Rész

3501     4|                Hetekig, havakig bolyongott a világban, míg egyszer valahol
3502     4|              világban, míg egyszer valahol a Tiszaháton portyázó kurucokkal
3503     4|                  Nagyon megtetszettek neki a zöld atillás, sárga csizmás
3504     4|             Csikalóban, vitték is mindjárt a táborba a fejedelem elé.~
3505     4|               vitték is mindjárt a táborba a fejedelem elé.~Csikalónak
3506     4|                   egyszerre tüzelni kezdte a félsz a bokáját, ahogy a
3507     4|           egyszerre tüzelni kezdte a félsz a bokáját, ahogy a hatalmas
3508     4|                   a félsz a bokáját, ahogy a hatalmas kuruc királyt meglátta.
3509     4|                     Az pedig nevetve ütött a vállára a reszketõ cigánynak.~-
3510     4|                    nevetve ütött a vállára a reszketõ cigánynak.~- Hol
3511     4|                 fiam - mondta barátságosan a fejedelem, s kiadta a parancsot,
3512     4|         barátságosan a fejedelem, s kiadta a parancsot, hogy ültessék
3513     4|              parancsot, hogy ültessék lóra a cigányt.~- Jaj, én csak
3514     4|             amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem egyre jobban megkedvelte
3515     4|                   egyre jobban megkedvelte a cigányt. Azt mondta neki,
3516     4|                azért engedelmesen elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni.
3517     4|              ríkatni. De alig fogott bele, a fejedelem megint elnevette
3518     4|               egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom
3519     4|          hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló állt,
3520     4|                atillát.~Csikaló állt, mint a cövek, de a szívébe hirtelen
3521     4|             Csikaló állt, mint a cövek, de a szívébe hirtelen beleütött
3522     4|                 szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra
3523     4|                   kuruc leventének öltözve a ládája fenekére rejtette
3524     4|                   ládája fenekére rejtette a hegedûjét, úgy kopogott
3525     4|              hegedûjét, úgy kopogott rajta a könnye, mint a záporesõ.~-
3526     4|              kopogott rajta a könnye, mint a záporesõ.~- Hej, hegedû,
3527     4|                vagy veslek én téged többet a két kezsembe, vagy se!~Bizony
3528     4|                   Derék vitéz lett belõle, a lóval is megbarátkozott,
3529     4|                   lóval is megbarátkozott, a kardot is tudta forgatni,
3530     4|                   mentül jobban beletanult a katonaéletbe, annál jobban
3531     4|            katonaéletbe, annál jobban fájt a szíve a hegedûjéért. De
3532     4|                  annál jobban fájt a szíve a hegedûjéért. De azért beletelt
3533     4|               holdas éjszaka volt, valahol a Vág mentén táboroztak, tücsökszót
3534     4|              táboroztak, tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék
3535     4|                   tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék
3536     4|               hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék csattogtak a cserjék
3537     4|                     a fülemülék csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány
3538     4|          csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány legelõször megszegte
3539     4|                cigány legelõször megszegte a fejedelem parancsát. Halkan
3540     4|                parancsát. Halkan elõszedte a hegedût, a sötétben lecsókolta
3541     4|                Halkan elõszedte a hegedût, a sötétben lecsókolta róla
3542     4|                   sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva,
3543     4|              lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva, keresztüllopódzott
3544     4|                       gügyögött neki, mint a gyerekeknek, s messze ellopódzott
3545     4|          gyerekeknek, s messze ellopódzott a tábortól, valahol bent az
3546     4|        sírva-nevetve elkezdett muzsikálni. A tücskök is elhallgattak,
3547     4|                   tücskök is elhallgattak, a fülemülék is elhallgattak
3548     4|                    még mindig cincogott, s a fülemülék újra megszólaltak,
3549     4|                   újra megszólaltak, mikor a cigány hajnal szõkülésén
3550     4|                 szõkülésén visszalopódzott a táborba.~S attól fogva akármerre
3551     4|                  Csikaló, mindig kiszökött a pajtásai közül, s nádasok
3552     4|          váromladékokon ki-kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen
3553     4|                 sose gyanakodott rá senki. A kurucok el is felejtették
3554     4|                   már, hogy került közéjük a cigány, csak azt tudták
3555     4|                 csak azt tudták róla, hogy a legjobb pajtás és a legjobb
3556     4|                   hogy a legjobb pajtás és a legjobb katona. A fejedelem
3557     4|                pajtás és a legjobb katona. A fejedelem azonban, mikor
3558     4|                   mikor egyszer véletlenül a szeme elé került, rákiáltott:~-
3559     4|                  Hé, Csikaló, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát
3560     4|            szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány.~- No, azt okosan
3561     4|                okosan tetted - ment tovább a fejedelem.~Akkoriban valahol
3562     4|               fejedelem.~Akkoriban valahol a Mátra körül jártak, ott
3563     4|               nemsokára. Híre se volt azon a tájon a labancnak, nem volt
3564     4|                  Híre se volt azon a tájon a labancnak, nem volt mitõl
3565     4|                 adhatta magát mély álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem
3566     4|                  álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem sátorában égett
3567     4|                  sátorában égett legtovább a mécses, mikor aztán az is
3568     4|                  is kialudt, Csikaló fogta a hegedûjét, lábujjhegyen
3569     4|           gyöngédséggel szorította magához a hegedût.~- Eltagadtalak,
3570     4|                   simogatta bocsánatkérõen a kincsét, s már elõhúzta
3571     4|                    kincsét, s már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen
3572     4|                mikor hirtelen elsötétedett a feje felett a holdvilág.~
3573     4|                 elsötétedett a feje felett a holdvilág.~Meglepetve tekintett
3574     4|                   Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre.
