1-500 | 501-637
Rész
1 1| Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni
2 1| szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot
3 1| Az itt a hiba, testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország
4 1| testvérektõl. Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára találnak,
5 1| császár, mikor meghallotta, hogy jönnek a hunok.~- Legalább
6 1| megüzente a hunok királyának, hogy aranyban fizesse neki az
7 1| római császár hadinépére, hogy lehetetlen volt elõttük
8 1| különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt
9 1| az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette,
10 1| tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.~- Nem
11 1| táltos. - Azt jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását
12 1| uram királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és
13 1| és csak messzirõl néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre
14 1| lett e nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen a
15 1| megígérte nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul
16 1| segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak.~- Üzenhettek
17 1| még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget.
18 1| Ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól,
19 1| erősnek érezték magukat arra, hogy Attila örökét meghódítsák.~
20 1| folyatta, annak jeléül, hogy amit fogadnak, vérükkel,
21 1| vagdalkozva kényszerítették őket, hogy ne kanyarodjanak észak felé,
22 1| mint amilyen ma. Most már, hogy a tudós vízi mérnökök összevissza
23 1| úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig se lehetett látni
24 1| Máshol meg úgy összeszorult, hogy a tót pásztorgyerekek parittya
25 1| Olyan örvényeket vetett, hogy az is elszédült, aki messziről
26 1| Csónak nem volt annyi, hogy átvihesse a töméntelen sokaságot,
27 1| csak a fejével integetett, hogy ő azt se tudja, mit kérdeznek
28 1| én minden népestül, úgy, hogy még a leghitványabb csikónak
29 1| Még lovat is adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen,
30 1| A szája akkorára tátva, hogy majd elnyelte a fejét, mégiscsak
31 1| Pereszka is megállt, de úgy, hogy meg se mozdult többé. Holtan
32 1| fel a napszállat csendjét, hogy maga László király is riadtan
33 1| üzeni neked az én királyom, hogy rakd a lábához fegyveredet! -
34 1| üzenem a te királyodnak, hogy ha olyan nagyon szeretné
35 1| csatabárdjáért, azt gondolták, hogy ráérnek arra reggel is.
36 1| A magyarok is érezték, hogy a halál árnyékában vannak.
37 1| egerecskét. Örült neki, hogy olyan hamar hozzáédesedett.
38 1| elé. Engedelmet kért tõle, hogy közelebb lopódzhasson a
39 1| nyüzsög a mezõn az egér, hogy nem lehet tõlük járni. Mintha
40 1| bolgár.~Azt mondja a rege, hogy Árpád fejedelem aranyos
41 1| gazdádat, mondd meg neki, hogy jó szívvel vettem ajándékát.
42 1| ajándékát. Azt látom belõle, hogy engedelmes szolgám akar
43 1| fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból,
44 1| országodból, ha eladtad nekünk.~- Hogy adtam volna el?~- Bizony
45 1| A magyarok azt felelték, hogy az országot akarják, amelybõl
46 1| igazság azonban van benne, hogy Árpád ésszel és karddal
47 1| Akkor aztán azt mondta, hogy most már elverte az éhét.~
48 1| Megjelentette a királynak, hogy nem lehet meggyõzni a Kórogyi
49 1| udvara. Viseljétek gondját, hogy panasza ne lehessen ránk.
50 1| Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy hadd maradhasson õ otthon
51 1| Mutogatni akarták a magyaroknak, hogy nincs nekik mit félni a
52 1| átkozta az olasz földet, hogy különb húst nem terem.~-
53 1| Azt mondta rá Péter kukta, hogy õ arra mindig készen van,
54 1| kiment a konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt.
55 1| nagyétkû Kórogyi mellé, hogy ugyan hova teszi azt a tenger
56 1| olyan jóízûen nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele,
57 1| s még akkor azt kérdezi, hogy hol van a többi.~Így vette
58 1| tudományának, s volt rá gondja, hogy többé ne kelljen neki tücskön,
59 1| nézz engem, uram király, hogy a te trónusodat az én vállam
60 1| garázdálkodást vitt benne véghez, hogy ezt már Zsigmond se hagyhatta
61 1| a dölyfös nagyúr ellen, hogy láncra verve vigyék eléje.
