Rész
1 1| Péter kukta, hogy õ arra mindig készen van, csak az ebéd
2 1| találkoztak az erdei rémmel, aki mindig csak azt hajtogatta:~- Jaj
3 1| nála nagyobb dühösséggel. Mindig elöl járt a csatákban. Hunyadi
4 2| mikor a magyart bántják, mindig megmozdul, mintha rég elporlott
5 2| pajkos fiúvá serdült, de mindig csak a játékon járt az esze.
6 2| okos ember volt, nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett
7 2| nagy könyveiben, amik közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt.~
8 3| birtoka, hogy három nap mindig a maga földjén mehetett:
9 3| vidáman csapott a tenyerébe.~- Mindig mondtam én, hogy te vagy
10 3| szép jó reggelt kívánni, mindig azt kiabálta utánuk Mézes
11 3| barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~
12 3| határig. A felvégi malom mindig ezt hajtogatta nagy haragosan.~-
13 3| Koldusnak, vándorlónak mindig öntött egy kis fehér lisztecskét
14 3| magyar molnárt meglátta, mindig elfogta a szívét a bosszúság.~-
15 3| Tahir bég malmára, akkor mindig ökölbe szorult a keze.~-
16 3| török kadinoknak.~Mert az mindig úgy volt, hogy minden rendes
17 3| kutyafejû barátja.~A késfenés mindig az ember dolga. Ügyes ember
18 3| pártfogásba vette az agarat. Mindig ott lakatta maga körül,
19 3| Amire a jámbor fejedelem mindig filozófiai nyugalommal vont
20 3| mondogatni -, nem hordhatom mindig a fejemen.~No de azért nem
21 3| parancsa foganatja, olyankor mindig a fejébe nyomta a gyémántos
22 3| földre terített subáján, mindig föltekintett az égre, mintha
23 3| mikor az anyjára gondolt, mindig megerõsödött a szíve. A
24 4| elhallgattak már, s õ még mindig cincogott, s a fülemülék
25 4| szerit ejthette Csikaló, mindig kiszökött a pajtásai közül,
26 4| kárt nem tett, de azért mindig le akarta harapni a fejét
27 4| Még örültek is neki, mert mindig tudott okos tanáccsal szolgálni.~
28 5| mindenkinek visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint az óra
29 5| hogy a Mitetszik boltos mindig a zsebébe akart dugni, mikor
30 5| seregemet.~Világéletében mindig vézna gyerek volt ez a Kasza
31 5| Kasza Palkó. Esze-lelke mindig a könyvön járt, semmi pajkosságunkban
32 5| öreg Titulász elõtt. Nekem mindig kétakkora árpacukrot adott,
33 5| a többi gyereknek - mert mindig volt árpacukor a köpenyege
34 5| elment az ablaka alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette
35 5| amit neked szántam. Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~
36 5| fiam, s eszedbe jusson róla mindig az öreg Titulász.~Meg is
|