Rész
1 1| az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy
2 1| annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól
3 1| leterített.~A két testvér már éppen hazafelé készülõdött,
4 1| olyan, mint a koszorú.~- Ezt már csak nem hagyjuk itt! -
5 1| érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt
6 1| visszatértek a szigetre, már messzirõl vidám muzsikaszó
7 1| vitézekkel.~- No, fiúk, lesz már, aki fõzzön, mosson ránk!
8 1| testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország két ilyen
9 1| Ez a föld pedig most már az én fajtámé marad a világ
10 1| AZ ISTEN KARDJA~Attila már az új hazában volt, mikor
11 1| a láng, s mire odaértem, már kint volt a földbõl az egész
12 1| a székely!~Harmadszorra már hetedhét országon túl jártak,
13 1| véreiket az ellenségtõl. Azután már akadály nélkül elérkeztek
14 1| Hej, Csaba apánk, most már te sem segítsz meg bennünket!~
15 1| KELNEK~Ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a
16 1| folyó, mint amilyen ma. Most már, hogy a tudós vízi mérnökök
17 1| hol meggyorsították, most már olyan kényelmesen ballag
18 1| Árpád tábora éppen ezért már a harmadik napja türelmetlenkedett
19 1| magyar tábor. Alkonyatra már a túlsó parton voltak, másnap
20 1| parton voltak, másnap délre már az alpári csatának is vége
21 1| akkorra visszafelé futott már Pereszka. Nem volt már akkor
22 1| futott már Pereszka. Nem volt már akkor semmi emberi formája
23 1| kiabáltak neki:~- Elég lesz már, te boldogtalan!~De akkor
24 1| te boldogtalan!~De akkor már se hallott, se látott. Mikor
25 1| népnek, a lelke nem. A magyar már akkor templomot épített
26 1| had fölprédálta Erdélyt, s már a bihari hegyeken gyújtogatta
27 1| árnyékában vannak. El is szánták már rá magukat, csak a király
28 1| állította vitézeit. - Most már aztán kard ki, kard!~Kezdett
29 1| aztán kard ki, kard!~Kezdett már bukdácsolni a hajnal az
30 1| visszatért.~- Mit hoztál már megint? - kíváncsiskodott
31 1| fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból,
32 1| országot akarják, amelybõl már zálogot adott víz, föld
33 1| aztán azt mondta, hogy most már elverte az éhét.~Az udvari
34 1| nagyétkû Kórogyinak. Most már nemcsak az éhét verhette
35 1| leértek, csak úgy csörgött már a csontja. Egyéb húsféléhez
36 1| alázatosan:~- Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert ez a
37 1| égnek Hervoja vára. Most már jóformán csak a helye meg
38 1| vitt benne véghez, hogy ezt már Zsigmond se hagyhatta szó
39 1| öregasszony egyre várt, jön-e már az õ fia, akinek hírét se
40 1| elpusztult, kõ kövön alig van már belõle, benõve mohával,
41 1| országban.~A magyaroknak már akkor fogytán volt a türelmük,
42 1| nem látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~
43 1| országbíró.~- Az ország már meg is hozta az ítéletét,
44 1| szegény király a kardjához, de már ekkorra nem volt az oldalán.
45 1| nagy bolond torta, ni, mert már ki se férek tõle az ajtón.~
46 2| Hendók mester! Megeheti már kelmed a fejét.~Nincs az
47 2| Hendók mester, aki most már csak a maga gyönyörûségére
48 2| parancsolgasson kelmed! Már itt csak én leszek az úr.~
49 2| atyámfia!~Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak,
50 2| vadász csakugyan emelte is már a lándzsáját a gunyhó korhadt
51 2| hajladozott bele a kis ház.~- Hát már hogyne adnám jó szóért,
52 2| letelepedett az asztal mellé, amely már akkor le is volt terítve
53 2| élõ szegény ember.~- Az már más - nyugodott meg a kovács -,
54 2| csizmácskája mikor lesz már készen.~Éppen erre lépett
55 2| egy szem mazsola nem sok, már annyi sincs a kásán.~- Ugorj
56 2| annyi sincs a kásán.~- Ugorj már egy kis mazsoláért, asszony -
57 2| a tálat, hogy több volt már benne a mazsola, mint a
58 2| megfelelt a vacsorának, akkorra már ágyat is vetett neki a jó
59 2| Sietõs az utam, nagyon várnak már otthon a király csizmái.
60 2| hanem azért harmadnapra már úgy elfelejtette Mátyás
61 2| egy kis benyílóba, ahol már meg volt terítve az asztal
62 2| mazsolás kásával. Csakhogy most már ezüst volt a kásája, vert
63 2| odaszólt a királynénak:~- Ugorj már, hékám, egy kis mazsoláért,
64 2| arannyal a tálat. Jutott már belõle még a csizma szárába
65 2| Mégpedig arról nevezetes, hogy már egynapos korában aranyalmát
66 2| facsemetét.~- Nem terem már az teneked, Támadi Balázs -
67 2| ebbõl a csudafából, amelyik már egynapos korában párjával
68 2| esztendeje nem fizettek már egy batka adót se. Nosza,
69 2| Várban, holnapután ilyenkorra már a lábához kerül a feje.~
70 2| solymári bírónak teremtett.~- Már mért teremtett volna? -
71 2| Csak azt szeretném most már tudni: mi lesz az én hivatalom?~-
72 2| tarisznyáját, s napáldozat táján már a budai Vár tövében kocogott,
73 2| betarisznyálta a csókát, s most már csakugyan meg se állt addig,
74 2| eredj!~No de erre a tréfára már csakugyan megharagudott
75 2| annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor
76 2| felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat.~-
77 2| király elé. - Mindent tudom már!~- Hadd halljam, Vendel,
78 2| hogy a cseh Vendel most már ne maradjon többet el mellõle.
79 2| de megéheztem!~Az ám, de már délben megették a vacsorát,
80 2| megvan a tudomány, most már megérdemled a hozzá való
81 2| megváltoztak, hogy most már nem lakik bennük se szarvas,
82 2| katonának Mátyás királyhoz.~S már akkor csakugyan oldalára
83 2| szólt a középsõ testvér, s már akkor csakugyan illegette
84 2| harmadikat harsantott, akkorára már ott termettek a király vadászai.~
85 2| többet.~Nekemiás mester már akkor kiválasztotta, melyik
86 2| No, ennek az embernek már magam is a szemébe nézek -
87 2| vele. Látod, a holnap estét már vagy megérem, vagy se, osztán
88 2| is nagyon sokszor jártam már az udvarodon, de egyszer
89 2| mosolygott Mátyás -, hát most már csak megvendégelhetsz.~-
90 2| könyvet írok róla.~- Én már ma este készen leszek vele -
91 2| bólintott a király -, de már csak hallgassuk meg a harmadik
92 2| levendulalevéllel.~- De már azt megnézzük - nevetett
93 2| hunyorított rá a király -, tudod-e már, miért nem fáj az embernek,
94 2| settegni-suttogni: hogy hát õvelük már most mi lesz?~- Menjetek
95 2| akkor is nevette õket, mikor már rég elporzottak Buda várából.~
96 2| becsületet ország-világ elõtt.~De már ezt a cseh tudós nem állhatta
97 2| rávalót. Meg... meg...~De itt már úgy nyögött a gyerek, hogy
98 2| meg különösen ráér. Abból már van három fogásra való.
99 2| választotta közülük.~- Kelmedet már megszokta a német. Jól se
100 2| máris csehet enne.~- De már azokat nem engedem másnak!
