Rész
1 1| akar áldani!~Pereszka csak mosolygott, s nekiindult a Tisza gázlójának.
2 1| lenni.~- Megmondom, uram - mosolygott a követ. Hamarosan azonban
3 1| koporsóban az ifjú Hervoja. Mosolygott, mintha élne, s halott kezével
4 2| ügyébe kerülne.~- Az ám - mosolygott a király -, régen nem hallottam
5 2| munka-e az az írás?~- Ojjé - mosolygott boldogan a mester -, ha
6 2| ez annak, aki szereti - mosolygott a király a kovácsra, akinek
7 2| nevem.~- Vitézhez illõ név - mosolygott a király.~- Huszár voltam -
8 2| ember.~- No, azt látom - mosolygott Mátyás -, hát aztán mit
9 2| szólt Mátyás semmit, csak mosolygott, s kiadta a parancsot, hogy
10 2| tartani a fejét.~- Hm - mosolygott Mátyás -, hát most már csak
11 2| ez derék dolog, mester - mosolygott a király. - Ekkora tudományt
12 2| Megnézzük, hány zsákkal telik - mosolygott Mátyás csendesen, s odafordult
13 2| császárt megtartom magamnak - mosolygott jókedvûen. - Az ellenségnek
14 3| fõurak.~- Dobzse, dobzse - mosolygott a király, s csakugyan nem
15 3| teremteni az Úristen.~- Nono - mosolygott a fõbíró. - Más is kell
16 3| támaszkodva.~- Lám, lám - mosolygott csendesen -, mégiscsak jó
17 3| gazda frissebb volt, és mosolygott, mint tót a rozsra, mert
18 4| ha értik kegyelmetek - mosolygott a bajusza alatt a hadnagy. -
19 4| labancok?~- Azok ugyan nem - mosolygott Czötkény a bajusza alatt. -
20 4| helyen, ahol leeresztettük - mosolygott Arkai a bozontos bajusza
21 5| megzavarodott Kereki.~- Nini - mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk
22 5| golyók?~- Biz igaz, lelkem - mosolygott a tábornok, s poros, kerek
23 5| már hadi kincstárunk is - mosolygott a tábornok, s érezte, hogy
24 5| falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát,
25 5| volt Szegesdi Béni is, s mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája
26 5| megbillenti a kalapját, s mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt
|