Rész
1 1| volt ennek a fejedelemnek. De õ nem azokra volt büszke,
2 1| gímszarvas bukkant fel elõttük. De olyan ám, amilyent még sohase
3 1| napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast.
4 1| verni! - sóhajtott Hunor.~- De megszakadna apánk, anyánk
5 1| bennünket - felelte Magyar.~- De látnak ám! - fordította
6 1| kötött a király oldalára. De nagyon különös kard volt
7 1| asszonyostul, gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem
8 1| hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt az ellenség!~
9 1| tótok.~El is indult az öreg, de még futtában is azt kiabálta
10 1| mint az agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg, mert
11 1| lesz már, te boldogtalan!~De akkor már se hallott, se
12 1| akkorra Pereszka is megállt, de úgy, hogy meg se mozdult
13 1| atyafi volt a magyarral, de nagyon rossz atyafi. Csak
14 1| súgtak össze László vitézei, de a király megint csak azzal
15 1| cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva megint elõkerült,
16 1| A nádor meg is indult, de alig ment néhány dárdahajításnyira,
17 1| a kürtöt a morva király, de nem ért az semmit. Seregét
18 1| karddal szerezte a hazát.~De nemcsak földet szerzett
19 1| porcogó sem maradt meg magnak. De még egy kemence rétest is
20 1| körül a sok léhûtõ népet, de a nagyétkû Kórogyi dolgán
21 1| otthon házõrzõ pásztornak, de azt meg nem indította a
22 1| szívességgel fogadta ugyan, de dölyfösségét nem tudta eltakarni.
23 1| vadászok utánairamodtak, de mire lenyilazták, akkorra
24 1| magát, szembeszállt velük, de bizony elvesztette a csatát.
25 1| annak, aki eladja a hazáját!~De jaj volt Hervoja várának
26 1| egyik tavasz a másik után, de Hervoja várában nem virított
27 1| világon, ha a fia is elhagyja? De azért csak annyit mondott
28 1| keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre virágba
29 1| nagy tisztességtudással.~- De bizony magam igyekszem -
30 1| szegény király a kardjához, de már ekkorra nem volt az
31 1| vagy? - bámult rája. - Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették
32 2| drágakõ, mint a márvány, de biz az mind elkallódott
33 2| kifelé a fegyveres terembõl. De Privoda ijedten állotta
34 2| fekszik a Duna fenekén. De mikor a magyart bántják,
35 2| hogy majd legurultak onnan. De még tán le is gurultak volna,
36 2| rántott erõs, izmos vállán.~- De bizony nem is kívánkozok
37 2| Vidám, pajkos fiúvá serdült, de mindig csak a játékon járt
38 2| becsusszant az asztal alá.~De csusszanhatott volna õ a
39 2| vele írni egy i betût se.~- De fából kifaragom még a gácsérfarkú
40 2| a király a Busa deákra.~De úgy ám, hogy a deák lesütötte
41 2| melegben - nevetett a király, de azért csak megindult az
42 2| belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza a
43 2| nõtték be az egész halmot, de olyan sûrûn, úgy egymásba
44 2| gunyhó korhadt szarufájára, de a kis varga úgy ugrott neki,
45 2| kenyér, egy kis szalmavacok. De a kovács barátságosan a
46 2| õfelségével mártogat egy tálba. De ha te is csak ilyen magamformájú
47 2| elnagyjáztam rajta az öltést. De nem csuda, mikor a királyné
48 2| a kását mazsolával:~- Ó, de szeretném én egyszer a királyné
49 2| visszaintette Mátyás:~- Hej, de csak eszefelejti ember lettél,
50 2| azzal tisztelgett katonásan. De olyan katonásan ám, hogy
51 2| ujjával homloka verejtékét. - De ha nekem nem, a maradékaimnak
52 2| kiféle lehet a tiszt úr, de bizonyosan tudom, hogy csak
53 2| bekopogtatott vele minden háznál. De bizony senki se akarta beledugni
54 2| adó, Budavárba, eredj!~No de erre a tréfára már csakugyan
55 2| közé szedjen a követnek, de az megneszelte a szándékát,
56 2| kiugrott a madaras szobából. De nemcsak kiugrott, hanem
57 2| macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit
58 2| mindenféle dézsmaszedõk.~No de ez a tudósok dolga, én csak
59 2| Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat.
