Rész
1 1| szép országba.~Hallgassátok meg!~Hol volt, hol nem volt,
2 1| hová kerültünk - szólalt meg Magyar.~Körülnéztek, s csudaszép
3 1| magadnak halat máshol!~Máskor meg a hun pásztor kergette el
4 1| közös hazában telepszünk meg, megint csak nem férünk
5 1| hatalma.~Nem is nagyon ijedt meg a római császár, mikor meghallotta,
6 1| táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.~- Nem nehéz ezt megfejteni,
7 1| Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát
8 1| a magyarok közt. Szépen meg is öregedtek, szemüket is
9 1| Ott aludtak aztán száz meg száz esztendeig háborítatlanul.
10 1| most már te sem segítsz meg bennünket!~Bizony, most
11 1| közül Álmost választották meg a magyarok fejének, aki
12 1| látni a szélétől. Máshol meg úgy összeszorult, hogy a
13 1| torkán keresztül. Gázlót meg nem találtak, olyan sekély
14 1| Pereszka, akkor is verjen meg az Isten, mikor meg akar
15 1| verjen meg az Isten, mikor meg akar áldani!~Pereszka csak
16 1| agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg, mert a napnak egy keskeny
17 1| is megállt, de úgy, hogy meg se mozdult többé. Holtan
18 1| lehetett itt valaha - emeli meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ
19 1| király idejében látogatták meg a magyar földet a besenyõ
20 1| megint csak azzal feddte meg õket:~- Ha Isten velünk,
21 1| reggel is. Addig a magyarok meg nem szökhetnek, ha csak
22 1| lopódzhasson a besenyõkhöz. Meg akarta lesni, mit terveznek.~-
23 1| intett neki a király.~A nádor meg is indult, de alig ment
24 1| számított köztük a morva nép meg a bolgár.~Azt mondja a rege,
25 1| Tisztelem gazdádat, mondd meg neki, hogy jó szívvel vettem
26 1| húsát a mi kutyáink eszik meg, az aranyos nyerget a mi
27 1| a mi vitézeink találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt
28 1| egy marék földet a mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~-
29 1| abból egy porcogó sem maradt meg magnak. De még egy kemence
30 1| házõrzõ pásztornak, de azt meg nem indította a könyörgés.~-
31 1| velünk, atyámfia, böjtöld meg egy kicsit a sok dínom-dánomot.~
32 1| dínom-dánomot.~Nem is szenvedte meg úgy senki az olasz hadjáratot,
33 1| mondta a fõszakács -, meg kell mentened a magyar becsületet.
34 1| mentened a magyar becsületet. Meg kell enned az ökröt.~Azt
35 1| az egész ökröt. A másik meg odaült a nagyétkû Kórogyi
36 1| legalábbvaló is egy ökröt eszik meg egy ültében, s még akkor
37 1| már jóformán csak a helye meg a neve van meg. Egy-két
38 1| csak a helye meg a neve van meg. Egy-két omladékfal, egy-egy
39 1| annyit mondott neki:~- Áldjon meg az Isten! Segítsen meg az
40 1| Áldjon meg az Isten! Segítsen meg az Isten!~Az ifjú Hervoja
41 1| nemsokára vezérnek tette meg a fiatal hõst, akirõl senki
42 1| mint itthon.~Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt,
43 1| kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér arannyal,
44 1| aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni, mert
45 1| közül valami cseh herceget meg egy német grófot. Meg se
46 1| herceget meg egy német grófot. Meg se állt velük az ország
47 1| országbíró.~- Az ország már meg is hozta az ítéletét, királyom-uram -
48 1| rekesztették, azon innen meg a német grófnak adtak szállást.
