Rész

 1     1|     róka, gyors, mint a sólyom.~Utoljára László király idejében látogatták
 2     1|          verebet nem nyilazott. Utoljára pedig azok is kerülték a
 3     1|       hánytak, kopját törtek, s utoljára egy toronytermetû olasz
 4     2|      nyolclábú szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet.
 5     2| Solymáron senki sem bíró lenni.~Utoljára aztán a falu végén talált
 6     2|      akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne a király. Az
 7     2| közelebb ért hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak, hogy
 8     2|        híre, se hamva nem volt.~Utoljára a király az ajtónálló apródját
 9     2|         a térdén a nadrágot, de utoljára mégiscsak azt mondta:~-
10     2|      össze a fejüket tanakodva. Utoljára aztán Bálint mesterhez fordultak
11     2|  megvallatott minden levelet, s utoljára is összekarmolászva, megtépett
12     2|         a budai hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el köztük.
13     3|        termõ, vize halat termõ.~Utoljára Tamás érsek megsokallta
14     3|      vele, de a fizetség semmi. Utoljára a király odaintett egy csatlóst:~-
15     3|     székely favágó volt az, aki utoljára megmondta az igazságot a
16     3|  sóvárgott vissza közéjük, hogy utoljára is beleszakadt a szíve a
17     4|  dörgött, morgott, toporzékolt, utoljára kiadta a parancsot:~- Le
18     4|      sajnált volna egy petákot.~Utoljára mégiscsak a gazdája találta
19     4|       felül - ezt üzente vissza utoljára Károlyi Sándor Pálffy Jánosnak.~
20     4|  búgását, sikoltó sírását akkor utoljára verték vissza a Kárpátok
21     4|      fûhöz-fához a muladi bíró. Utoljára eszébe jutott neki Árkai
22     5|     mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára a kisbíró ajánlotta fel
23     5|      sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete a
24     5|          zörgette, forgatta, de utoljára neki se kellett. Belesodorta