Rész
1 1| öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon különös
2 1| jelenthet? - tûnõdött a király, s magához parancsolta tanácsadó
3 1| egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. Különös kard volt
4 1| szétszórták a magyarok Zalán király tótjait, bolgárjait, mint
5 1| sólyom.~Utoljára László király idejében látogatták meg
6 1| páncélját nyugodtan a szent király, és összekürtöltette fegyvereseit.~
7 1| kérdezte megint a szent király, s elszántan vezette kis
8 1| napszállat idején értek oda, s a király át akart úsztatni a folyócskán,
9 1| megcsendült az esti harangszó. A király leszökkent paripájáról,
10 1| csendjét, hogy maga László király is riadtan kapott hatalmas
11 1| egy egérke szaladt végig a király bíborköntösén, s apró lábaival
12 1| össze László vitézei, de a király megint csak azzal feddte
13 1| se volt elmenni a magyar király híres csatabárdjáért, azt
14 1| szánták már rá magukat, csak a király parancsát várták. Akkor
15 1| ahol legsûrûbb!~László király azonban mintha megfelejtette
16 1| Olyan otthon érezte magát a király tenyerében, akár a fészkében.
17 1| mi óránk - nézett fel a király a csillagos égre, s azzal
18 1| nemsokára megint odaállt a király elé. Engedelmet kért tõle,
19 1| Eredj! - intett neki a király.~A nádor meg is indult,
20 1| ijedten fordult vissza.~- Uram király, úgy nyüzsög a mezõn az
21 1| emelte ég felé kezét a király, aztán paripájára szökött,
22 1| megadták magukat, azokat László király a Mátra völgyeiben telepítette
23 1| Nagyon megörült a morva király az ajándéknak, és azt mondta
24 1| kíváncsiskodott a morva király.~- Üzenetet hoztam a magyarok
25 1| Felingerült erre a morva király, és azt felelte:~- A fehér
26 1| Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de nem ért az semmit. Seregét
27 1| ember - mondta a bolgár király -, szívesen látnám vendégül.~
28 1| kukta volt a Nagy Lajos király udvarában, s késnél, villánál
29 1| bosszúsan, félig nevetve.~Lajos király nem szerette maga körül
30 1| vét az a légynek se, uram király, csak éppen az étvágyával
31 1| fel.~- Sebaj - nevetett a király -, ennyit csak elbír még
32 1| csak elbír még a magyar király udvara. Viseljétek gondját,
33 1| hadjáratba indult Lajos király, gurítani kellett a táborban
34 1| nagyétkû Kórogyi. Maga a király is akárhányszor csak úgy
35 1| ökröt, s odatette Lajos király elé.~- Ilyen legényeket
36 1| végig a magyar urakon, Lajos király azonban kicsinylõleg legyintett
37 1| a tréfán, azonban Lajos király komolyan elõparancsolta
38 1| venni az étvágyamat!~Lajos király olyan jóízûen nevetett,
39 1| Így vette hasznát Lajos király a nagyétkû Kórogyi tudományának,
40 1| élet. Hébe-hóba Zsigmond király is megfordult a nagyúrnál,
41 1| Úgy nézz engem, uram király, hogy a te trónusodat az
42 1| összedõl a trónod.~Zsigmond király elnyelte a sértést, mert
43 1| Hervoja erdejével. Egyszer a király vadászai egy hatalmas szarvast
44 1| elvesztette a csatát. A király hadai minden birtokát elszedték,
45 1| emlékeznek.~No, erre Zsigmond király se tehetett egyebet, mint
46 1| velük, mikor látták Zsigmond király képét.~Kiválasztott a mulató
47 1| várba.~Kapott volna szegény király a kardjához, de már ekkorra
48 1| felpattant az ajtó, s a rab király szembe találta magát a rab
49 1| foghegyrõl válaszolt, mikor a király azt kérdezte tõle, hogy
50 1| csóválta a fejét a rab király. - Engem õriz a becsületem.