62 1| Nézte a vár bástyáiról, hogy a török hadak kitakarodtak
63 1| országból, s mikor látta, hogy szidalmazzák ég elé emelt
64 1| Senki nem bízott abban, hogy teljesedjék a jóslat. Az
65 1| erdõ vad lakója úgy eltûnt, hogy senki se látta többet. Hiába
66 1| töltött ablaka könyöklõjén, hogy minél elõbb láthassa jövetelét.~
67 1| rajta semmi.~A föld érzi, hogy keblében hazaáruló porlad.~
68 1| kihajtottak a fák és bokrok, hogy még nagyobb legyen a temetési
69 1| jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek sokkal különb
70 1| talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig eszébe se
71 1| is haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér
72 1| rég nem látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~
73 1| se tehetett egyebet, mint hogy a kardjára ütött nagy mérgesen.~-
74 1| legyenek egyek a rosszban is.~Hogy aztán sok kulcscsörömpölés,
75 1| volt az elsõ gondolata, hogy lehetne ebbõl a kalickából
76 1| bámult rája. - Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették
77 1| király azt kérdezte tõle, hogy ki õrzi õket ebben a záratlan
78 1| is! El is nyargaltak úgy, hogy csak futtukban kiabáltak
79 1| vár nyitott kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon vitték ki
80 2| ékesség. Meg nehéz is volt, hogy két kézzel alig lehetett
81 2| betûket pingált lúdtollal, hogy majd legurultak onnan. De
82 2| könyvtárba. Megengedte neki, hogy mind a két füle mellett
83 2| Bizony, Busa deák, látszik, hogy nem jártál ott, ahol a tudományt
84 2| pedig a király a kezem alá, hogy írástudót neveljek belõled!
85 2| ott fogadta meg a király, hogy embert neveltet hû katonája
86 2| bizony, ilyenkor megesett, hogy Hendók mester haragjában
87 2| a lúdtollal bánni. Igaz, hogy nem is igen törte magát
88 2| s azzal mulatta magát, hogy mindenféle diribdarab fából
89 2| mester nyolclábú szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe kapta
90 2| beletemetkezett a jámbor kutyabõrökbe, hogy se látott, se hallott szegény
91 2| be akarsz állni Mihóknak, hogy ilyen cifra gúnyába öltöztél
92 2| annak a végére faragva, hogy Hendók mester se rajzolt
93 2| UDVARI KÖNYVNYOMTATÓ MESTER~- Hogy lehessen ez - csóválta Hendók
94 2| Busa deákra.~De úgy ám, hogy a deák lesütötte a fejét,
95 2| halála napjáig azt vallotta, hogy igazában õ találta ki a
96 2| én mégiscsak azt hiszem, hogy az õ esze találta ki igazán
97 2| sûrûn, úgy egymásba fonódva, hogy nem eresztették maguk közé
98 2| szemét a virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet
99 2| Isten is arra teremtette, hogy én itt palotát építtessek
100 2| Abból olyan úr leszel, hogy mindennap kakastejes cipót
101 2| olyan palota lesz a helyén, hogy belefájdul a nyakad, mire
102 2| Azt szeretném én látni, hogy ki merne csak egy ujjal
103 2| király pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól könnyes
104 2| csapott a király tenyerébe, hogy csak úgy hajladozott bele
105 2| atyámfia? Csak az a kár, hogy mindjárt az elején nem azon
106 2| helyére olyan kastélyt, hogy nem volt párja az országban.
107 2| Szabadkozott a király, hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva,
108 2| belekanalazott a tálba, hogy öröm volt nézni.~Mátyás
109 2| kovács -, majd megijedtem, hogy tán valami elõkelõség vagy,
110 2| a vendégtõl:~- Hát aztán hogy mondja a szolgálat? Van-e
111 2| fejemhez egy fejelés csizmát, hogy mind kihullott belõle az
112 2| zavarta hozzám az inasát: hogy hát az õ templombajáró csizmácskája
113 2| Márton kovács meg a felesége, hogy alig gyõzték a könnyüket
114 2| meghintette még egyszer a tálat, hogy több volt már benne a mazsola,
115 2| annyit mondhatok gazduramnak, hogy nem bánja meg, ha fölkeresi
116 2| kovács zsebét arannyal, hogy csak úgy dagadt bele. Aztán
117 2| fordulhat nálunk anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk neki.~-
118 2| s azt gondolja magában, hogy nincs biz azon semmi különös
119 2| Mégpedig arról nevezetes, hogy már egynapos korában aranyalmát
120 2| Akkor történt egyszer, hogy a királynak dolga volt mifelénk.
