Rész

 1     5| szakállú vezérük maga Damjanich tábornok. Útban voltak Bicske felé.
 2     5|        Ott telepedett le maga a tábornok is egy fölfordított hordón,
 3     5|     igaz, lelkem - mosolygott a tábornok, s poros, kerek köpenyét
 4     5|   kincstárunk is - mosolygott a tábornok, s érezte, hogy könnybe
 5     5|        fájdalmas hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt dobott a
 6     5|    adhatok a hazámnak. Legalább tábornok úrnak szeretnék valami emléket
 7     5|  ugrándozta körül a gazdáját.~A tábornok pedig fölkelt, és körüljárta
 8     5|      elõtte áll a vak koldus.~- Tábornok úr - mondta reszketõ hangon -,
 9     5|      szinte sírva könyörgött:~- Tábornok úr, legalább a furulyámat
10     5|      esztendõn, mikor Damjanich tábornok a szolnoki csata elõtt õt
11     5|     mához egy évre tebelõled is tábornok legyen.~Az ám, akkor egy
12     5|        esztendõre hõs Damjanich tábornok már a magyar szabadságharc
13     5|      vagdosva vitték be Benedek tábornok sátrába. Maga a vezér igazgatta
14     5|         föl se ébredt többet. A tábornok maga bontotta föl a csákót: