Rész

4001     4|                    kötést, s térdre borult a fejedelem elõtt:~- Én vagyok,
4002     4|                hetedmagammal. Visszahoztak a méheim.~- De úgy látom,
4003     4|                   kuruc gúnyába öltözködni a hét Czötkénynek.~ ~
4004     4|                                            A MAJTÉNYI PATAK~Szatmár vármegyének
4005     4|                  PATAK~Szatmár vármegyének a legkisebb falvai közül való
4006     4|                  sincs ennél híresebb. Nem a boráról, nem a búzájáról,
4007     4|               híresebb. Nem a boráról, nem a búzájáról, nem is a lakóiról,
4008     4|                    nem a búzájáról, nem is a lakóiról, akik szegény emberek.
4009     4|                 szegény emberek. Onnan van a híre-neve ennek a kis falunak,
4010     4|                Onnan van a híre-neve ennek a kis falunak, hogy itt temették
4011     4|                    esztendõvel ezelõtt azt a magyar szabadságot, akit
4012     4|             fejedelmünk eresztett szárnyra a Beszkidek bércei közül az
4013     4|                   1702. esztendõ tavaszán.~A szabadság madara kilenc
4014     4|                hanem aztán hullani kezdett a szárnya. Rákóczi fejedelem
4015     4|                Rákóczi fejedelem katonáit, a nyalka kurucokat elhagyta
4016     4|                  nyalka kurucokat elhagyta a szerencse. A császár emberei,
4017     4|            kurucokat elhagyta a szerencse. A császár emberei, a labancok,
4018     4|              szerencse. A császár emberei, a labancok, akiknek olyan
4019     4|                   megszabdosták az irháját a mieink, idegen segítséget
4020     4|             segítséget kaptak, s elnyomták a szegény kurucokat. Rákóczi
4021     4|      Lengyelországba szövetségest keresni. A lengyel is éppen olyan vitéz
4022     4|                    vitéz nemzet volt, mint a magyar, meg éppen olyan
4023     4|                  nagy bajában megsegítette a magyar, most rajta volt
4024     4|                    magyar, most rajta volt a sor, hogy megszolgálja a
4025     4|                   a sor, hogy megszolgálja a segítséget.~Hiszen nem ment
4026     4|                     Hiszen nem ment még le a kurucok csillaga, ha sápadozott
4027     4|          Tizenkétezer jó katonája volt még a fejedelemnek, azokat Károlyi
4028     4|                várják meg, míg õ visszatér a lengyel segedelemmel, majd
4029     4|                segedelemmel, majd elbánnak a némettel.~A császári hadak
4030     4|                  majd elbánnak a némettel.~A császári hadak fõvezérét
4031     4|              Jánosnak hívták. Ez is tudott a karddal bánni, de az ügyes,
4032     4|                    egyre-másra küldözgette a leveleket a kuruc vezérnek,
4033     4|                    küldözgette a leveleket a kuruc vezérnek, Károlyi
4034     4|                    Károlyi Sándor. Csak ez a szegény Magyarország adja
4035     4|                ennek az árát. Elárad rajta a nyomorúság, szegénység,
4036     4|           nyomorúság, szegénység, döghalál a sok háború miatt. Kegyes,
4037     4|               miatt. Kegyes, jó urunk lesz a császár, ha még egyszer
4038     4|                     hogy mint vette meg ez a beszéd a szívét Rákóczi
4039     4|                 mint vette meg ez a beszéd a szívét Rákóczi fejedelem
4040     4|              városába, hogy megegyesüljünk a békesség felül - ezt üzente
4041     4|                 Meg is egyesültek, aláírta a békességlevelet a császár
4042     4|                  aláírta a békességlevelet a császár vezére is, a fejedelem
4043     4|       békességlevelet a császár vezére is, a fejedelem úré is. Vége a
4044     4|                   a fejedelem úré is. Vége a háborúnak, mehet, ki merre
4045     4|                rántani, annak véteti fejét a császár.~Míg az urak ilyen
4046     4|               csináltak egymás közt, addig a kuruc vitézek a majtényi
4047     4|                közt, addig a kuruc vitézek a majtényi síkon táboroztak,
4048     4|                  felé: hozza-e már Rákóczi a lengyel hadat? Csak még
4049     4|                Csak még egyszer hazajöjjön a fejedelem! Lesz még drága
4050     4|            fejedelem! Lesz még drága dolga a labancnak. Harsogott a kürt,
4051     4|               dolga a labancnak. Harsogott a kürt, búgott a tárogató
4052     4|                   Harsogott a kürt, búgott a tárogató és csengett az
4053     4|               tárogató és csengett az ének a kuruc táborban:~Majd reánk
4054     4|                  Majd reánk derül még újra a szabadság,~Rákóczi kardjával
4055     4|                 Rákóczi kardjával gyõz még a kurucság,~aranyos zászlóját
4056     4|                 szép Magyarország!~Majd az a búbánatos ének zengett végig
4057     4|               búbánatos ének zengett végig a majtényi síkon:~Haj, Rákóczi,
4058     4|                 nagy barátsággal, mögöttük a labancok muzsikaszóval.
