1-500 | 501-1000 | 1001-1466
Rész
501 2| kerekedett, s bejárta kíséretével az ínséges tájakat. Vigasztalta,
502 2| is jótevõjét a nép, mint az Isten angyalát. Harangzúgás
503 2| köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a lába nyomát is!~
504 2| fogadni. Ahogy kiugratott az erdõbõl aranycsótáros lovon
505 2| hogy megreszketett bele az egész falu.~Pedig nem is
506 2| Pedig nem is a király volt az a bársonydolmányos, csak
507 2| a bársonydolmányos, csak az inasa. A király gyalog jött,
508 2| meg a falusiak, hogy ez az igazi, mikor fölemelte karját,
509 2| fölemelte karját, és odamutatott az országútra, ahol a búzás
510 2| egyszerre térdre borult az egész falu a harmatos zöld
511 2| visszanézte a nagy urat.~- Az nem lehet, hogy én letérdeljek.~-
512 2| letérdeljek.~- Miért nem lehet az, te gyerek?~- Azért, mert
513 2| te gyerek?~- Azért, mert az ünneplõ nadrágom van rajtam,
514 2| fiacskám?~- Birinkei Béni.~- Mi az édesanyád?~- Gyapjúnyíró
515 2| fiam, Béni, tiszteltetem az édesszülédet, mondd meg
516 2| furcsa címer nem volt több az országban, amilyen az övé.
517 2| több az országban, amilyen az övé. Harmatos zöld fûbe
518 2| AZ ARANYALMA~Mátyás király
519 2| van három fogásra való. Az övét eltesszük csemegének.~
520 2| Háromfelõl is fenyegette ellenség az országot, éppen azokon osztozott
521 2| mosolygott jókedvûen. - Az ellenségnek csak a nagyját
522 2| csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta
523 2| mond fogadjistent?~Erre meg az erdélyi vajda ugrott fel
524 2| Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel
525 2| villámlott. Kinizsi Pál ütött az asztalra. A király legkedvesebb
526 2| Mióta vadászik egerekre az oroszlán? Macska is elég
527 2| lengyel határra.~Macskáknak az apródjait hívta Mátyás.
528 2| lengyelt! - fogadkozott az egyik.~- Makká töröm! -
529 2| aranyalma.~- No, úrfiak, az lesz a vezér, aki fölveszi
530 2| lesz a vezér, aki fölveszi az almát a szõnyegrõl - intett
531 2| szõnyegrõl - intett Mátyás az apródoknak.~Heten nyolcfelõl
532 2| Ohó, lassan a testtel! Az almát úgy kell fölvenni,
533 2| horogért, de mind nem ért az semmit, egy sem ért el az
534 2| az semmit, egy sem ért el az almáig.~- Lehetetlen, amit
535 2| csüggesztették le szomorúan a fejüket az apródok.~- Az én apródaimnak
536 2| a fejüket az apródok.~- Az én apródaimnak nem szabad
537 2| Ész kell ide, hamar kész.~Az egyik fiúnak - hosszú szõke
538 2| lehajolt, fölemelte a szõnyeget az egyik sarkánál fogva, s
539 2| ért. Akkor aztán fölvette az almát a tenyerére, s térden
540 2| is úgy helyén van, mint az eszed, szerencsével jársz.~
541 2| égszínkék mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~ ~
542 2| égszínkék mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~ ~
543 2| város ma is híres városa az országnak, de a Mátyás király
544 2| arról volt híres, hogy sehol az országban olyan foszló bélû
545 2| kalácscipót tudnak sütni az asszonyok.~- Biz ezt, királyom,
546 2| kenyér sose kerüljön többé az asztalra.~Maga gyúrta, maga
547 2| azért csak nem olyan volt az, mint a gyöngyösi cipó.~-
548 2| együtt kergette a Mátrában az õzeket.~- Gyertek, urak,
549 2| Bálint tanítómester, te vagy az?! - ugrott hozzá, s úgy
550 2| kezében õ igazgatta valamikor az írónádat.~- Bizony, neked
551 2| kezemben - húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. - Csakhogy
552 2| falról egy aranyláncot.~- Nem az kell nekem, uram - szabódott
553 2| maga kenyerét egye.~- No, az nem sokba kerül - mosolyodott
554 2| mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával, aranypapírra,
555 2| Mátyás egész háza népével, s az volt az elsõ szava, hogy
556 2| háza népével, s az volt az elsõ szava, hogy kisült-e
557 2| királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt
558 2| Szegény gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak
559 2| kérette magát. Fölvette az ünneplõ ruháját, és kiballagott
560 2| uram király - borult eléje az öreg. - Én még csak arra
561 2| kifogtál rajtam! - emelte fel az öreget. - Ne félj, nem teszek
562 2| lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S
563 2| Akkor kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ
564 2| nagyúrnak a nevét elnyelte az idõ, aki a Mátyás király
565 2| remetéét nem nyelte el. Pedig az bizony nem sokat koptatta
566 2| Afféle mezítlábas remete volt az a János, mégis fél ország
567 2| a szemére is térítették az udvari urak a János remetéhez
568 2| jóindulatát.~- Miért van az, urunk, hogy mindnyájunknál
569 2| király. Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt darazsak.
