mikor Mujkó király
2430     3|                 addig tûrj meg benne, amíg a szarka a vízre repül.~-
2431     3|                   meg benne, amíg a szarka a vízre repül.~- Legyen a
2432     3|                    a vízre repül.~- Legyen a te akaratod szerint - hajtogatta
2433     3|              akaratod szerint - hajtogatta a török a kis hordót a nagy
2434     3|               szerint - hajtogatta a török a kis hordót a nagy hordón.~-
2435     3|            hajtogatta a török a kis hordót a nagy hordón.~- De nem addig
2436     3|                csalj.~- Nem bánom - mondta a török -, de az is benne
2437     3|                    benne legyen, hogy mire a bíbic a fára száll, akkorra
2438     3|                  legyen, hogy mire a bíbic a fára száll, akkorra enyém
2439     3|                   Mujkó az egyezséglevelet a basának.~Hanem ez nemigen
2440     3|                    ez nemigen értett ehhez a mesterséghez, de azért tudott
2441     3|               segíteni magán: belemártotta a három ujját a tintatartóba,
2442     3|                 belemártotta a három ujját a tintatartóba, s rányomta
2443     3|                   tintatartóba, s rányomta a papírosra.~- Ne félj, király,
2444     3|                     amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja,
2445     3|               pecsétjét, azt megtartja, ha a nyaka beleszakad is.~Erre
2446     3|                Erre aztán elvált egymástól a két jó barát. Mujkó szaladt
2447     3|                   Muhar basa pedig sietett a szobájába, onnan leste éjszaka,
2448     3|                 éjszaka, hurcolkodik-e már a magyar király. De hogy hiába
2449     3|                    korán reggel már gurult a trónterembe, ahol János
2450     3|             királyt keresem - tekintgetett a török.~- Én volnék, fiam,
2451     3|                   tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl, ha nem akarsz
2452     3|                    Mindegy, no; ha te vagy a király, mért nem hurcolkodtál
2453     3|                   király elõhúzta az írást a köntöse alól.~- Ohó, atyámfia,
2454     3|                atyámfia, nem repült ám még a szarka a vízre, se a bíbic
2455     3|                 nem repült ám még a szarka a vízre, se a bíbic a fára!~
2456     3|                   még a szarka a vízre, se a bíbic a fára!~Muhar basa
2457     3|                 szarka a vízre, se a bíbic a fára!~Muhar basa odalépett
2458     3|              diadalmasan:~- No! Ott vannak a bíbicek, ott vannak a szarkák! -
2459     3|               vannak a bíbicek, ott vannak a szarkák! - Azzal fölmutatott
2460     3|               szarkák! - Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.~-
2461     3|          fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.~- Meg vagy te boszorkányozva,
2462     3|              nevetett János király -, ezek a bíbicek, amazok a szarkák.
2463     3|                     ezek a bíbicek, amazok a szarkák. Bíbic sose száll
2464     3|                  szarkák. Bíbic sose száll a fára, a szarka sose száll
2465     3|                   Bíbic sose száll a fára, a szarka sose száll a vízre.~-
2466     3|                  fára, a szarka sose száll a vízre.~- Úgy igaz az - bizonygatta
2467     3|              kékült-zöldült dühében, ahogy a király ott lobogtatta az
2468     3|                   lobogtatta az orra elõtt a pecsétes levelet. Mit volt
2469     3|                 tenni neki, hazadöcögtette a kis hordót a nagy hordón,
2470     3|                hazadöcögtette a kis hordót a nagy hordón, s nem tette
2471     3|               hordón, s nem tette be többé a lábát abba az országba,
2472     3|                   estétõl reggelig nemcsak a király változik meg, hanem
2473     3|                 király változik meg, hanem a madarak is.~János király
2474     3|                    Mujkót, s megszorította a kezét.~- Mától fogva nem
2475     3|              hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét a kõvári kapitánynak:~-
2476     3|                hogy majd kiütötte a szemét a kõvári kapitánynak:~- Uram
2477     3|                                            A KARCAGI MÁK~Mézes Gergely
2478     3|               Gergely nevezetes ember volt a maga idejében Karcagon.
2479     3|                 volt pedig nevezetes, hogy a sasok elvitték a sapkáját.~
2480     3|           nevezetes, hogy a sasok elvitték a sapkáját.~Sose vétett pedig
2481     3|                sapkáját.~Sose vétett pedig a jámbor semmit se a sasoknak.
2482     3|                   pedig a jámbor semmit se a sasoknak. Inkább jót kívánt
2483     3|        rosszkedvében is. Mert valahányszor a szolnoki törökök bekopogtak
2484     3|               utánuk Mézes Gergely:~- Hogy a sasok mondanák a szemeteknek:
2485     3|                      Hogy a sasok mondanák a szemeteknek: csecse bogyó!~
2486     3|                csecse bogyó!~Mivel azonban a sasok nem sok kárt tettek
2487     3|                  sasok nem sok kárt tettek a törökben. Mézes Gergely
2488     3|                  azt mindjárt belerejtette a süvege bélésébe.~- Nem szántok-vetek
2489     3|                   Nem szántok-vetek többet a töröknek, szomszéd - mondta
2490     3|                boldogan. - Inkább elmegyek a Mátrába szénégetõnek.~Meg
2491     3|             szegény feje, de még ki se ért a karcagi határból, mikor
2492     3|                  egy falka sas suhogott el a feje fölött.~„Nyilván törököt
2493     3|                 elejthetett az úton.~Abban a percben lecsapott rá valami
2494     3|               valami bolond sas, s elvitte a süvegét. El ám, ami benne
2495     3|                    Ejnye, ejnye - csóválta a fejét -, most már meg kell
2496     3|              várnom, még visszahozzák ezek a bolond sasok a pénzemet.~
2497     3|           visszahozzák ezek a bolond sasok a pénzemet.~Azzal visszaballagott
2498     3|                    gyepük mentén szórta el a talált mákot, s leste a
2499     3|                    a talált mákot, s leste a termést szívszakadva. A
2500     3|                    a termést szívszakadva. A száraz mákfejeket aztán