51 1| mondott, állta is Zsigmond király. Harminc napig nem lépte
52 2| a törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor több volt
53 2| DEÁK~Hendók mester a Mátyás király legkedvesebb íródeákja volt,
54 2| tudós férfi volt, Mátyás király nagyon szerette a keze munkáját
55 2| deákra:~- Azért adott pedig a király a kezem alá, hogy írástudót
56 2| Busa deáknak az apja Mátyás király katonája volt. Szabács ostrománál
57 2| egy török nyíl, éppen a király mellett. S ott fogadta meg
58 2| mellett. S ott fogadta meg a király, hogy embert neveltet hû
59 2| hû katonája árvájából.~A király állta is a fogadást, hanem
60 2| ablakfüggönyre.~- Jaj, a király! - serdült ki az ajtón Hendók
61 2| egyéb volt, mint a Mátyás király udvari bolondja, Hendók
62 2| ismered te Busa deákot, uram király! Csúffá tenné az még a te
63 2| Az ám - mosolygott a király -, régen nem hallottam a
64 2| a deák, s odatartotta a király elé a botot. Olyan r betû
65 2| ez, öccse? - kérdezte a király.~- Hát azért, mert a gácsérnak
66 2| alatt!~Azt mondja erre a király:~- Akkor a Busa deák tudománya
67 2| Majd megtanul - nézett rá a király a Busa deákra.~De úgy ám,
68 2| volna fából betût.~Mátyás király nem szólt semmit, hanem
69 2| VARGA~Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott
70 2| párát - hívta õket vissza a király -, inkább keressetek valami
71 2| Itt telepedjék meg, uram király - jelentette az egyik vadász -,
72 2| öreg csatlós. - Gyere, uram király, csodát látni: térdig érõ
73 2| nagy melegben - nevetett a király, de azért csak megindult
74 2| szolgám - legyintett a király -, elõbb megnézzük, meg
75 2| ilyen szépet! - mondta a király, ahogy körülnézett a tájon. -
76 2| hadonászik rettentõ mérgesen a király elõtt.~- Míg én élek, egy
77 2| vadász vagyok - mondta a király.~- Isten éltessen - felelte
78 2| Tamás varga vagyok.~- Én a király jó pajtása vagyok - fûzte
79 2| fûzte tovább a szót a király -, én adok neki tanácsot,
80 2| fekete kenyeret, mire a király elmosolyogta magát.~- Látod,
81 2| elvesszük csúnyán - legyintett a király. - Csak egyet hunyorítok,
82 2| sapkáját.~- Igazságos Mátyás király!~Az udvari emberek elmosolyodtak,
83 2| emberek elmosolyodtak, a király pedig félrefordult, hogy
84 2| jókedv. Akkorát csapott a király tenyerébe, hogy csak úgy
85 2| kezdted.~Így vette meg Mátyás király a palotai varga házát jó
86 2| még egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben
87 2| SZALONTAI KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor szokása szerint
88 2| mellé, hiába bolyongott a király a csendes utcákon, sem egy
89 2| sehol.~Fáradt volt pedig a király, fázott is kegyetlen, az
90 2| harapnivaló is.~Szabadkozott a király, hogy nincs õ az ilyesmihez
91 2| maga viskójában, akár a király Buda várában.~„Igaza van
92 2| kovács.~- Hát Budavárban, a király házában.~Márton kovácsnak
93 2| Mátyás varga vagyok, Mátyás király udvari vargája, kezem munkájából
94 2| valami elõkelõség vagy, aki a király õfelségével mártogat egy
95 2| kötözködõ kedvében van a király. A minap is úgy vágott a
96 2| Nem az az ember Mátyás király, aki ok nélkül bántaná a
97 2| subájára. Nem is álmodott a király a selyemvánkoson soha olyan
98 2| nagyon várnak már otthon a király csizmái. Hanem annyit mondhatok
99 2| magad, Márton kovács! Mátyás király hívat magához Buda várába,
100 2| is úgy akarom - felelte a király vitéze, s vezette a kovácsot
101 2| Csakugyan ott ült Mátyás király nagy arany karszékben, korona
102 2| aki szereti - mosolygott a király a kovácsra, akinek nem kellett
103 2| Jólesik, szolgám? - kérdezte a király, s intett a királynénak,
104 2| Márton kovács - unszolta a király a vendégét -, szereted te
105 2| lehet enni Szalontán.~A király elmosolyodott, s maga is
106 2| A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy
107 2| A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy öreg almafát
108 2| szoktuk neki bemutatni a király fáját.~- Szép fa ez nagyon -
109 2| láttára, mint amilyen a király.~Persze régen volt ez nagyon,
110 2| ott lovagolt el egyszer a király a falu végén. Nagyon el
111 2| riadt fel gondolataiból a király, megsimogatva a ló sörényét.~
112 2| illõ név - mosolygott a király.~- Huszár voltam - húzta
113 2| most mi vagy? - kérdezte a király.~- Most csak afféle szegény
114 2| Meg is tudakolta tõle a király, hogy mi lesz abból.~- Gödör