60 2| mindenbõl kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé.~- Gyere,
61 2| dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe
62 2| bosszúsan vont vállat.~- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye
63 2| kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a
64 2| nevetésre szaladt a szája.~- De bizony azt vigye el legelõbb!~-
65 2| a két diák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve
66 2| kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi
67 2| csak egy esztendõ múlva, de akkor még soványabb volt,
68 2| visszajön cseh Vendel, de olyan izmos a teste, széles
69 2| se láttak, nemhogy õzet, de azért úgy eltévedtek, mint
70 2| magát a király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~Az ám, de már
71 2| fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették a vacsorát,
72 2| vadászok mind elaludtak bele. De még a fülemilék is elhallgattak,
73 2| ütött a mester vállára, de az még összébb görnyedt,
74 2| hívták Mátyást a tûzhöz.~- De bizony legjobb lesz, ha
75 2| derékalj mindnyájunknak, de még a takaródzót se húzzuk
76 2| akár a szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert
77 2| váráig is elhallatszott. De a vadásztanyáig biztosan
78 2| szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk rivallt,
79 2| emberhez. Sebesen ment, de lassan jött vissza: mert
80 2| hirtelen kiegyenesedett. De csak egy szemvillanásig.
81 2| megtetszett a mokány kis ember, de úgy tett, mint aki megbosszankodott.~-
82 2| kis ember, mint a hörcsög. De aztán csak visszaült a körte
83 2| jártam már az udvarodon, de egyszer se vendégeltél meg.~-
84 2| alkura. Kapott is vadkörtét, de olyan fojtós, fanyar volt,
85 2| mintha sose látta volna.~De még akkor se emlékezett
86 2| hercegekkel ült az asztalnál, de azért bebocsátotta az embert.
87 2| tálba a király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta észrevenni
88 2| seregben a nemesek hadnagyának. De még nemeslevelet is festetett
89 2| Mind a hárman kaptak utána, de a lengyel keze volt a leghosszabb.
90 2| leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele is vágta a fejét az
91 2| fiam? - nézett rá Mátyás.~- De még holnap ilyenkor is fáj -
92 2| fiam - mondta a király -, de várjuk ki a másik két okosat
93 2| beállított a felelettel. De annak még jobban eresztett
94 2| bólintott a király -, de már csak hallgassuk meg
95 2| borogatja levendulalevéllel.~- De már azt megnézzük - nevetett
96 2| bevennélek a fekete seregbe.~- De uram király, nem vagyok
97 2| mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy minden foga
98 2| becsületet ország-világ elõtt.~De már ezt a cseh tudós nem
99 2| aranyat, amit magad csinálsz!~De úgy elkotródott az aranycsináló
100 2| hangyácskát a findzsaszemûnek. De úgy megzavarodott az istenadta,
101 2| mártogathassa meg benne!~De nem várta az a cipót, hanem
102 2| közepén van egy kis falu. De akkorka falu csak, hogyha
103 2| végig-végigsimogatta a térdén a nadrágot, de utoljára mégiscsak azt mondta:~-
104 2| azt mondta:~- Nem lehet.~De ezt aztán olyan keményen
105 2| a rávalót. Meg... meg...~De itt már úgy nyögött a gyerek,
106 2| mintha máris csehet enne.~- De már azokat nem engedem másnak!
107 2| nyolcfelõl szaladtak volna érte, de a király rájuk kiáltott:~-
108 2| botért, hálóért, horogért, de mind nem ért az semmit,
109 2| híres városa az országnak, de a Mátyás király idejében
110 2| sütõlapátra is maga tette rá, de azért csak nem olyan volt
111 2| benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem egyedül ment
112 2| aranypapírra, ezüstbetûkkel, de már a pecsétet a maga kezével
113 2| Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott a színében,
114 2| királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt
115 2| visszajövök még!~Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta
116 2| és kiballagott a táborba. De alig lépett ki a város kapuján,
117 2| pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte
118 2| is jött az aranyos hintó, de János csak mögötte ballagott.
