Rész

 1     1|       amilyent még sohase láttak. Fehér a szõre, mint a hó, ragyog
 2     1|        észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot hagy
 3     1|     amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban, amit paripáik
 4     1|  parasztot vittek elébe. Az egyik fehér hajú, dacos nézésű öregember
 5     1|         csikónak sem esik baja.~A fehér hajú öregember kékült-zöldült
 6     1|       játszadozó királyt, végre a fehér hajú Bese nádor odaállt
 7     1|    aranyos nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.~Felingerült erre
 8     1|       király, és azt felelte:~- A fehér lovat agyonüttetem, aranyos
 9     1|         lihegve törtetett elõ egy fehér hajú, fehér szakállú, törõdött
10     1|     törtetett elõ egy fehér hajú, fehér szakállú, törõdött öregember,
11     1|     álltak elejébe a magyar urak, fehér szakállú országtanácsosok,
12     2|        nem pingálta a mester szép fehér palástját mindenféle tarkabarka
13     2|          az árnyéka nem vetõdik a fehér ablakfüggönyre.~- Jaj, a
14     2|          öreg, belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta
15     2|          akinek majd nagyobb volt fehér szakálla, mint õ maga. Bõrkötõ
16     2|           le is volt terítve szép fehér abrosszal. Szép fehér abroszon
17     2|        szép fehér abrosszal. Szép fehér abroszon nagy mázas cseréptál,
18     2|       volt terítve az asztal szép fehér abrosszal, szép fehér abroszon
19     2|        szép fehér abrosszal, szép fehér abroszon nagy mázas cseréptál,
20     2|         húzta ki magát kevélyen a fehér hajú kis ember.~- Hát most
21     2|       Kivéve a gyevi bírót.~Szép, fehér hajú öregember volt, aki
22     2|              Az ez.~- Van-e benne fehér cipó?~- A váci püspök se
23     2|    fehérbõl. Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.~- No, ennél
24     2|      kamarásainak. - Hozzatok egy fehér cipót ennek a tudós embernek
25     2|     hordták szét a piros búzát, a fehér lisztet, amilyent azon a
26     2|           volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna
27     3| vándorlónak mindig öntött egy kis fehér lisztecskét a tarisznyájába,
28     3|           mintha szakáll volna. A fehér szakáll közt tántorgott
29     3|       örvendezett a török, hosszú fehér szakállát simogatva. - Csakugyan
30     3|     fehérlenek a hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas, jó emberek
31     3|       nyájas, jó emberek laknak a fehér házakban. Akármelyikük szívesen
32     3|         esõ verte, vihar tépázta. Fehér orcája lesült, gyenge lábát
33     4|       vitték a fejedelem sátrába. Fehér volt már az arca is, mikor
34     4|        homokos árkot, mely hosszú fehér szalag gyanánt kanyarog
35     4|         aztán megbiccentette szép fehér fejét, s karjára támaszkodva
36     5|         piros legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az
37     5|      tekintete. Mikor magaformájú fehér szakállas öreg bácsik mentek