4059     4|                 mindjárt kihirdették, hogy a kegyelmes császár kegyelmet
4060     4|                    császár kegyelmet adott a magyaroknak. Mehetsz, kuruc,
4061     4|                  van még hazád! Csak éppen a zászlóidat szedeti el a
4062     4|                    a zászlóidat szedeti el a kegyelmes császár.~Micsoda,
4063     4|                kegyelmes császár.~Micsoda, a Rákóczi zászlóit? Azokat
4064     4|                   Rákóczi zászlóit? Azokat a dicsõséges lobogókat, amelyeken
4065     4|           amelyeken selyemmel van kivarrva a szent ige: a szabadságért?
4066     4|                  van kivarrva a szent ige: a szabadságért? Amelyet kilenc
4067     4|                 kilenc esztendõ óta ringat a szegény magyarok nehéz sóhajtása,
4068     4|              reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság friss szele? Mit,
4069     4|                   friss szele? Mit, ezeket a gyõzelmes csatákban megtépett
4070     4|                lobogókat szedje most el az a német, aki annyiszor megszaladt
4071     4|                  csapatról csapatra jártak a dragonyosok, s elszedték
4072     4|                   dragonyosok, s elszedték a szent lobogókat. Selyemvásznuk
4073     4|                   bágyadtan lebegett, mint a sasmadár szárnya, amit szétzúzott
4074     4|                   szárnya, amit szétzúzott a golyó. Nagy halomba rakták
4075     4|                    tettek alájuk. Ropogott a máglya, mintha jajgatna,
4076     4|               vetett, hogy el nem olthatta a kurucok hulló könnye.~Melegük
4077     4|                 hulló könnye.~Melegük lett a vezér uraknak a tûznél,
4078     4|               Melegük lett a vezér uraknak a tûznél, amúgy is kegyetlenül
4079     4|                   is kegyetlenül odatûzött a nyári nap, megszomjaztak.
4080     4|                     megszomjaztak. Messze, a tábor mögött voltak a boros
4081     4|              Messze, a tábor mögött voltak a boros szekerek, de elõttük
4082     4|                    középen hasította ketté a majtényi síkot a kis patak,
4083     4|           hasította ketté a majtényi síkot a kis patak, halk csobogással
4084     4|                   csobogással folydogálván a kanyargó Kraszna vizébe.~
4085     4|                    egy talpas ezüstpoharat a patakba. Mind a két vezér
4086     4|               ezüstpoharat a patakba. Mind a két vezér nagyot ivott a
4087     4|                   a két vezér nagyot ivott a kis patakvízbõl.~Hogy minek
4088     4|         patakvízbõl.~Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát, azt már
4089     4|                   már senki se tudja. Mert a majtényi patak abban a percben
4090     4|                Mert a majtényi patak abban a percben elapadt, ahogy a
4091     4|                   a percben elapadt, ahogy a billikom másodszor merült
4092     4|                    maradásom.~Ha valamikor a majtényi síkon vinne keresztül
4093     4|                  utatok, úgy járjatok azon a porcfüves legelõn, mintha
4094     4|              járnátok. És nézzétek meg azt a homokos árkot, mely hosszú
4095     4|                    szalag gyanánt kanyarog a zöld mezõben: azt mondja
4096     4|                   zöld mezõben: azt mondja a nép, hogy ez annak a pataknak
4097     4|                mondja a nép, hogy ez annak a pataknak a medre, mely szégyenletében
4098     4|                   hogy ez annak a pataknak a medre, mely szégyenletében
4099     4|                           MULADI TÁROGATÓK~A muladi halászok ma is híresek
4100     4|              muladi halászok ma is híresek a dalos kedvükrõl, a muzsikás
4101     4|                 híresek a dalos kedvükrõl, a muzsikás lelkükrõl. Szép
4102     4|                    Szép holdas estéken még a hálót is citeraszó mellett
4103     4|                vetik meg. Azért is szoktak a muladi emberrel a Tisza
4104     4|                  szoktak a muladi emberrel a Tisza mentén így tréfálkozni:~-
4105     4|                  ti muzsikaszóval fogjátok a halat!~A muladi ember nem
4106     4|            muzsikaszóval fogjátok a halat!~A muladi ember nem haragszik
4107     4|              kérdéssel felel rá:~- Bizony, a régi muladi halászok különb
4108     4|               voltak. Azok labancot fogtak a muzsikájuk szavával.~Ennek
4109     4|                    pedig fele se tréfa ám. A kuruc világban a muladi
4110     4|                 tréfa ám. A kuruc világban a muladi halászok voltak a
4111     4|                   a muladi halászok voltak a Rákóczi tárogatósai. Sokan
4112     4|                   század kitelt belõlük, s a fejedelem mellõl soha el
4113     4|                soha el nem maradtak.~- Még a mennyországba is elviszem
4114     4|         mennyországba is elviszem magammal a muladiakat - mondogatta
4115     4|           muladiakat - mondogatta tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként
4116     4|              fejedelem, mikor éjszakánként a tárogatók szava telesírta,
4117     4|                    telesírta, teleujjongta a tábortüzektõl pirosló mezõket. -
4118     4|                   meg tõlük az angyalok is a szép magyar muzsikát!~Hiszen