115 2| Balázs - mosolyodott el a király -, minek veszõdsz vele?~-
116 2| almafa énnekem magamnak is?~A király elnevette magát, és még
117 2| aranyat!~Eddig van a mese a király fájáról. Az igazság pedig
118 2| kötelességmulasztáson a nagy király. Megtudta róluk a kincstartójától,
119 2| bevezették a solymári legényt a király elé a madaras szobába.~Mert,
120 2| a sok tarka madár közt a király.~- Én vagyok - szögezte
121 2| gyulladt megint haragra a király -, hiszen nem is rigó volt
122 2| solymári embernek nem szabad a király színe elé addig kerülni,
123 2| kincstartó az adóért, mindjárt a király keze írását tartották a
124 2| mikor utoljára járt benne a király. Az pedig igen régen volt,
125 2| régen volt, mert az utolsó király, aki benne járt, Mátyás
126 2| aki benne járt, Mátyás király volt. („Az pedig még Kossuth
127 2| viszünk terhet - nevetett a király.~Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor
128 2| húzta ki magát büszkén a király.~Az ispán még meg se mukkanhatott,
129 2| megemelte hozzá. Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették
130 2| ember, odafordult hozzájuk a király:~- Csárda ez, atyafiak?~-
131 2| várában - ütött a vállára a király barátságosan.~- Váljék egészségére,
132 2| se - nevette el magát a király.~- Hej, dehogynem, vitéz
133 2| integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan
134 2| mája! - csodálkozott el a király. - Hát aztán ki hozta ezt
135 2| bírót látni! - kacagott a király.~- Hát csak nézzen meg kend -
136 2| markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja
137 2| népét szívébe fogadja a király õfelsége! - olvassa a kisebb
138 2| bírót!~- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többé senki
139 2| gyevi bírót! - mondta rá a király, s odafordult nevetve a
140 2| kétrétbe a nagy égimeszelõ a király elõtt.~- Elhiszem, fiam -
141 2| fiam - biccentett rá a király. - Hát aztán mi vagy még?~-
142 2| kell érdemelni! - mondta a király. - Mit adsz nekem, ha én
143 2| sokat ér - legyintett a király. - Esõs idõben ennek a tudománynak
144 2| kiáltott rá bosszúsan a király. - Ezért a tudományért nem
145 2| örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit,
146 2| itt vágyom - keszegelt a király elé. - Mindent tudom már!~-
147 2| az a minden! - faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet, tudom
148 2| megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e, mennyire
149 2| Vendel - vigasztalta a király -, majd elküldelek én oda,
150 2| Vendel? - felejtkezett rá a király.~- Testestül-lelkestül.~-
151 2| csak elsóhajtotta magát a király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~
152 2| meg! - mondta bosszúsan a király. - Nyersen nem szeretem
153 2| rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben, te heprecsóré?
154 2| jó íze! Nem is gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte
155 2| emberektõl? - nevetett a király, s jókedvében rákoppantott
156 2| erdõk azóta, mióta Mátyás király kergette bennük az õzet
157 2| mester is odatelepedett a király lábához, az udvari csillagász.~-
158 2| egyszerre csak megszólalt a király:~- Azt mondd meg, mester,
159 2| horkantott akkorát, hogy a király a kardjához kapott.~- Azt
160 2| úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is beleröppentek.~-
161 2| hessegette el õket magától a király -, hiszen nem pillangók
162 2| tudnék - telepedett közéjük a király. - Nem fákat kellene nektek
163 2| hanem a jóravaló katonának a király adja a fegyvert! Látjátok,
164 2| hogy fölékesített Mátyás király.~Ezzel szétlebbentette magán
165 2| csillagos ég. Aludt is a király olyan jóízût, hogy még a
166 2| volt, mint ennek.~Mátyás király azonban jó helyen tartotta
167 2| akkorára már ott termettek a király vadászai.~A három szeneslegény
168 2| szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk rivallt, erõsebben
169 2| hittek a fülüknek, mikor a király szelídebbre fogta a szót:~-
170 2| Akkor történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke várát ostromolta.~
171 2| roham elõtt való estén. A király túri süveget nyomott a fejébe,
172 2| vadkörtét.~A vezér meg a király összenézett.~- No, ennek
173 2| otthagyhatta volna a fogát.~A király is elmosolyogta magát.~-
174 2| döcögtette a nevetés.~- Uram király, ma nem csemegézel vadkörtét.