101 2| megvillant a szeme.~- Én már tudom - mondta. Azzal lehajolt,
102 2| a fejét, s egy hét múlva már megint benézett Gyöngyösre
103 2| Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem egyedül ment ám,
104 2| aranypapírra, ezüstbetûkkel, de már a pecsétet a maga kezével
105 2| elsõ szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?~- Most
106 2| Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal,
107 2| ki a város kapuján, mikor már hallotta a király szigorú
108 2| teljesítem a kérésedet!~- Már én arról se tehetek, uram
109 2| Ne félj, nem teszek most már semmi kárt a városotokban,
110 2| cigánypecsenyét.~- No, most már hunyjunk egyet ebben a szép
111 2| urak, gyerünk, megfõtt már azóta otthon a malackörmös
112 2| nádparipán, ahogy jobban esik.~Már éppen indulóban voltak,
113 2| bele egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de
114 2| közéjük keverõdzött. Pedig már a napocska is lefelé csúszkált
115 2| nyelem az éhkoppot.~Erre már a kalázi bíróné is megszólalt,
116 2| követ - mondja a király.~- Már mire mennél te azzal a kõvel,
117 2| szegény vándorlólegény.~De már erre a bíró úr is letette
118 2| bíróné is a rongyait.~- De már azt magunk is megtanuljuk,
119 2| örvendezett a király, csak most már melegítsetek egy kis vizet,
120 2| bográcsba.~- Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak egy
121 2| Mátyás a szíve kívánságát, már akkor ott volt az asztalon
122 2| látott a kalázi bíró.~- Forr már a kõleves - jelentette ki
123 2| vízbe a gombócokat.~- Lehet már teríteni, asszonynéném!~
124 2| Úgy nézem, megpuhult már. Meg is dagadt a nagy fövésben,
125 2| nagy fövésben, bele se fért már a kanalamba.~Mikor aztán
126 3| bársonycsizmája ásítozik már a foltozó varga után, s
127 3| mentegetõdzött Tamás érsek.~Báthori már fölhajtotta a kristálybillikomot,
128 3| szõleivel együtt.~- Az már igaz - ütött az asztalra
129 3| tenyerét.~- Dobzse! Tudom már, hol keressek egy kis sajtot
130 3| Mondjad neki, hogy nem adnak már hitelbe a gazdádnak bõrös
131 3| hagyta rája örökbe, hanem már a csizmája sokszor lyukas
132 3| kamarásához:~- Szaladjatok már, fiaim, kérjetek kölcsön
133 3| csóválta meg a fejét.~- Nincs már fölségednek a koronájánál
134 3| teszlek meg oroszlánetetõnek. Már csak azért is, mert te olyan
135 3| úgy látom, egész leromlik már az oroszlán a kezed alatt!~-
136 3| mellett. Igazi oszlop lesz már a lécbõl.~- Nekem meg nagyon
137 3| munkátokat! Ehol, harcsa lett már a keszegbõl, az oroszlánból
138 3| bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt belõle. Nyílt az
139 3| nevetett a szeme, de arra meg már éppen a füléig szaladt a
140 3| leste éjszaka, hurcolkodik-e már a magyar király. De hogy
141 3| hiába leste, korán reggel már gurult a trónterembe, ahol
142 3| udvarostul elhelyezkedett már.~- János királyt keresem -
143 3| király, mért nem hurcolkodtál már odébb?~János király elõhúzta
144 3| meg máskor az országot, ha már én is beállok okos embernek?~ ~
145 3| csóválta a fejét -, most már meg kell várnom, még visszahozzák
146 3| tõle, hogy mitévõ lesz most már, azt mondta rá nagy komolyan:~-
147 3| Jön a szolnoki török, már a pora is látszik!~A karcagiak
148 3| törõdött vele, mert most már csakugyan a török döngette
149 3| kell õkegyelmének adni, ha már az eszét megtalálta - mondták
150 3| országúton, a szõregi tanács már kint õgyelgett a földeken.