49 1| elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak a másikat is!~Hát a
50 1| magyar urak. Azt mondták, meg kell becsülni azt a királyt,
51 2| volt rajta semmi ékesség. Meg nehéz is volt, hogy két
52 2| sokallasz érte száz aranyat meg egy csótáros paripát meg
53 2| meg egy csótáros paripát meg a hozzá való ékes vitézi
54 2| deáknak nagy buksi feje, abban meg szétszaladt az a kis ész
55 2| király mellett. S ott fogadta meg a király, hogy embert neveltet
56 2| hasú, ez a félnyakú, ez meg a Hendók mester formájú.~
57 2| hasú, az f a félnyakú, az x meg a Hendók mester formájú.~
58 2| neki. Csak akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult
59 2| helyet.~- Itt telepedjék meg, uram király - jelentette
60 2| csodát látni.~- No, nézze meg fölséged ezt a nagy halmot,
61 2| Menyasszonyruhás galagonyabokrok meg kökénybokrok nõtték be az
62 2| király -, elõbb megnézzük, meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert.~
63 2| kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal förmedt
64 2| foghegyrõl a kis ember -, én meg Tamás varga vagyok.~- Én
65 2| vonogatta a vállát a gazda -, én meg a palotai varga vagyok.
66 2| varga vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját, s
67 2| el engem kenyérrel. Nézd meg, ha nem hiszed!~Azzal elõrántott
68 2| kakastejes cipót ehetsz.~- Tartsd meg a száz aranyadat - rázta
69 2| a száz aranyadat - rázta meg a fejét Tamás varga. - Nem
70 2| meghatottságtól könnyes szemét meg ne lássa a palotai varga.
71 2| azon kezdted.~Így vette meg Mátyás király a palotai
72 2| Az már más - nyugodott meg a kovács -, majd megijedtem,
73 2| mazsolaszõlõvel! Hintsd meg vele még egyszer ezt a kását,
74 2| tréfabeszédre Márton kovács meg a felesége, hogy alig gyõzték
75 2| gazduramnak, hogy nem bánja meg, ha fölkeresi Mátyás vargát
76 2| jöttment vándorló szavának. Meg aztán volt õneki egyéb dolga
77 2| csendességben. Csak akkor szólalt meg Márton kovács, mikor fölértek
78 2| kis benyílóba, ahol már meg volt terítve az asztal szép
79 2| aki kivitte az üres tálat, meg visszahozta tele mazsolás
80 2| sátoros ünnepeken mutatta meg.~ ~
81 2| falunk határában. Idegen meg sem fordulhat nálunk anélkül,
82 2| nálunk anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk neki.~- Jól
83 2| mutatnánk neki.~- Jól nézze meg, mert ilyent vagy látott
84 2| huszár korában az ellenséget.~Meg is tudakolta tõle a király,
85 2| borult. El is érzékenykedett, meg is indult, s egy vadonatúj
86 2| hogy üres kézzel tértem meg Budáról.~Azzal betarisznyálta
87 2| csókát, s most már csakugyan meg se állt addig, míg a királyi
88 2| pintyõkével, a tenyerében meg valami külsõ országbeli
89 2| solymári bojtár. - Majd meg nem ismertem a sok madara
90 2| sok madara közt. Hát én meg a solymári bíró vagyok.~-
91 2| elküldeni?~- Micsoda? - csóválta meg a bojtár a bírósüveget. -
92 2| én hallani! - fenyegette meg Mátyás az ujjával a bojtárt. -
93 2| alá:~- Nem találtuk még meg a fütyülõ csókát!~A bojtár
94 2| bíróskodott Solymáron, míg meg nem halt. Az emlékezete
95 2| mondják arra, amit könnyen meg lehet szerezni: füttyön
96 2| hogy így majd nem találják meg mindenféle dézsmaszedõk.~
97 2| egy miatyánkra - emelte meg a süvegét az ispán -, ott
98 2| büszkén a király.~Az ispán még meg se mukkanhatott, mikor valaki
99 2| hozzá. Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették
100 2| fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell
101 2| ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát
102 2| kell venni.~- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott el
103 2| király.~- Hát csak nézzen meg kend - szuszogott a dudaember -,
104 2| mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek.~
105 2| Ki nem ereszted õket, míg meg nem tanulják a gyevi törvényt!~
106 2| tudtak ilyenrõl Gyeviben.~Meg is szeppent a bíró egy kicsit,
107 2| deákfélék lesznek - nyugodott meg a bíró. - Majd számon veszem,
108 2| cseh.~- Hja, atyámfia, azt meg is kell érdemelni! - mondta
109 2| odakínálta a királynak.~- Süsd meg! - mondta bosszúsan a király. -
110 2| gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt Vendelt,
