Rész

501     4|      vadmadarak tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai világnak mennek
502     4|              annyira meg volt rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat.
503     4|           Minden tíz lépésnél megállt, hogy új erõre kapjon. A sebe
504     4|              annyi erõ volt még benne, hogy elsusoghatta, amit a nádasban
505     4|     nádrengetegeiben. Úgy megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig.
506     4|              nevet azzal érdemelte ki, hogy legjobb kedvében is úgy
507     4|               azzal ijesztgette, igaz, hogy akkor - elõször az életben -
508     4|             ijedt meg.~Úgy történt az, hogy a gorbói csatában kilõtték
509     4|                 harapd le. Hadd látom, hogy fogsz hozzá.~Hullámos üstökû
510     4|                örömtõl, mint a gyerek, hogy fakupáját a fejedeleméhez
511     4|           Morcos a hadi tudományokban, hogy Kengyela már az õrállást
512     4|           Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a
513     4|                azonban mégis megesett, hogy meglépett a ló-strázsa az
514     4|                Kuruc szavamra fogadom, hogy odaadom egy petákért azt
515     4|               Morcost keresni. Tudták, hogy Kengyela állja a szavát,
516     4|           táborba, mint a nyíl. Tudta, hogy Kengyela most már majd elbánik
517     4|          megveszi!~Lett olyan kacagás, hogy csak úgy döngött bele a
518     4|             szabadon eresztelek, fiam, hogy hadd legyen olyan labanc
519     4|                 s úgy megörültek neki, hogy tán akkor sem örültek volna
520     4|               õket bohókás ötletekkel, hogy belefájdult az oldaluk a
521     4|             szemébe húzta a kucsmáját, hogy könnybe borulását meg ne
522     4|             mondott:~- Megmondtam már, hogy ingyen nem megyek. Ezt üzenje
523     4|                Én meg szavamra mondom, hogy enyim lesz a ló! - ütötte
524     4|                többre mentek, annyira, hogy már maguk is megbánták,
525     4|            szavamra ne fogadtam volna, hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám,
526     4|            szavamra ne fogadtam volna, hogy nem adom neked - nevette
527     4|            Kegyelmed azt mondta, ugye, hogy Heister õkegyelmének nem
528     4|          mondtam.~- De azt nem mondta, hogy nekem nem adja - hunyorított
529     4|           erõsítette Doria, aki örült, hogy se a jó barátját nem kellett
530     4|           lovat, s úgy elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig. A két
531     4|             össze.~- Megmondta a kópé, hogy ingyen el nem mén innen!~ ~
532     4|               mert nem akarom megérni, hogy egy kuruc szemem láttára
533     4|               Czötkény, dehogy! Örült, hogy gyalogszerrel kisurranhatott
534     4|        fordulni minden lépésnél. Igaz, hogy abban a nyomban visszakapta
535     4|              elmaradt mögötte a tábor, hogy már nem is látszott, egészen
536     4|              le az iszákját a hátáról, hogy ennivalót keressen benne,
537     4|               benne, hanem csak azért, hogy a feje alá tegye vánkosnak.
538     4|           álmodott rajta olyan szépet, hogy nem gyõzött mosolyogni.
539     4|             ülni Czötkénynek a földre, hogy jobban nevethessen.~- Jaj,
540     4|        szopogatni! Aztán ki az apátok, hogy így szélnek eresztett benneteket?~-
541     4|               szikrázó szemmel.~- Azt, hogy bolond ember, Rákóczit szolgálja,
542     4|            saját tarisznyája szíjával, hogy jobban se kellett.~- Ej,
543     4|               a szememre húztam volna, hogy rám ne ismernének ezek az
544     4|             ábrázata.~S így esett meg, hogy az édesapát a saját fiai
545     4|             vadonatúj körmöci aranyat, hogy legyen mibõl kuruc gúnyába
546     4|         híre-neve ennek a kis falunak, hogy itt temették el jó kétszáz
547     4|                 most rajta volt a sor, hogy megszolgálja a segítséget.~
548     4|                Sándor!~Az isten tudja, hogy mint vette meg ez a beszéd
549     4|          tekegyelmed Szatmár városába, hogy megegyesüljünk a békesség
550     4|       fönnszóval mindjárt kihirdették, hogy a kegyelmes császár kegyelmet
551     4|           olyan óriás lángokat vetett, hogy el nem olthatta a kurucok
552     4|               ivott a kis patakvízbõl.~Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát,
553     4|             mezõben: azt mondja a nép, hogy ez annak a pataknak a medre,
554     4|                levélbe. Tudta a német, hogy annak a szavára fölriad
555     4|            sikoltoztatták a tárogatót, hogy csak úgy reszketett bele
556     4|                csak azért nyitotta ki, hogy jobban hallja a tárogatószót.~-
557     4|        tárogatót is, az életeteket is. Hogy számoltok akkor be a fejedelemnek?~
558     5|               De olyan tökéletesen ám, hogy minden oktalan állat beleveszett
559     5|               való írástudó embernek. (Hogy félreértés ne legyen a dologból:
560     5|            lojalitás a filológusokban, hogy ne sajnálják tőle azt a
561     5|               volt ez a Mária Terézia, hogy sebten maga elé parancsolta
562     5|              az úton, s még szerencse, hogy az öt arany nem a kocsiút
563     5|        megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak úgy zengett bele a
564     5|               úgy kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám,
565     5|              akkorra úgy elálmosodott, hogy azt se tudta, mit csinál.