4119     4|                    magyar muzsikát!~Hiszen a mennyországba el is vitte
4120     4|       mennyországba el is vitte volna õket a fejedelem, hanem a számkivetésbe
4121     4|                    õket a fejedelem, hanem a számkivetésbe nem vitte
4122     4|               Mikor bujdosásra adta magát, a magyar határról visszaküldte
4123     4|               magyar határról visszaküldte a muladi tárogatósokat.~-
4124     4|           tárogatósokat.~- Menjetek vissza a falutokba, fiaim. Tárogatótok
4125     4|                   szavára szüksége van még a magyar népnek. Tenger bánatát
4126     4|                tüzét mi lobogtassa, ha nem a tárogató?~Hadi tárogatók
4127     4|               akkor utoljára verték vissza a Kárpátok bércei. Valahol
4128     4|                   Kárpátok bércei. Valahol a trencséni csatatéren hirtelen
4129     4|               csatatéren hirtelen fölkapta a fejét egy-egy haldokló kuruc
4130     4|                aztán csak visszahanyatlott a vérharmatos gyepre.~- Álom
4131     4|                       sóhajtotta ki lelkét a fejedelem után, akinek piros
4132     4|                   már akkor hóval lepte be a tél, hóval lepte be a tél,
4133     4|                   be a tél, hóval lepte be a tél, odaát a lengyel földjén.~
4134     4|                hóval lepte be a tél, odaát a lengyel földjén.~Odafönt
4135     4|              földjén.~Odafönt elhallgattak a tárogatók, de megszólaltak
4136     4|                 tárogatók, de megszólaltak a tiszai füzesekben. Oda vette
4137     4|             füzesekben. Oda vette be magát a muladi tárogatós század,
4138     4|                    hordta tele az Alföldet a szél a csodálatos muzsikával.~
4139     4|                    tele az Alföldet a szél a csodálatos muzsikával.~Hét
4140     4|                   szünet nélkül csattogtak a harci pacsirták, mikor egy
4141     4|                    pecsétes levelet hozott a muladi bírónak.~- Tûzre
4142     4|                    muladi bírónak.~- Tûzre a tárogatóval!~Ez a szigorú
4143     4|                    Tûzre a tárogatóval!~Ez a szigorú parancs volt beleírva
4144     4|              szigorú parancs volt beleírva a levélbe. Tudta a német,
4145     4|                  beleírva a levélbe. Tudta a német, hogy annak a szavára
4146     4|                  Tudta a német, hogy annak a szavára fölriad álmából
4147     4|                    szavára fölriad álmából a magyar szabadság. Attól
4148     4|             szabadság. Attól félt, tán még a holtak is megélednek tõle.
4149     4|                    tûzre minden tárogatót.~A muladi halászokat azonban
4150     4|                     Eb ura fakó! - mondták a bírónak, mikor hírül vitte
4151     4|                    mikor hírül vitte nekik a parancsot, és még elkeseredettebben
4152     4|           elkeseredettebben sikoltoztatták a tárogatót, hogy csak úgy
4153     4|                   csak úgy reszketett bele a határ.~Kétségbeesetten kapkodott
4154     4|      Kétségbeesetten kapkodott fûhöz-fához a muladi bíró. Utoljára eszébe
4155     4|                  jutott neki Árkai Lõrinc, a muladi földesúr. Az is a
4156     4|                   a muladi földesúr. Az is a fejedelem embere volt szívvel-lélekkel.
4157     4|                  Ki is bujdosott vele mind a kettõ, s azóta az öreg úr
4158     4|                  megbújt kastélyában, mint a megvénhedt oroszlán. Az
4159     4|            nyitotta ki, hogy jobban hallja a tárogatószót.~- Uram - lihegte
4160     4|                 száz jó magyar életet! Jön a labanc, halálra küldi, akinél
4161     4|               fejét, s karjára támaszkodva a bírónak, leballagott a tárogatósok
4162     4|         támaszkodva a bírónak, leballagott a tárogatósok közé.~Azok egyszerre
4163     4|                  egyszerre elhallgattak, s a tárogatót hónuk alá szorítva,
4164     4|             dacosan néztek az öreg úrra.~- A tárogatót nem adjuk oda -
4165     4|             mondták mogorván. - Azt mondta a fejedelem, szüksége lesz
4166     4|                     szüksége lesz még erre a magyar népnek.~- Úgy legyen,
4167     4|                népnek.~- Úgy legyen, amint a fejedelem mondta - emelte
4168     4|              fejedelem mondta - emelte meg a süvegét Árkai. - Én a tárogatókat
4169     4|                  meg a süvegét Árkai. - Én a tárogatókat el nem veszem.
4170     4|                   nem veszem. Majd elveszi a német. A tárogatót is, az
4171     4|              veszem. Majd elveszi a német. A tárogatót is, az életeteket
4172     4|                    Hogy számoltok akkor be a fejedelemnek?~Az emberek
4173     4|                Árkai pedig halkabbra vette a szót:~- Jobbat tudok én
4174     4|                  én annál. El kell rejteni a tárogatókat.~- Nincs olyan
4175     4|                     Nincs olyan hely, ahol a német föl ne kutatná. Földbõl
4176     4|                     Tudok én helyet, ahova a német el nem juthat - suttogta
4177     4|                   Lõrinc úr. - Oldjátok el a legnagyobb halászhajót,
4178     4|               halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~A halászok
4179     4|                hordjátok rá a tárogatókat.~A halászok szót fogadtak.