111 2| kenyeret!~Másnap reggel meg is tette a boldog csehet
112 2| kergette bennük az õzet meg a szarvast. Abban az egyben
113 2| szarvas, se õz. Hanem abban meg egy cseppet se változik,
114 2| megszólalt a király:~- Azt mondd meg, mester, ha olyan nagy tudós
115 2| hevert a máglya körül: azok meg igazi óriásoknak tetszettek
116 2| pázsit volt, a takaródzó meg a csillagos ég. Aludt is
117 2| oldalára kötötte a kardot.~- Én meg ezzel a gyöngyös puskával
118 2| álmotokat, ti is hallgassátok meg az enyémet! Azt álmodtam,
119 2| nyakravalótokat, hogy sose oldódzott meg többet.~Nekemiás mester
120 2| a három legénynek. Azok meg úgy álltak ott, mint a jégverte
121 2| intett a vezérnek -, lessük meg ezt az embert, miben töri
122 2| szedett vadkörtét.~A vezér meg a király összenézett.~-
123 2| köszöntötte a vadkörtés embert. Az meg csak annyit mondott rá foghegyrõl:~-
124 2| mondott rá foghegyrõl:~- Edd meg, ha jó!~Mátyást elkapta
125 2| de egyszer se vendégeltél meg.~- Hát te tudod, hogy én
126 2| én ki vagyok? - hökkent meg Mátyás.~- Hát a király.
127 2| csak megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred,
128 2| csupa becsületbõl evett meg belõle egyet.~Aztán befordult
129 2| Biz én ki nem találom, ha meg nem mondod - mosolyodott
130 2| homályos emlék elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés
131 2| én téged vendégeltelek meg, nem az inasaidat.~Igazságos
132 2| vagyok Debrecenbõl - hajolt meg tisztességtudóan a vastag
133 2| íródeáknak.~- Hja, deák urak, azt meg is kell érdemelni - mosolyodott
134 2| tudsz, amit õk nem tudnak?~- Meg tudom tanulni, amit eddig
135 2| nemhogy én tudnám.”~Bezzeg meg tudta a lengyel. Tizenkét
136 2| de már csak hallgassuk meg a harmadik cimborátokat
137 2| ajtónálló apródját kérdezte meg, hogy tudja-e, hova lett
138 2| Jól van, fiú - veregette meg a deák vállát a király -,
139 2| füle mögé. A másik kettõ meg nem gyõzött irigyen settegni-suttogni:
140 2| Egyszer egy magyar, egy olasz meg egy cseh ember kívánkozott
141 2| hallatszott.~- Fordítsd meg a csövet, királyom, és nézz
142 2| hogy az ajtót se látta meg az éles szemével, hanem
143 2| bíbor függönyök. Mátyásnak meg a könnye hullott nevettében.~-
144 2| mellé, hadd mártogathassa meg benne!~De nem várta az a
145 2| szegény kis faluban hogy fért meg valamikor olyan nagy úr,
146 2| köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a lába nyomát is!~
147 2| köpönyegben. Csak akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi,
148 2| talpon egyéb, csak a király meg egy szöszke siheder gyerek.~
149 2| keservesen kereste a rávalót. Meg... meg...~De itt már úgy
150 2| kereste a rávalót. Meg... meg...~De itt már úgy nyögött
151 2| a gyerek, hogy a király meg nem állhatta szó nélkül.~-
152 2| fiam, bátran, mondjad!~- Meg azt is mondta - sütötte
153 2| tiszteltetem az édesszülédet, mondd meg neki, ezután majd én varratom
154 2| hírt hozott.~- No, azzal meg különösen ráér. Abból már
155 2| mond fogadjistent?~Erre meg az erdélyi vajda ugrott
156 2| mikor legelõször ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy
157 2| legyen a neve - parancsolta meg a király, és mindjárt belekészíttetett
158 2| után sületlen - csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét
159 2| Gyertek, urak, nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek -
160 2| gyöngyösiek - biztatta õket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek
161 2| rakták a friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellõl nézték,
162 2| kedvüket a nagyurak.~No, azt meg kell adni, hogy azok is
163 2| Csakhogy rád találtam, többé meg se válok tõled! Viszlek
164 2| gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?~-
165 2| Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.~Bálint
166 2| belõlünk, ha minden hónapban meg kell vendégelni a királyt
167 2| kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy
168 2| szeretné, hogy senki se lássa meg. Annál biztosabb volt a
169 2| volna felelni:~- Azt mondd meg, te remete, hol van a világ
170 2| itt, ahol állok - felelt meg János -, ha nem hiszed,
171 2| ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét.