570 2| fogni rajta!~El is ment az aranyos hintó János remetéért,
571 2| remetéért, vissza is jött az aranyos hintó, de János
572 2| ha csúffá nem tesszük ezt az együgyû embert - súgta oda
573 2| együgyû embert - súgta oda az udvari kapitány az udvari
574 2| súgta oda az udvari kapitány az udvari könyvtárosnak, ahogy
575 2| azt akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~
576 2| tudod, ugye, atyámfia, hogy az Úristen mindent megtehet?~-
577 2| megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök atyám - vágott közbe
578 2| Hát mit nem tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy
579 2| biztosabb volt a dolgában az udvari könyvtáros. Az olyan
580 2| dolgában az udvari könyvtáros. Az olyan kérdést adott, amire
581 2| Annál hányavetibben állt elõ az udvari kapitány.~- No, remete,
582 2| forgassuk helyette.~Azzal az egész udvar bevonult a nagy
583 2| Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -, minden becsületes
584 2| készen lett, mint a többi az aranykanállal. Akkor aztán
585 2| mester olasz tudós volt, s az eszével szolgálta a királyt.
586 2| kukorékol a szamár. Tudott az mindent az égvilágon, mert
587 2| szamár. Tudott az mindent az égvilágon, mert minden benne
588 2| Most is úgy belemerült az olvasásba a galagonyabokrok
589 2| akkora igent bólintott, hogy az orrára csúszott a hegyes
590 2| ebben a szép zöld mezõben.~Az urak elnevették magukat,
591 2| ébredt, és össze nem kürtölte az urakat.~- Gyerünk, urak,
592 2| a malackörmös bableves.~Az urak talpra ugráltak, Tóbiás
593 2| Engedelmet kérek - tette az orrára a mutatóujját Tóbiás
594 2| Tóbiás mester -, nem veszett az el. Azt mondja az írás,
595 2| veszett az el. Azt mondja az írás, hogy a világon semmi
596 2| semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~- Süsd meg
597 2| esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd
598 2| a nádor lovára, a nádor az országbíróéra, az országbíró
599 2| nádor az országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére,
600 2| pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett -
601 2| a fakót! Ott legel, ni, az érparton, a másik erdõszélen!~
602 2| tandíjat elõre.~Azzal elõvette az erszényét, de biz abban
603 2| Mentõl jobban igyekezett ki az erdõkbõl, annál jobban közéjük
604 2| napocska is lefelé csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag
605 2| János-hegy tetejében.~No, az éjszakától meg nem ijedt
606 2| Hanem annál jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb
607 2| mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta õ,
608 2| csak vacsorához jusson.~Az országút meg egyenesen Kalázra
609 2| akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ végén elmiákolta
610 2| másik végén is hideg rázta az egereket. A kalázi bíró
611 2| szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján.~- Meg is
612 2| király -, mert dél óta nyelem az éhkoppot.~Erre már a kalázi
613 2| kenyérmorzsa maradhatott az asztal alatt.~- Azt nézem,
614 2| halbicskáját.~Hozott is az asszony a kamrából akkora
615 2| lehet csak úgy prédálni az eleséget ebben a drága világban.