4180     4|                    halászok szót fogadtak. A füzekhez kötött hajók közül
4181     4|              kötött hajók közül eloldozták a legnagyobbat, és rakásra
4182     4|                    és rakásra rakták benne a tárogatókat.~- Evezzünk
4183     4|                 tárogatókat.~- Evezzünk be a Tisza közepére - lépett
4184     4|                    közepére - lépett Árkai a hajóba. - Aki fölfér, jöjjön
4185     4|                   betódultak, és kieveztek a mély vízre. Akkor Árkai
4186     4|               tárogatót, és belecsúsztatta a vízbe.~- No, itt meg nem
4187     4|                    No, itt meg nem találja a német, bár utána menne! -
4188     4|                       kapott utána riadtan a tárogató gazdája.~- Várj,
4189     4|                  fiam, majd jelt csinálunk a hajóra azon a helyen, ahol
4190     4|                    csinálunk a hajóra azon a helyen, ahol leeresztettük -
4191     4|           leeresztettük - mosolygott Arkai a bozontos bajusza alatt,
4192     4|                alatt, s bevágta egy kicsit a kardjával a hajó peremét. -
4193     4|             bevágta egy kicsit a kardjával a hajó peremét. - A vágás
4194     4|                kardjával a hajó peremét. - A vágás irányába aztán majd
4195     4|                 kihalászhatod.~Aztán fogta a másodikat, azt is leeresztette,
4196     4|              csinált egy vágást. Mire mind a száz tárogatót leeresztette,
4197     4|               összevissza volt faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek
4198     4|             faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek tarkára faragja a
4199     4|                   a gyerek tarkára faragja a nyárfavesszõt.~- No, most
4200     4|        nyárfavesszõt.~- No, most már jöhet a német - eveztetett vissza
4201     4|                eveztetett vissza Lõrinc úr a partra.~Egy-két nap múlva
4202     4|                  nap múlva meg is érkeztek a labancok tárogatót égetni.
4203     4|      megcsáklyáztak, de nyomát se találták a veszedelmes hangszernek.
4204     4|             elhúzódtak, mindjárt meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett
4205     4|             meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett hajót, és nekifogtak
4206     4|           megjegyzett hajót, és nekifogtak a Tiszán a tárogatóhalászásnak.
4207     4|                     és nekifogtak a Tiszán a tárogatóhalászásnak. Napestig
4208     4|      tárogatóhalászásnak. Napestig hányták a kotróhálót, halat fogtak
4209     4|                      nézegette egyik-másik a faragásokat.~- Az ám, de
4210     4|               faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót kellett volna megjegyezni,
4211     4|                   volna megjegyezni, hanem a vizet - kaptak észbe a többiek
4212     4|               hanem a vizet - kaptak észbe a többiek nagy felzúdulással. -
4213     4|                ladikon, és lecsillapította a fejedelem tárogatósait.~-
4214     4|                  fiúk, csak megmentettelek a hazának. A harcok ideje
4215     4|                  megmentettelek a hazának. A harcok ideje letelt, most
4216     4|                  sose szólalnak meg többet a tárogatók? - kérdezték elszomorodva
4217     4|                     kérdezték elszomorodva a muladiak. - Hiszen a fejedelem
4218     4|          elszomorodva a muladiak. - Hiszen a fejedelem azzal biztatott
4219     4|                  biztatott bennünket.~- Ha a fejedelem mondta, úgy is
4220     4|                 úgy is lesz - csillant föl a szeme Lõrinc úrnak.~S csakugyan
4221     4|                   S csakugyan úgy is lett. A muladiak azt mondják, azóta
4222     4|        megszólaltak már csöndes éjszakákon a tárogatók a Tisza fenekén.
4223     4|             csöndes éjszakákon a tárogatók a Tisza fenekén. Keserves
4224     4|                  Keserves búgás szakad föl a vízbõl, ha baj éri a magyart,
4225     4|                   föl a vízbõl, ha baj éri a magyart, csendes hálaadás
4226     5|                                            A VÁROS LÚDJA~Mikor ez történt,
4227     5|                    Mikor ez történt, akkor a Tisza sokkal nagyobb volt,
4228     5|                   nagyobb volt, mint most, a városunk meg kisebb. Ennélfogva
4229     5|                   kisebb. Ennélfogva mikor a nagy Tisza egyszer tengernek
4230     5|           erőlködésbe került neki elnyelni a kis Szegedet.~De olyan tökéletesen
4231     5|                  oktalan állat beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük
4232     5|               vízbe, és nem maradt egyebük a szegedieknek egyetlen lúdjuknál.
4233     5|                    hivatalos személy volt: a város lúdja, s mint ilyen,
4234     5|                 város lúdja, s mint ilyen, a városgazda hatáskörébe tartozott.
