Rész

 1     1|          eltûnt, hogy senki se látta többet. Hiába kereste ifjú felesége,
 2     2|              a Dunába.~- Sohase lesz többet emberi kéz, amelyik méltó
 3     2|          Akkor a Busa deák tudománya többet ér, mint a tied. Mert azzal
 4     2| virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet a délebéd. Pedig az udvari
 5     2|             színem elé ne kerüljetek többet, míg fütyülõ csókát nem
 6     2|          Vendel most már ne maradjon többet el mellõle. Vitte magával,
 7     2|              volna szobában tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél
 8     2|              hogy sose oldódzott meg többet.~Nekemiás mester már akkor
 9     2|               hogy képpel se fordult többet Buda vára felé, ahol annyi
10     2|               De senki se tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl,
11     2|          pásztorral.~- No, jó ember, többet tudsz egy regiment tudósnál.
12     3|             s csakugyan nem törõdött többet se koronával, se országgal.
13     3|        bélésébe.~- Nem szántok-vetek többet a töröknek, szomszéd - mondta
14     3|              Becsére. Szét se váltak többet. Összetették a pénzüket,
15     3|         kisebb rajta, mint az öklöm.~Többet is lehetett látni a süveget,
16     4|              öreg mesemondók azonban többet is tudnak a Thököly prímásáról,
17     4|    becsültelek, vagy veslek én téged többet a két kezsembe, vagy se!~
18     4|            kezsembe, vagy se!~Bizony többet vette pedig, mint azelõtt.
19     4|        nevetésbe.~- Sohase eresztjük többet vissza kegyelmedet - ölelgették
20     4|          most már sose szólalnak meg többet a tárogatók? - kérdezték
21     5|             a szemem elé ne kerüljön többet!~Pedig nem törõdött a jó
22     5|            derülten, s föl se ébredt többet. A tábornok maga bontotta
23     5|               Kuckó király nem szólt többet, lehorgasztotta a fejét,
24     5|              magát.~- Ne félj, fiam, többet ér az, amit neked szántam.
25     5|        elaludt, hogy fel se ébredett többet.~Titulász kincse most már