Rész
1 1| Itt a római nép volt az úr, mégpedig igen nagy úr.
2 1| az úr, mégpedig igen nagy úr. A világ egyik szélétõl
3 2| helyére.~- Hohó, vadász úr - dörmögött vissza valami
4 2| Már itt csak én leszek az úr.~Azzal nagy csikorogva kinyílik
5 2| száz aranyat. Abból olyan úr leszel, hogy mindennap kakastejes
6 2| országban tenálad nagyobb úr is, Mátyás vadász!~- Ugyan
7 2| Márton kovács csak olyan úr a maga viskójában, akár
8 2| kovács?~- Én vagyok az, vitéz úr. Szolgálhatok valami rangos
9 2| kettõt. Mégpedig olyan nagy úr szeme láttára, mint amilyen
10 2| Gödör biz ebbõl, tiszt úr.~- Hát aztán minek lesz
11 2| Balázs?~- Ennek e, tiszt úr, ennek e! - emelte föl az
12 2| veszõdsz vele?~- Nono, tiszt úr, teremhet az még énnekem
13 2| tudom, kiféle lehet a tiszt úr, de bizonyosan tudom, hogy
14 2| a Pejkót.~- Hohó, tiszt úr - kapta fel ujjongva az
15 2| meg valamikor olyan nagy úr, mint Mátyás király.~Úgy
16 2| Térdre, Béni!~- Nagy úr ám ez, hékás!~- Tán gyökeret
17 2| viselt Birinkei Bénire.~Nagy úr lett belõle, címeres nemes,
18 2| hátrahúzódott erre a püspök úr, mint aki nagyon szeretné,
19 2| olyan nevetés, hogy a püspök úr is megbékült meg a tudós
20 2| vándorlólegény.~De már erre a bíró úr is letette a görbe szögeit,
21 3| bólintgatott mindezekre a fölséges úr.~Egyszer fölkereste a budai
22 3| hirtelen-hamar jó harapnivaló.~Nagy úr volt az oláh vajda maga
23 3| mégiscsak én vagyok akkora úr, hogy nekem még a kutyáim
24 3| kemencém, hogy ez a három úr minden birtokostul, jobbágyostul
25 3| várták, hogy teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak
26 3| idõben, mikor a török volt az úr Magyarországon, Peresz basának
27 3| basához.~- Nagyságos basa úr! - borult elejbe nagy alázatosan. -
28 3| uram. Ott már német volt az úr. Teufelnak hívták a várkapitányt,
29 3| Fogadj isten, vadász úr - felelt rá a favágó -,
30 3| Angyal szól belõled, vadász úr - örvendezett a szegény
31 3| életemben. Ugyan, vadász úr, illendõen megkövetem, kiféle
32 3| hogy valami olyasféle az úr. Aztán legalább meg van-e
33 3| majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak én volnék
34 3| erdõszélen. Nézzen be az úr hozzám, ha erre jár még
35 3| hallgass! Én vagyok az úr a háznál, ahogy Csûr Istók
36 3| Szegeden is török volt az úr másfél száz esztendeig.
37 3| volna kardforgató nemes úr.~Hanem azért a székely havasok
38 4| lesek én még olyan nagy úr, hogy a fót is bársonyból
39 4| Elvitte valami nyalka kuruc úr - hebegte ijedten a legénye.
40 4| a kettõ, s azóta az öreg úr megbújt kastélyában, mint
41 4| tárogatót talál.~Lõrinc úr eltûnõdött egy kicsinyég,
42 4| juthat - suttogta Lõrinc úr. - Oldjátok el a legnagyobb
43 4| eveztetett vissza Lõrinc úr a partra.~Egy-két nap múlva
44 4| Elámított bennünket Lõrinc úr.~Akkorra Lõrinc úr is odavitette
45 4| Lõrinc úr.~Akkorra Lõrinc úr is odavitette magát egy
46 5| lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„Hátha megszállja
47 5| mondja meg legalább, diák úr - rimánkodtak neki -, hogy
48 5| a vak koldus.~- Tábornok úr - mondta reszketõ hangon -,
49 5| sírva könyörgött:~- Tábornok úr, legalább a furulyámat fogadja
50 5| nyílt kerekre a Gergely úr mély ráncba húzódott szeme.~-
51 5| gyõzõdött meg az öreg úr az igazságban. - S ha odahozná
52 5| a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott érte. Ha
53 5| piros hajnalban Gergely úr csakugyan ott szunyókált
54 5| honvéddicsõségnek. Német lett az úr az országban, bujdosott
55 5| fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -,
56 5| Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett a Mitetszik -,
|