Rész

 1     1|          öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott is. Mire a fejedelem
 2     1|             volna minden göröngynek.~Csakugyan úgy látszott a csillagok
 3     1|             elnyelte a sértést, mert csakugyan szüksége volt Hervoja barátságára.
 4     2|          ember volt Hendók mester, s csakugyan zörögtek a csontjai, mikor
 5     2|            halmot, s a másik oldalon csakugyan találtak egy keskeny gyalogösvényt.
 6     2|            tornyára.~Az egyik vadász csakugyan emelte is már a lándzsáját
 7     2|             Mátyás varga a sarokban!~Csakugyan ott ült Mátyás király nagy
 8     2|  betarisznyálta a csókát, s most már csakugyan meg se állt addig, míg a
 9     2|             vagy?~- Ugyan úgy-e, hát csakugyan kelmed az? - mosolyodott
10     2|             No de erre a tréfára már csakugyan megharagudott Mátyás, s
11     2| tudományoddal!~Tudós Nekemiás mester csakugyan locsogott-fecsegett is a
12     2|              szikrák!~A tûzpillangók csakugyan egy nagy máglyából táncoltak
13     2|        Mátyás királyhoz.~S már akkor csakugyan oldalára kötötte a kardot.~-
14     2|         középsõ testvér, s már akkor csakugyan illegette a vállához a puskát.~
15     2|         egyet a medvebõrön, s másnap csakugyan elfoglalta Bécs városát.
16     2|              ennek az embernek, mert csakugyan az igazság beszél belõle.~
17     2|     kilátszott. Harminckettõ volt az csakugyan.~- Ember vagy, szolgám! -
18     2|      köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya
19     2|              lengyel királlyal, hogy csakugyan macskát küldött ellene.~
20     2|           remetét meglátta.~Jánosnak csakugyan olyan ábrázata volt, mint
21     3|               mosolygott a király, s csakugyan nem törõdött többet se koronával,
22     3|              jársz hozzá.~Lécz Péter csakugyan elmehetett volna paszulykarónak
23     3|           engem!~Hanem a temesi gróf csakugyan szavának állt, s hûségesen
24     3|             kár volt emlegetni, mert csakugyan eljött. A város gulyásai
25     3|         törõdött vele, mert most már csakugyan a török döngette az ajtót.~-
26     3|           Perec basának egy zsákkal.~Csakugyan ott sárgállottak a kukoricaföldön
27     3|             nagy szekér sült tökkel, csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott
28     3|         fehér szakállát simogatva. - Csakugyan nem tehetném jobb helyre
29     3|        komoly és megállapodott ember csakugyan nem mondhatta azt, hogy
30     4|             magyar néptõl.~Így aztán csakugyan meg is szállotta a kuruc
31     4|      Dicsõség a kis kurucnak!~Délben csakugyan meg is érkeztek a becsei
32     4|            egy kicsit.~Úgy látszott, csakugyan nem is sokat búsul a társai
33     4|              felnyitja a szemét, hát csakugyan rángatja ám egy öklömnyi
34     4|              a szeme Lõrinc úrnak.~S csakugyan úgy is lett. A muladiak
35     5|              szétterítette a földön. Csakugyan több volt azon a lyuk, mint
36     5|              odaszemtelenkedni.~- Ez csakugyan legjobb lesz - gyõzõdött
37     5|           piros hajnalban Gergely úr csakugyan ott szunyókált a méhesben.
38     5|    honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett,
39     5|                S Titulász bankójának csakugyan nagyon fölvitte az isten