Rész

 1     1|         hamar hozzáédesedett. Olyan otthon érezte magát a király tenyerében,
 2     1|             hogy hadd maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak, de azt
 3     2|             a vállára ütött neki.~- Otthon parancsolgass, öcsém! Márton
 4     2|             utam, nagyon várnak már otthon a király csizmái. Hanem
 5     2|             Márton kovács! Mit szól otthon az asszony, ha itt felejti
 6     2|          mert másképp el nem hiszik otthon, hogy ilyen bölcs parancsot
 7     2|            azzal a kívánsággal adta otthon oda a királynénak, hogy
 8     2|          gyerünk, megfõtt már azóta otthon a malackörmös bableves.~
 9     2|         szerencse, hogy a koronáját otthon hagyta.~- Adjon isten jó
10     3|            szempillantás, már akkor otthon lelkendezett Jakab mester
11     3|        sebes a járása, mint a szél.~Otthon aztán fülön fogta a kisinast,
12     3|         olyan szállóvendégek voltak otthon. Néha esztendõszámra se
13     3|             Csak az öregek maradtak otthon meg a gyerekek meg az asszonyok.
14     4|           ló hátán, akkor álmodtam. Otthon jártam a famíliámnál, a
15     5|           hazát szolgálni. Akik meg otthon maradtak, azok szántogattak-vetegettek
16     5|            Még a kutyák se maradtak otthon. Ott sündörögtek a gazdáik
17     5| öregembereken kívül senki se maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~
18     5|             hõs piros arcát.~- Majd otthon számolunk, apókám!~Otthon-e?
19     5|      honvédnak. Csak mink maradtunk otthon, apró gyerekek. Minket nem
20     5|             Titulász. Nem is mertem otthon eldicsekedni vele, hogy