3575     4|                   Sûrû fekete felhõ úszott a feje fölött, de furcsa felhõ
3576     4|                 felhõ volt az nagyon, mert a suhogását is hallotta. Aztán
3577     4|               varjak! - mormogta bosszúsan a cigány. De aztán hirtelen
3578     4|                    nélkül nyargalni vissza a tábor felé. Hiszen a varjúk
3579     4|                vissza a tábor felé. Hiszen a varjúk nem szoktak éjszaka
3580     4|                 Talpra, kurucsok, hátunkon a labancsok! - kiáltott torkaszakadtából,
3581     4|                    torkaszakadtából, ahogy a bajtársai közé ért.~De hiszen
3582     4|                   hiszen azok aludtak mind a két fülökre. Olyan biztosan
3583     4|                  az édesanyjuk ölében. Még a fejedelem sátra elõtt is
3584     4|           fejedelem sátra elõtt is aludtak a strázsák. Nem vették észre,
3585     4|                    mikor Csikaló fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott
3586     4|                Naccságos fejedelem, jönnek a labancsok!~Tudta, mi az
3587     4|             Itt-ott mozgolódás hallatszott a táborban, egy-két vitéz
3588     4|                    táborban, egy-két vitéz a másik oldalára fordult,
3589     4|                     soruls most, mint ürge a lukba! - kapott a fejéhez
3590     4|                mint ürge a lukba! - kapott a fejéhez mindkét kezével
3591     4|                    fejéhez mindkét kezével a cigány, s kiejtette a hóna
3592     4|              kezével a cigány, s kiejtette a hóna alól a hegedût. De
3593     4|                    s kiejtette a hóna alól a hegedût. De föl is kapta
3594     4|                   föl is kapta mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott,
3595     4|                    harsogott az éjszakában a bujdosó kurucok éneke.~Édes
3596     4|                   Magyarország,~de szomorú a te orcád,~könnyel sózod
3597     4|                    te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~nehéz átok lakik
3598     4|                lakik veled,~lakik veled...~A cigánynak égett a szeme,
3599     4|                 veled...~A cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjai,
3600     4|                     reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos zengése
3601     4|              Nagyobb részük foglyul esett, a vezérükkel együtt.~Éppen
3602     4|                Éppen jó reggelt integetett a hajnal szép piros kendõjével
3603     4|            kendõjével az ég ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor
3604     4|                Csikalót, aki egyik kezében a kardot fogta, a másikban
3605     4|                    kezében a kardot fogta, a másikban a hegedût.~- Derék
3606     4|                   kardot fogta, a másikban a hegedût.~- Derék hegedûsöm -
3607     4|                  hogy halálig együtt ették a bujdosók kenyerét.~ ~
3608     4|                                            A KIS KURUC~Harmadik hete
3609     4|              bajára az alföldi városoknak. A pogány török a maga idejében
3610     4|                 városoknak. A pogány török a maga idejében nem tett annyi
3611     4|                   tett annyi kárt, mint ez a se-országa, se-hazája, gyülevész
3612     4|                     hogy föl-fölkerekedtek a szegedi várból, és sorra
3613     4|             Raboltak, gyújtogattak, s mire a nép fegyverre kapott volna,
3614     4|               kapott volna, akkorra õk már a szegedi várban dáridóztak
3615     4|                  szegedi várban dáridóztak a prédából.~Az alföldi magyarság
3616     4|                   követséget küldtek hozzá a Felvidékre, hogy mentse
3617     4|                 Nagy Bercsényi Miklós volt a legjobb szószólójuk.~- Úgy,
3618     4|             Rákóczit -, ki kell füstölnünk a szegedi vár darazsait. Ne
3619     4|                   darazsait. Ne hordják el a mézet ettõl a derék magyar
3620     4|                   hordják el a mézet ettõl a derék magyar néptõl.~Így
3621     4|                 csakugyan meg is szállotta a kuruc sereg a szegedi várat.
3622     4|                    szállotta a kuruc sereg a szegedi várat. De lassan
3623     4|                 keményen tartották magukat a labancok. Könnyû volt nekik,
3624     4|                Könnyû volt nekik, mert túl a Tiszáról egyre lopódzott
3625     4|                 egyre lopódzott be közéjük a sok rác a tenger sok marhával,
3626     4|             lopódzott be közéjük a sok rác a tenger sok marhával, búzával,
3627     4|              marhával, búzával, eleséggel.~A legnagyobb baj meg az volt,
3628     4|           legnagyobb baj meg az volt, hogy a fejedelem megbetegedett.