175 2| hökkent meg Mátyás.~- Hát a király. Láttam az elébb, mikor
176 2| kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz. Más nem tudja úgy
177 2| ha te is megígéred, uram király, hogy megvendégelsz egyszer,
178 2| hivatalos vendég õ oda régen.~A király csupa püspökökkel, hercegekkel
179 2| jó ember? - kérdezte a király.~- Találdki Máté.~- Biz
180 2| mondod - mosolyodott el a király a furcsa néven, s valami
181 2| asztalotokra.~- Ohó, fölséges király - kottyant bele Máté vitéz
182 2| inasaidat.~Igazságos Mátyás király, talán elõször életében,
183 2| mártogatott egy tálba a király asztalánál. De biz õ ezt
184 2| Mátyásnak:~- Nini, uram király, tán nem is illik az, hogy
185 2| van, hívem - kacagott a király, s abban a percben megtette
186 2| nézett végig rajtuk a király.~A deákok azt mondták, hogy
187 2| érdemelni - mosolyodott el a király.~- Akit én megfogadok íródeákomnak,
188 2| nem is szólt addig, míg a király a vállára nem ütött.~- Hát
189 2| kettõ.~Abban a percben a király leejtette a gyûrûjét úgy,
190 2| No, énbelülem se lesz a király íródeákja - gondolta magában. -
191 2| királyhoz sebesen.~- No, uram király, ez majd fölokosít. Megtudod
192 2| elhiszem, fiam - mondta a király -, de várjuk ki a másik
193 2| Jeromos deák - bólintott a király -, de már csak hallgassuk
194 2| hamva nem volt.~Utoljára a király az ajtónálló apródját kérdezte
195 2| azt megnézzük - nevetett a király, s lement a két deákkal
196 2| deák - hunyorított rá a király -, tudod-e már, miért nem
197 2| veregette meg a deák vállát a király -, te vagy az íródeákom.
198 2| AZ ARANYCSINÁLÓ~Mátyás király idejében éjjel-nappal tárva-nyitva
199 2| országé - mondogatta a nagy király. - Én magam csak zsellér
200 2| cseh ember kívánkozott a király elé. Mind a három azt mondta,
201 2| fejérõl, elmosolyodott a király.~- No, öreg, mi tudományt
202 2| eszedet, öreg - bólintott a király -, magam is megrezeltetem
203 2| fekete seregbe.~- De uram király, nem vagyok én még olyan
204 2| szolgám! - nevette el magát a király, s hátraintett a kincstárnokának: -
205 2| Nézz ebbe bele, uram király! Tekints le a Dunára!~Mátyás
206 2| nagy merészen megkapta a király karját.~- Megállj, király!
207 2| király karját.~- Megállj, király! Ha az ilyen dibdáb dolgokat
208 2| Mit tudsz? - kérdezte a király rosszkedvûen a hányaveti
209 2| csak úgy döngött bele.~A király kíséretén csudálkozó moraj
210 2| dolog, mester - mosolygott a király. - Ekkora tudományt méltó
211 2| Használd jó egészséggel.~- Uram király - hebegett megütõdve az
212 2| Nini, mester - nevetett a király -, hát rakd bele azt az
213 2| közt mégiscsak a Mátyás király esze volt a legragyogóbb
214 2| Úgy igaz az - bólintott a király. - Úgy kell megbecsülni
215 2| olyan nagy úr, mint Mátyás király.~Úgy volt az, hogy akkoriban
216 2| fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába is.~Így esett aztán,
217 2| esett aztán, hogy Mátyás király útra kerekedett, s bejárta
218 2| egész falu.~Pedig nem is a király volt az a bársonydolmányos,
219 2| bársonydolmányos, csak az inasa. A király gyalog jött, szürke köpönyegben.
