Rész
1 1| elfoglalni Attila apánk országát.~Föl is kerekedett erre a hun
2 1| vezér ragyogó lovasai tûntek föl az égen a csillagok között.~-
3 1| percben elvágódott, s többé föl se kelt. Az öreg Hervoja
4 1| Zsigmond magyar királyról föl van jegyezve a történelemben,
5 2| szegény feje. Csak arra riadt föl, mikor Busa deák meglebegtette
6 2| fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végzõdött
7 2| kigyelmednek. Szalajtsa föl egyszer a gazdát Budavárába:
8 2| bíborszõnyegeken keresztül föl a Várba.~A szemét se merte
9 2| ország gondjaiban, s tán föl se emelte volna a fejét,
10 2| tiszt úr, ennek e! - emelte föl az öreg a földrõl a vastag
11 2| csinálsz, te legény? - riadt föl Mátyás, s úgy szórta a szeme
12 2| volt a leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele is vágta
13 2| volt, huszonnégy ökör húzta föl a budai Várba. Világra is
14 2| csövet, királyom, és nézz föl a vár tornyára - tanította
15 2| elõtt, aranytálcán hordták föl a sok hízott libát, selyemabroszba
16 2| napáldozat táján a király föl nem ébredt, és össze nem
17 2| hegyében, arra mutatott föl a pásztor, Tóbiás mester
18 2| keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak erre a fára, nézd meg
19 3| szedte a lábát, s nyargalt föl a királyhoz. Elmesélte neki
20 3| siralmas dolgokat jegyezett föl a történelem arról az Ulászló
21 3| nagy az ereje, hogy addig föl nem bír kelni az ember az
22 3| tenyerén, úgy ballagtak föl a márványlépcsõn a basa
23 3| megborotválsz, arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak
24 3| a berényi várba kocogott föl Bezzegh uram. Ott már német
25 3| prófétátokat - kavarodott föl egy kicsit az önérzete a
26 3| pogánnyal?~- Te?! - gerjedt föl a mesterben az ürmös. -
27 3| Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni az ágyból,
28 3| kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk
29 3| fogd az írónádat, és írd föl ennek a kutyazsírral megkent
30 3| kijárást nem most találták föl, ismerték azt már Erdély
31 4| holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre.
32 4| erdõk mélyén álmukból verték föl!~- Talpra, kurucsok, hátunkon
33 4| hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s a másik
34 4| azt a labancot! - pattant föl piros képpel a gyerek, s
35 4| nádrengetegeiben. Úgy megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig.
36 4| Harminc labanc foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek neki?~
37 4| bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed a szemét! - zsörtölõdött
38 4| az öreg Czötkény, de még föl is ugrott.~- Mi keresetetek
39 4| olyan hely, ahol a német föl ne kutatná. Földbõl fölássa,
40 4| úgy is lesz - csillant föl a szeme Lõrinc úrnak.~S
41 4| fenekén. Keserves búgás szakad föl a vízbõl, ha baj éri a magyart,
42 4| csendes hálaadás zendül föl, ha öröme van.~ ~
43 5| mert ez nem hallatszik föl Bécsbe. Márpedig a királyasszony
44 5| legyen ez, jóember? - kapta föl a fejét haragosan Mária
45 5| ebadta kölykei! - csattant föl a nagyasszony, s közéjük
46 5| van!~- Mi baj, mi? - riadt föl az öregúr, s marokra fogta
47 5| Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül nézte
48 5| elaludt szép derülten, s föl se ébredt többet. A tábornok
49 5| A tábornok maga bontotta föl a csákót: kettõs tetejében
50 5| beletemetkezve, megrettenve ütötte föl belõle buksi fejét, ahogy
51 5| vele, hogy hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem
52 5| mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem, még ha két széket
|