3629     4|                 megbetegedett. Megrontotta a tiszai mocsarak mérges levegõje,
3630     4|               forróság gyújtogatta, s csak a fejüket csóválgatták a tábori
3631     4|                csak a fejüket csóválgatták a tábori orvosok, de segíteni
3632     4|                  tudtak rajta. Megrémültek a kurucok, s minden kedvük
3633     4|                     s minden kedvük elment a hadakozástól. Mit ér az
3634     4|                egész világot meggyõzik, ha a fejedelem elpusztul?~Nagy
3635     4|                     Nagy szomorúság borult a kuruc táborra. Se fegyvercsattogás,
3636     4|                  sehol. Szótlanul õdöngtek a kuruc vitézek, maga Bottyán
3637     4|                 generális is földhöz vágta a piros bársonysüvegét.~-
3638     4|                bársonysüvegét.~- Nem ér ez a rongyos élet egy hajítófát
3639     4|                   Annál jobban meglepõdött a beteg fejedelem, mikor egy
3640     4|                   harsogó nevetést hallott a sátra elõtt. Valami vékony
3641     4|             sipított, annál hangosabb lett a kacagás. A fejedelem kíváncsi
3642     4|                  hangosabb lett a kacagás. A fejedelem kíváncsi lett,
3643     4|               kíváncsi lett, kiszalajtotta a hadnagyát, nézze meg, micsoda
3644     4|                  Egy kanászgyerek szeretné a kegyelmed színe elé jutni -
3645     4|               színe elé jutni - jelentette a hadnagy, de a varjúszárnyformájú
3646     4|                   jelentette a hadnagy, de a varjúszárnyformájú bajusza
3647     4|                 bajusza csak úgy röpködött a nevethetnéktõl.~- Eresszétek
3648     4|               Eresszétek be! - parancsolta a fejedelem.~A kuruc uraktól
3649     4|                   parancsolta a fejedelem.~A kuruc uraktól körülfogva
3650     4|               uraktól körülfogva lépett be a sátorba a kanászgyerek.
3651     4|             körülfogva lépett be a sátorba a kanászgyerek. Leborult a
3652     4|                   a kanászgyerek. Leborult a fejedelem ágya elõtt, s
3653     4|             összetette sovány kezeit.~- Mi a kívánságod, fiam?~Nagy buksi
3654     4|               buksi fejét bátran fölemelte a gyerek, és a szemébe nézett
3655     4|              bátran fölemelte a gyerek, és a szemébe nézett a fejedelemnek.~-
3656     4|                gyerek, és a szemébe nézett a fejedelemnek.~- Szeretnék
3657     4|                    urak közt megint kitört a kacagás, maga a fejedelem
3658     4|              megint kitört a kacagás, maga a fejedelem is elmosolyodott,
3659     4|                    is elmosolyodott, ahogy a gyönge teremtés kívánságát
3660     4|         meghallotta. Szelíden megsimogatta a gyerek kócos haját.~- Mi
3661     4|                   gyerek kócos haját.~- Mi a neved, fiacskám?~- Pap Illés.~-
3662     4|                    Bugyogója zsebébe dugna a labanc! - évõdött vele Bercsényi.~-
3663     4|               Bercsényi.~- Megeszem én azt a labancot! - pattant föl
3664     4|                   pattant föl piros képpel a gyerek, s még nevetnivalóbb
3665     4|               fejét. Egyik-másik kuruc már a szemét törölgette nevettében.~-
3666     4|                 volt nekem az apám is, míg a német le nem vágta. Én is
3667     4|                    katona leszek, megfizet a német az apám haláláért! -
3668     4|                haláláért! - akaratoskodott a fiú.~Rákóczi intett az egyik
3669     4|                hajdúnak.~- Akaszd le onnan a szögrõl azt a buzogányt,
3670     4|              Akaszd le onnan a szögrõl azt a buzogányt, meg bírja-e emelni
3671     4|           buzogányt, meg bírja-e emelni ez a gyerek? Látod, fiam, erõ
3672     4|                   Látod, fiam, erõ kell ám a kuruc katonának.~Papp Illés
3673     4|                    Illés két kézzel kapott a nehéz fegyver után, s az
3674     4|                    az úgy rántotta le mind a két karját, hogy a gyönge
3675     4|                    mind a két karját, hogy a gyönge dereka is beleroppant.
3676     4|                  sápadt lett az arca, mint a viasz. Elszégyellte magát,
3677     4|            megfordult, szó nélkül távozott a sátorból. Az õrt álló hajdúk
3678     4|                    kis kuruc, nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~
3679     4|                   amerre senki se járt. Ki a Maty-ér zúgó nádasai közé,
3680     4|                tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai világnak mennek
3681     4|                  Úgyse tud okosabbat tenni a pásztoruk se. Hanem azért
3682     4|                    hátha visszahívják azok a kényes kuruc leventék?~Messze
3683     4|                    Messze elmaradt mögötte a kuruc tábor. Csak egy-egy
3684     4|                egy-egy fegyver villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent
3685     4|              napsugárban, s föl-föllebbent a magasba. Rákóczi sátra fölött
3686     4|              magasba. Rákóczi sátra fölött a nagy selyemlobogó, mint
3687     4|               el-elintegette.~- Eridj csak a malacaidhoz, te gyönge kanászgyerek!
3688     4|              gyönge kanászgyerek! Erõ kell a kuruc katonának.~Kis szívét
3689     4|                 Kis szívét összeszorította a keserûség. Még jobban belevette
3690     4|                 Még jobban belevette magát a nádasba, kopott subáját
3691     4|                 kopott subáját leterítette a zsombékra, és fáradtan végighevert
3692     4|              jajgattak, sirályok sikongtak a feje fölött:~- Sír Illés!