121 2| öreg harangozó azt mondja, hogy csak a mi templomunk harangjának
122 2| meghallgatni.~Elég az hozzá, hogy ott lovagolt el egyszer
123 2| Mégpedig annak örült nagyon, hogy odaállt elejbe egy kis ember,
124 2| De olyan katonásan ám, hogy még a királynak is öröme
125 2| tudakolta tõle a király, hogy mi lesz abból.~- Gödör biz
126 2| úr, de bizonyosan tudom, hogy csak arról a fáról szedi
127 2| azonban akkorát rikkantott, hogy megint csak vissza kellett
128 2| aranyat -, nem megmondtam, hogy teremhet még ez az almafa
129 2| fájáról. Az igazság pedig az, hogy minden fa aranyat terem,
130 2| Mátyás királyról tudni való, hogy úrtól, szegénytõl egyformán
131 2| róluk a kincstartójától, hogy három esztendeje nem fizettek
132 2| üzente urunk királyunk, hogy nyomban fölmenjen hozzá
133 2| Márpedig most az a törvény, hogy azt választjuk bírónak,
134 2| Vár tövében kocogott, azaz hogy nem nagyon kocogott, mert
135 2| ne mondják a solymáriak, hogy üres kézzel tértem meg Budáról.~
136 2| a madaras szobába.~Mert, hogy szavam ne felejtsem, élt-halt
137 2| fölemelte az aranygombos botját, hogy a nyaka közé szedjen a követnek,
138 2| megkapta a két markával, hogy Mátyás ki nem bírt szaladni
139 2| hanem csóka!~- Hát persze hogy az volt - hagyta helyben
140 2| a bojtár. - Tudni való, hogy Solymáron úgy fütyül a csóka,
141 2| másképp el nem hiszik otthon, hogy ilyen bölcs parancsot adtál
142 2| tarisznyában a nagy pecsétes írást, hogy solymári embernek nem szabad
143 2| Mártának kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja,
144 2| huncutság lehetett abban is, hogy Algyõ Gyevinek nevezte el
145 2| nevezte el magát. Gondolta, hogy így majd nem találják meg
146 2| én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi
147 2| többen is.)~Elég az hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett
148 2| hová bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú
149 2| eszébe jutott hozzátenni, hogy: - kivéve a gyevi bírót.~-
150 2| gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint csak
151 2| Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenbõl ki kell
152 2| kendnek.~Az lett ebbõl, hogy a gyevi bíró mindjárt elõrikkantotta
153 2| szeppent a bíró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok
154 2| Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többé senki porciót
155 2| No, gyevi bíró, ugye, hogy jól megtanultam a gyevi
156 2| annak a bizonyságára írtam, hogy a tekintélytiszteletet nem
157 2| örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta
158 2| válla, piros az orcája, hogy alig lehet ráismerni.~-
159 2| mosolygott, s kiadta a parancsot, hogy a cseh Vendel most már ne
160 2| megsült hajában a tojás, hogy öröm volt nézni.~Hát még
161 2| bizonyos nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik bennük
162 2| egy cseppet se változik, hogy ma is könnyebb köztük eltévedni,
163 2| egyszer Mátyás királyon is, hogy akárhogy tudakozta kifelé
164 2| lepte az éjszaka. Szerencse, hogy szép, csillagos nyáréj volt,
165 2| hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság semmiben se legyen,
166 2| is a csillagokról annyit, hogy az udvari vadászok mind
167 2| hanem horkantott akkorát, hogy a király a kardjához kapott.~-
168 2| utoljára úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is beleröppentek.~-
169 2| adja a fegyvert! Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített
170 2| Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített Mátyás király.~
171 2| is a király olyan jóízût, hogy még a feketerigók költögetésére
172 2| tifelétek az igazság?~- Az, hogy reggel ki-ki elmondja, mit
173 2| nevetett a legöregebb legény -, hogy ez az aranyos kard az én
174 2| legkisebb fiú elszontyolodott, hogy így kisemmizték a bátyjai,
175 2| akkorát harsantott a kürttel, hogy az tán Buda váráig is elhallatszott.
176 2| kötöttem a nyakravalótokat, hogy sose oldódzott meg többet.~
177 2| Olyan feketék vagytok, hogy nem tehetek veletek mást,
178 2| tehetek veletek mást, mint hogy beveszlek benneteket katonának
179 2| körül a táborban. Hadd lám, hogy várják jó vitézeim a holnapot.~
180 2| volt. A gúnyája mutatta, hogy a fekete seregbõl való vitéz,
181 2| magát.~- Hiszed-e, Balázs, hogy magam is megkívántam a vadkörtét?~-
182 2| Azt mondta az a kis ember, hogy nem adna õ még magának Mátyás
183 2| vendégeltél meg.~- Hát te tudod, hogy én ki vagyok? - hökkent
184 2| elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz.
185 2| megígéred, uram király, hogy megvendégelsz egyszer, ha
186 2| olyan fojtós, fanyar volt, hogy csupa becsületbõl evett
187 2| jelentették neki a budai Várban, hogy valami ütött-kopott öreg
188 2| belõle.~S így esett az, hogy a fekete sereg legrongyosabb
189 2| király, tán nem is illik az, hogy én szegény közember létemre
190 2| király.~A deákok azt mondták, hogy szolgálatot keresnek. Szeretnének
191 2| leejtette a gyûrûjét úgy, hogy begurult a cédrusfa asztal
192 2| fejét az asztal sarkába, hogy csak úgy kongott.~- Fájt-e,
193 2| melyiktek tudná megmondani, hogy hát az miért nem fáj az
194 2| fölokosít. Megtudod belõle, hogy a márványba olaj van belekövesedve,
195 2| ajtónálló apródját kérdezte meg, hogy tudja-e, hova lett Zsombor
196 2| a palotád márványfalán, hogy fényes délben is Fiastyúk-csillagot
197 2| irigyen settegni-suttogni: hogy hát õvelük már most mi lesz?~-
198 2| amit nem tud, megérdemli, hogy kinevessék.~ ~
199 2| Mind a három azt mondta, hogy õ valami nevezetes dolgot
200 2| királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi ideig tart a csizma,
201 2| mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden foga kilátszott.
202 2| közel láttam benne a Dunát, hogy éppen csak a locsogása nem
203 2| magát:~- Olyan kicsike lett, hogy a tenyeremmel eltakarhatom!
204 2| akkorát ütött a mellére, hogy csak úgy döngött bele.~A
205 2| az aranycsináló mester, hogy képpel se fordult többet
206 2| olyan hosszú volt az orra, hogy két araszttal elõtte járt
207 2| diákokat. Hallottuk hírét, hogy fölvitte isten a dolgukat.
208 2| jelentette:~- Olyan fülem van, hogy még a fû növését is meghallom
209 2| érdemelsz. Megengedem neked, hogy ott hallgasd az országban
210 2| beletakaródzott a fülébe, hogy azt se hallotta, mikor a
211 2| Olyan éles a szemem, hogy még annak a hangyának a
212 2| megzavarodott az istenadta, hogy az ajtót se látta meg az
213 2| szemével. - Olyan orrom van, hogy a hetedik határból is megérzi
214 2| szippantott a takaros orrával, hogy csak úgy lebegtek bele a
215 2| tudja gondolni az ember, hogy ebben a szegény kis faluban
216 2| ebben a szegény kis faluban hogy fért meg valamikor olyan
217 2| Mátyás király.~Úgy volt az, hogy akkoriban nagyon gonosz
218 2| udvarába is.~Így esett aztán, hogy Mátyás király útra kerekedett,
219 2| éljent kurjantott neki, hogy megreszketett bele az egész
220 2| akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi, mikor fölemelte
221 2| kisbíró röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság érte a falut.
222 2| olyan keményen kimondta, hogy meghallotta a király is.
223 2| nagy urat.~- Az nem lehet, hogy én letérdeljek.~- Miért
224 2| nagyon a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rá, mint a két
225 2| már úgy nyögött a gyerek, hogy a király meg nem állhatta
226 2| le a fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem a nadrágot,
227 2| király olyan jóízût nevetett, hogy a könnye is kicsordult.
228 2| mikor ajtónálló jelentette, hogy hírnök jött a lengyel határról.~-
229 2| hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba
230 2| csúfot a lengyel királlyal, hogy csakugyan macskát küldött
231 2| almát úgy kell fölvenni, hogy nem szabad a szõnyegre lépni.~
232 2| Mégpedig arról volt híres, hogy sehol az országban olyan
233 2| Meg is kérdezte a bírót, hogy minek hívják azt a várost,
234 2| otthon oda a királynénak, hogy másforma kenyér sose kerüljön
235 2| biztatta õket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek kitettek magukért.
236 2| a kerítés mellõl nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.~
237 2| No, azt meg kell adni, hogy azok is kitettek magukért.
238 2| hozzá, s úgy megölelgette, hogy mindenki elbámult bele.~
239 2| Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok
240 2| Úgy felugrott ijedtében, hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni
241 2| mondta a gyöngyösieknek, hogy nem lesz semmi baj se, csak
242 2| törvény?~- Olyan törvény, hogy Gyöngyösön mindenki a maga
243 2| s az volt az elsõ szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi
244 2| Azt mondja a törvény, hogy mindenki a maga kenyerét
245 2| mikor a lovára pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét
246 2| és kiadta a parancsot, hogy kõ kövön ne maradjon benne,
247 2| Királyi szavamra fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~-
248 2| pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ kövön ne maradjon benne!~
249 2| aztán olyant kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak
250 2| kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete
251 2| Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott
252 2| szárnyra az a közmondás, hogy jó világ van Gyöngyösön,
253 2| hírével. Azt tartották róla, hogy ésszel van tele a feje búbjától
254 2| Miért van az, urunk, hogy mindnyájunknál többre tartod
255 2| mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem
256 2| azt tudod, ugye, atyámfia, hogy az Úristen mindent megtehet?~-
257 2| mint aki nagyon szeretné, hogy senki se lássa meg. Annál
258 2| Lett erre olyan nevetés, hogy a püspök úr is megbékült
259 2| bekanalazta a drága jó levest, hogy öröm volt nézni.~Hamarább
260 2| vetette szemére Mátyásnak, hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû
261 2| ember nem beszél. Megmondta, hogy ezer esztendõvel ezelõtt
262 2| vagy esõ esett. Tudta, hogy mért dong a szúnyog, és
263 2| a galagonyabokrok alatt, hogy egy szót se hallott a király
264 2| akkora igent bólintott, hogy az orrára csúszott a hegyes
265 2| pedig meg nem tudta érteni, hogy mit nevetnek most õrajta.
266 2| el. Azt mondja az írás, hogy a világon semmi se vész
267 2| pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett -
268 2| Mégiscsak furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára
269 2| keményen biztatta a szemeivel, hogy jobbnak látta lerúgni a
270 2| vadat a budai hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el
271 2| ma se lehet azt mondani, hogy ott van a világ közepe:
272 2| csak akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ végén elmiákolta
273 2| olyan alacsony kis gunyhó, hogy lehajolva is belevágta a
274 2| szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta.~-
275 2| azon szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált
276 2| szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen.~- Ejnye,
277 2| ejnye, jó ember, de kár, hogy tegnap ilyenkor nem jöttél!
278 2| bíró ijedten. Attól félt, hogy valami kenyérmorzsa maradhatott
279 2| azt magunk is megtanuljuk, hogy kell kõbõl levest fõzni.~-
280 2| kamrából akkora káposztáskövet, hogy csak úgy nyögött bele a
281 2| verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot,
282 2| szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ
283 2| lobogott a bogrács alatt, hogy ökröt lehetett volna nála
284 2| olyan szalonnás gombócot, hogy olyant nem látott a kalázi
285 2| gondjuk is nagyobb volt annál, hogy utánaszaladjanak.~- Nini,
286 2| akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte a bográcsot
287 2| katlanostul, s akkorát jajdult, hogy elhallatszott a hetedik
288 2| most akkora aranyam volna, hogy nem férne a szobában!~Azzal
289 2| aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig.
290 3| országgal. Azt tartotta, hogy csak szundikálásra való
291 3| magyarul egyebet, mint azt, hogy: jól van, jól, ne bántsatok,
292 3| leszedjük a töröknek a kontyát, hogy sose nõl ki többé.~- Dobzse! -
293 3| meglátja ám az oláh vajda, hogy a magyar király bársonycsizmája
294 3| Mind hazaszéledt a sereg, hogy zsoldot nem kapott, hanem
295 3| Olyan szegény ez az ország, hogy még egere sincs, mert az
296 3| is.~- Engedelmet kérek, hogy csak ilyen szegényesen traktálhatom
297 3| Somogyban. Azt úgy hívják, hogy Kár. Van rajta vagy tizenöt
298 3| mégiscsak én vagyok akkora úr, hogy nekem még a kutyáim is gyöngyösen
299 3| Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó úrnak a Dráva menti
300 3| nekem van akkora kemencém, hogy ez a három úr minden birtokostul,
301 3| érseknek akkora birtoka, hogy három nap mindig a maga
302 3| magatokat, ti magyar urak, hogy így dúskáltok a vagyonban,
303 3| érsekhez! Mondjad neki, hogy nem adnak már hitelbe a
304 3| Ulászlónak. S bizony volt úgy, hogy nem vettethetett rá foltot
305 3| kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett a jámbor
306 3| istenadta, még örült neki, hogy szívességet tehetett ezeknek
307 3| tenyerébe.~- Mindig mondtam én, hogy te vagy a leghívebb emberem.
308 3| elkomorodott, mert tudta, hogy a temesi gróf éppen a koronára
309 3| új méltóságért. Tudták, hogy csak a baj lesz vele, de
310 3| mert te olyan sovány vagy, hogy tebeléd nem kívánkozik harapni
311 3| hûségesen az ebédet, hanem hogy esett, hogy se: egyszer
312 3| ebédet, hanem hogy esett, hogy se: egyszer csak az oroszlán
313 3| Lécz Péternek: terád bízom, hogy tartsd szemmel a munkáját.
