Rész

 1     1|  hirtelen egy gímszarvas bukkant fel elõttük. De olyan ám, amilyent
 2     1|    keresztül, hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl tisztásra, mezõrõl
 3     1|      marhámnak terem a fû, szedd fel innét a sátorfádat!~Egyszer
 4     1|           ki ellenünk? - öltötte fel páncélját nyugodtan a szent
 5     1|    vitézeinek, könyörögve emelte fel szemeit az égre.~- Urunk,
 6     1|          rémületes üvöltés verte fel a napszállat csendjét, hogy
 7     1|          itt a mi óránk - nézett fel a király a csillagos égre,
 8     1|      amit süt-fõz, mind maga éli fel.~- Sebaj - nevetett a király -,
 9     1|  magyarok, kétségbeesve kiáltott fel:~- Jaj nekem, jaj nekem,
10     1|          is fölségeddel - emelte fel méltóságosan õsz fejét az
11     2|      mérgében a két lúdtoll le s fel a füle mellett, mintha csak
12     2|  tulipántos subán. Nem is ébredt fel addig, míg a kovács másnap
13     2|         Mi bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból a király,
14     2|           Hohó, tiszt úr - kapta fel ujjongva az aranyat -, nem
15     2|          költögetésére se ébredt fel hajnalban. Hanem arra felébredt,
16     2| vendégedet.~- Micsoda?! - ugrott fel a kis ember, mint a hörcsög.
17     2|         nem tudott.~Azon nyomban fel is öltöztették Zsombor deákot
18     2|          az erdélyi vajda ugrott fel a székrõl. Nagy harcsabajuszát
19     2|        kifogtál rajtam! - emelte fel az öreget. - Ne félj, nem
20     3|     koronáját, ijedten sóhajtott fel:~- Hej, urak, nehéz nekem
21     4|        írás csak annyit jegyzett fel róla, hogy együtt ette a
22     4|     bûnét tudod, hé?! - csattant fel a gyerek szikrázó szemmel.~-
23     5|     Utoljára a kisbíró ajánlotta fel magát a „közért”, ahogy
24     5|        méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.~-
25     5|  furulyaszó, nem kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász.
26     5|           mert úgy elaludt, hogy fel se ébredett többet.~Titulász