151 3| mondta a borbély.~Ezt meg már a kovács nem állhatta szó
152 3| foglal benneteket érte.~Ez már olyan nagyon okos beszéd
153 3| Látom, jóember. Várnak is már benneteket odabent.~Úgy
154 3| annyifelé minden szála.~De már erre a szõregi csõsznek
155 3| borbély.~Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó
156 3| bele egy szempillantás, már akkor otthon lelkendezett
157 3| ugrással ott termett a basánál. Már a habot is megkeverte, mikor
158 3| kell megborotválnod. Jusson már egyszer neked is ilyen.~
159 3| bácsi - felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is a Recsep
160 3| tiéd az arany. Hanem most már azt mondd meg nekem: hogy
161 3| porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra a kecskemétiek
162 3| kardjukat.~- Hát az meg már mire való volna? A sasok
163 3| fõbíró, botra támaszkodott már kard helyett. Elértette,
164 3| kocogott föl Bezzegh uram. Ott már német volt az úr. Teufelnak
165 3| városunkat kõfallal. A követ már össze is hordtuk nagy fáradsággal,
166 3| esztendõ se telt bele, mikor már szalajtotta követeit a két
167 3| MOLNÁROK~Valamikor, van annak már háromszáz esztendeje is,
168 3| vízimalmok. Török világ volt már akkor errefelé. Vegyest
169 3| vasárnapi kalácsnakvalóját.”~S már nyúlt a pénzért, de hirtelen
170 3| mondani Ali Patlidzsán, aki már akkor is tudta, hogy szép
171 3| atyamesteréből „tarkabíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe tartozó
172 3| török azt mondta rá, hogy már azt vállalja, s azzal szíves
173 3| szónak, és az asszony tudta már tapasztalatból, hogy ilyenkor
174 3| de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~- Ki is sültek,
175 3| Pali Pál István, és vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan
176 3| Vár ám, jó embör, mert már nagyon éhös, még az idén
177 3| kardbicskát.~Az utca végén már majdnem beérte, mert a töröknek
178 3| hörögte a török, aki most már világosan látta, hogy az
179 3| csak attól kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~Akkor,
180 3| akkor Palánknak -, mikor már tizenkettedszer állította
181 3| földet érinteni az arcával, már amennyire a tekintélye engedte. (
182 3| alatta a pocakja.)~- Most már aztán mondd el, fiam: hogy
183 3| akarta Allah. Hanem ezt már mégis inkább regényben mondom
184 3| neki.~- Öregember vagyok már én, nem járok nyulászni,
185 3| kelletni.~A fejedelem most már jobb kedvûen veregette meg
186 3| találták föl, ismerték azt már Erdély aranykorában is -
187 3| nem hagyta.~- Minket most már akár szélnek is ereszthet
188 3| tanácsurak. - Úgysincs itt most már becsülete másnak, csak az
189 3| de jól csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek
190 3| bodolai útra, oda is látszott már a bodolai vár karcsú tornya.~-
191 3| karcsú tornya.~- No, most már hazatalálok - búcsúzott
192 3| igaz ember.~Másnap reggel már küldte érte Anna királyné
193 3| tudja az igazságot. Az pedig már csak okos ember, nemhiába
194 3| hogy majd felét leette már a gerezdrõl a szõlõnek,
195 3| utána a szegény ember, de már csak a gyémántos süveget
196 3| TIBORC VÁRA~Tiborc várának ma már csak az omladékát lehet
197 3| Az lett abból, hogy most már Tiborc vette kis kezébe
198 3| anyácskám, emberszámot teszek én már!~S imádkozás után, mikor
199 3| szemét, s mire kinyitotta, már akkor ott állt a virágok
200 3| Odavan, vége van! Onnan most már le nem jöhet.~Mi haszna
201 4| harmadszorra húzta végig, akkorra már hetedhét ház ellen zümmögtek
202 4| elnevette magát, de most már bosszúsan.~- Hát akkor inkább