616 2| jó ember.~Azzal keresett az udvaron egy szép kerek kavicsot,
617 2| betevõ falatot.~- No, ezt az isten is levesnek teremtette -
618 2| Pergett a bíróné, mint az orsó, mert majd megette
619 2| egy tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~
620 2| tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Ki se
621 2| kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt,
622 2| emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott feleségestül
623 2| lesz annak a köve is!~- Az még puhul egy kicsit, mert
624 2| õket a király.~Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt
625 2| becsúsztatta helyette azt az öklömnyi sáraranyat, amelyik
626 2| bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul eltûnt,
627 2| ragyogása! - lelkendezett az asszony.~A kalázi bíró akkorára
628 2| kérdezte ijedten a bíróné:~- Az lelt, hogyha a káposztáskövet
629 2| mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon,
630 2| kihajította az aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se
631 2| nélkül, tûvé tették érte az egész határt, de máig se
632 3| királya a magyarnak, mint ez az istenadta cseh ember. Mikor
633 3| emlegeti örökétig.~Zsarolta az országot mindenki, aki hozzáfért,
634 3| mindenki, aki hozzáfért, az ország nádorától az utolsó
635 3| hozzáfért, az ország nádorától az utolsó étekfogóig. Bánta
636 3| fölkereste a budai Várban az oláh vajda. Segítséget kért
637 3| magyar hadak egyesülnek az oláh hadakkal, meg se mer
638 3| király, s azzal karon kapja az oláh vajdát. - Gyerünk át
639 3| találkozott deszkapalló is az ország fõvárosában, s a
640 3| csizmáit.~Egyszer meglátja ám az oláh vajda, hogy a magyar
641 3| fegyverét elhányta. Minek az neki, mikor nincs vele kit
642 3| ha nem. Olyan szegény ez az ország, hogy még egere sincs,
643 3| hogy még egere sincs, mert az se talál benne ennivalót
644 3| Tamás érsekhez.~El is ment az oláh vajda, pedig ehetnékje
645 3| harapnivaló.~Nagy úr volt az oláh vajda maga is, hanem
646 3| érseknél nagy hamarsággal az asztalra kerültek. Volt
647 3| mindenkinek van olyan kára az országban, mint nekem: ma
648 3| mezeivel, szõleivel együtt.~- Az már igaz - ütött az asztalra
649 3| együtt.~- Az már igaz - ütött az asztalra Ország bán -, de
650 3| aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó
651 3| s odaszól szép csendesen az oláh vajdának:~- Hanem azért
652 3| hívták Kemencének.~Hanem az oláh vajda egyszerre ellökte
653 3| fõuraidat! - köszönt el keserûen az oláh vajda, s nagy elbúsultában
654 3| jegyezett föl a történelem arról az Ulászló királyról, aki a
655 3| nem vettethetett rá foltot az udvari csizmadiával, mert
656 3| kölcsön egy-két aranyat az erdélyi vajda õkegyelmétõl,
657 3| kamatostul, ha több lesz az ország kincstárában.~Nem
658 3| hiszen sehogy se tudott bánni az emberekkel. A nagyurak hamar
659 3| esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még örült neki,
660 3| jeléül küldi ezt fölségednek az én városom - jelentette
661 3| ijedten kapott a koronájához az udvari népség savanyú mosolygása
662 3| juttatok egy kövér borjút az oroszlán részére.~A király
663 3| elajándékoznivaló, nótárius uram?~Az öreg nótárius szomorúan
664 3| mormogta Ulászló, s odafordult az udvari cselédséghez. - Hát
665 3| udvari cselédséghez. - Hát az oroszlánetetõi méltóságot
666 3| Nemigen törte magát senki az új méltóságért. Tudták,
667 3| mikor ismerkedni kezdett az oroszlánnal.~- Hej, te csúnya
668 3| borjút, aminek meg is felelt az oroszlán emberséggel. Déltájban,
669 3| Péter hordta is le hûségesen az ebédet, hanem hogy esett,
670 3| esett, hogy se: egyszer csak az oroszlán elkezdett soványodni,
671 3| oroszlán elkezdett soványodni, az etetõje pedig gömbölyödni.
672 3| látom, egész leromlik már az oroszlán a kezed alatt!~-
673 3| te ugyancsak gyarapszol az oroszlán mellett. Igazi
674 3| munkáját. Mától fogva te vagy az oroszlánetetõ fölvigyázója.~
675 3| odébbment, a vállára ütött az oroszlánetetõnek.~- Komám,
676 3| Péter készséggel -, én csak az elsõ két combra tartok számot
677 3| másik két borjúcombbal. Az oroszlán pedig köszönje
678 3| nem nagyon köszönte meg az árva. Egy-két hét alatt
679 3| hét alatt úgy lefogyott az állatok királya, hogy szánalom
680 3| harcsa lett már a keszegbõl, az oroszlánból meg agárkutya.
