Rész

 1     1|  pedig most már az én fajtámé marad a világ végezetéig!~Ezt
 2     1|  testvéreknek, másik fele itt marad a magas bércek közt, és
 3     1| mondott:~- Hervoja vára addig marad puszta, míg a gazdája haza
 4     1|  örökre magánál tartani. Kije marad a nagy üres várban, az egész
 5     1|  arannyal, mert bizony csúfra marad idegen országban.~A magyaroknak
 6     2|      Úgy vélem, nagyon zörgõs marad annak a csontja, aki tudományt
 7     2|       éléskamráját!~- Jut is, marad is - nevetett Márton kovácsné,
 8     2|    kincseskamráját!~- Jut is, marad is - nevetett a királyné,
 9     3|    kerti levegõdön.~- Jut is, marad is - felelte Péter készséggel -,
10     3|       a kis borbélyinasnak ki marad? Neki maradtak a hajdúk,
11     4| holnap ilyenkorra hírmondó se marad a kuruc király seregébõl.