203 4| fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott,
204 4| kurucok el is felejtették már, hogy került közéjük a cigány,
205 4| Régen salonnát pirítottam már én annál - felelte egy kicsit
206 4| bocsánatkérõen a kincsét, s már elõhúzta a vonót is, mikor
207 4| erdõ felõl, s az utolsó már meg is szólalt. Azt mondta:~-
208 4| mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott
209 4| fejjel menekültek vissza. Már aki menekülhetett. Nagyobb
210 4| Harmadik hete ostromolta már Szeged várát vitéz kurucaival
211 4| kapott volna, akkorra õk már a szegedi várban dáridóztak
212 4| fejét. Egyik-másik kuruc már a szemét törölgette nevettében.~-
213 4| aranycsónakja úszkálgatott már az égen, mikor fölriadt
214 4| Az egyiket sokszor látta már, német tiszt volt a szegedi
215 4| csak lódobogást hallott már, azt is messzirõl. Elment
216 4| szédelgett. Fahegyben járt már a nap, mire elért a kuruc
217 4| fejedelem sátrába. Fehér volt már az arca is, mikor tették
218 4| fejek után szaladni.~Este már tábortüzek mellett vigadoztak
219 4| Haragos Kengyela is felejtette már egy kicsit a dühét, mikor
220 4| nevetve meghajtotta. A hadnagy már akkor térdelt a porban,
221 4| tudományokban, hogy Kengyela már az õrállást is rá merte
222 4| Tudta, hogy Kengyela most már majd elbánik a labanccal.~
223 4| ennyit mondott:~- Megmondtam már, hogy ingyen nem megyek.
224 4| még el sem vezették, mikor már jött Doris generális, csörgetve
225 4| többre mentek, annyira, hogy már maguk is megbánták, mert
226 4| most kaptál ajándékba.~- De már olyan bolondot nem teszek -
227 4| ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a labancból a részem
228 4| fejedelem. Azért szeretnék már most hazaszabadulni.~A fejedelem
229 4| elmaradt mögötte a tábor, hogy már nem is látszott, egészen
230 4| Lám, lám: az aprajának már a nevét se tudja...~Bizony
231 4| útja Rákóczi táborának!~De már erre felült az öreg Czötkény,
232 4| hadonászva egy száraz kóróval.~De már erre megint le kellett ülni
233 4| olyan bolond voltam, de most már elõvettem a jobbik eszem.
234 4| boldogan a fogoly -, csak már a süvegemet jobban a szememre
235 4| tekingettek észak felé: hozza-e már Rákóczi a lengyel hadat?
236 4| magyarok híres vezéri!~Jön-e már Rákóczi fejedelem aranypatkós
237 4| ezt a kis patakocskát, azt már senki se tudja. Mert a majtényi
238 4| merült bele. Alkonyat felé már száraz lábbal mentek át
239 4| akinek piros csizmája nyomát már akkor hóval lepte be a tél,
240 4| szívvel-lélekkel. Maga ugyan öreg volt már, nem harcra való, de két
241 4| nyárfavesszõt.~- No, most már jöhet a német - eveztetett
242 4| harcok ideje letelt, most már szolgáljatok neki békességes
243 4| békességes munkával.~- Hát most már sose szólalnak meg többet
244 4| azóta sokszor megszólaltak már csöndes éjszakákon a tárogatók
245 5| tőle azt a kis névelőt, ha már az őseink úgyis életüket
246 5| dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem vitte annyira, az már
247 5| már nem vitte annyira, az már névelőtlenül egyszerűen
248 5| futárnak. Mivel azonban Szeged már akkor se egy macskaugrásnyira
249 5| neve a kisbírónak, akit már a neve is kvalifikált a
250 5| pályára. A szépen lépésen már azóta is sok diplomatakarrier
251 5| megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is fordított
252 5| aranyat? Ötven aranyért már csak megbillentheti a sipkáját
253 5| Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte Kereki
254 5| uramat -, nekem is van most már annyi aranyam, mint kegyelmednek,