172 2| mindenki tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg
173 2| meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi se,
174 2| a püspök úr is megbékült meg a tudós könyvtáros is, csak
175 2| a fejér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a drága
176 2| esztendõvel ezelõtt ezen meg ezen a napon nap sütött-e,
177 2| ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a szép
178 2| aludni. Tóbiás mester pedig meg nem tudta érteni, hogy mit
179 2| az a fakó valahol.~- Süsd meg a tudományodat! - legyintett
180 2| bizonyosan a farkasok ették meg a fakót.~- Farkasok nyár
181 2| Sebaj, no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
182 2| mondta komolyan a pásztor. - Meg kell nézni a szarkafészekben.~
183 2| se hallottam életemben.~- Meg kell pedig azt próbálni,
184 2| föl csak erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás
185 2| iskolába Tóbiás mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat
186 2| tetejében.~No, az éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt
187 2| vacsorához jusson.~Az országút meg egyenesen Kalázra vitt,
188 2| van a világ közepe: akkor meg éppen csak akkorácska falu
189 2| köszönt be illedelmesen.~- Edd meg, ha jó! - mordult rá mérgesen
190 2| egyenesre az ablakdeszkáján.~- Meg is enném én, atyámfia, akármi
191 2| nem jöttél! Akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját,
192 2| csak egy kis lisztecske meg egy-két tojás meg egy tenyérnyi
193 2| lisztecske meg egy-két tojás meg egy tenyérnyi szalonna.
194 2| tenyérnyi szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Ki
195 2| a pompás, húsos szalonna meg három friss tojás. Gyúrt
196 2| Úgy nézem, megpuhult már. Meg is dagadt a nagy fövésben,
197 2| káposztáskövet fõzte volna meg a vándorló legény, most
198 2| aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak
199 2| határt, de máig se találták meg.~Hanem a szalonnásgombóc-levest
200 3| egyesülnek az oláh hadakkal, meg se mer elõttünk állni a
201 3| át a pesti síkra, nézzük meg a magyar tábort.~Bizony
202 3| van azon másik is, arra meg kifolyik. Ne legyen neked
203 3| tarisznya aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata, hogy a
204 3| vajda, s nagy elbúsultában meg se állt a török császárig.
205 3| esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még örült
206 3| dölyfösen:~- Ne ijedjen meg fölséged, én mindennap juttatok
207 3| emberem. Mivel szolgáljam meg a jóságodat? Van-e még valami
208 3| nótárius szomorúan csóválta meg a fejét.~- Nincs már fölségednek
209 3| Lécz Péter, téged teszlek meg oroszlánetetõnek. Már csak
210 3| hosszúságával, a csontja meg csak úgy zörgött, ha mozdult.
211 3| nem tudom, nem én eszlek-e meg elõbb téged, mint te engem!~
212 3| napra a kövér borjút, aminek meg is felelt az oroszlán emberséggel.
213 3| lesz már a lécbõl.~- Nekem meg nagyon jót tesz a kerti
214 3| csak annyit mondott, hogy õ meg beéri a másik két borjúcombbal.
215 3| oroszlán pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~
216 3| azt nem nagyon köszönte meg az árva. Egy-két hét alatt
217 3| keszegbõl, az oroszlánból meg agárkutya. Hanem majd segítek
218 3| fogadott. Amit az oroszlánetetõ meg az oroszlánetetõ fölvigyázója
219 3| követ éppen akkor érkezett meg megint a királyhoz, mikor
220 3| tudom találni, mért unhatta meg az életét az istenadta oroszlán.~
221 3| vakolat.~Szegény János király meg annyira búnak adta magát,
222 3| császárok, Muhar basák.~Mujkó meg, ahogy a király elment,
223 3| rajta egy nagy hordó, s meg se állt a királyi trónusig.
