Rész
1 1| bukkant fel elõttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak.
2 1| felelte Magyar.~- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor
3 1| Az Isten messzebb van ám, mint az egerek - nevetett
4 2| én jutalmam hol van?~- Az ám, majd elfelejtettem! - mordult
5 2| keze ügyébe kerülne.~- Az ám - mosolygott a király -,
6 2| király a Busa deákra.~De úgy ám, hogy a deák lesütötte a
7 2| megtaníttatom én az emberségre! Van ám még ebben az országban tenálad
8 2| dolgozgat, egyszer csak leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos
9 2| katonásan. De olyan katonásan ám, hogy még a királynak is
10 2| mert nagyon fürge portéka ám ez!~Ki is nyitotta a tarisznyát
11 2| gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint
12 2| tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon!~ ~
13 2| fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették
14 2| megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred, uram
15 2| A vadkörtés ember!~- Az ám, ni! - örvendett Mátyás,
16 2| márványfalba veri a fejét?~- Tudom ám, fölség - nevette el magát
17 2| mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden foga kilátszott.
18 2| köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott
19 2| Térdre, Béni!~- Nagy úr ám ez, hékás!~- Tán gyökeret
20 2| már akkor nem egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát
21 2| megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény János, ha kanala
22 2| igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna -
23 2| a pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett -
24 3| csizmáit.~Egyszer meglátja ám az oláh vajda, hogy a magyar
25 3| odafönt a bakancs!~- Szorít ám, bolond - integetett a király -,
26 3| Ohó, atyámfia, nem repült ám még a szarka a vízre, se
27 3| s elvitte a süvegét. El ám, ami benne volt is: az aranyát
28 3| a gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm! Bizony mondom
29 3| szorul bástyára.~- De van ám olyan sas is, amelyiknek
30 3| szaladtak egymásnak. De úgy ám, hogy itt-ott maradt csak
31 3| Hát ahogy megfordul, megy ám szembe vele Tahir bég. Szakadt
32 3| adta meg a választ:~- Meg ám, te magyar!~Mikor Pál meglátta,
33 3| török testvér, sajnálnálak ám én tégöd, ha egyször három
34 3| állat, főzni-sütni úgy tud ám, hogy olyant nem öszik a
35 3| hogy „aztán ügyeközzön ám kend haza, mert én be nem
36 3| méltatlan barátját?~- Vár ám, jó embör, mert már nagyon
37 3| Balázs azt mondja, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly
38 3| Hanem akkor szedhetjük ám a lábunkat, mert nem macskaugrás
39 3| enyémmel. Nem olyan rossz ember ám az, mint ahogy mondják -
40 3| hüledezett Apafi.~- De arról ám, arról a minden lében kanálról.
41 4| gyerek? Látod, fiam, erõ kell ám a kuruc katonának.~Papp
42 4| fejedelem -, azért ne edd ám meg a magad fejét se. Szükségem
43 4| idõben.~- Mi is szeretjük ám a tréfát - mondta mosolyogva. -
44 4| hát csakugyan rángatja ám egy öklömnyi kis legényke,
45 4| Bercsényi Miklós is!~Jön ám Pálffy János meg Károlyi
46 4| Ennek pedig fele se tréfa ám. A kuruc világban a muladi
47 4| egyik-másik a faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót kellett
48 5| Szegedet.~De olyan tökéletesen ám, hogy minden oktalan állat
49 5| most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se
50 5| Kereki.~Hej, sietett is ám mindenki lekapni a süvegét
51 5| kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~-
52 5| akarnak tenni bennünket.~- Az ám, ha hagynánk magunkat!~A
53 5| állják. De útjukat állták ám tyúkkal, kaláccsal. A Templom
54 5| tebelõled is tábornok legyen.~Az ám, akkor egy esztendõre hõs
55 5| voltam, mégis csak voltam ám én a Kossuth Lajos katonája,
56 5| szaladt a szája:~- Kényes ám, de van is neki mire! Öreg
57 5| volt, ez meg piros.~- Az ám, ez az, bankó - integetett
58 5| zsák árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros
59 5| a markomba nyomta:~- Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj
|