314 3| Illés csak annyit mondott, hogy õ meg beéri a másik két
315 3| oroszlán pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~De
316 3| lefogyott az állatok királya, hogy szánalom volt látni. Majd
317 3| divat volt Magyarországon, hogy minden nagyúr tartott az
318 3| akinek az volt a kötelessége, hogy szép tréfaszóban az olyan
319 3| kenyere, azt úgy hívták, hogy udvari bolond. Furcsa hivatal
320 3| igaz. Hanem az is igaz, hogy ha zokon esett a gazdájának
321 3| csörgõsapkájával, látja, hogy János király kinéz az ablakon,
322 3| Ide küldte Muhar basát, hogy adjam át neki az országot.~
323 3| akkorát csóvált a fején, hogy minden gombja csörgött a
324 3| komám, akkor is mondtam, hogy ne cseresznyézz te egy tálból
325 3| be maguk után az ajtót, hogy hullott bele az aranyos
326 3| annyira búnak adta magát, hogy észre se vette, mikor egyedül
327 3| akkor vette észre a király, hogy bizony egyedül hagyták bölcs
328 3| volt neki az elsõ dolga, hogy a fejébe nyomja a koronát,
329 3| tegyük írásba az egyezséget, hogy meg ne csalj.~- Nem bánom -
330 3| de az is benne legyen, hogy mire a bíbic a fára száll,
331 3| már a magyar király. De hogy hiába leste, korán reggel
332 3| cigánykereket vetett hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét a
333 3| Arról volt pedig nevezetes, hogy a sasok elvitték a sapkáját.~
334 3| utánuk Mézes Gergely:~- Hogy a sasok mondanák a szemeteknek:
335 3| emberek azt kérdezték tõle, hogy mitévõ lesz most már, azt
336 3| ájtatos énekszóval várták, hogy teljesedjék az Úr akarata.
337 3| Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással veszõdnünk
338 3| odatartotta a mákos tarisznyához, hogy csak úgy csillogtak a mákszemek.~-
339 3| csapom bele az égõ gyertyát, hogy a hetedik határba se szedjük
340 3| lódult ki a templomból, hogy meg se állt, míg a paripájára
341 3| pedig azóta is arról híres, hogy igen nagy ereje van neki,
342 3| rétesbe. Olyan nagy az ereje, hogy addig föl nem bír kelni
343 3| ami abból is megtetszik, hogy olyan helyre is elment látogatóba,
344 3| lehet rajta csodálkozni, hogy a szõregieket a forró hideg
345 3| jobban kinyisd a szemedet, hogy megláthasd a nagy sarat.~-
346 3| No - azt mondja -, látom, hogy jó helyen tartjátok az eszeteket.
347 3| megnyugtatom a kegyelmes basát, hogy helyébe hozzátok a drága
348 3| vacsorát; hanem azt megmondom, hogy színét-javát hozzátok az
349 3| gondolná az a lószemû török, hogy csúfolni akarjuk vele. Vigyünk
350 3| neki zsákot.~Jó szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz
351 3| basának, annak úgy megörül, hogy aranyba foglal benneteket
352 3| nagyon okos beszéd volt, hogy az öregbírót egyszerre elfogta
353 3| van a töröknek annyi esze, hogy nem minket esz meg, mikor
354 3| reszket a basa szakálla, hogy ahány, annyifelé minden
355 3| olyan nagyot talált hajolni, hogy elterült a márványpadlón,
356 3| szõregi csõsz ábrázatához, hogy annak egyszerre tele lett
357 3| odacsapkodták a szõregi követekhez, hogy egyszerre csupa tengelicekké
358 3| is a Perec basa akkorát, hogy belesüketült a fél szegedi
359 3| eleresztette a szõregi követeket, hogy még csak a talpukat se kenette
360 3| mond, mégiscsak jobb az, hogy sült tökkel törültek bennünket
361 3| neki olyan bíródolmányt, hogy azóta se láttak olyant Szõregen.~
362 3| darab földet betelnek utcái. Hogy milyen kicsi volt abban
363 3| abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély lakott
364 3| mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallták. Éppen
365 3| Hát még mikor meghallotta, hogy annyian vannak, mint a sáskák,
366 3| teremtõ istenem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak beállít Jakab
367 3| õkegyelmessége méltónak talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg
368 3| Bezzeg ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy nyomba,
369 3| talpad mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.~Jakab
370 3| tied, barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled
371 3| Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll a bál?~- Semmit
372 3| Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll a bál?~- Semmit se szólt,
373 3| Recsep basa állát a szakáll, hogy rossz volt látni; de úgy
374 3| letisztította azt róla a kisinas, hogy öröm volt nézni. Még csak
375 3| már azt mondd meg nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál?
