Rész

 1     1|           szõre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas
 2     1|          arca mint a fõtt rák, még a szeme fehérje is véres volt a
 3     1|             személyem! - villogott a szeme Zsigmondnak.~Most Gara Imre
 4     2|            járt az esze. Nagy, barna szeme csak olyankor homályosodott
 5     2|          tartása, haragos a szava, a szeme járása.~- Itt lakik-e Márton
 6     2|               Mégpedig olyan nagy úr szeme láttára, mint amilyen a
 7     2|              az apja ültetett.~Egyik szeme elmosolyodott a királynak,
 8     2|       mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:~-
 9     2|             legénynek összevillant a szeme, s mindjárt közelebb hívták
10     2|           föl Mátyás, s úgy szórta a szeme haragjában a szikrát, akár
11     2| elrikkantotta magát, mert megakadt a szeme a vadászkürtön.~- Nini,
12     2|       világcsaló is, s a Mátyás éles szeme a szívébe látott mindnyájának.~
13     2|         kávésfindzsával vetekedett a szeme, a harmadiknak olyan hosszú
14     2|                hirtelen megvillant a szeme.~- Én már tudom - mondta.
15     3|      országot?~A töröknek nevetett a szeme, de arra meg már éppen a
16     3|           két tarisznyán akadt meg a szeme, ahogy ott feketéllettek
17     3|         össze a kezünket-lábunkat.~A szeme tán még jobban tüzelt Mézes
18     3|             az öregbíró.~- De apró a szeme - vetette ellen a kisbíró.~-
19     3|         szõlõt, hogy káprázik bele a szeme az embernek.~Bali bég leült
20     4|           mikor egyszer véletlenül a szeme elé került, rákiáltott:~-
21     4|         veled...~A cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjai, s
22     4|          kuruc király az egész tábor szeme láttára megölelte Csikalót,
23     4|              sás közé. Tágra nyitott szeme a csillagos égre meredt,
24     4|             is lesz - csillant föl a szeme Lõrinc úrnak.~S csakugyan
25     5|        legény volt, csak nagy fekete szeme égett, mint a parázs. Valami
26     5|         érezte, hogy könnybe lábad a szeme. S bizony még sírva fakad
27     5|              úr mély ráncba húzódott szeme.~- Rosszat sejtek, apókám -
28     5|            kerülhet többé az asszony szeme elé.~De hát aki egyszer
29     5|     csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem ragyogott úgy, mint
30     5|             pihékben, majd kiverte a szeme világát az embereknek. Mikor
31     5|             hozzá, szinte nevetett a szeme, ahogy odasúgta nekik:~-