Rész

 1     1|        nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes
 2     1|          hazát keresni napnyugat felé.~Sok országot bejártak,
 3     1|         kardot a világ négy tája felé, hát az erdõk meghajoltak,
 4     1|         keletre, nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:~
 5     1|        megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon:
 6     1|      hogy ne kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson át
 7     1|         ki ellenünk? - emelte ég felé kezét a király, aztán paripájára
 8     1|      törõdött öregember, s az ég felé emelt fejjel fölkiáltott:~-
 9     2|         egyre integetett a sarok felé. A király azonban most már
10     2|    emberek. Hazamenet a faluháza felé került, bekukucskált a kulcslyukon
11     2|         fordult többet Buda vára felé, ahol annyi ragyogó arany
12     3| gerezdrõl a szõlõnek, s hirtelen felé bökött az ujjával.~- Kukk,
13     3|      kapu. Egyszer csak hirtelen felé kap a szegény ember a halbicskával:~-
14     3| rátekinteni is. Úgy meredt az ég felé, mint valami mutatóujj,
15     4|         fõvel ballagott az erdõk felé.~Ezen az éjszakán különös
16     4|         nyargalni vissza a tábor felé. Hiszen a varjúk nem szoktak
17     4|          táborban, s heten nyolc felé futottak a Morcost keresni.
18     4|     nyihogott elé. Meg is indult felé lassú kocogással, de minduntalan
19     4|          egyre tekingettek észak felé: hozza-e már Rákóczi a lengyel
20     4|  másodszor merült bele. Alkonyat felé már száraz lábbal mentek
21     5|          veszett.~Százan százegy felé szaladtak keresni, elszéledt
22     5|    tábornok. Útban voltak Bicske felé. Oda várták vacsorára az
23     5|    egy-két perc múlva már Bicske felé robogott a serege élén.
24     5|     méhecske van benne, az annyi felé repül a világba! Akkor pedig
25     5|         fordultak a messze kelet felé, amerre nagy seregekben