255 5| elõbb, mint kelmed nekem?~De már erre egész meghökkent kevély
256 5| ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér köszönnék én kendnek,
257 5| belementett csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin
258 5| kétségbeesetten a bíró.~- Hanem most már az Isten legyen neki irgalmas!~
259 5| talpon állva leste, lehet-e már indulni kegyetlen hadba.~
260 5| Harmathullajtó hajnalhasadásra már mind a két falu odakint
261 5| szemöldökkel lesték, feketéllik-e már elõttük az ellenség.~Éppen
262 5| kutyák. S mikor az emberek már lekapták vállukról a kaszát,
263 5| tördelték a kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik
264 5| egy öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott körülötte:~-
265 5| köpenyét rostává lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz, lelkem -
266 5| dobáltak a köpenyegre.~- Van már hadi kincstárunk is - mosolygott
267 5| hullott a köpenyre. De most már a koldus hangja is úgy csengett,
268 5| is csak visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~-
269 5| fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogott a serege
270 5| nyeregben. A másik percben már kirántott karddal vágtatott
271 5| MÉHES BÁNHIDY~Én már csak híribõl ismertem a
272 5| nagyasszonyt. A nemzetes urat már azért se ijeszthette meg
273 5| s amúgy se forgolódott már akkoriban a világban. Kivette
274 5| Azt hallották, hogy Haynau már bevonult Kecskemétre, hát
275 5| hogy meg se álltak Pákáig.~Már akkor inkább csak a Haynauval
276 5| Hát aztán mit tegyünk most már?~- Én bizony legjobbnak
277 5| hozzátok le a padról.~- Ördögöt már, no - intette le szigorúan
278 5| nagyasszony. - Hát nem tudja már, hogy régen dohányvágót
279 5| kardjához kapott volna, akkorra már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~-
280 5| a buckák alá.~- No, most már segítsetek összefogni a
281 5| motyogta zavarodottan -, már éppen befogtam volna rajt.
282 5| esztendõre hõs Damjanich tábornok már a magyar szabadságharc vértanúja
283 5| kigyullad. Amikor Magyarország már csendes volt, mint a temetõ,
284 5| Szegesdi Béni leérkezett, már akkor sok volt odalent a
285 5| Ó de jó nektek, akik már holnap ilyenkor a Tisza
286 5| kiáltotta el magát -, már csak a csákómat visszaveszem
287 5| Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak úgy futtában
288 5| meglátott bennünket, de már nem menekülhetett elõlünk
289 5| vegyült, régen vége volt már akkor a honvéddicsõségnek.
290 5| kapuban leselkedett: jön-e már a mi mesemondónk? Jött is,
291 5| ideje beosonni a kamraajtón, már akkor ott volt az ellenség.
292 5| össze magad! Indulhatunk már, akár harapni lehetne a
293 5| megszólalt a Kuckó király:~- Most már egymás háta mögé álljunk,
294 5| hátrafordult a Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk, mindjárt
295 5| a fejem búbjára.~- Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid.
296 5| Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya se. Az elõbb vitte
297 5| el a Kesik Jani, egyebet már nem tudtam neki adni.~Savanyú
298 5| hívják, hogy bankó. Láttam már én ilyent édesapámnál is,
299 5| öcsém, ennek egyéb hasznát már nem lehet venni.~Bizony
300 5| ezt a nagy kincset, amin már egy garas ára árpacukrot
301 5| tornácoszlopban.~„No, ilyet már mégse tennék, ha én a Kossuth
302 5| tûnõdtem magamban, s most már nagyon szerettem volna a
303 5| többet.~Titulász kincse most már az édesapámra maradt. Õ
304 5| kifakult, elrongyolódott már, hiszen nagyon sok kézben
|