376 3| sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy amelyik percben megkarcoltam
377 3| volna a fejedet a nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl
378 3| eszükbe a szalontai hajdúknak, hogy jó volna az õ városukat
379 3| kard helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár,
380 3| Szalonta. Olyan világ volt az, hogy a harc volt akkor a kenyérkeresete
381 3| méhek a füsttõl. Micsoda, hogy õk követ hordjanak, meszet
382 3| eltisztultak Szalontáról, hogy meg se álltak az ország
383 3| ezt akarta. Attól tartott, hogy ezek a tûzvérû legények
384 3| alázatosan. - Engedd meg, hogy a te palástodba fogódzhasson
385 3| jöjjenek nagy jó uraimék, hogy annál nagyobb legyen a parádé.~
386 3| Lett is olyan nagy parádé, hogy országra szólt a híre. Volt
387 3| a fõbírónak annyi esze, hogy ugyanarra a napra hívta
388 3| szaladtak egymásnak. De úgy ám, hogy itt-ott maradt csak belõlük
389 3| liszteszsák!~Nagy oka volt annak, hogy így feleselgettek egymással
390 3| elindult a Tiszaparton, hogy elrejtse valahová. Olyan
391 3| isten is arra teremtette, hogy megõrizze a pénzecskémet,
392 3| papucsát, s úgy megindult, hogy meg se állt Belgrádig. Ott
393 3| Csináltatok rajta olyan malmot, hogy a király se õrleti különbben
394 3| Istvánnak. Azt mondani se kell, hogy Ali Patlidzsán a magyar
395 3| Mert az mindig úgy volt, hogy minden rendes nemzetnek
396 3| előtt.~- Büszke vagyok rá, hogy abban a városban tette le
397 3| él, aki méltó volna rá, hogy minden huri lábáról ő vegyen
398 3| aki már akkor is tudta, hogy szép beszéd illik ahhoz,
399 3| vagy az a mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal volnék
400 3| fehérnépet a ti fertályotokban, hogy mér köti az rá magát az
401 3| szép hosszú szakálla volt, hogy munka közben hátra kellett
402 3| kidoboltatta a delállal, hogy aki igazhitű férfiút boritalon
403 3| is érdemes meghallgatni, hogy miképpen lett a mészároscéh
404 3| Markalf próféta azt mondja, hogy zsíros zacskóba kötötte
405 3| főzni-sütni úgy tud ám, hogy olyant nem öszik a római
406 3| amelyet ti is csak úgy hívtok, hogy disznó.~- Tisztöltetem a
407 3| A török azt mondta rá, hogy már azt vállalja, s azzal
408 3| egymástól, megállapodván abban, hogy majd karlócai mellett döntik
409 3| az ordrét az asszonynak, hogy másnap délre meg kell sütni
410 3| Teneköd? Hát ki kérdözte azt, hogy mi köll teneköd?~- Ú-úgy? -
411 3| úgy hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást
412 3| hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást két olyan
413 3| tudta már tapasztalatból, hogy ilyenkor legokosabb hallgatni.~
414 3| az eszét a város dolgába, hogy „aztán ügyeközzön ám kend
415 3| Balázs azt javasolta neki, hogy drótoztassa be a fejét idejekorán,
416 3| csattogtatni a kést a fenõkövön, hogy a harmadik szomszédot is
417 3| nagyon ügyes ember volt, hogy az asszony alig tudott szót
418 3| Nem hallod, te bolond, hogy köszörüli a kést a kamrában?
419 3| együtt! Hát nem látta kend, hogy fölkapta a konyhán a két
420 3| gyaur, amint észrevette, hogy a töröknek egyezkedõ szándéka
421 3| most már világosan látta, hogy az õ magyar barátja emberhússal
422 3| maradt mind a mai napig, hogy az asszony lett-e a sárkánykígyóból,
423 3| Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene
424 3| könyvet; akkor rájönni, hogy Szeged története nem is
425 3| kiszabadítani, megnézni benne, hogy mitõl meddig uralkodott
426 3| is egészen biztos benne, hogy a könyvszekrénytõl az ágyig
427 3| évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten sokáig köhögtet,
428 3| mozlemineknél. Így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi
429 3| Amire Balázs azt mondja, hogy az ám, bürge, mert hát mint
430 3| csakugyan nem mondhatta azt, hogy griffmadár.~- Vötte kend?~-
431 3| akkor föltette magában, hogy akárki lesz a tizenharmadik
432 3| szegény Móra Balázsnak, hogy a tizenharmadik kíváncsi
433 3| fültövön a jámbor Csökmedzsit, hogy egyszerre arcra borulva
434 3| és elkezdett kurjongatni, hogy vigyék a basa elébe, de
435 3| Balázs.~Tudván tudta pedig, hogy a Hóbajárt basa a valódi
436 3| csak azután kérdezi meg, hogy mivel is szolgált erre rá.~
437 3| törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy a basa nem volt egészen
438 3| õneki olyan goromba választ, hogy kiesett mind a két papucsából.~-
439 3| már aztán mondd el, fiam: hogy történt a dolog?~- Egy az
440 3| lábadhoz tétetem a fejedet. Hát hogy volt azzal a bürgével?~-
441 3| számolj be!~Úgy ordított, hogy mindenki megkushadt bele,
442 3| éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymás után hallottál
443 3| tudhatott mindenki, aki nem vak: hogy bürgét viszek-e a nyakamban?~
444 3| nevetett a Hóbajárt basa, hogy csak úgy recsegett alatta
445 3| alatta a bársonykanapé.~- Hogy hívnak téged, gyaur barátom?~-
446 3| megszólítás az volt rajta, hogy „te kutyaházi”!)~Takaros
447 3| Ott aztán úgy nyúlt végig, hogy Apafi alig bírta kiszabadítani
448 3| tanácsosaihoz. - Melyiktek vállalja, hogy õrajta tétessek exámentet
449 3| Mit tehetek én arról, hogy ez a leghívebb szolgám?
