Rész

 1     2|                      A SZALONTAI KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor
 2     2|      való idõben? - biccentett a kovács.~- Szegény vándorló vagyok,
 3     2|    valami kis zugot éjszakára.~A kovács letette a kalapácsot, beletörülte
 4     2|        egy kis szalmavacok. De a kovács barátságosan a vállára ütött
 5     2|     parancsolgass, öcsém! Márton kovács csak olyan úr a maga viskójában,
 6     2|        szereti - biztatta Márton kovács a vendéget, s jó példaadás
 7     2|       odafönt? - kérdezte Márton kovács.~- Hát Budavárban, a király
 8     2|        már más - nyugodott meg a kovács -, majd megijedtem, hogy
 9     2|          a konyhára, azt kérdi a kovács a vendégtõl:~- Hát aztán
10     2|      erre a tréfabeszédre Márton kovács meg a felesége, hogy alig
11     2|        asszony - mondja megint a kovács -, ne éhezzék ez a szegény
12     2|     asszony a kuckóban, a Márton kovács subájára. Nem is álmodott
13     2|          ébredt fel addig, míg a kovács másnap reggel ki nem verte
14     2|    Várban.~Kezet adott rá Márton kovács, hanem azért harmadnapra
15     2|     járása.~- Itt lakik-e Márton kovács?~- Én vagyok az, vitéz úr.
16     2|         kellesz te magad, Márton kovács! Mátyás király hívat magához
17     2|         akkor szólalt meg Márton kovács, mikor fölértek Budára:~-
18     2|        se merte fölvetni szegény kovács, csak mikor a vitéz a fülébe
19     2|             Isten hozott, Márton kovács! Hát csak nem jöttél volna
20     2|  mazsolája.~- Láss hozzá, Márton kovács - unszolta a király a vendégét -,
21     2|         mazsolája is - felelte a kovács -, ilyet nem minden pénteken
22     2|          is segített telerakni a kovács zsebét arannyal, hogy csak
23     2|          asszonyom - szabódott a kovács -, ne fossza ki énmiattam
24     2| eszefelejti ember lettél, Márton kovács! Mit szól otthon az asszony,
25     2| Tiszteltetem a feleséged, Márton kovács! Egészséggel szaggassa el
26     3|         a borbély.~Ezt meg már a kovács nem állhatta szó nélkül:~-