224 3| trónusig. Hanem ott még meg is szólalt, mégpedig olyan
225 3| egy sereg szarkára.~- Azok meg bíbicek, kellemes orcájú
226 3| nevetett a szeme, de arra meg már éppen a füléig szaladt
227 3| hajnalra. Csak addig tûrj meg benne, amíg a szarka a vízre
228 3| írásba az egyezséget, hogy meg ne csalj.~- Nem bánom -
229 3| s lemutatott a vízre.~- Meg vagy te boszorkányozva,
230 3| nemcsak a király változik meg, hanem a madarak is.~János
231 3| Uram király, ki menti meg máskor az országot, ha már
232 3| a Mátrába szénégetõnek.~Meg is indult szegény feje,
233 3| benne volt is: az aranyát is meg az eszét is szegény Gergelynek.~-
234 3| csóválta a fejét -, most már meg kell várnom, még visszahozzák
235 3| s titkolódzva csörgette meg, ahol éjszakai szállást
236 3| egész.~- Valami szép ráadást meg majd odabent keresünk a
237 3| is a két tarisznyán akadt meg a szeme, ahogy ott feketéllettek
238 3| lódult ki a templomból, hogy meg se állt, míg a paripájára
239 3| Aki nem hiszi, próbálja meg.~ ~
240 3| mondta a borbély.~Ezt meg már a kovács nem állhatta
241 3| esze, hogy nem minket esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~-
242 3| vele szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek, semmiházi népei!~
243 3| csak a talpukat se kenette meg mogyorófahájjal.~- No, minket
244 3| verekedni. Vagy õt veri meg a másik, vagy õ veri meg
245 3| meg a másik, vagy õ veri meg a másikat - ezzel vége a
246 3| koplalósok: ezek rángatták meg a fülét borravaló gyanánt.
247 3| borotva, mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem
248 3| borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény annyit töltöztek
249 3| hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától.~Bezzeg ugrott
250 3| Szaladj csak, fiam, borotváld meg a basa õkegyelmességét!
251 3| megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged nyírfavesszõvel.~-
252 3| hány zsákkal telik - felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott
253 3| Hanem most már azt mondd meg nekem: hogy nem féltél,
254 3| van a szíve.~Így mentette meg a kisinas Kecskemét városát
255 3| a töröktõl. Jakab mester meg az öreglegény elõ se mertek
256 3| kecskemétiek a kisinast tették meg fõborbélynak. Emezek meg
257 3| meg fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna mást
258 3| öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.~ ~
259 3| csörgették a kardjukat.~- Hát az meg már mire való volna? A sasok
260 3| jámbor bárányoknak.~Ezt meg a hajdúk értették el. Biz
261 3| az öregek maradtak otthon meg a gyerekek meg az asszonyok.
262 3| maradtak otthon meg a gyerekek meg az asszonyok. Azokra bizony
263 3| a berényi német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna,
264 3| eltisztultak Szalontáról, hogy meg se álltak az ország sarkáig.~
265 3| nagy alázatosan. - Engedd meg, hogy a te palástodba fogódzhasson
266 3| Készen vannak Szalonta falai, meg lehet tartani a fölavatást.
267 3| ugyanarra a napra hívta meg mind a két kedves vendéget.
