Rész

 1     1|         lábával a földet:~- Ez a föld pedig most már az én fajtámé
 2     1|      mondta hozzá:~Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!~
 3     1|           dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, s a
 4     1|        tenni, uram. Pénz elfogy, föld megmarad. Adj nekem annyi
 5     1|         egy keskeny karaja még a föld színe fölött piroslott.~
 6     1|       Alföldre. Áldott búzatermõ föld az, csak fölszántani nehéz.
 7     1|        gyújtogatta az erdõket. A föld népe jajveszékelve bujdokolt
 8     1|     szinte hajladozott alattuk a föld, s nyers kacagásukat borzalom
 9     1|  amelybõl már zálogot adott víz, föld és fû képében. El is vették
10     1|        legényeket nevel az olasz föld, magyar urak! - fordultak
11     1|  sûrûjében ma is kopár, fekete a föld. Nem terem rajta semmi.~
12     1|         Nem terem rajta semmi.~A föld érzi, hogy keblében hazaáruló
13     2|         csusszanhatott volna õ a föld alá is, még tán oda is lehallatszott
14     2|          nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el, pedig hat
15     2|         a földtõl?~- Amennyire a föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél,
16     2|       Vigasztalta, biztatgatta a föld népét, s nyújtotta a tanács
17     3|          Parasztya. Istenáldotta föld, mezeje búzatermõ, erdeje
18     5|      indulás elõtt. Ég nyelte-e, föld nyelte-e, nem találták sehol,
19     5|        nem is vitt, hanem vitt a föld. Harmadnap éppen a rajt
20     5| reszketni kezdett a lába alatt a föld.~- Fene teremti, hiszen
21     5|       alul egyszerre kiszaladt a föld.~A német elõször az arcába
22     5|        zsibongott az egész olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák
23     5|      amikor megszólalt:~- Magyar föld van benne. Az édesanyám