119 2| urak, mekkora a tudományod.~De bizony János erre a biztatásra
120 2| felelte szelíden János. De úgy hátrahúzódott erre a
121 2| hunyorított oda a királyra.~De senki se tudott ott többet
122 2| fejemet neked ajánlom, de a fakót nem találom.~- Sebaj,
123 2| azt mondja a pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó
124 2| tudós létére fára másszék. De a király olyan keményen
125 2| már a fakón ült a király, de addig el nem indult, míg
126 2| Azzal elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb
127 2| Ejnye, ejnye, jó ember, de kár, hogy tegnap ilyenkor
128 2| gondolta magában a király, de szólni semmit se szólt,
129 2| szegény vándorlólegény.~De már erre a bíró úr is letette
130 2| bíróné is a rongyait.~- De már azt magunk is megtanuljuk,
131 2| emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabódott feleségestül
132 2| tették érte az egész határt, de máig se találták meg.~Hanem
133 3| herceg, Ország Mihály bán. De bizony mindnyájan a szemibe
134 3| vajda értetlenül bámult rá, de Tamás érsek mindjárt kiokosította:~-
135 3| az asztalra Ország bán -, de azért mégiscsak nekem van
136 3| savanyú mosolygása közben, de a dúsgazdag temesi gróf,
137 3| hogy csak a baj lesz vele, de a fizetség semmi. Utoljára
138 3| hogy megkapja a maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte
139 3| Elvették tõle a csörgõsapkát, de olyankor, mikor a feje is
140 3| Furfangos volt, mint a róka, de hûséges, mint az eb, az
141 3| király kinéz az ablakon, de szomorú a képe, mint a jégverte
142 3| ha hallott volna olyant. De bizony egyebet se tudtak
143 3| nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt belõle.
144 3| vetekedõ szemeit: ejnye, de goromba ember ez a János
145 3| bíbicek, kellemes orcájú basa. De mit törõdöl te a szarkákkal
146 3| töröknek nevetett a szeme, de arra meg már éppen a füléig
147 3| hordót a nagy hordón.~- De nem addig van az, fiam,
148 3| bánom - mondta a török -, de az is benne legyen, hogy
149 3| értett ehhez a mesterséghez, de azért tudott segíteni magán:
150 3| hurcolkodik-e már a magyar király. De hogy hiába leste, korán
151 3| is indult szegény feje, de még ki se ért a karcagi
152 3| harsogta be Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással
153 3| kapott helyet a tanácsban.~- De hiszen hivatalt is kell
154 3| kutyaházi magyar ember, de szeretnék egy kis hegedûszót
155 3| nyögött a szõregi bíró -, de nem jobb lett volna, ha
156 3| neki - vélte az öregbíró.~- De apró a szeme - vetette ellen
157 3| ki ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben, mint a
158 3| annyifelé minden szála.~De már erre a szõregi csõsznek
159 3| gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért az semmit, még a
160 3| a kecskeméti városházát. De ha megkarcolod a patyolat
161 3| hogy rossz volt látni; de úgy letisztította azt róla
162 3| a török el nem porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra
163 3| fészke nem szorul bástyára.~- De van ám olyan sas is, amelyiknek
164 3| szegett szárnyú sasmadár, de nem vette zokon a tréfát.
165 3| berényi német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna, azon
166 3| hajdúk. - Kõ kellene ahhoz, de sok, azt pedig mifelénk
167 3| Teufelnak hívták a várkapitányt, de csak Tejfölnek mondta azt
168 3| el ne felejts meghívni.~De hiszen nem volt Bezzegh
169 3| kapujában szaladtak egymásnak. De úgy ám, hogy itt-ott maradt
170 3| Katona volt valamikor, de vénségére könnyebb munkának
171 3| egyebet a puszta falunál, de ki is töltötte rajta a bosszúját,
172 3| találja meg az ellenség, de rátalál õ, ha valamikor
173 3| akkoriban Magyarországon.~De bizony a török molnár se
174 3| S már nyúlt a pénzért, de hirtelen visszarántotta
175 3| divatja volt a legszebb, de azért a másét hordta.~A
176 3| igazhitű muzulmán szaktársát:~- De bizony te vagy az a mestör,
177 3| atyamesteréből „tarkabíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe
178 3| tudok egy-két szúrát.~- De ha tökéletlen is az asszonyi
179 3| Latrán utcai papucsosnak. - De a görlicemadarat nem tiltja
180 3| őket nyárson szép pirosra, de se nem mazsolázta, se nem
181 3| drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már
182 3| másikat vidd haza békességben, de az egyiköt én öszöm mög,
183 3| Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni
184 3| vagyok õsömnek elfogadni, de persze csak attól kezdve,
185 3| megfelel rájuk szívesen, de a felsõvárosi Jerikó utca
186 3| megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában,
187 3| hogy vigyék a basa elébe, de a hitetlen kutyával együtt,
188 3| Cicke kutya történetét - de el lehet olvasni Magyarországon
189 3| küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt írva
190 3| kajla fülû, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem
191 3| az megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan
192 3| Erdély aranykorában is - de most a Cicke mind lehetetlenné
193 3| a kutyának valami ételt, de az apród megnyugtatta õket,
194 3| Illetlen tréfa volt, gyerek, de jól csináltad. Most már
195 3| hordhatom mindig a fejemen.~No de azért nem maradt gazdátlan
196 3| királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen is
197 3| amúgy az asszonykirály, de hangosan szólni senki se
198 3| evvel a fával veszõdöm, ni, de nagyon életlen a fejszém.~-
199 3| beszélsz? - hüledezett Apafi.~- De arról ám, arról a minden
200 3| neked igazságod lesz, de nekem is igazságom lesz,
201 3| bégnek hívták a kapitányt. De csak Pali bégnek mondták
202 3| kapás, egy szem, egy kapás, de olyan sebesen hányja befelé
203 3| kapkodott utána a szegény ember, de már csak a gyémántos süveget
204 3| Meg, fiam, meg vagyok!~De egy este, mikor hazatért,
205 3| anyádat meg nem gyógyíthatja. De ember oda el nem juthat.