681 3| Czinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl
682 3| inasi sorból. Te ezentúl az oroszlánetetõ fölvigyázójának
683 3| oroszlánetetõ fölvigyázójának az ellenõrzõje leszel. Legyen
684 3| ugyancsak szót fogadott. Amit az oroszlánetetõ meg az oroszlánetetõ
685 3| Amit az oroszlánetetõ meg az oroszlánetetõ fölvigyázója
686 3| Pál fogta pártját, mint az oroszlánetetõ fölvigyázójának
687 3| oroszlánetetõ fölvigyázójának az ellenõrzõje. Az oroszlánnak
688 3| fölvigyázójának az ellenõrzõje. Az oroszlánnak nem maradt belõle
689 3| mikor Czinege Pál beszámolt az oroszlán bõrével. Ijedten
690 3| találni, mért unhatta meg az életét az istenadta oroszlán.~
691 3| mért unhatta meg az életét az istenadta oroszlán.~A velencei
692 3| szólt semmit, hanem még azon az este elhurcolkodott Magyarországról.~ ~
693 3| hogy minden nagyúr tartott az udvarában valami jó eszû
694 3| valami jó eszû embert, akinek az volt a kötelessége, hogy
695 3| kötelessége, hogy szép tréfaszóban az olyan igazságot is szemébe
696 3| bolond. Furcsa hivatal volt az övé, az bizonyos. Ételben,
697 3| Furcsa hivatal volt az övé, az bizonyos. Ételben, italban
698 3| hordhatta a csörgõsapkát - az szent igaz. Hanem az is
699 3| csörgõsapkát - az szent igaz. Hanem az is igaz, hogy ha zokon esett
700 3| zokon esett a gazdájának az igazmondás, nem ért a bolondnak
701 3| igazmondás, nem ért a bolondnak az élete egy fületlen gombot.
702 3| a róka, de hûséges, mint az eb, az esze villám, a nyelve
703 3| de hûséges, mint az eb, az esze villám, a nyelve borotva.~
704 3| hogy János király kinéz az ablakon, de szomorú a képe,
705 3| királyhoz, s csak akkor esett le az álla, mikor meglátta, micsoda
706 3| cseppent bele.~Mind ott voltak az ország nagyurai, egyik fényesebb,
707 3| basát, hogy adjam át neki az országot.~Mujkó akkorát
708 3| bolond, ne avatkozzál te az ország dolgába! - förmedt
709 3| nélkül is.~Aztán behúzódott az ablakfülkébe, a nagy rojtos
710 3| kárpitok mögé, onnan hallgatta az okos szót, ha hallott volna
711 3| bizony egyebet se tudtak az urak, csak szitkozódni,
712 3| úgy csapni be maguk után az ajtót, hogy hullott bele
713 3| ajtót, hogy hullott bele az aranyos vakolat.~Szegény
714 3| hajtotta a fejét, úgy kérdezte az országtanácsot:~- Mondjátok
715 3| palástját, s elballagott az ágyasházába aludni. Hiába,
716 3| nincs szebb ország annál az álomországnál, ott nem bántják
717 3| álomországnál, ott nem bántják az embert török császárok,
718 3| kárpitok mögül, s bizony az volt neki az elsõ dolga,
719 3| mögül, s bizony az volt neki az elsõ dolga, hogy a fejébe
720 3| Mujkó, elbírna-e téged az a trónus?~Belevetette magát
721 3| már nem bírt belõle. Nyílt az ajtó, begurult rajta egy
722 3| törököt:~- Hát eljöttél az országért, fiam, basa? Jól
723 3| egy kicsinység.~Odaálltak az ablakhoz, s körülnéztek
724 3| hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A szúnyogos
725 3| ugye, mikor adom neked az országot?~A töröknek nevetett
726 3| neki:~- Holnap nektek adom az országot. Én még az éjszaka
727 3| adom az országot. Én még az éjszaka kihurcolkodom belõle,
728 3| hordón.~- De nem addig van az, fiam, basa, tegyük írásba
729 3| fiam, basa, tegyük írásba az egyezséget, hogy meg ne
730 3| bánom - mondta a török -, de az is benne legyen, hogy mire
731 3| fára száll, akkorra enyém az ország.~- Írd alá, fiam,
732 3| fiam, basa - kínálta Mujkó az egyezséglevelet a basának.~
733 3| szaladt János királyhoz az írással, Muhar basa pedig
734 3| király -, tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl, ha nem
735 3| odébb?~János király elõhúzta az írást a köntöse alól.~-
736 3| fára!~Muhar basa odalépett az ablakhoz, kinézett rajta,
737 3| száll a vízre.~- Úgy igaz az - bizonygatta az egész udvar,
738 3| Úgy igaz az - bizonygatta az egész udvar, Muhar basa
739 3| a király ott lobogtatta az orra elõtt a pecsétes levelet.
740 3| tette be többé a lábát abba az országba, ahol estétõl reggelig
741 3| király, ki menti meg máskor az országot, ha már én is beállok
742 3| amit valaki elejthetett az úton.~Abban a percben lecsapott
743 3| El ám, ami benne volt is: az aranyát is meg az eszét
744 3| volt is: az aranyát is meg az eszét is szegény Gergelynek.~-
745 3| ment belõle többé. Mikor az emberek azt kérdezték tõle,
746 3| lesz ezután a nevem.~Nem az lett, hanem Savanyú Mézes
747 3| Gergely. Így hívták ezentúl az istenadtát a karcagiak.
748 3| nyaranta, mikor a mákot aratta az árokparton. Lótott-futott
749 3| várták, hogy teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak
750 3| teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak akkor fagyott
751 3| énekszó csak akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan
752 3| templomajtót:~- Ohó, adjatok helyet az én vagyonomnak is! Én is
753 3| Savanyú Mézes Gergely volt biz az. Hát a drágasága: két tarisznya
754 3| micsoda bõ termés volt az idén! - dicsekedett jobbra-balra,
755 3| odatette a két tarisznyát az aranyos oltárra. Senki se
756 3| csakugyan a török döngette az ajtót.~- Szép jó napot,
757 3| karcagiak, kinyitjátok-e az ajtót, vagy lakatost hívassunk?~
758 3| Három teve hozta onnan az aranyat, ezüstöt. A karcagiakkal
759 3| karcagiakkal is hamar megvolt az egyezség. Ötszáz arany,
760 3| száz tinó, száz paripa: ez az egész.~- Valami szép ráadást
761 3| karcagiak tehát siettek az ajtónyitással. A martalócok
762 3| ahogy ott feketéllettek az aranyos oltáron.~- Nini -
763 3| Savanyú Mézes Gergely lekapott az oltárról egy égõ gyertyát,
764 3| kotródtok innen, úgy csapom bele az égõ gyertyát, hogy a hetedik
765 3| õkegyelmének adni, ha már az eszét megtalálta - mondták
766 3| beleköltözködik a rétesbe. Olyan nagy az ereje, hogy addig föl nem
767 3| addig föl nem bír kelni az ember az asztaltól, míg
768 3| föl nem bír kelni az ember az asztaltól, míg csak mákos
769 3| A SZŐREGI KÖVETEK~Abban az idõben, mikor a török volt
770 3| idõben, mikor a török volt az úr Magyarországon, Peresz
771 3| senki se hívta. Akkor aztán az ültõ helyébe megevett egy
772 3| kengyelfutója megjelent a faluban az örömhírrel:~- Holnap ilyenkorra
773 3| Holnap ilyenkorra mind az egész Szõreg fél lábon álljon,
774 3| milyen volt a termés ebben az esztendõben.~- Alássan köszönjük
775 3| megláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az, ha csak az egyik szememmel
776 3| sarat.~- Mit ér az, ha csak az egyik szememmel látom? -
777 3| hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom
778 3| hogy színét-javát hozzátok az idei termésnek.~Alig porzott
779 3| porzott el a kengyelfutó az országúton, a szõregi tanács
780 3| õgyelgett a földeken. Összetette az eszét öregbíró, kisbíró,
781 3| udvaroljunk neki - vélte az öregbíró.~- De apró a szeme -
782 3| nélkül:~- Még azt gondolná az a lószemû török, hogy csúfolni
783 3| jobbat is. Semmi se nõtt az idén akkorára a határban,
784 3| kieszelted, kisbíró - mondja az öregbíró -, csak azt nem
785 3| szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz is, aki
786 3| szolgálni:~- Nem úgy lesz az, emberek! Sült tököt vigyetek
787 3| nagyon okos beszéd volt, hogy az öregbírót egyszerre elfogta
788 3| öregbírót egyszerre elfogta az irigység.~- Ejnye, bátya,
789 3| bátya, ha olyan jól szolgál az eszed, tán még segítenél
790 3| szekér sült tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott
791 3| elé kerülni! - sóhajtozott az öregbíró.~- Sebaj, bíró
792 3| jelentette kevélyen a csõsz az ajtónállónak, aki alig tudott
793 3| bársonylócán. Körülötte az udvari tisztjei, ki ezüstben,
794 3| a Perec basa papucsának az orrára.~- Itt van, amit
795 3| tengelicekké változtak tõle az istenadták.~Nevetett is
796 3| mormogott hazafelé menet az öregbíró, kapargatva le
797 3| öregbíró, kapargatva le az ünneplõ gúnyájáról a sült
798 3| mit mond, mégiscsak jobb az, hogy sült tökkel törültek
799 3| volna a fejünkhöz.~- Ez az igaz! - zúgták rá a többi
800 3| BORBÉLYAI~Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor
801 3| milyen kicsi volt abban az idõben a híres város, azt
802 3| nagyobb ezermester volt abban az idõben a borbély. Piócázni,
803 3| csörgött borravaló gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek
804 3| gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek jutottak a
805 3| Nagyot nõj, öcskös, ebben az esztendõben!~Hej, ette is
806 3| szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan
