Rész
1 1| mondta nagy alázatosan:~- Tán hozhatnák is már azt az
2 2| legurultak onnan. De még tán le is gurultak volna, ha
3 2| volna õ a föld alá is, még tán oda is lehallatszott volna
4 2| palástban.~- Nini, mester, tán be akarsz állni Mihóknak,
5 2| majd megijedtem, hogy tán valami elõkelõség vagy,
6 2| nélkül bántaná a kisebbet. Tán nagyon is ormótlan foltot
7 2| az ország gondjaiban, s tán föl se emelte volna a fejét,
8 2| az égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban,
9 2| harsantott a kürttel, hogy az tán Buda váráig is elhallatszott.
10 2| Mátyásnak:~- Nini, uram király, tán nem is illik az, hogy én
11 2| Nagy úr ám ez, hékás!~- Tán gyökeret eresztett a lábad?~
12 2| királyné a kenyeret, még tán a sütõlapátra is maga tette
13 2| aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak
14 3| pávanyelv is, ettek ott még tán tengeri herkentyût is.~-
15 3| felelte János király -, tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl,
16 3| kezünket-lábunkat.~A szeme tán még jobban tüzelt Mézes
17 3| katonái utána porzottak, s tán Szolnokig se mertek a hátuk
18 3| olyan jól szolgál az eszed, tán még segítenél is a sült
19 3| görlicemadarat nem tiltja tán a Szent Mahumed? Mert avval
20 3| csípőre az asszony. - Hát én tán éhön tátogjak addig, míg
21 3| No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~-
22 3| görbe bicskával.~- Hát tégöd tán a nyavalya tör, te asszony?~-
23 3| nekiindult a bércnek, amit tán még soha nem taposott emberi
24 4| úgy megörültek neki, hogy tán akkor sem örültek volna
25 4| baj, vitéz Czötkény uram? Tán föltámadtak a labancok?~-
26 4| nagyot nézett.~- Micsoda? Tán álmodik kelmed, Czötkény
27 4| ügyes, ravasz szóbeszédnek tán még nagyobb embere volt.
28 4| magyar szabadság. Attól félt, tán még a holtak is megélednek
29 5| számát. Négylovas hintón járt tán még az udvarra is, aranyból
30 5| udvarra is, aranyból volt tán még a csizmavakaró kése
31 5| horkant oda mérgesen Kereki. - Tán cinegét tartogat a süvege
32 5| erre olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély
33 5| keveredik az országúton.~- Nini, tán itt a Haynau? - húzódott
34 5| fûzfabokrokat, ahogy némelyik tán még azóta se hajtott ki.
35 5| megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma is szaladnak. Nincs az
36 5| orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért
|