3693     4|                    kismadarak! - sóhajtott a gyerek, s lefogta tüzelõ
3694     4|                   s lefogta tüzelõ szemét. A puha nádbugák lehajoltak
3695     4|               simogatták, míg el nem aludt a kis kanász. Álmában fényes
3696     4|              Álmában fényes kard villogott a kezében, kaszabolta vele
3697     4|                   kezében, kaszabolta vele a németet, elvette az ellenség
3698     4|             katonái, s úgy hurcolták körül a táborban nagy éljenzéssel:~-
3699     4|                    éljenzéssel:~- Dicsõség a kis kurucnak!~Sokáig tartott
3700     4|                kurucnak!~Sokáig tartott ez a szép álom. A hold aranycsónakja
3701     4|                    tartott ez a szép álom. A hold aranycsónakja úszkálgatott
3702     4|               valami beszélgetésre. Fölült a subáján, és elkezdett neszelni.~-
3703     4|               hallatszott valami mély hang a nád közül -, holnap ilyenkorra
3704     4|               ilyenkorra hírmondó se marad a kuruc király seregébõl.
3705     4|                 fejedelmestül együtt, mint a pozdorját.~Illésen végigfutott
3706     4|             pozdorját.~Illésen végigfutott a hideg. Azt hitte, rosszat
3707     4|              álmodik. Lassan elõrecsúszott a nád közt, s kitekintett
3708     4|                    nád közt, s kitekintett a tisztásra. Két katona beszélgetett
3709     4|                látta már, német tiszt volt a szegedi várból. A másik
3710     4|               tiszt volt a szegedi várból. A másik óriás termetû rác
3711     4|               érnek, kipihenik magukat itt a nádasokban, s mire az esthajnalcsillag
3712     4|                velünk egyszerre kirohantok a várból, s két tûz közé szorítjuk
3713     4|                   s két tûz közé szorítjuk a Rákóczi hadát.~- Itt a kezem,
3714     4|           szorítjuk a Rákóczi hadát.~- Itt a kezem, nem borjúláb! - parolázott
3715     4|                 nem borjúláb! - parolázott a német katona. - Én még ma
3716     4|                  ma éjszaka visszalopódzom a várba, s megviszem az örömhírt.
3717     4|                   zörgött volna valami itt a nád közt!~- Róka lesz az
3718     4|                 vagy borzfiók - legyintett a rác, hanem azért hosszú
3719     4|               kétszer-háromszor közé szúrt a sûrû nádnak. - Nini, talált
3720     4|                  nádnak. - Nini, talált is a kard valamit, mert piros
3721     4|                   valamit, mert piros lett a hegye! Na, ennek ugyan megadtam!~
3722     4|                  Na, ennek ugyan megadtam!~A kis kanászt éppen a szíve
3723     4|              megadtam!~A kis kanászt éppen a szíve fölött érte a szúrás,
3724     4|                  éppen a szíve fölött érte a szúrás, de annyira meg volt
3725     4|                  rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat. Kezét rászorította
3726     4|              fájdalmat. Kezét rászorította a sebre, úgy hallgatódzott.
3727     4|                   azt is messzirõl. Elment a két katona, s csak most
3728     4|                  most kezdett észhez jönni a gyerek.~- Háborúban se voltam,
3729     4|                fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé. Tágra nyitott
3730     4|                  közé. Tágra nyitott szeme a csillagos égre meredt, de
3731     4|                  csillagos égre meredt, de a lelke ott járt Rákóczi táborában.
3732     4|                táborában. Jaj, ha meglepik a fejedelmet, jaj, ha szétverik
3733     4|              fejedelmet, jaj, ha szétverik a kuruc tábort!~Valahogy talpra
3734     4|              Rákóczinak, meg kell mentenie a kurucokat.~Minden tíz lépésnél
3735     4|             megállt, hogy új erõre kapjon. A sebe tüzelt, a szája kiszáradt,
3736     4|               erõre kapjon. A sebe tüzelt, a szája kiszáradt, a feje
3737     4|                 tüzelt, a szája kiszáradt, a feje szédelgett. Fahegyben
3738     4|             szédelgett. Fahegyben járt már a nap, mire elért a kuruc
3739     4|                 járt már a nap, mire elért a kuruc táborhoz. Ott aztán
3740     4|                roskadt.~- Nini, visszajött a kis kuruc! - Kiáltott rá
3741     4|            labancot az éjszaka?~- Vigyetek a fejedelem elé - rebegte
3742     4|                    fejedelem elé - rebegte a gyerek, s a vitézek csak
3743     4|                  elé - rebegte a gyerek, s a vitézek csak akkor szörnyülködtek
3744     4|                    Ölbe kapták, úgy vitték a fejedelem sátrába. Fehér
3745     4|                    hogy elsusoghatta, amit a nádasban hallott.~- Uram,
3746     4|                utolsó szava, ezzel lefogta a szemét, és elaludt örökre.
3747     4|                 szemét, és elaludt örökre. A fejedelemnek könny szökött
3748     4|                 fejedelemnek könny szökött a szemébe, leoldotta a kardját,
3749     4|               szökött a szemébe, leoldotta a kardját, és a kis halott
3750     4|                    leoldotta a kardját, és a kis halott mellé fektette.~-
3751     4|                 Olyan pompával temették el a kis kurucot, amilyen katonát
3752     4|                   Koporsóját vállra kapták a síró kuruc vitézek, s amerre
3753     4|              vitézek, s amerre körülvitték a táborban, pörgött a dob,
3754     4|            körülvitték a táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a vitézek.~-
3755     4|             pörgött a dob, és tisztelegtek a vitézek.~- Dicsõség a kis
3756     4|         tisztelegtek a vitézek.~- Dicsõség a kis kurucnak!~Délben csakugyan
3757     4|                  csakugyan meg is érkeztek a becsei rácok, s megpihentek
3758     4|                becsei rácok, s megpihentek a Maty-ér nádrengetegeiben.
