Rész

 1     1|     gyászruhás vitéz. Közben hat fekete lovas halottasszekér, rajta
 2     1|     erdõk sûrûjében ma is kopár, fekete a föld. Nem terem rajta
 3     2|    belemártotta a gácsérfarkút a fekete festékbe, s egy szempillantás
 4     2|          fehérségbe, mint valami fekete kígyó, csavargott föl a
 5     2|    bõrkötõje alól egy nagy karaj fekete kenyeret, mire a király
 6     2|         mint feketét a fehérbõl. Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.~-
 7     2| beveszlek benneteket katonának a fekete seregbe.~ ~
 8     2|          gúnyája mutatta, hogy a fekete seregbõl való vitéz, a sisakját
 9     2|           S így esett az, hogy a fekete sereg legrongyosabb vitéze
10     2|   percben megtette Máté vitézt a fekete seregben a nemesek hadnagyának.
11     2|          magadat is bevennélek a fekete seregbe.~- De uram király,
12     2|      alig tudott elõkotorászni a fekete köntöse alól egy bot formájú,
13     2|         fiú állta a nézést, nagy fekete szemével bátran visszanézte
14     2|        még!~Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta
15     2|      hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S másnap olyan szekér
16     3|  tántorgott a száj, a vénhedt fa fekete odva. Pál gazda nem sokat
17     3|          is!~- Egyen meg tégöd a fekete ábrázatú Harut és Marut
18     3|        fejét, biztatva nézett rá fekete szemével.~- Ne félj, anyácskám,
19     3|      tátongtak az oldalain, mint fekete sebek, s csúcsán szinte
20     4|     tiszta, csillagos égre. Sûrû fekete felhõ úszott a feje fölött,
21     5|    sápadt legény volt, csak nagy fekete szeme égett, mint a parázs.
22     5|         csöpp tenyerében, Milica fekete hajában csókai pipacsok