450 3| No, hát én megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is,
451 3| mestert, az udvari doktort, hogy adjon a kutyának valami
452 3| apród megnyugtatta õket, hogy tud õ annál jobbat is.~Másnap
453 3| jelenti, nagyságos uram, hogy kettõnk közül valamelyikünk
454 3| csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek még a kutyájuknak
455 3| akirõl azt mondja az írás, hogy nagyon jókedvû ember volt,
456 3| morogtak is az urak eleget, hogy így az asszonykirály, amúgy
457 3| fejedelemasszonynak.~Úgy esett az, hogy egyszer vadászat közben
458 3| kiláttam az ábrázatodból, hogy valami olyasféle az úr.
459 3| Mi is a becsületes neved, hogy megemlegethesselek róla?~-
460 3| azt mondom a hajdúknak, hogy kenegessenek meg mogyorófa
461 3| BÉG~Azt beszéli az írás, hogy a régi világban Szegeden
462 3| Hanem az írás azt is mondja, hogy a német kergette ki ebbõl
463 3| várból a törököt. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem
464 3| Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem így volt. Én bizony
465 3| Annyit azonban mondhatok, hogy Seregbíró Csõsz István másképp
466 3| csak okos ember, nemhiába hogy a nagyapja is kukoricacsõsz
467 3| kukoricacsõsz volt. Olyan ember az, hogy ha a kezébe veszi a paprikás
468 3| Seregbíró Csõsz István -, hogy Bali bégnek hívták a kapitányt.
469 3| volna magát. Feje akkora, hogy sütni való tököt nem látni
470 3| ki még a parancsot is. S hogy nagyobb legyen a parancsa
471 3| hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik bele a szeme az
472 3| úgy eltátotta a száját, hogy majd kiesett rajta a feje,
473 3| nézte a szegény embert, hogy majd felét leette már a
474 3| úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a Tisza
475 3| üzente a nagyságos Pali bég, hogy nyomban hazatakarodjatok
476 3| sóvárgott vissza közéjük, hogy utoljára is beleszakadt
477 3| benneteket?~Az lett abból, hogy most már Tiborc vette kis
478 3| visszafordult, és sikoltott olyat, hogy lehallott az anyja kunyhójáig.
479 3| idefönt, anyácska meghal - hogy számoljon õ be apácskának,
480 3| mélységbe. S úgy esett le, hogy egy hajszála sem görbült
481 3| közt akadtak, akik látták, hogy angyalok terjesztették a
482 3| annyi volt az aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott
483 4| annyit jegyzett fel róla, hogy együtt ette a fejedelemmel
484 4| nádasokból. Azokkal is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat,
485 4| letenni a hegedût.~- Tudtam, hogy ettül kihull a fogatok -
486 4| Tudta a jámbor maga is, hogy nem hegedûre termett, azért
487 4| annyi volt még akkor a hal, hogy kalappal lehetett fogni.~-
488 4| lesek én még olyan nagy úr, hogy a fót is bársonyból les
489 4| incselkedtek vele az atyafiai, hogy egyszer kapta magát Csikaló,
490 4| fordított a Lajtorján utcának, hogy még csak a kapufélfától
491 4| fejedelem, s kiadta a parancsot, hogy ültessék lóra a cigányt.~-
492 4| olyan ügyesen csinálta, hogy sose gyanakodott rá senki.
493 4| kurucok el is felejtették már, hogy került közéjük a cigány,
494 4| cigány, csak azt tudták róla, hogy a legjobb pajtás és a legjobb
495 4| el. Az írás följegyezte, hogy halálig együtt ették a bujdosók
496 4| gyülevész népség. Abból éltek, hogy föl-fölkerekedtek a szegedi
497 4| küldtek hozzá a Felvidékre, hogy mentse meg õket ettõl az
498 4| legnagyobb baj meg az volt, hogy a fejedelem megbetegedett.
499 4| hadakozástól. Mit ér az nekik, hogy az egész világot meggyõzik,
500 4| rántotta le mind a két karját, hogy a gyönge dereka is beleroppant.
1-500 | 501-637 |