3759     4|                   se ébrednek ítéletnapig. A kurucok ott lepték õket,
3760     4|                   lepték õket, s elvesztek a labancok a magok vermében.
3761     4|                     s elvesztek a labancok a magok vermében. A zászlót,
3762     4|                 labancok a magok vermében. A zászlót, amit elvettek tõlük,
3763     4|                   maga Bercsényi terítette a kis kuruc sírdombjára. Kuruc
3764     4|                   alatta szépet bizonyosan a kis Pap Illés, szorongatván
3765     4|                 szorongatván hideg kezében a Rákóczi kardját.~ ~
3766     4|              Kengyela Rákóczi fejedelemnek a testõr hadnagya volt. A
3767     4|                    a testõr hadnagya volt. A haragos nevet azzal érdemelte
3768     4|              legjobb kedvében is úgy fújta a tüzet, mint a sárkány. Soha
3769     4|                    úgy fújta a tüzet, mint a sárkány. Soha senkiben kárt
3770     4|                   mindig le akarta harapni a fejét az egész világnak.~
3771     4|                    világnak.~Egyszer magát a fejedelmet is azzal ijesztgette,
3772     4|                  meg.~Úgy történt az, hogy a gorbói csatában kilõtték
3773     4|                    csatában kilõtték alóla a lovat. Hátrafordul, keresi
3774     4|                 lovat. Hátrafordul, keresi a vezeték lovat - hát nincs
3775     4|                 kuruc úr - hebegte ijedten a legénye. Tót deákból lett
3776     4|               nemigen ismerte még ki magát a hadi életben.~- No, én annak
3777     4|                    életben.~- No, én annak a lókötõnek leharapom a fejét! -
3778     4|                annak a lókötõnek leharapom a fejét! - csikorgatta a fogát
3779     4|           leharapom a fejét! - csikorgatta a fogát vitéz Kengyela. Egyelõre
3780     4|              tábortüzek mellett vigadoztak a kurucok. Haragos Kengyela
3781     4|                  felejtette már egy kicsit a dühét, mikor egyszerre csak
3782     4|                   elejbe toppan mosolyogva a fejedelem.~- No, Kengyela -
3783     4|                     azt mondja -, elhoztam a fejemet.~A hadnagy csak
3784     4|              mondja -, elhoztam a fejemet.~A hadnagy csak tátogott a
3785     4|                    A hadnagy csak tátogott a szájával, mint horgon a
3786     4|                    a szájával, mint horgon a potyka, de megszólalni nem
3787     4|                    Rákóczi. - Én vettem el a vezeték lovadat, ki is lõtték
3788     4|              lõtték alólam azt is. Hát itt a fejem, harapd le. Hadd látom,
3789     4|                 azzal nevetve meghajtotta. A hadnagy már akkor térdelt
3790     4|                  hadnagy már akkor térdelt a porban, s vasöklével a saját
3791     4|             térdelt a porban, s vasöklével a saját deres fejét veregette.~-
3792     4|                   Nono, hívem - csitította a fejedelem -, azért ne edd
3793     4|           fejedelem -, azért ne edd ám meg a magad fejét se. Szükségem
3794     4|               Szükségem van még nekem erre a te vén fejedre. Hanem tudod
3795     4|               Hanem tudod mit, igyunk erre a nagy ijedtségre.~Haragos
3796     4|                  elsápadt az örömtõl, mint a gyerek, hogy fakupáját a
3797     4|                   a gyerek, hogy fakupáját a fejedeleméhez koccinthatta.
3798     4|             koccinthatta. Le se tette, míg a fenekére nem látott. Akkorra
3799     4|              gyönyörû paripát vezetett elé a fejedelem két õrt álló legénye.~-
3800     4|                   Kengyela - veregette meg a vállát a fejedelem. - Olyan
3801     4|                     veregette meg a vállát a fejedelem. - Olyan kurucot
3802     4|                 kívánta. Morcos - mert ezt a nevet adta Haragos Kengyela
3803     4|                nevet adta Haragos Kengyela a paripájának - nemsokára
3804     4|                 nemsokára emberszámot tett a kuruc táborban. Rúgta, harapta
3805     4|                   táborban. Rúgta, harapta a csatában a labancot, ahol
3806     4|                  Rúgta, harapta a csatában a labancot, ahol érte. És
3807     4|                     És messzirõl megérezte a szagát, mint komondor a
3808     4|                    a szagát, mint komondor a farkasét.~Egy esztendõ múlva
3809     4|             annyira ki volt tanulva Morcos a hadi tudományokban, hogy
3810     4|           egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a paripáját állította
3811     4|                 hogy mikor õ volt a soros, a paripáját állította oda
3812     4|                   megesett, hogy meglépett a ló-strázsa az õrhelyérõl.
3813     4|               toporzékolt, utoljára kiadta a parancsot:~- Le kell lõni
3814     4|                  parancsot:~- Le kell lõni a bestiát! Szökevénynek ez
3815     4|                   bestiát! Szökevénynek ez a büntetése.~- Elõször meg
3816     4|              találni, hé! - csendesítették a cimborái.~- Mit?! - csapta
3817     4|                    Mit?! - csapta Kengyela a földhöz a sastollas süvegét. -
3818     4|                  csapta Kengyela a földhöz a sastollas süvegét. - Kuruc
3819     4|                   odaadom egy petákért azt a hûtlen párát, ha megkerül.~
3820     4|                 hûtlen párát, ha megkerül.~A peták nagyon kis pénz volt.
