Rész
1 1| kezébe vette, egyszerre maga elõtt látta az egész világot,
2 1| város kapuit a magyarok elõtt. Olyan emberekkel nem lehet
3 2| mégis térdet kell ezek elõtt a törött, kopott kõdarabok
4 2| törött, kopott kõdarabok elõtt hajtani minden magyar embernek.~
5 2| rettentõ mérgesen a király elõtt.~- Míg én élek, egy nádszálat
6 2| sürögtek-forogtak a háza elõtt, középen a két deák. Fogja
7 2| nagy égimeszelõ a király elõtt.~- Elhiszem, fiam - biccentett
8 2| Mégpedig a döntõ roham elõtt való estén. A király túri
9 2| becsületet ország-világ elõtt.~De már ezt a cseh tudós
10 2| húztak sátrat a nagy templom elõtt, aranytálcán hordták föl
11 2| sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~-
12 3| illegjen-billegjen a tükör elõtt.~- Csak takaros legény ez
13 3| király ott lobogtatta az orra elõtt a pecsétes levelet. Mit
14 3| féltiben, ahogy leborult a basa elõtt.~- Kegyelmes basa, inkább
15 3| Jakab mester az öreglegény elõtt:~- Szaladj csak, fiam, borotváld
16 3| vitéz török katonák a süveg elõtt eszük nélkül. Mert kegyetlen
17 4| ölében. Még a fejedelem sátra elõtt is aludtak a strázsák. Nem
18 4| nevetést hallott a sátra elõtt. Valami vékony hang sipított
19 4| Leborult a fejedelem ágya elõtt, s összetette sovány kezeit.~-
20 4| várban szabadon. Ha a várkapu elõtt gyakorlatoztak a katonák
21 4| térdre borult a fejedelem elõtt:~- Én vagyok, fejedelem,
22 5| lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„Hátha megszállja a jó
23 5| magamformájú módos ember elõtt.~Lett erre olyan kacagás,
24 5| elveszett éppen a hadba indulás elõtt. Ég nyelte-e, föld nyelte-e,
25 5| kézzel megállott Damjanich elõtt.~- Szegény koldus vagyok -
26 5| szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó vizsgát tette
27 5| tábornok a szolnoki csata elõtt õt választotta ki segédtisztjének.~-
28 5| becsülete, még a sárgarigó elõtt is. Mit mond a sárgarigó
29 5| becsületem az öreg Titulász elõtt. Nekem mindig kétakkora
|