268 3| mind a két kedves vendéget. Meg is érkezett mind a kettõ,
269 3| kopasz fejét, Tejföl uramnak meg nagyon is a fejébe verték
270 3| a sisakot.~Bezzegh uram meg a bástya tetejérõl nézte
271 3| alsóvárosban fészkelték meg magukat a törökök. A felsõvárosi
272 3| Egész nap danolt, fütyült, meg nem szidta volna még az
273 3| helyre, ahol nem találja meg az ellenség, de rátalál
274 3| papucsát, s úgy megindult, hogy meg se állt Belgrádig. Ott laktak
275 3| hazakerült. Bizony õ sem találta meg malmát a felvégen. Elpusztította
276 3| esett gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ legyek most
277 3| odvából, csak azután adta meg a választ:~- Meg ám, te
278 3| azután adta meg a választ:~- Meg ám, te magyar!~Mikor Pál
279 3| izzasztó mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát, aki jámbor
280 3| nép közt, hanem tisztölj meg engöm holnap délben egy
281 3| asszonynak, hogy másnap délre meg kell sütni azt a két bús
282 3| küszöbre, úgy várta a gazdát meg a vendéget.~A gazda frissebb
283 3| ha addig élök is!~- Egyen meg tégöd a fekete ábrázatú
284 3| Móra Balázs, aki anno ekkor meg ekkor fõbírája volt Szegednek.
285 3| következik; hát minek rontanánk meg annak szavahihetõségét évszámokkal?
286 3| mozlemineknél. Így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi
287 3| Nini - azt mondja -, ez meg bürge, igaz-e?~Amire Balázs
288 3| tizenkettedszer állította meg a kérdés:~- Bürge az, igaz-e?
289 3| lett volna, ha a borbély meg nem állítja baráti szóval:~-
290 3| Mohamed próféta, vesszen meg veled együtt! - fohászkodta
291 3| talpára, csak azután kérdezi meg, hogy mivel is szolgált
292 3| lemaradt a fejirõl, amúgy meg nyáridõben nemigen lehetett
293 3| elmondta, miképpen szólította õ meg emberséges szívvel ezt a
294 3| Vidd ezt a kutyát, és nyúzd meg, nekem pedig a kicserzett
295 3| ajándékba, amikor nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (
296 3| már jobb kedvûen veregette meg az agár fejét.~- No, ez
297 3| tudományú állat. A kenést meg a kijárást nem most találták
298 3| leghívebb szolgám? Ezt ugyan meg nem vesztegetheti senki
299 3| mégiscsak azt ugatta volna meg, aki neki nem tetszett.~-
300 3| fejedelem azonban nem haragudott meg, csak fanyarul elmosolyodott.~-
301 3| világ volt akkor -, õ mondta meg, melyik követtõl mit üzenjen
302 3| olyasféle az úr. Aztán legalább meg van-e elégedve a szolgálatával?~-
303 3| azt hiszem, a fejedelem is meg van elégedve az enyémmel.
304 3| hajdúknak, hogy kenegessenek meg mogyorófa pálcával?~- Jaj,
305 3| igaz ember ez a Csûr Istók. Meg is tesszük udvari favágónak.~
306 3| tesszük udvari favágónak.~Meg is tették, s Igazmondó Csûr
307 3| nem így volt. Én bizony meg nem mondom, mert akkoriban
308 3| veszi a paprikás szalonnát meg a karaj kenyeret, éppen
309 3| lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a Tisza fenekére
310 3| keresné a csillagok közt.~- Meg vagy-e velem elégedve, apácskám?~
311 3| bükkerdõ éji zúgásában:~- Meg, fiam, meg vagyok!~De egy
312 3| zúgásában:~- Meg, fiam, meg vagyok!~De egy este, mikor
313 3| majd megszakadt, azután meg egyszerre elállt a verése.~-
314 3| Semmi más a te anyádat meg nem gyógyíthatja. De ember
315 3| pirult ki a gyerek arca, s meg se állt, míg az Átok-sziklához
316 3| akárhová esem, keressetek meg, s vegyétek ki kezembõl
317 3| a virágot! Gyógyítsátok meg vele anyácskát, s engem
318 3| egy hajszála sem görbült meg neki. Jó szívéért vele volt
319 4| hegedû, hegedû, akit eddig meg nem becsültelek, vagy veslek
320 4| erdõ felõl, s az utolsó már meg is szólalt. Azt mondta:~-
321 4| álomba merült fejedelmet, aki meg se moccant. Itt-ott mozgolódás
322 4| Felvidékre, hogy mentse meg õket ettõl az istentelen
323 4| néptõl.~Így aztán csakugyan meg is szállotta a kuruc sereg
324 4| eleséggel.~A legnagyobb baj meg az volt, hogy a fejedelem
325 4| kiszalajtotta a hadnagyát, nézze meg, micsoda mulatság van odakint.~-
326 4| szögrõl azt a buzogányt, meg bírja-e emelni ez a gyerek?