3821     4|             fogadásának hamar híre szaladt a táborban, s heten nyolc
3822     4|                  heten nyolc felé futottak a Morcost keresni. Tudták,
3823     4|                Tudták, hogy Kengyela állja a szavát, s olyan lóért senki
3824     4|                petákot.~Utoljára mégiscsak a gazdája találta meg a lovat.
3825     4|            mégiscsak a gazdája találta meg a lovat. Messzirõl meglátta
3826     4|         minduntalan visszafelé csavargatta a nyakát.~- Kit bolondít ez
3827     4|                     Odáig csalogatta, ahol a kuruc megbújt az árokban,
3828     4|            röhentett egyet, s vágtatott be a kuruc táborba, mint a nyíl.
3829     4|                   be a kuruc táborba, mint a nyíl. Tudta, hogy Kengyela
3830     4|             Kengyela most már majd elbánik a labanccal.~El is bánt, nyakánál
3831     4|               fogva húzta be az istenadtát a táborba. Ott nagy kacagással
3832     4|                   nagy kacagással fogadták a vitézek, csörgetve az erszényüket.~-
3833     4|                      No, Kengyela, állod-e a szavad?~A kuruc kezit-lábát
3834     4|                Kengyela, állod-e a szavad?~A kuruc kezit-lábát összekötötte
3835     4|                   kezit-lábát összekötötte a labancnak, felhajította
3836     4|                    labancnak, felhajította a Morcos hátára, és kantárjánál
3837     4|             kantárjánál fogva végigvezette a lovat a táborban, harsány
3838     4|                 fogva végigvezette a lovat a táborban, harsány hangon
3839     4|                    de csak annak, aki mind a kettõt megveszi!~Lett olyan
3840     4|                 hogy csak úgy döngött bele a tábor. Furfangos Kengyela
3841     4|                   így nevezték - befejezte a sétát, kiszabadította a
3842     4|                    a sétát, kiszabadította a labancot, és barátságosan
3843     4|                   barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel.~- Téged
3844     4|           barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel.~- Téged pedig
3845     4|                hadd legyen olyan labanc is a világon, aki ezer aranyat
3846     4|                    TÁMADI~Furfangos Támadi a legkedvesebb hadnagya volt
3847     4|          fejedelemnek. Tûz az esze, villám a karja. Nekiszilajodott oroszlán
3848     4|                   Nekiszilajodott oroszlán a csatában, pajkos tréfák
3849     4|             napokban. Szerette is mindenki a fejedelemtõl kezdve az utolsó
3850     4|                    kurucnak mind elsõ volt a Rákóczi népe.)~De nemcsak
3851     4|                  Rákóczi népe.)~De nemcsak a kurucok szerették Furfangos
3852     4|                   Furfangos Támadit, hanem a labancok is. Az újvári csatában
3853     4|           Bercsényi Miklóst juttatja nekik a hadiszerencse.~- Hát kelmed
3854     4|                hadiszerencse.~- Hát kelmed a híres tréfacsináló? - vette
3855     4|               szemügyre Heister generális, a labanc hadak fõvezére. -
3856     4|                  generális is megveregette a vállát, aki szintén nevezetes
3857     4|               idõben.~- Mi is szeretjük ám a tréfát - mondta mosolyogva. -
3858     4|                  Bánom is én - vont vállat a kuruc hadnagy. - Legalább
3859     4|               csakugyan nem is sokat búsul a társai után. Jól érezte
3860     4|                  Újvárban, egész nap aludt a medvebõrös kanapén, este
3861     4|                  este együtt poharazgatott a labanc tisztekkel, és úgy
3862     4|                hogy belefájdult az oldaluk a nevetésbe.~- Sohase eresztjük
3863     4|                   kegyelmedet - ölelgették a generálisok.~- De el sem
3864     4|                 hadnagya. - Jobb itt, mint a kuruc táborban. Ott, ha
3865     4|                   levelet mutatott Heister a hadnagynak.~- Haza kívánja
3866     4|                   Haza kívánja kegyelmedet a fejedelem. Harminc labanc
3867     4|                 üzenjek neki?~Támadi Gábor a szemébe húzta a kucsmáját,
3868     4|               Támadi Gábor a szemébe húzta a kucsmáját, hogy könnybe
3869     4|             könnybe borulását meg ne lássa a német. Mégis meglátta. Azt
3870     4|              magában.~„Fáj neki itt hagyni a jó helyet, a vidám cimborákat.”~
3871     4|                    itt hagyni a jó helyet, a vidám cimborákat.”~A hadnagy
3872     4|               helyet, a vidám cimborákat.”~A hadnagy pedig ennyit mondott:~-
3873     4|                  üzenje meg generális uram a fejedelem õnagyságának is.~
3874     4|                fogva nem is igen vigyáztak a labancok Támadira. Maguk
3875     4|             számították. Jöhetett-mehetett a várban szabadon. Ha a várkapu
3876     4|    Jöhetett-mehetett a várban szabadon. Ha a várkapu elõtt gyakorlatoztak
3877     4|               várkapu elõtt gyakorlatoztak a katonák a szabad mezõben,
3878     4|                   gyakorlatoztak a katonák a szabad mezõben, azok közé
3879     4|            generálissal, amikor nyargal be a kapun valami labanc vitéz,
3880     4|               gyönyörû pej lovat.~- Kié ez a fejedelmi állat? - állította