206 3| százszor is megtántorodott, de mikor az anyjára gondolt,
207 4| ilek!” - gondolta Csikaló, de azért engedelmesen elõkapta
208 4| hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, a fejedelem
209 4| megint elnevette magát, de most már bosszúsan.~- Hát
210 4| Csikaló állt, mint a cövek, de a szívébe hirtelen beleütött
211 4| kardot is tudta forgatni, de mentül jobban beletanult
212 4| fájt a szíve a hegedûjéért. De azért beletelt vagy fél
213 4| ki-kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta,
214 4| felhõ úszott a feje fölött, de furcsa felhõ volt az nagyon,
215 4| mormogta bosszúsan a cigány. De aztán hirtelen észbe kapott,
216 4| ahogy a bajtársai közé ért.~De hiszen azok aludtak mind
217 4| kiejtette a hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s
218 4| Édes hazám, Magyarország,~de szomorú a te orcád,~könnyel
219 4| kuruc sereg a szegedi várat. De lassan ment az ostrom, nem
220 4| csóválgatták a tábori orvosok, de segíteni nem tudtak rajta.
221 4| jelentette a hadnagy, de a varjúszárnyformájú bajusza
222 4| szíve fölött érte a szúrás, de annyira meg volt rémülve,
223 4| sebre, úgy hallgatódzott. De csak lódobogást hallott
224 4| a csillagos égre meredt, de a lelke ott járt Rákóczi
225 4| Valahogy talpra vergõdött, de nem ment egy hajtásnyira,
226 4| senkiben kárt nem tett, de azért mindig le akarta harapni
227 4| szájával, mint horgon a potyka, de megszólalni nem tudott.~-
228 4| indult felé lassú kocogással, de minduntalan visszafelé csavargatta
229 4| egy labanc ezer aranyért, de csak annak, aki mind a kettõt
230 4| elsõ volt a Rákóczi népe.)~De nemcsak a kurucok szerették
231 4| ölelgették a generálisok.~- De el sem megyek ingyen - nevetett
232 4| fogj magadnak labancot. De itt, úgy nézem, nem élnek
233 4| hadnagy.~- Azt mondtam.~- De azt nem mondta, hogy nekem
234 4| most kaptál ajándékba.~- De már olyan bolondot nem teszek -
235 4| Miklóssal tanácskozott, de azért mindjárt jó kedvvel
236 4| fejedelem bánatosan hallgatott, de Bercsényinek a haragos nevetése
237 4| sem ösmernek szegények.~- De még meg is csipkedhetnek,
238 4| is - vigasztalta magát -, de mi lenne a kis Czötkényekbõl
239 4| egy öklömnyi kis legényke, de nemcsak, hanem ugyancsak.~-
240 4| ugyancsak.~- Ejnye, bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed
241 4| útja Rákóczi táborának!~De már erre felült az öreg
242 4| felült az öreg Czötkény, de még föl is ugrott.~- Mi
243 4| hadonászva egy száraz kóróval.~De már erre megint le kellett
244 4| lelke is nevetett örömében, de azért csak lepisszentette
245 4| ismerni ismerem õkegyelmét, de bizony kár vele dicsekedni.~-
246 4| is olyan bolond voltam, de most már elõvettem a jobbik
247 4| ismernének ezek az ördögfiókák!~De hiszen nem kellett attól
248 4| Visszahoztak a méheim.~- De úgy látom, meg is csipkedtek -
249 4| tudott a karddal bánni, de az ügyes, ravasz szóbeszédnek
250 4| fejedelem urunk vezérének, de megvette.~- Jöjjön el tekegyelmed
251 4| voltak a boros szekerek, de elõttük csörgött egy tiszta
252 4| egy-egy haldokló kuruc vitéz, de aztán csak visszahanyatlott
253 4| elhallgattak a tárogatók, de megszólaltak a tiszai füzesekben.