566     5|             másnap reggel vette észre, hogy álmában megette az egyik
567     5|         combját is.~Az lett biz ebbõl, hogy mire fölért Bécsbe, csak
568     5|                nevetett Mária Terézia, hogy belecsendült a füle az egész
569     5|        süvegelt, hanem azt megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja
570     5|            szegény kárvallott emberek, hogy rakhatnának új fészket,
571     5|               tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~- Nem
572     5|               lehet énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok?! -
573     5|           Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek benne az aranyak.~
574     5|           Különösen, mikor észrevette, hogy a falu népének bánatában
575     5|               Lett erre olyan kacagás, hogy tán még most is hallja kevély
576     5|               úr - rimánkodtak neki -, hogy legyen kit áldani még az
577     5|         történetet, még él, s tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek
578     5|               könyörögtek az Istenhez, hogy minél elõbb vezéreljen haza
579     5|            tûvé tettek érte.~- Biztos, hogy a csókai magyarok csalták
580     5|              is erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind a
581     5|         osztrákot, s ugyan igyekeztek, hogy le ne maradjanak a nagy
582     5|               engedelmet Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai örökségét
583     5|               nem egyebet kívánt, mint hogy közelrõl megnézhetné: igaz-e
584     5|                megnézhetné: igaz-e az, hogy a Damjanich köpenyét rostává
585     5|       mosolygott a tábornok, s érezte, hogy könnybe lábad a szeme. S
586     5|              Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit sem adhatok a
587     5|              Ahogy ott könyököl, érzi, hogy valami töri az oldalát.~-
588     5|               kaszával. Azt hallották, hogy Haynau már bevonult Kecskemétre,
589     5|            Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse õket
590     5|              az ifjú inszurgensek úgy, hogy meg se álltak Pákáig.~Már
591     5|              lócán a nagy diófa alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni.~-
592     5|                asszony. - Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni
593     5|            valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több olyan édes méz
594     5|                odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor
595     5|              is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak a kardomat
596     5|      nagyasszony. - Hát nem tudja már, hogy régen dohányvágót csináltatott
597     5|           hanem inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van, jól résen
598     5|       madárnyelven. De azt megértette, hogy õrajta mulatnak, s ettõl
599     5|           hízott keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem kinevetni?! -
600     5|           méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre kiszaladt
601     5|               s vitték haza diadallal, hogy fölébredt rá álmából a Nagy
602     5|                de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy se
603     5|             csöbörben, vödörben a méz, hogy alig tudtak tõle beférni.
604     5|             meg a piruló fiú vállát -, hogy mához egy évre tebelõled
605     5|            olyan tûz a szabadság tüze, hogy amikor az egyik helyen eltapossák,
606     5|            Neki támadt az a gondolata, hogy az olasz szabadságharcosokkal
607     5|                hadonásztak egy kicsit, hogy sok kárt ne tegyenek az
608     5|               Volt is ott olyan futás, hogy Benedek tábornoknak minden
609     5|         cimborái ugyan nemigen tudták, hogy miért olyan becses az a
610     5|                kis legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos mindig
611     5|          akkorára úgy megszaporodtunk, hogy kitelt volna belõlünk egy
612     5|                katonát, csak az a kár, hogy ellenséget sehol se találtunk.
613     5|             megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma is szaladnak.
614     5|          galambfiókára. Örültünk neki, hogy valahára igazi ellenségre
615     5|               volna eszébe? Különösen, hogy a fényes tiszti ruháját
616     5|            Léket vágtak a Tisza jegén, hogy halászni lehessen a szabad
617     5|           magukkal a Kuckó királyt is, hogy meg ne ugorjon valahogy.
618     5|             leselkedett ki az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~-
619     5|             szemöldöke olyan bozontos, hogy bõven kitelt volna belõle
620     5|        kalapját, s mosolygott akkorát, hogy a füléig szaladt a szája:~-
621     5|                haraptam volna le, mint hogy valami csúfoló szó miatt
622     5|            árpacukrot.~- Ne mondjátok, hogy a Titulász elvitte magával
623     5|           Tudom hát. Pénz. Úgy hívják, hogy bankó. Láttam már én ilyent
624     5|              árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik fele piros legyen,
625     5|              otthon eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított föl az
626     5|                eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított föl az öreg:
627     5|                olyan ráérõ ember volt, hogy egész nap egyebet se csinált,
628     5|          üldögélt a tornácon, s nézte, hogy kergetik egymást a bárányfelhõk
629     5|              úszkál a vízen! Nemhiába, hogy a Kossuth katonája volt
630     5|            vízbõl, úgy megtántorodott, hogy meg kellett neki fogódzni
631     5|             csak a kezével integetett, hogy menjek onnan, s úgy potyogott
632     5|           lehet ez a Titulász bankója, hogy még a nagyapót is megríkatja.”~
633     5|                fél nap elüldögélt úgy, hogy egyre csak a bankót nézegette,
634     5|      templomban, aztán olyan riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba.
635     5|         akkorákat ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél se szólt nagyobbat
636     5|         keltegettük: mert úgy elaludt, hogy fel se ébredett többet.~
637     5|           Kossuth-bankót, eszembe jut, hogy lám, mégis igaza volt az