4235     5|                    héten egy szárnyatollat a város nótáriusának, mint
4236     5|                  Hogy félreértés ne legyen a dologból: nem írásra utalták
4237     5|            dologból: nem írásra utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.)~
4238     5|              tollat, hanem pipapucolásra.)~A szegedi veszedelem hírét
4239     5|                  hírét meghallotta Bécsben a királyasszony is, a Mária
4240     5|                Bécsben a királyasszony is, a Mária Terézia. (Legyen annyi
4241     5|                     Legyen annyi lojalitás a filológusokban, hogy ne
4242     5|                 hogy ne sajnálják tőle azt a kis névelőt, ha már az őseink
4243     5|                    az, hanem fogalom, akár a Holofernes király vagy a
4244     5|                   a Holofernes király vagy a Ferenc Jóska. Az is csak
4245     5|                  is csak névelővel járatos a szegény ember történelmi
4246     5|           nagyszívű asszonyszemély volt ez a Mária Terézia, hogy sebten
4247     5|                 vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott szívű szegedieknek.
4248     5|                   aranyat is tegyetek bele a jó szók mellé, mert másképp
4249     5|              csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~Szót fogadott
4250     5|                 kutyaháziak.~Szót fogadott a deák, hogyne fogadott volna
4251     5|             fogadott volna szót, nagy volt a rend a Mária Terézia háza
4252     5|               volna szót, nagy volt a rend a Mária Terézia háza táján.
4253     5|                Terézia háza táján. Megírta a deák a levelet, beleírta
4254     5|                 háza táján. Megírta a deák a levelet, beleírta a száz
4255     5|                   deák a levelet, beleírta a száz aranyat is, aztán bekocogott
4256     5|               aranyat is, aztán bekocogott a kamaráshoz.~- Huszonöt aranyat
4257     5|                     Huszonöt aranyat kapok a szép levélért, hetvenötöt
4258     5|                 hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.~Kapja a levelet
4259     5|                  kelmed a kopertába.~Kapja a levelet a kamarás, viszi
4260     5|                 kopertába.~Kapja a levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz.~-
4261     5|                   levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz.~- Huszonöt
4262     5|            kincstartóhoz.~- Huszonöt arany a fáradságomért, ötvenet helyezzen
4263     5|                   ötvenet helyezzen kelmed a levélbe.~A kincstartó nem
4264     5|                helyezzen kelmed a levélbe.~A kincstartó nem szólt semmit,
4265     5|               szólt semmit, hanem beletett a levélbe huszonöt aranyat,
4266     5|                 tudta, mi az illendõség, s a huszonöt aranyból nem vett
4267     5|                  nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta
4268     5|                becsületesen átszolgáltatta a futárnak. Mivel azonban
4269     5|                  közelebb volt, mint most, a királyasszony levelének
4270     5|            szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút porába potyogott
4271     5|               porába potyogott bele, hanem a futár tarsolyába.~Abban
4272     5|                most, s ezek közé tartozott a futár is. Szégyellte volna
4273     5|            Szégyellte volna üresen adni át a levelet a víz-vette civitásnak,
4274     5|                   üresen adni át a levelet a víz-vette civitásnak, hát
4275     5|                  azon is csakúgy rajta van a királyasszony gömbölyû képe,
4276     5|            mégiscsak elképedtek egy kicsit a szegediek, mikor az öregbírójuk,
4277     5|                Miller Sebestyén felolvasta a királyasszony levelét, s
4278     5|                   s hiába ürgette-forgatta a kopertát.~- Hát a száz arany,
4279     5|         ürgette-forgatta a kopertát.~- Hát a száz arany, földi? - kérdezte
4280     5|                   arany, földi? - kérdezte a futárt.~- Micsoda száz arany?~-
4281     5|                  Micsoda száz arany?~- Aki a levélben bele van írva.~-
4282     5|                      Jaj, atyámfiai, ilyen a természete a királyok ajándékának!
4283     5|              atyámfiai, ilyen a természete a királyok ajándékának! Elindul
4284     5|               réznek - nyargalt el nevetve a becsületes futár.~A szegedieknek
4285     5|                nevetve a becsületes futár.~A szegedieknek ugyan nem volt
4286     5|              becsületbõl úgy megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak
4287     5|                 hogy csak úgy zengett bele a kommunitás háza.~- De hát
4288     5|                     emberek - csóválta meg a fejét Miller Sebestyén -,
4289     5|            hallatszik föl Bécsbe. Márpedig a királyasszony nagy jóakaratját
4290     5|                    se ajánlkozott követnek a felség színe elé. (Ez a
4291     5|                    a felség színe elé. (Ez a leghihetetlenebb az egész
4292     5|                   hol találkozik most ezen a szegény Szegeden, mikor
4293     5|             Szegeden, mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára a kisbíró
4294     5|             mindent elvitt a víz?~Utoljára a kisbíró ajánlotta fel magát
4295     5|                kisbíró ajánlotta fel magát a „közért”, ahogy most mondanánk.