254 4| volt már, nem harcra való, de két szép levente fiát odaadta
255 4| fohászkodta el magát.~- De uram, én se találom meg! -
256 4| minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát se találták a veszedelmes
257 4| a faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót kellett volna
258 5| elnyelni a kis Szegedet.~De olyan tökéletesen ám, hogy
259 5| sanyarodott szívű szegedieknek. De száz aranyat is tegyetek
260 5| van, ha bele van írva.~- De nem jutott ide abból egy
261 5| nem volt nevethetnékjük, de azért becsületbõl úgy megéljenezték
262 5| bele a kommunitás háza.~- De hát azért nem ér ez így
263 5| most nincs Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott
264 5| a követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az ebet
265 5| kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni
266 5| madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak csúnya is az egycombú
267 5| lúdja - hajlongott Mátyás.~- De hát ez nem lúd, csak a csontja.~-
268 5| megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is fordított
269 5| tetszett nekik a beszéd, de annál jobban megzavarodott
270 5| elõbb, mint kelmed nekem?~De már erre egész meghökkent
271 5| csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin Vládó szerb
272 5| kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem
273 5| búcsúzott volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre nyoma
274 5| elszéledt az egész falu, de nem lelték se hírét, se
275 5| Isten legyen neki irgalmas!~De hát a szanádiaknak sem volt
276 5| apja kardjára:~- Ejnye, de csúnya nagy bicskája van
277 5| vezér a két sereg közé.~De lett is erre olyan örömriadal,
278 5| szeleiek útjukat nem állják. De útjukat állták ám tyúkkal,
279 5| Német Andrásnak hívnak. De én mától fogva Magyar Andrásnak
280 5| csengve hullott a köpenyre. De most már a koldus hangja
281 5| kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az ember
282 5| megütött az az ostoba golyó, de egyéb kárt nem csinálhatott.
283 5| a nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarára
284 5| háborúban is vitézkedett valaha, de az nagyon régen volt, még
285 5| a lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú
286 5| Ott feküdt az a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott
287 5| többé az asszony szeme elé.~De hát aki egyszer Napóleonnál
288 5| nekilódult a kecskeméti útnak. De nagy hamar meglassúdott,
289 5| se értett madárnyelven. De azt megértette, hogy õrajta
290 5| vezényelte aztán Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett.
291 5| fölébresztettek.~S Gergely apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy
292 5| Hozott Isten, Béni pajtás, de jókor jöttél! Érik a búza,
293 5| haza a fecskék, gólyák.~- Ó de jó nektek, akik már holnap
294 5| osztrákok mentek a tûzbe, de biz azokat hamar megszabdosták,
295 5| az a kétfejû sasos csákó, de a legjobb pajtásukat nem
296 5| mondta Palkó kedvetlenül.~- De nem játék az, hékás! Pokolra
297 5| ahogy meglátott bennünket, de már nem menekülhetett elõlünk
298 5| Halálra kereste az ellenség - de nálunk keresni ugyan kinek
299 5| senki a halászlegények közt. De mesét se hallottunk még
300 5| honvédek csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem ragyogott
301 5| megvette az isten hidege, de azért váltig a kapuban leselkedett:
302 5| mi mesemondónk? Jött is, de most nem volt neki mesélhetnékje.~-
303 5| valami bujdosó honvédtiszt?~- De... de van - nyögte a Kuckó
304 5| bujdosó honvédtiszt?~- De... de van - nyögte a Kuckó király.~-
305 5| BANKÓJA~Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor
306 5| gömbölyû, mint a hordó, de hosszú nyakú, mint a gólya.
307 5| Se bajusza, se szakálla, de szemöldöke olyan bozontos,
308 5| mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki olyan
309 5| nagy batyut a hátán.~- Jaj de kényes ez az öreg Titulász! -
310 5| szaladt a szája:~- Kényes ám, de van is neki mire! Öreg Titulásznak
311 5| mondta, mikor meglátogattam, de nekem se nem furulyázott,
312 5| pénzért egy zsák árpacukrot. De olyant ám, hogy az egyik
313 5| másik meg fehér.~- Ejnye, de nagy úr az úr - nevetett
314 5| markomba nyomta:~- Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj belõle
315 5| papírost, zörgette, forgatta, de utoljára neki se kellett.
316 5| bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta,
317 5| kezem közé kaparintani. De úgy õrizte a nagyapó, mint
318 5| megbecsülte, mint nagyapó, de még jobban õrizte. Kis táskát
|