3881     4|           fejedelmi állat? - állította meg a generális.~- Doria uram
3882     4|                   õkegyelméé - tisztelgett a labanc. - Az imént vette
3883     4|                   imént vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~-
3884     4|                    el nem eresztette addig a labancot, míg le nem olvasott
3885     4|             uramnak köszöntésemmel együtt! A lovat pedig kössétek az
3886     4|                    kössétek az istállómba.~A lovat még el sem vezették,
3887     4|            Szavamra mondom, nem adom neked a lovat! - kiabálta haragosan.~-
3888     4|                    mondom, hogy enyim lesz a ló! - ütötte össze Heister
3889     4|                       ütötte össze Heister a sarkantyúját.~Többrõl többre
3890     4|                 igen jó pajtások voltak.~- A macska bánná a lovat - legyintett
3891     4|                   voltak.~- A macska bánná a lovat - legyintett Heister -,
3892     4|                   tanácstalanul, megszólal a kurucból lett labanc hadnagy:~-
3893     4|                 belõle!~- Halljuk, halljuk a furfangos Támadit! - kapott
3894     4|                furfangos Támadit! - kapott a szón a két vezér.~- Kegyelmed
3895     4|                   Támadit! - kapott a szón a két vezér.~- Kegyelmed azt
3896     4|              Heister õkegyelmének nem adja a lovat? - fordult Doriához
3897     4|                  lovat? - fordult Doriához a hadnagy.~- Azt mondtam.~-
3898     4|                       Kegyelmed nekem adja a lovat. Heister õkegyelme
3899     4|               Heister õkegyelme nekem adja a százegy aranyat...~- Értjük,
3900     4|                 furfangos kópé! - nevettek a generálisok.~- Annál jobb,
3901     4|                   kegyelmetek - mosolygott a bajusza alatt a hadnagy. -
3902     4|                 mosolygott a bajusza alatt a hadnagy. - Hát enyim a ló,
3903     4|               alatt a hadnagy. - Hát enyim a ló, generális uram?~- Igen,
3904     4|                  Doria, aki örült, hogy se a jó barátját nem kellett
3905     4|                 nem kellett megbántani, se a szavát megszegni.~- Hát
3906     4|                   enyém - pattant nyeregbe a kuruc. - Hát kegyelmed ád-e
3907     4|            erszényt. - Te pedig nekem adod a lovat, amit most kaptál
3908     4|                    nem teszek - akasztotta a kuruc a nyeregkápára az
3909     4|                teszek - akasztotta a kuruc a nyeregkápára az erszényt,
3910     4|                    azzal sarkantyúba kapta a lovat, s úgy elporzott vele,
3911     4|                  hogy meg se állt Kassáig. A két generális szájtátva
3912     4|                nevettek össze.~- Megmondta a kópé, hogy ingyen el nem
3913     4|                                            A HÉT CZÖTKÉNY~A diadalmas
3914     4|                             A HÉT CZÖTKÉNY~A diadalmas újvári csata után
3915     4|              állított be Rákóczi sátorába. A fejedelem éppen Bercsényi
3916     4|                öreg katonára, aki úgy állt a sátorajtóban, mint a cövek.~-
3917     4|                  állt a sátorajtóban, mint a cövek.~- Mi baj, vitéz Czötkény
3918     4|             Czötkény uram? Tán föltámadtak a labancok?~- Azok ugyan nem -
3919     4|                  nem - mosolygott Czötkény a bajusza alatt. - Legalább
3920     4|       tizenkettőnek ágyaztam meg - felelte a kuruc.~A fejedelem előrelépett,
3921     4|            ágyaztam meg - felelte a kuruc.~A fejedelem előrelépett, és
3922     4|                   és kegyesen megveregette a vállát az öregnek.~- Sok
3923     4|                     Magja se maradna akkor a labancnak.~Erre a kegyes
3924     4|                    akkor a labancnak.~Erre a kegyes fejedelmi szóra meghajtotta
3925     4|                  meghajtotta Czötkény uram a fejét, amennyire a vastag
3926     4|                    uram a fejét, amennyire a vastag nyaka engedte, s
3927     4|             engedte, s olyan sebesre vette a szót, mintha avval is ellenséget
3928     4|            kergetne:~- Biz én már kivágtam a labancból a részem ötödfél
3929     4|                   már kivágtam a labancból a részem ötödfél esztendő
3930     4|                   már most hazaszabadulni.~A fejedelem nagyot nézett.~-
3931     4|                  fejedelem - szégyenkezett a kuruc. - Hanem mikor hajnalban
3932     4|               hajnalban hunytam egy kicsit a ló hátán, akkor álmodtam.
3933     4|                    álmodtam. Otthon jártam a famíliámnál, a rongyos kastélyban.
3934     4|               Otthon jártam a famíliámnál, a rongyos kastélyban. Virágzottak
3935     4|                    kastélyban. Virágzottak a szilvafák, csengett a kolomp,
3936     4|          Virágzottak a szilvafák, csengett a kolomp, kis árváim a nyakamba
3937     4|              csengett a kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~
3938     4|                 nyakamba csimpeszkedtek...~A fejedelem bánatosan hallgatott,
3939     4|                hallgatott, de Bercsényinek a haragos nevetése közberecsegett:~-
3940     4|                    Czötkény csak tátogatta a száját, mint horgon a potyka.