4296     5|                   érezte volna magát, mint a többi, hanem mert a hivatalos
4297     5|                   mint a többi, hanem mert a hivatalos emberek közül
4298     5|                    volt legjobban felvágva a nyelve. (Ami érthetõ is,
4299     5|                tisztje volt rendet tartani a piacon a halasasszonyok
4300     5|                    rendet tartani a piacon a halasasszonyok közt.) Mindazáltal
4301     5|          halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus egy kicsit
4302     5|               kicsit aggódva eresztette el a követet a ludacskával, de
4303     5|                    eresztette el a követet a ludacskával, de az nagyon
4304     5|                  az nagyon kötötte az ebet a karóhoz:~- Nem köll engöm
4305     5|                nagy jó uraim! Nem öszi meg a lúd Szépenlépõ Hevér Mátyást. (
4306     5|                    Hevér Mátyást. (Ez volt a neve a kisbírónak, akit
4307     5|                   Mátyást. (Ez volt a neve a kisbírónak, akit már a neve
4308     5|                neve a kisbírónak, akit már a neve is kvalifikált a diplomata
4309     5|                  már a neve is kvalifikált a diplomata pályára. A szépen
4310     5|           kvalifikált a diplomata pályára. A szépen lépésen már azóta
4311     5|                 nem is volt semmi baj, míg a tarisznyában tartotta. Ha
4312     5|                  tarisznyában tartotta. Ha a ludacska megállt legelészni,
4313     5|               ludacska megállt legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni.
4314     5|               kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni kezdett,
4315     5|                  tarisznya apadni kezdett, a kisbírónak is meglappadt
4316     5|                   kisbírónak is meglappadt a jókedve. Megrezzentette
4317     5|                    jókedve. Megrezzentette a legelõ jószágot:~- Nem jó
4318     5|                 érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt. Jobb lösz az, ha
4319     5|                  Jobb lösz az, ha én tégöd a hónom alá vöszlek.~A ludacska
4320     5|                 tégöd a hónom alá vöszlek.~A ludacska ebbe is belenyugodott,
4321     5|               találta egy kicsit szorítani a nyakát.~- Csönd, ludacska -
4322     5|                Terézia õfölséginek!~S mire a nap tüzet rakott az alkonyati
4323     5|               alkonyati felhõkben, akkorra a szegedi kisbíró is tüzet
4324     5|                   erdõszélben. Persze mire a ludacska pirosra sült, akkorra
4325     5|                   megette az egyik combját a város madarának.~- Ejnye,
4326     5|                lekanyarította fölöstökömre a másik combját is.~Az lett
4327     5|                   mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja maradt meg
4328     5|                    mellecsontja maradt meg a ludacskának, az is szép
4329     5|                    szép fehérre kapargatva a halbicskával.~- Mi legyen
4330     5|                   ez, jóember? - kapta föl a fejét haragosan Mária Terézia,
4331     5|             haragosan Mária Terézia, mikor a követ alázatosan átnyújtotta
4332     5|                neki Szeged ajándékát.~- Ez a város lúdja - hajlongott
4333     5|                    De hát ez nem lúd, csak a csontja.~- Lúdnak indult
4334     5|                    ha csontnak érkezött is a tötthelyre.~- Furcsa természete
4335     5|                      Furcsa természete van a szegedi lúdnak - mosolyodott
4336     5|                    lúdnak - mosolyodott el a koronás szépasszony.~- Akár
4337     5|                koronás szépasszony.~- Akár a fölséged aranyának - kacsintott
4338     5|              aranyának - kacsintott vissza a nagyeszû Mátyás. - Az is
4339     5|                 Terézia, hogy belecsendült a füle az egész udvarnak,
4340     5|                    udvarnak, az íródeáktól a futárig. S azt is mondják,
4341     5|                 futárig. S azt is mondják, a kisbíró tele tarisznya arannyal
4342     5|                   mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó Dancs
4343     5|                   Kevély Kereki történetét a nagyapámtól hallottam. Õ
4344     5|              nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb ember a szentmártoni
4345     5|                   volt a legmódosabb ember a szentmártoni határban, ahol
4346     5|                szentmártoni határban, ahol a nagyapám zsellérkedett.