220 2| ott talpon egyéb, csak a király meg egy szöszke siheder
221 2| gyereknek:~- Mindjárt leütteti a király a fejedet, ha le nem térdelsz
222 2| kimondta, hogy meghallotta a király is. Odaállt a gyerek elé,
223 2| nyögött a gyerek, hogy a király meg nem állhatta szó nélkül.~-
224 2| elkeverem a nadrágot, bizony a király nem ád helyette másikat.~
225 2| nem ád helyette másikat.~A király olyan jóízût nevetett, hogy
226 2| szófogadó gyerek vagy.~A király szavának állt, s egész életében
227 2| AZ ARANYALMA~Mátyás király egyszer éppen haditanácsot
228 2| csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta
229 2| újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba szólította hadinépét.
230 2| Pál ütött az asztalra. A király legkedvesebb emberének ez
231 2| feddette mosolyogva a király.~- Mióta vadászik egerekre
232 2| szaladtak volna érte, de a király rájuk kiáltott:~- Ohó, lassan
233 2| az országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb volt.
234 2| sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott vele eltelni,
235 2| neve - parancsolta meg a király, és mindjárt belekészíttetett
236 2| a kezemben - húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. -
237 2| visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király, nem való vagyok én olyan
238 2| föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.~-
239 2| kerül - mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta a
240 2| kenyerét egye.~Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott
241 2| mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt is nagy
242 2| Egymás sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ
243 2| intette el õket maga elõl a király. Szegény gyöngyösiek megint
244 2| A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. - Ha
245 2| kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.~- Ne fáraszd
246 2| én arról se tehetek, uram király - borult eléje az öreg. -
247 2| elnyelte az idõ, aki a Mátyás király udvarában pusztította a
248 2| együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak erre az urak,
249 2| szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt akarják
250 2| mindenkinek, Jánosnak éppen a király mellett.~- Fogj hozzá, szolgám -
251 2| vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél
252 2| heveredett le ebéd után a király. - Tóbiás mester majd vigyáz
253 2| hogy egy szót se hallott a király beszédébõl.~- Neked szóltam,
254 2| míg napáldozat táján a király föl nem ébredt, és össze
255 2| szõrén-szálán elveszett a király fakó lova.~- No, híres bölcs,
256 2| tudományodat! - legyintett a király. - A lovat add elõ akárhonnan,
257 2| fejemnek - somfordált oda a király elé -, bizonyosan a farkasok
258 2| csóválta a fejét bosszúsan a király. - Különben eredj utánuk,
259 2| megtépett gúnyában borult a király elé.~- Egy életem, egy halálom,
260 2| no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
261 2| nem ért volna - feleli a király.~- Kis kár nem nagy kár -
262 2| mester! - ütött a vállára a király, aki egyszerre keresztüllátott
263 2| létére fára másszék. De a király olyan keményen biztatta
264 2| Nono! - szólt vissza a király -, nézz csak körül abból
265 2| harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el nem indult,
266 2| Sebaj, no - nevetett a király -, itt hagyom zálogba a
267 2| KŐLEVES~Egyszer Mátyás király addig kergette a vadat a
268 2| lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába.
269 2| fûzte tovább a szót a király -, mert dél óta nyelem az
270 2| életedben” - gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt,
271 2| egy darab követ - mondja a király.~- Már mire mennél te azzal
272 2| levesnekvalót - azt mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából
273 2| teremtette - örvendezett a király, csak most már melegítsetek
274 2| abból kanalazta le Mátyás király fakanállal a kõlevest.~-
275 2| fövésû - biztatta õket a király.~Mikor aztán az éhit elverte,
276 2| tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul
277 3| fejére tették neki a Mátyás király koronáját, ijedten sóhajtott
278 3| Dobzse, dobzse - mosolygott a király, s csakugyan nem törõdött
