Rész
1 1| szántóvetõ ember.~Nagy volt biz az: egy egész nemzet temetkezett
2 1| teszi azt a tenger húst.~Hát biz azt nézhette egész estig,
3 2| drágakõ, mint a márvány, de biz az mind elkallódott a régi
4 2| ember, Hendók mester?~- Soha biz abból, uram királyom. Úgy
5 2| szobája.~Azazhogy száz volt biz annak: a századikban Tamás
6 2| csizmájára.~- Szó, ami szó, biz én elnagyjáztam rajta az
7 2| lelkem Mátyás varga?~- Biz azon van mit nézni, hanem
8 2| gondolja magában, hogy nincs biz azon semmi különös szépség
9 2| hogy mi lesz abból.~- Gödör biz ebbõl, tiszt úr.~- Hát aztán
10 2| mint eligazodni.~Megesett biz az egyszer Mátyás királyon
11 2| foguk közül. Nem csinálnak biz õk egyebet, mint feketét
12 2| jó vitézeim a holnapot.~Biz azok nagyon nyugodtan várták.
13 2| király.~- Találdki Máté.~- Biz én ki nem találom, ha meg
14 2| a király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta észrevenni
15 2| mivel mulatja ott magát?~- Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.~-
16 2| tudnak sütni az asszonyok.~- Biz ezt, királyom, Göröngyösnek
17 2| mindent megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök atyám - vágott
18 2| elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb egy
19 3| megkapja a maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte
20 3| Savanyú Mézes Gergely volt biz az. Hát a drágasága: két
21 3| a mákszemek.~- Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem kotródtok
22 3| Inkább még kapott is rajta.~- Biz igaz az, öcsémuram. Szilaj
23 3| meg a hajdúk értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek
24 4| Kengyela kíváncsian az árokban.~Biz az valami kóborló labancot
25 4| is ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a labancból
26 5| másik combját is.~Az lett biz ebbõl, hogy mire fölért
27 5| lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz, lelkem - mosolygott
28 5| osztrákok mentek a tûzbe, de biz azokat hamar megszabdosták,
29 5| TITULÁSZ BANKÓJA~Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor
|