3941     4|            tátogatta a száját, mint horgon a potyka. Kínjában nem tudott
3942     4|              Ötödfél esztendeje nem láttam a... a... a méheimet. Majd
3943     4|                 esztendeje nem láttam a... a... a méheimet. Majd rám
3944     4|            esztendeje nem láttam a... a... a méheimet. Majd rám sem ösmernek
3945     4|                    mérgeskedett Bercsényi, a fejedelem pedig csak annyit
3946     4|                    válasszon magának egyet a paripáimból.~Dehogy választott
3947     4|               gyalogszerrel kisurranhatott a táborból. Úgyis visszahúzta
3948     4|                táborból. Úgyis visszahúzta a szíve, és meg kellett fordulni
3949     4|                 lépésnél. Igaz, hogy abban a nyomban visszakapta a fejét,
3950     4|                abban a nyomban visszakapta a fejét, mert a tábori lobogók
3951     4|                  visszakapta a fejét, mert a tábori lobogók csúfondárosan
3952     4|                     Hahaha, hehehe! Várják a méhek, a méhek!~Mikor úgy
3953     4|                    hehehe! Várják a méhek, a méhek!~Mikor úgy elmaradt
3954     4|                 Mikor úgy elmaradt mögötte a tábor, hogy már nem is látszott,
3955     4|                   egészen megkönnyebbedett a szíve. Nini, hiszen a fejedelem
3956     4|     megkönnyebbedett a szíve. Nini, hiszen a fejedelem majd csak megél
3957     4|           vigasztalta magát -, de mi lenne a kis Czötkényekbõl az öreg
3958     4|                  ezelõtt apa nélkül maradt a hat anyátlan kis árva. Ugyan
3959     4|                 Ugyan megvannak-e még mind a hatan? Vigyázott-e rájuk
3960     4|                 rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten? Bizonyosan jobban
3961     4|                 Lám, lám: az aprajának már a nevét se tudja...~Bizony
3962     4|                 éjszakai pihenõre lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei
3963     4|                 azért vette le az iszákját a hátáról, hogy ennivalót
3964     4|                     hanem csak azért, hogy a feje alá tegye vánkosnak.
3965     4|                 álmában minden porontyának a neve: János, Máté, Simon,
3966     4|                 ölébe, s ugyan megrángatta a bajusza lobogóját...~- Hohó,
3967     4|            Czötkény apó, s ahogy felnyitja a szemét, hát csakugyan rángatja
3968     4|                  nehezen nyitja föl kelmed a szemét! - zsörtölõdött a
3969     4|                   a szemét! - zsörtölõdött a kisgyerek.~Czötkény fél
3970     4|              hunyorgó szemmel nézett körül a reggeli napfényben. Hat
3971     4|                   álmodik, s vissza akarta a fejét ereszteni az iszákra.~-
3972     4|                  kiáltott rá csengõ hangon a legnagyobb fiú, deli tartású,
3973     4|                 mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb útja Rákóczi
3974     4|                Kujucsoknak! - bizonyította a pöttöm kis legény is, rettentõ
3975     4|                   kellett ülni Czötkénynek a földre, hogy jobban nevethessen.~-
3976     4|                   lelkeim, nem ott árulják a nádmézet, ha azt akartok
3977     4|                      Nemes Czötkény Bálint a becsületes neve. Rákóczi
3978     4|               kelmed - pattogtatta büszkén a gyerek levente.~Öreg Czötkénynek
3979     4|                  levente.~Öreg Czötkénynek a lelke is nevetett örömében,
3980     4|                  azért csak lepisszentette a száját.~- Hiszen ismerni
3981     4|                 tudod, hé?! - csattant fel a gyerek szikrázó szemmel.~-
3982     4|              voltam, de most már elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben
3983     4|                 Éppen átszökõfélben vagyok a labancokhoz, s azt mondom
3984     4|              harsogta lángba borult képpel a fiú.~S mire az öreg Czötkény
3985     4|               akkorra úgy össze volt kötve a két karja fahánccsal meg
3986     4|                   két karja fahánccsal meg a saját tarisznyája szíjával,
3987     4|                    hej - dörmögte boldogan a fogoly -, csak már a süvegemet
3988     4|              boldogan a fogoly -, csak már a süvegemet jobban a szememre
3989     4|                csak már a süvegemet jobban a szememre húztam volna, hogy
3990     4|                esett meg, hogy az édesapát a saját fiai fogoly gyanánt
3991     4|                   Gergelykének szólalt meg a szíve, mert odasúgott neki:~-
3992     4|                    neki:~- Szojit-e nagyon a kötés, bácsi? Lám, így jár
3993     4|                bácsi? Lám, így jár az, aki a kujucsokat bántja!~Napáldozat
3994     4|                 Napáldozat táján értek be. A fejedelem éppen ott nyargalászott
3995     4|                 nyargalászott Bercsényivel a vár tövében, s csodálkozva
3996     4|                  kiáltotta el magát, mikor a furcsa csapatot meglátta:~-
3997     4|                   Czötkény-e ez, vagy csak a hazajáró lelke?~A hat kis
3998     4|                vagy csak a hazajáró lelke?~A hat kis Czötkény szájatátva
3999     4|                 Czötkény szájatátva nézett a hetedikre, ez meg szétfeszítette
4000     4|                szétfeszítette izmos karján a kötést, s térdre borult