327 4| No, kis kuruc, nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~
328 4| egy-egy fegyver villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent
329 4| érte a szúrás, de annyira meg volt rémülve, hogy alig
330 4| Hírt kell adni Rákóczinak, meg kell mentenie a kurucokat.~
331 4| Uram, fejedelmem, mentsd meg magad! - Ez volt az utolsó
332 4| kurucnak!~Délben csakugyan meg is érkeztek a becsei rácok,
333 4| az életben - õ maga ijedt meg.~Úgy történt az, hogy a
334 4| fejedelem -, azért ne edd ám meg a magad fejét se. Szükségem
335 4| legyen, Kengyela - veregette meg a vállát a fejedelem. -
336 4| ez a büntetése.~- Elõször meg kell találni, hé! - csendesítették
337 4| mégiscsak a gazdája találta meg a lovat. Messzirõl meglátta
338 4| mert vígan nyihogott elé. Meg is indult felé lassú kocogással,
339 4| ez az állat? - húzódott meg Kengyela kíváncsian az árokban.~
340 4| Eladó egy ló egy petákért meg egy labanc ezer aranyért,
341 4| innen ugyan szárny nélkül meg nem szabadul.~- Bánom is
342 4| hogy könnybe borulását meg ne lássa a német. Mégis
343 4| ingyen nem megyek. Ezt üzenje meg generális uram a fejedelem
344 4| fejedelmi állat? - állította meg a generális.~- Doria uram
345 4| kiabálta haragosan.~- Én meg szavamra mondom, hogy enyim
346 4| úgy elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig. A két generális
347 4| Éppen tizenkettőnek ágyaztam meg - felelte a kuruc.~A fejedelem
348 4| ösmernek szegények.~- De még meg is csipkedhetnek, vén medve -
349 4| visszahúzta a szíve, és meg kellett fordulni minden
350 4| Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten? Bizonyosan jobban
351 4| levente -, elõbb mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb
352 4| tartsatok velem.~- Kötözzétek meg ezt az árulót! - harsogta
353 4| kötve a két karja fahánccsal meg a saját tarisznyája szíjával,
354 4| az ábrázata.~S így esett meg, hogy az édesapát a saját
355 4| Csak Gergelykének szólalt meg a szíve, mert odasúgott
356 4| szájatátva nézett a hetedikre, ez meg szétfeszítette izmos karján
357 4| méheim.~- De úgy látom, meg is csipkedtek - nevetett
358 4| nemzet volt, mint a magyar, meg éppen olyan szerencsétlen
359 4| Károlyi Sándorra bízta: várják meg, míg õ visszatér a lengyel
360 4| szegény Magyarország adja meg ennek az árát. Elárad rajta
361 4| egyszer megbékülünk. Béküljünk meg, Károlyi Sándor!~Az isten
362 4| isten tudja, hogy mint vette meg ez a beszéd a szívét Rákóczi
363 4| Sándor Pálffy Jánosnak.~Meg is egyesültek, aláírta a
364 4| is!~Jön ám Pálffy János meg Károlyi Sándor egymás mellett
365 4| temetõben járnátok. És nézzétek meg azt a homokos árkot, mely
366 4| citeraszó mellett vetik meg. Azért is szoktak a muladi
367 4| muladi ember nem haragszik meg az ilyen ártatlan incselkedésért.
368 4| mezõket. - Hadd tanulják meg tõlük az angyalok is a szép
369 4| fejedelem mondta - emelte meg a süvegét Árkai. - Én a
370 4| belecsúsztatta a vízbe.~- No, itt meg nem találja a német, bár
371 4| De uram, én se találom meg! - kapott utána riadtan
372 4| partra.~Egy-két nap múlva meg is érkeztek a labancok tárogatót
373 4| most már sose szólalnak meg többet a tárogatók? - kérdezték
374 5| volt, mint most, a városunk meg kisebb. Ennélfogva mikor
375 5| az is csak azért maradt meg, mert hivatalos személy
376 5| is elég nád volt szegény, meg ferdének is elég ferde.)