807 3| borotva, mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért
808 3| öreglegényében! De nem ért az semmit, még a vargainasoknak
809 3| borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény annyit töltöztek
810 3| ebbül, teremtõ istenem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak
811 3| nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.~- Szedd össze
812 3| borbély.~Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó aranyat -
813 3| szolga a zacskó aranyat - az van a zacskóban, hallik
814 3| Kegyelmes basa, inkább az öreglegényemet küldöm el
815 3| lelkendezett Jakab mester az öreglegény elõtt:~- Szaladj
816 3| Jakab mester azzal bebújt az ágy alá, az öreglegény pedig
817 3| azzal bebújt az ágy alá, az öreglegény pedig egy ugrással
818 3| Szappant, borotvát otthagyott az öreglegény, s csak úgy futtában
819 3| ilyen.~Azzal õ is bebújt az ágy alá Jakab mester mellé,
820 3| gyerek! Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?~- Majd megmondja,
821 3| a basa a bokáját -, tiéd az arany. Hanem most már azt
822 3| percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam
823 3| a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt
824 3| nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt
825 3| Fölsegítette a kisinas hátára az aranyos zacskót, aztán mindjárt
826 3| odább egy házzal! Nem jó az ilyen néppel bolondozni,
827 3| töröktõl. Jakab mester meg az öreglegény elõ se mertek
828 3| öreglegény elõ se mertek bújni az ágy alól, míg a török el
829 3| beszegõdött hozzá öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.~ ~
830 3| A török világban egyszer az jutott az eszükbe a szalontai
831 3| világban egyszer az jutott az eszükbe a szalontai hajdúknak,
832 3| hajdúknak, hogy jó volna az õ városukat erõs kõfallal
833 3| csörgették a kardjukat.~- Hát az meg már mire való volna?
834 3| helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár,
835 3| kapott is rajta.~- Biz igaz az, öcsémuram. Szilaj sasoknak
836 3| Szalonta. Olyan világ volt az, hogy a harc volt akkor
837 3| épkézláb embernek. Csak az öregek maradtak otthon meg
838 3| otthon meg a gyerekek meg az asszonyok. Azokra bizony
839 3| mifelénk elfelejtette teremteni az Úristen.~- Nono - mosolygott
840 3| Szalontáról, hogy meg se álltak az ország sarkáig.~Bezzegh
841 3| tûzvérû legények elrontanák az õ tervét. Azért nem is szólt
842 3| nagyon a szívére szolgált ez az alázatosság. Nemigen szoktatta
843 3| mert én is ott akarok lenni az avatásán.~Tele voltak a
844 3| uram. Ott már német volt az úr. Teufelnak hívták a várkapitányt,
845 3| fölrakhatod a falat. Csak aztán az avatásra el ne felejts meghívni.~
846 3| csendesen -, mégiscsak jó az öreg a háznál. Ezt csináld
847 3| Egyik a felvégen, a másik az alvégen. Csendes, szelíd
848 3| csendesen visszakattogott az alvégi:~- Magyar Pál, Magyar
849 3| avatkozott a máséba.~Becsén az alsóvárosban fészkelték
850 3| kenyérnekvalót.~Tahir bégnek hívták az öreget. Katona volt valamikor,
851 3| annyi rézgarast hányhatnék az erszényembe.~A magyar molnárt
852 3| meg nem szidta volna még az inasát sem. Hanem amikor
853 3| malmok éjjel-nappal. Ha az egyik elhagyta, a másik
854 3| tudta, aztán mentek világgá. Az ellenség nem talált egyebet
855 3| rajta a bosszúját, mert az egészet fölégette.~Pál gazda
856 3| helyre, ahol nem találja meg az ellenség, de rátalál õ,
857 3| gondolkozott: beledugta az odúba a pénzes zacskóját.~„
858 3| a pénzes zacskóját.~„Ezt az isten is arra teremtette,
859 3| helyet. Nem talált jobbat az odvas fûzfánál, belecsúsztatta
860 3| lehet a fában. Belenyúlt az odúba, s kihúzta a magyar
861 3| okos ember is ide tette az övét, nagyon alkalmas helynek
862 3| szépen visszaeresztette az odúba mind a két zacskót,
863 3| állt Belgrádig. Ott laktak az atyafiai, azoknál húzta
864 3| Becsébõl. Újra kellett építeni az egészet.~Egy mosolygó hajnalon
865 3| felvégen. Elpusztította azt az ellenség az alvégivel együtt.
866 3| Elpusztította azt az ellenség az alvégivel együtt. Nem sokat
867 3| csak a pénzét meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült koronájával
868 3| pénzed!~Benyúlt a molnár az odúba. Úgy megörült, mikor
869 3| el, mikor kihúzta. Ez nem az õ zacskója! Megint belenyúlt,
870 3| mitévõ legyek most ezzel az idegen pénzzel? Talált jószág,
871 3| Talált jószág, nekem szánta az isten. Csináltatok rajta
872 3| el a tiedet, te se bántsd az övét!”~Elszégyellte magát,
873 3| Tahir bég?~- Hát a tied volt az egyik, Pál gazda?~- Hát
874 3| AZ ASSZONYOK TÜKÖRÉBŐL~Abban
875 3| ASSZONYOK TÜKÖRÉBŐL~Abban az időben, mikor Hóbiárt basa
876 3| volt mind a kettő, csakhogy az egyik a törököknek csinálta
877 3| a török kadinoknak.~Mert az mindig úgy volt, hogy minden
878 3| két mestert, sőt inkább az tette őket igaz szívű barátokká
879 3| kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál
880 3| szaktársát:~- De bizony te vagy az a mestör, atyámfia, hogy
881 3| fertályotokban, hogy mér köti az rá magát az ilyen magamfajta
882 3| hogy mér köti az rá magát az ilyen magamfajta csiszliknek
883 3| énhozzám, mikor te vagy az, akit a próféta maga tanított
884 3| András-nap után.~- Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt -
885 3| Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt - bólintott
886 3| beleragadt volna a csirizestálba.~Az asszonyi állatok oktalansága
887 3| állatok oktalansága volt az eszmecserék állandó tárgya,
888 3| állandó tárgya, és ezek az eszmecserék vagy a várbeli
889 3| ürmöskóstolgatás közben. Az pedig egyformán tilalmas
890 3| pipacsutora találtatott az agyarán, azt Móra Balázs,
891 3| én addig nem okosodhatnék az ékes beszédödtül.~- Bizony,
892 3| beszédödtül.~- Bizony, atyámfia, az én szívem félholdja is elhalványodna,
893 3| bírátok odaméretné neked az igazságot, ahol a leggömbölyűbb
894 3| egy kis hirtelen hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán
895 3| közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül
896 3| közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül a
897 3| zsíros zacskóba kötötte az eszét, oszt a macska mögötte.~-
898 3| szúrát.~- De ha tökéletlen is az asszonyi állat, főzni-sütni
899 3| kavarodott föl egy kicsit az önérzete a Latrán utcai
900 3| sárkánykígyóból lett-e az asszony, vagy asszonyból
901 3| Latrán utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy
902 3| utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap
903 3| fölött kukkurúzik. Mégpedig az egyiket mazsolaszőlővel
904 3| tette a kezét csípőre az asszony. - Hát én tán éhön
905 3| gerjedt föl a mesterben az ürmös. - Te nem tátogsz,
906 3| olyan nagyeszű ember, mint az Ali mög a Pali.~A hüvelykujjával
907 3| nyomatékot adott a szónak, és az asszony tudta már tapasztalatból,
908 3| csak annyit mondott, mikor az ember elment a vasárnapi
909 3| vasárnapi tanácsba, beleadni az eszét a város dolgába, hogy „
910 3| barátja.~A késfenés mindig az ember dolga. Ügyes ember
911 3| harmadik szomszédot is eszi az irigység amiatt, amit azzal
912 3| nagyon ügyes ember volt, hogy az asszony alig tudott szót
913 3| mikor odasuhogott a ház elé az ünneplõ kaftánjában.~- Jó
914 3| Jó asszony, itt lakik-e az én barátom, a becsületes
915 3| vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~-
916 3| mert már nagyon éhös, még az idén nem övött török pecsenyét.~-
917 3| kurjantotta el magát az asszony is, s erre Pali
918 3| Törje ki kendöt avval az ördögfajzotta barátjával
919 3| szurokrágónak! - eredt inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva
920 3| a kezében a kardbicskát.~Az utca végén már majdnem beérte,
921 3| fejét, hátha csak figurázik az a kótyagos gyaur?~- Csak
922 3| kótyagos gyaur?~- Csak legalább az egyiköt! - emelgette a bicskát
923 3| vidd haza békességben, de az egyiköt én öszöm mög, ha
924 3| már világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal
925 3| maradt mind a mai napig, hogy az asszony lett-e a sárkánykígyóból,
926 3| a sárkánykígyóból, vagy az asszonyból lesz-e sárkánykígyó.~ ~
927 3| BALÁZS A BÜRGÉVEL~Ez az a bizonyos nevezetû Móra
928 3| azért föl kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról
929 3| vizes borogatást, fölvenni az éjszakára való subát, átmenni
930 3| könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ sor könyvet; akkor
931 3| fordítva végigcsinálni, egészen az ágyba való visszagubódzásig.