4347     5|                  is, aranyból volt tán még a csizmavakaró kése is.~No,
4348     5|                  lett volna hiba, csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál
4349     5|                  csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál is nagyobb
4350     5|                    legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak
4351     5|                    tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdemeiért
4352     5|                   õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb
4353     5|                fejénvalót, akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán
4354     5|                  aztán õ is rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen,
4355     5|                  nagy leereszkedõen, hanem a süvegét akkor se billentette
4356     5|              visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
4357     5|                szokta mondogatni kevélyen.~A nagyapám nagyon szomorú
4358     5|                   alkalommal látta elõször a kevély Kerekit. Arra virradóra,
4359     5|             Kerekit. Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen
4360     5|                  mikor közéjük kocsikázott a kevély Kereki.~Hej, sietett
4361     5|             sietett is ám mindenki lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„
4362     5|                 mindenki lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„Hátha megszállja
4363     5|                   elõtt!~„Hátha megszállja a jó lélek - gondolták magukban -,
4364     5|                  és vet egy kis segedelmet a falunak.”~Kevély Kereki
4365     5|              mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej között
4366     5|                   fekete szeme égett, mint a parázs. Valami szegény vándorló
4367     5|                    diák lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros
4368     5|              látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát az
4369     5|                       Tán cinegét tartogat a süvege alatt, hogy nem meri
4370     5|                   urat - felelte csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát
4371     5|                  nekivörösödve. - Kapja le a süvegét, fiatalember, mert
4372     5|                mert száz csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették
4373     5|                  Éppen most eresztették ki a körmöci ménesbõl õket.~Azzal
4374     5|               ménesbõl õket.~Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek
4375     5|                erre még hátat is fordított a legény, s csak úgy a válla
4376     5|             fordított a legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza:~-
4377     5|                  száz aranyát.~Összenéztek a falubeliek, mert tetszett
4378     5|            falubeliek, mert tetszett nekik a beszéd, de annál jobban
4379     5|             kínjában -, hátha megfeleznénk a száz aranyat? Ötven aranyért
4380     5|                    már csak megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény
4381     5|            sipkáját az ilyen szegény diák?~A szegény diák megcsörrentette
4382     5|               szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat,
4383     5|                ötven aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett
4384     5|                  zsebébe, aztán legyintett a kezével.~- Hja, atyámfia -
4385     5|                     mikor észrevette, hogy a falu népének bánatában is
4386     5|              népének bánatában is mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot
4387     5|                mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni
4388     5|            próbálta, nagy alázatosra fogva a szót.~- Kedves öcsémuram -
4389     5|                     és tiszteljen meg érte a köszönésével.~A diák eltette
4390     5|                   meg érte a köszönésével.~A diák eltette a másik ötven
4391     5|               köszönésével.~A diák eltette a másik ötven aranyat is,
4392     5|                kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz
4393     5|                    kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja
4394     5|              háromszor is kapja le süvegét a magamformájú módos ember
4395     5|                pedig lóhalálában vágtatott a faluból. A diákember pedig
4396     5|           lóhalálában vágtatott a faluból. A diákember pedig arra nyomban
4397     5|                  arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a leégettek
4398     5|                szétosztotta a száz aranyat a leégettek közt, aztán hátat
4399     5|                    nekik, és igyekezett el a hálálkodások elõl.~- Jaj,
4400     5|             hálálkodások elõl.~- Jaj, csak a nevét mondja meg legalább,
4401     5|            Sándornak hívnak - szólt vissza a deák, és búcsúzóban meglengette
4402     5|                  és búcsúzóban meglengette a darutollas süvegét.~ ~
4403     5|                                            A CSÓKAI CSATA~Se szeri, se
4404     5|                   Se szeri, se száma annak a sok szép könyvnek, amit
4405     5|                    sok szép könyvnek, amit a magyar szabadságharcról
4406     5|            szabadságharcról írtak. Hát még a megíratlan történet mennyi,
4407     5|                  zord idõk el nem temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~
4408     5|              temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek közül
4409     5|                negyvenkilencet.~Ezek közül a megíratlan hagyományok közül
4410     5|          megíratlan hagyományok közül való a csókai csata is. Akkor hallottam,
4411     5|            hallottam, mikor még kerek volt a magyar világ. Aki mesélte,
4412     5|                ember, aki meghitelesítette a történetet, még él, s tanú
4413     5|                    volt, ahogy következik.~A csókai csata különben történetnek
4414     5|                  Csóka.~Odaát Torontálban, a Tisza mentén gubbaszt ez
4415     5|                   Tisza mentén gubbaszt ez a jámbor kis falu, aminek
4416     5|                    falu, aminek úgy tudom, a nagy változásokban sem változott
4417     5|            változásokban sem változott meg a neve. Csöndes, békességes
4418     5|                  bajuk nem volt egymással. A szanádi asszonyok a csókai
4419     5|             egymással. A szanádi asszonyok a csókai Tiszára jártak le
4420     5|                  Tiszára jártak le vízért, a csókai gyerekek pedig a
4421     5|                    a csókai gyerekek pedig a szanádi füzesbe jártak át
4422     5|               jártak át szedrezni. S mikor a fiatal magyar szabadságnak
