Rész

 1     1|          maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad alá
 2     1|            Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr, mert téged illet!~-
 3     1|        katonája közül.~- Azt üzeni neked az én királyom, hogy rakd
 4     2|         fegyverét.~- Minek lesz az neked, Privoda? - incselkedtek
 5     2|           Vitéz nagyuram, elhoztam neked Gyulafehérvárról Hunyadi
 6     2|           ügyébe esett.~- Nincs is neked egyébre eszed! - csúfolódott
 7     2|         nekem, ha én kenyeret adok neked?~- Tudományt ádom.~- Mi
 8     2|     amilyent érdemelsz. Megengedem neked, hogy ott hallgasd az országban
 9     2|            ezután majd én varratom neked a ruhát, amiért olyan szófogadó
10     2|   valamikor az írónádat.~- Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi
11     2|     hallott a király beszédébõl.~- Neked szóltam, mester - kiáltott
12     2|       életem, egy halálom, fejemet neked ajánlom, de a fakót nem
13     3|            meg kifolyik. Ne legyen neked arra gondod, jó vajda, nézz
14     3|            tudni, ugye, mikor adom neked az országot?~A töröknek
15     3| megborotválnod. Jusson már egyszer neked is ilyen.~Azzal õ is bebújt
16     3|    borotváltál? Mert bizony mondom neked, megemlegetted volna ezt
17     3|          sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy amelyik percben megkarcoltam
18     3|            való bírátok odaméretné neked az igazságot, ahol a leggömbölyűbb
19     3|         ember, jobb munkát adok én neked. Nagyon elbódorogtam itt
20     3|     vakarta tarkóját Csûr Istók -, neked igazságod lesz, de nekem
21     4|          Szavamra mondom, nem adom neked a lovat! - kiabálta haragosan.~-
22     4|      fogadtam volna, hogy nem adom neked - nevette el magát bosszúsan
23     5|   haszontalankodtunk is vele.~- Ne neked is, ne neked is - s lobogott
24     5|            vele.~- Ne neked is, ne neked is - s lobogott mosolyogtában
25     5|           fiam, többet ér az, amit neked szántam. Arról mindig megemlegeted