932 3| igazán nem lehet kívánni az ilyen göthös embertõl, ki
933 3| hogy a könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat,
934 3| könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy
935 3| nagy becsületben állt úgy az igazhitû keresztényeknél,
936 3| meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbe
937 3| Balázs azt mondja, hogy az ám, bürge, mert hát mint
938 3| kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk
939 3| felsõvárosi Jerikó utca messze van az alsóvárosi barátoktól, s
940 3| állította meg a kérdés:~- Bürge az, igaz-e? Vötte kend, lopta
941 3| felebarátom, ugye bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz?~-
942 3| Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött bürgét, megcsóválta
943 3| közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~-
944 3| melyik a vádló?~- Én vagyok az, kegyelmes basa - hajlongott
945 3| gyaurt, és miképp adott az õneki olyan goromba választ,
946 3| basa a jámbor magyarhoz.~Az pedig égnek emelte a szemeit,
947 3| szemeit, és azt felelte:~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~-
948 3| Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~- No, ez derék,
949 3| igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire a
950 3| hogy történt a dolog?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
951 3| Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - kiáltotta
952 3| azzal a bürgével?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
953 3| Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! - mondta el
954 3| Móra Balázs állta nyugodtan az egy helyet.~- Látod, kegyelmes
955 3| éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymás után
956 3| pedig, fiam molláh, fogd az írónádat, és írd föl ennek
957 3| nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (Mert amikor
958 3| küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt írva
959 3| betûkkel. A megszólítás az volt rajta, hogy „te kutyaházi”!)~
960 3| padisah? - mondta kelletlenül.~Az ajándék agár azonban, mintha
961 3| kiszabadítani a lábát. Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben
962 3| kiszabadítani a lábát. Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben
963 3| jobb kedvûen veregette meg az agár fejét.~- No, ez ugyan
964 3| szolga, aki a levelet hozta az ajándék mellé. - Körüludvarolja,
965 3| õrajta tétessek exámentet az okos kutyával?~Ezen a tanácsnokok
966 3| és õk is körülcirógatták az ebet. Persze csak óvatosan,
967 3| tudni, hátha igazat mondott az a hasított fülû szerecsen!~
968 3| különös pártfogásba vette az agarat. Mindig ott lakatta
969 3| kért tõle. Meghallgatta az ügyes-bajos ember mondókáját,
970 3| mondókáját, aztán odahunyorított az ajtónálló apródnak, a huncutszemû
971 3| Tartsunk tanácsot, fiam!~Az apród kinyitotta a benyíló
972 3| ajtaját, és beeresztette az agarat. Akit az barátságosan
973 3| beeresztette az agarat. Akit az barátságosan körülviháncolt,
974 3| barátságosan körülviháncolt, az megkapta, amit kért, de
975 3| de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta a küszöböt.~-
976 3| el maga elõl a fejedelem.~Az udvarnak ilyenformán sok
977 3| protekció se használt, ha az agár jóvá nem hagyta.~-
978 3| már becsülete másnak, csak az agár tanácsosnak.~Amire
979 3| senki emberfia.~Erre aztán az urak is jobbnak láttak elhallgatni.
980 3| elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz, az agárnak vékával
981 3| Mert ami igaz, az igaz, az agárnak vékával kínálhatták
982 3| megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akit nem akar
983 3| szemû Berzenczey fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~
984 3| rábeszélni Tofelius mestert, az udvari doktort, hogy adjon
985 3| kutyának valami ételt, de az apród megnyugtatta õket,
986 3| követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón, nagyságos uram -
987 3| nagyságos uram - mondta az apród, és beeresztette az
988 3| az apród, és beeresztette az agarat.~Az pedig abban a
989 3| beeresztette az agarat.~Az pedig abban a percben olyan
990 3| megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó meghajlással
991 3| valamelyikünk nem igaz ember.~Az agár pedig morogva, csaholva,
992 3| se hihetnek.~Attól fogva az agár tanácsosból közönséges
993 3| közönséges agárkutya lett, az apródnak segített nyulászni,
994 3| elvesztése miatt. Hanem az erdélyi ügyes-bajos emberek
995 3| nemsokára visszakívánták az agár tanácsost.~ ~
996 3| szól, akirõl azt mondja az írás, hogy nagyon jókedvû
997 3| pedig õkegyelme haragos, ha az ország dolgát kellett intézni.~-
998 3| Bornemissza Anna. Nem volt az országnak olyan dolga, amibe
999 3| ártotta volna magát. Õ kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett
1000 3| melyik követtõl mit üzenjen az idegen királyoknak a fejedelem.
1-500 | 501-1000 | 1001-1466 |