377 5| semmit se, emberek - csóválta meg a fejét Miller Sebestyén -,
378 5| nagy jó uraim! Nem öszi meg a lúd Szépenlépõ Hevér Mátyást. (
379 5| magát, mikor Hevér Mátyás meg találta egy kicsit szorítani
380 5| csak a mellecsontja maradt meg a ludacskának, az is szép
381 5| tarisznya arannyal tért meg Szegedre. Azt mondják, azt
382 5| Eszéért, érdemeiért senkit meg nem süvegelt, hanem azt
383 5| süvegét akkor se billentette meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék:
384 5| válla fölül szólt vissza:~- Meg nem süvegelem senki száz
385 5| kell kerülni mindenáron.~Meg is próbálta, nagy alázatosra
386 5| ötven aranyat, és tiszteljen meg érte a köszönésével.~A diák
387 5| üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza?! Aki pénzes,
388 5| pénzes, legyen kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor
389 5| Jaj, csak a nevét mondja meg legalább, diák úr - rimánkodtak
390 5| vidékek szájhagyománya õrzött meg! Erdõ az, nem berek, tenger
391 5| temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek
392 5| változásokban sem változott meg a neve. Csöndes, békességes
393 5| másik kis falu: Szanád. Azt meg csöndes, békességes szerbek
394 5| egy hazát szolgálni. Akik meg otthon maradtak, azok szántogattak-vetegettek
395 5| földanya, aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei
396 5| sündörögtek a gazdáik körül, s meg sem tudták érteni, miért
397 5| Nem is õk, hanem a csókai meg a szanádi kutyák. S mikor
398 5| ott aludt édesen Marika meg Milica. A nagy hadi készülõdésben
399 5| pillákkal.~Marika szólalt meg elõbb. Elfintorította a
400 5| az ölébe. A csókai bíró meg Milicát ölelte magához,
401 5| repültek tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép
402 5| járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt, mint
403 5| kemény hõse, ha egyszerre meg nem nevetteti valami.~Öreg
404 5| maga a kutyája nélkül? Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~-
405 5| Guruj kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább
406 5| neki. A vége egy kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja
407 5| Nincs baj, fiúk! - nyugtatta meg elsápadt tisztjeit. - Csak
408 5| megakadt golyó. Az mentette meg aznap a hadak oroszlánjának
409 5| Gergely uramat ijesztette meg, hanem a feleségét, az öreg
410 5| már azért se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta.
411 5| addig, míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.”~Ahogy
412 5| bevonult Kecskemétre, hát õk meg akarják állítani Pákánál,
413 5| ifjú inszurgensek úgy, hogy meg se álltak Pákáig.~Már akkor
414 5| legjobb lesz - gyõzõdött meg az öreg úr az igazságban. -
415 5| nem hallatszik az, hírt meg nem visz abba a vadonba
416 5| Gergely apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony
417 5| vágni. Nevetve veregette meg az öreg hõs piros arcát.~-
418 5| igyekezz, öcsém - veregette meg a piruló fiú vállát -, hogy
419 5| azokat hamar megszabdosták, meg is szalajtották.~„Ha ti
420 5| mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam, s most úgy
421 5| Megállj, Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~
422 5| ennél könnyebb diadalt. Meg se mozdult a jámbor, míg
423 5| megkérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:~- Túl...
424 5| Akkor álmában lephetik meg, akit keresnek.~- Egész
425 5| a Kuckó királyt is, hogy meg ne ugorjon valahogy. Esze
426 5| alá tette az árpacukrot meg a furulyát. S ha egy-egy
427 5| csakhogy az kék volt, ez meg piros.~- Az ám, ez az, bankó -
428 5| mindig az öreg Titulász.~Meg is becsültem én a bankót,
429 5| fele piros legyen, a másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy
430 5| libaitatóba, ott találta meg másnap reggel nagyapó, aki
431 5| úgy megtántorodott, hogy meg kellett neki fogódzni a
432 5| csinálták.~- Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyermekeim -
|