279 3| tõle a török ellen.~- Uram király - azt mondja -, ha mi ketten
280 3| billentette rá a fejét a magyar király.~- Ha a magyar hadak egyesülnek
281 3| Dobzse! - helyesel megint a király, s azzal karon kapja az
282 3| oláh vajda, hogy a magyar király bársonycsizmája ásítozik
283 3| szégyenkezéssel:~- Uram király, akkora lyuk van a csizmádon,
284 3| Aminek igen megörült a király, vígan csapta össze a tenyerét.~-
285 3| a lacikonyhán.~- Bizony, király, megérdemled a fõuraidat! -
286 3| szegény lyukas csizmájú király a kamarásához:~- Szaladjatok
287 3| elszegényedett a jámbor király, hiszen sehogy se tudott
288 3| sóhajtozott a cselédség, míg a király a kalitka vasrostélyán keresztül
289 3| napra elég neki egy borjú.~A király, ahogy ezt hallotta, ijedten
290 3| borjút az oroszlán részére.~A király vidáman csapott a tenyerébe.~-
291 3| a koronájánál egyebe.~A király elkomorodott, mert tudta,
292 3| tette késõbb, amikor János király lett belõle.)~- Ahol nincs,
293 3| fizetség semmi. Utoljára a király odaintett egy csatlóst:~-
294 3| jót a kerti levegõ, uram király.~- Bezzeg te ugyancsak gyarapszol
295 3| tesz a kerti levegõ, uram király.~Ulászló azonban gondolt
296 3| a kitüntetést, s ahogy a király odébbment, a vállára ütött
297 3| viseltettem - sóhajtozott a jámbor király -, hárman is etették egy
298 3| feje is benne volt.~János király udvarában Mujkónak hívták
299 3| csörgõsapkájával, látja, hogy János király kinéz az ablakon, de szomorú
300 3| ám, bolond - integetett a király -, sok a gondom, kevés a
301 3| Mujkó - legyintett kezével a király -, nincs idebent semmi helye
302 3| Mujkó - mondta szomorúan a király. - Tavaly a török császár
303 3| aranyos vakolat.~Szegény János király meg annyira búnak adta magát,
304 3| Csak akkor vette észre a király, hogy bizony egyedül hagyták
305 3| basák.~Mujkó meg, ahogy a király elment, mindjárt kimászott
306 3| goromba ember ez a János király! Mujkó pedig még jobban
307 3| szarkák - felelte Mujkó király.~- Hát amazok a hosszú farkúak,
308 3| szaladt a szája, mikor Mujkó király azt mondta neki:~- Holnap
309 3| a papírosra.~- Ne félj, király, amire Muhar basa ráüti
310 3| hurcolkodik-e már a magyar király. De hogy hiába leste, korán
311 3| trónterembe, ahol János király egész udvarostul elhelyezkedett
312 3| fiam, basa - felelte János király -, tán kidörgölnéd az álmot
313 3| Mindegy, no; ha te vagy a király, mért nem hurcolkodtál már
314 3| hurcolkodtál már odébb?~János király elõhúzta az írást a köntöse
315 3| Muhar basa - nevetett János király -, ezek a bíbicek, amazok
316 3| kékült-zöldült dühében, ahogy a király ott lobogtatta az orra elõtt
317 3| estétõl reggelig nemcsak a király változik meg, hanem a madarak
318 3| hanem a madarak is.~János király pedig maga elé hívatta Mujkót,
319 3| kõvári kapitánynak:~- Uram király, ki menti meg máskor az
320 3| rajta olyan malmot, hogy a király se õrleti különbben a vasárnapi
321 4| ég ablakán, mikor a kuruc király az egész tábor szeme láttára
322 4| hírmondó se marad a kuruc király seregébõl. Széttörjük fejedelmestül
323 5| fogalom, akár a Holofernes király vagy a Ferenc Jóska. Az
324 5| KUCKÓ KIRÁLY~Sokszor hallottam édesapámtól
325 5| egyéb se járta, csak a Kuckó király története. Hosszú téli estéken,
326 5| egyéb mese, csak a Kuckó király. Meg is tanultam, s most
327 5| Palkónak:~- Szép álmokat, Kuckó király! Jobb is, ha itthon maradsz
328 5| találtunk.~- Megállj, Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~
329 5| Hanem bizony szegény Kuckó király nagyon sokáig az utcára
330 5| ácsorgott köztünk a Kuckó király is, majd megvette az isten
331 5| sövény tövébe, csak a Kuckó király maradt ott az udvar közepén.
332 5| de van - nyögte a Kuckó király.~- Hol van, merre van? -
333 5| megkérdezték, míg a Kuckó király meg bírt szólalni:~- Túl...
334 5| rajta a bíró házát.~A Kuckó király szégyenlõsen lehajtotta
335 5| bele akarsz fulladni.~Kuckó király nem szólt többet, lehorgasztotta
336 5| értek, megszólalt a Kuckó király:~- Most már egymás háta
337 5| aztán hátrafordult a Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk,
338 5| akarta magával vinni Kuckó király.~ ~
339 5| rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan büszkén hordozná
|