Rész

 1     1|   feleségét. Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz
 2     1|        aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már kint volt
 3     1|        lesz a legtöbb nyeresége.~Mire a nap áldozóban volt, akkorra
 4     1|   összekürtöltette fegyvereseit.~Mire Várad alá értek a magyarok,
 5     1|       õket a magyar fegyverekbe.~Mire a nap fölkelt, akkorra csak
 6     1|       Minden gulyánkat fölennéd, mire hazakerülnénk! Kiinnád rájuk
 7     1|  cseresznyét szokta. Hanem azért mire Nápolyig leértek, csak úgy
 8     1|       szórta kifelé a csontot, s mire mindent leeresztgetett a
 9     1|      vadászok utánairamodtak, de mire lenyilazták, akkorra ott
10     2|        buggyant a könnye.~- Jaj, mire jutottál, szegény Magyarország! -
11     2|      nagy karaj fekete kenyeret, mire a király elmosolyogta magát.~-
12     2|        hogy belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted a tornyára.~
13     2|        könnyüket törülgetni. Hát mire egészen szárazra törülköznek,
14     2|          mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt a vacsorának,
15     2|      bíró. - Majd számon veszem, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra,
16     2|       Rakj tüzet, csatlós komám!~Mire a tûz lobogott, minden tojást
17     2|       oda hozzájuk Mátyás -, no, mire végzitek?~A jó emberek nagyon
18     2|  vadásztanyáig biztosan el, mert mire a legény harmadikat harsantott,
19     2|        köszöntés a száján.~- No, mire végzik? - azt mondja. -
20     2|           mondja a király.~- Már mire mennél te azzal a kõvel,
21     2|          jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta a vízbe
22     3|         az is benne legyen, hogy mire a bíbic a fára száll, akkorra
23     3|       ebben a feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét se
24     3|      kardjukat.~- Hát az meg már mire való volna? A sasok fészke
25     3| köszöntött rá a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj isten,
26     3|      csúcsra. Behunyta szemét, s mire kinyitotta, már akkor ott
27     4|      végig a lószõrt a juhbélen.~Mire harmadszorra húzta végig,
28     4|        Raboltak, gyújtogattak, s mire a nép fegyverre kapott volna,
29     4|      magukat itt a nádasokban, s mire az esthajnalcsillag föltetszik,
30     4|        Fahegyben járt már a nap, mire elért a kuruc táborhoz.
31     4|    lángba borult képpel a fiú.~S mire az öreg Czötkény észrevette
32     4|       megint csinált egy vágást. Mire mind a száz tárogatót leeresztette,
33     5|     Mária Terézia õfölséginek!~S mire a nap tüzet rakott az alkonyati
34     5|    rakott az erdõszélben. Persze mire a ludacska pirosra sült,
35     5|          Az lett biz ebbõl, hogy mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja
36     5|    mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire azonban kalászok aranyát
37     5|   nagyszemû, mint azon a nyáron.~Mire a pitypalattyok legszebben
38     5|          hamvát. Öreg este lett, mire megint összeverõdtek a népek,
39     5|          halk, fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt
40     5|          fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék azután, szegény
41     5|   szegény világtalan? Nekem lesz mire támaszkodnom, míg élek:
42     5|       elõször az arcába kapott - mire a kardjához kapott volna,
43     5|      nagykaput szörnyû lármával.~Mire azonban megnyílt a kapu,
44     5|     számolunk, apókám!~Otthon-e? Mire hazaértek, annyi volt az
45     5|         gyepre, aki igaz magyar!~Mire a falu végére értünk, akkorára
46     5|        se vették, hová jutottak, mire összecsapott fejük fölött
47     5|        Kényes ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak nagy a