4423     5|             szabadságnak ellensége támadt, a járásbeli emberek mind a
4424     5|                   a járásbeli emberek mind a két faluból elmentek az
4425     5|                  vezéreljen haza mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire azonban
4426     5|                  kalászok aranyát lengette a szél a búzamezõkön, nem
4427     5|                    aranyát lengette a szél a búzamezõkön, nem volt, aki
4428     5|               embereknek eszükbe se jutott a földanya, aki kenyérrel
4429     5|                   aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei
4430     5|             verõdtek az emberek, s lángolt a szemük, égett az arcuk a
4431     5|                   a szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez
4432     5|               égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez álltak! -
4433     5|                álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. - Mink
4434     5|                 világ lesz - súgták-búgták a szanádi szerbek. - A magyarok
4435     5|         súgták-búgták a szanádi szerbek. - A magyarok földönfutókká akarnak
4436     5|                  ám, ha hagynánk magunkat!~A szanádi asszonyok nem jártak
4437     5|                    nem jártak többé vízért a csókai Tiszára, pedig nagyon
4438     5|                    pedig nagyon forró volt a nyár. S a csókai gyerekek
4439     5|                nagyon forró volt a nyár. S a csókai gyerekek nem mentek
4440     5|                 nem mentek többé szedrezni a szanádi füzesbe, pedig a
4441     5|                   a szanádi füzesbe, pedig a szeder sohase volt olyan
4442     5|                 olyan nagyszemû, mint azon a nyáron.~Mire a pitypalattyok
4443     5|                   mint azon a nyáron.~Mire a pitypalattyok legszebben
4444     5|           pitypalattyok legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán is,
4445     5|                    is leszedték az emberek a padlásablakból a kaszát,
4446     5|                   emberek a padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre,
4447     5|                  nyári délután volt, mikor a két falu megindult egymás
4448     5|              megindult egymás ellen.~- Hát a kis bicebócától el se búcsúzik
4449     5|               kelmed? - törülgette könnyét a csókai bíróné, mikor az
4450     5|                   szerzett rozsdás kardot.~A kis bicebóca Mariska volt,
4451     5|                 volt, virágszemû kislányuk a csókai bíróéknak, s búcsúzott
4452     5|                  mire megint összeverõdtek a népek, s akkorra beesteledett
4453     5|                     s akkorra beesteledett a csatának is.~- Bizonyosan
4454     5|                  csatának is.~- Bizonyosan a rácok kezére került! - hörögte
4455     5|                    hörögte kétségbeesetten a bíró.~- Hanem most már az
4456     5|               legyen neki irgalmas!~De hát a szanádiaknak sem volt álmuk
4457     5|                Milicája is elveszett éppen a hadba indulás elõtt. Ég
4458     5|                tettek érte.~- Biztos, hogy a csókai magyarok csalták
4459     5|             csalták el, forduljon el tõlük a csillagos ég! - törülgette
4460     5|                   hajnalhasadásra már mind a két falu odakint volt a
4461     5|                    a két falu odakint volt a mezõkön. Még a kutyák se
4462     5|                odakint volt a mezõkön. Még a kutyák se maradtak otthon.
4463     5|                    otthon. Ott sündörögtek a gazdáik körül, s meg sem
4464     5|                 miért kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak vidáman
4465     5|                táncoltak az éles kaszákon, a nádasokban kelepelõ gólyák
4466     5|            szeressétek egymást, mint ahogy a Teremtõ mindnyájatokat szeret.~
4467     5|               embereken azonban nem fogott a hajnal szava. Kemény léptekkel
4468     5|                 elõttük az ellenség.~Éppen a határdomb tövében értek
4469     5|                    össze. Nem is õk, hanem a csókai meg a szanádi kutyák.
4470     5|                  is õk, hanem a csókai meg a szanádi kutyák. S mikor
4471     5|             emberek már lekapták vállukról a kaszát, a szanádi bíró szûrébe
4472     5|               lekapták vállukról a kaszát, a szanádi bíró szûrébe is
4473     5|                 bíró szûrébe is belekapott a Bodri kutya, a csókai bíró
4474     5|                  belekapott a Bodri kutya, a csókai bíró nadrágját is
4475     5|                   nadrágját is megrántotta a Tisza kutya.~- Hamm, hamm,
4476     5|                  hammar! - biztatták elõre a gazdáikat.~A két haragos
4477     5|               biztatták elõre a gazdáikat.~A két haragos ember odalépkedett
4478     5|                hirtelen visszahökkent mind a kettõ. Az árok fenekén,
4479     5|                    kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek alatt ott aludt
4480     5|                  édesen Marika meg Milica. A nagy hadi készülõdésben
4481     5|            összetalálkoztak, és eltévedtek a vetések közt.~Ahol az este
4482     5|                 búzavirágokat szorongatott a csöpp tenyerében, Milica
4483     5|               pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos arcocskáján
4484     5|           harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég hullajtott
4485     5|                   kék ég hullajtott rájuk.~A két apa szét akarta rángatni
4486     5|                   az alvó gyerekeket. Mind a kettõ felnyitotta a szemét,
4487     5|                   Mind a kettõ felnyitotta a szemét, s még összébb bújtak
4488     5|                  meg elõbb. Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott
4489     5|                ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította
4490     5|                    csókai bíró elhajította a rozsdás kardot.~- Ejnye,
4491     5|              édesapám - utánozta Milica is a pajtását -, minek hordozza
4492     5|                 pajtását -, minek hordozza a vállán azt a nagy botot?~
4493     5|                minek hordozza a vállán azt a nagy botot?~Erre a szanádi
4494     5|              vállán azt a nagy botot?~Erre a szanádi bíró is elhajította
4495     5|                    Marikát kapta az ölébe. A csókai bíró meg Milicát
4496     5|                    egymás kezét fogva állt a két vezér a két sereg közé.~
4497     5|               kezét fogva állt a két vezér a két sereg közé.~De lett
4498     5|                erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind a csókai
4499     5|                 hogy a szanádi varjak mind a csókai határba repültek
4500     5|              csókai határba repültek tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~