Rész

 1     2|        odaállt Tamás varga elé.~- Ejnye, ejnye, jó ember, hát csak
 2     2|         Tamás varga elé.~- Ejnye, ejnye, jó ember, hát csak nem
 3     2|       soha benne se lett volna.~- Ejnye, te csiribiri ember - gyulladt
 4     2|          bosszúsan vont vállat.~- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi,
 5     2|        mindenbõl ki kell venni.~- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott
 6     2|          hogy kárba ne vesszen.~- Ejnye, ejnye, jó ember, de kár,
 7     2|        kárba ne vesszen.~- Ejnye, ejnye, jó ember, de kár, hogy
 8     3|            királynak is megjárná. Ejnye, Mujkó, elbírna-e téged
 9     3| kávésfindzsával vetekedõ szemeit: ejnye, de goromba ember ez a János
10     3|          is szegény Gergelynek.~- Ejnye, ejnye - csóválta a fejét -,
11     3|      szegény Gergelynek.~- Ejnye, ejnye - csóválta a fejét -, most
12     3|  egyszerre elfogta az irigység.~- Ejnye, bátya, ha olyan jól szolgál
13     4|       nemcsak, hanem ugyancsak.~- Ejnye, bácsi, de nehezen nyitja
14     5|      combját a város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is
15     5|         város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombú
16     5|    rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye, de csúnya nagy bicskája
17     5|   elhajította a rozsdás kardot.~- Ejnye, édesapám - utánozta Milica
18     5|          világon, mint a mienk.~- Ejnye, ejnye - tûnõdött el apó. -
19     5|            mint a mienk.~- Ejnye, ejnye - tûnõdött el apó. - Hát
20     5|      mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye - motyogta zavarodottan -,
21     5|      legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett