Rész

  1     1|      mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy
  2     1|                Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott
  3     1|         lányt, és azt mondta neki:~- Én az urad leszek, te a feleségem.
  4     1|             a magyar halász:~- Ez az én folyóm, keress magadnak
  5     1|         barmát a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak terem a fû, szedd
  6     1|           pedig azt üzente vissza:~- Én az adót nem arannyal fizetem,
  7     1|             a föld pedig most már az én fajtámé marad a világ végezetéig!~
  8     1|             jött éve csudáknak!~Ihol én, ihol én, põrölyje világnak!~
  9     1|             csudáknak!~Ihol én, ihol én, põrölyje világnak!~Sarkam
 10     1|        põrölyje világnak!~Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~Nincs
 11     1|       hatalmas fejedelem, átvezetlek én minden népestül, úgy, hogy
 12     1|          közül.~- Azt üzeni neked az én királyom, hogy rakd a lábához
 13     1|              õ ezért.~- Nem kíván az én uram semmit - felelte a
 14     1|              hogy a te trónusodat az én vállam tartja. Ha én egyszer
 15     1|              az én vállam tartja. Ha én egyszer megrázom magamat,
 16     1|     kigyulladt szemmel.~- Édesanyám, én elmegyek katonának, a hazát
 17     2|              Ohó, vitéz uram, hát az én jutalmam hol van?~- Az ám,
 18     2|             bizony nem is kívánkozok én arra a tájékra! Úgy vélem,
 19     2|            szólt semmit, hanem azért én mégiscsak azt hiszem, hogy
 20     2|          abrosz.~- Jobb helyet tudok én ennél - mondta a másik -,
 21     2|    Mindnyájánál különb hely az, amit én találtam! - szaladt oda
 22     2|             is arra teremtette, hogy én itt palotát építtessek magamnak.
 23     2| parancsolgasson kelmed! Már itt csak én leszek az úr.~Azzal nagy
 24     2|       mérgesen a király elõtt.~- Míg én élek, egy nádszálat se visztek
 25     2|              megmondod, ha akarod.~- Én Mátyás vadász vagyok - mondta
 26     2|            foghegyrõl a kis ember -, én meg Tamás varga vagyok.~-
 27     2|            meg Tamás varga vagyok.~- Én a király jó pajtása vagyok -
 28     2|            tovább a szót a király -, én adok neki tanácsot, õ ád
 29     2|        vonogatta a vállát a gazda -, én meg a palotai varga vagyok.
 30     2|              a palotai varga vagyok. Én foltozom meg a palotaiak
 31     2|             hörcsög.~- Azt szeretném én látni, hogy ki merne csak
 32     2|      hozzányúlni! Majd megtaníttatom én az emberségre! Van ám még
 33     2|      csizmájára.~- Szó, ami szó, biz én elnagyjáztam rajta az öltést.
 34     2|        mazsolával:~- Ó, de szeretném én egyszer a királyné asszony
 35     2|             nézni, hanem mást mondok én kigyelmednek. Szalajtsa
 36     2|             lakik-e Márton kovács?~- Én vagyok az, vitéz úr. Szolgálhatok
 37     2|            legyen solymári bíró, nem én! - fohászkodta el magát. -
 38     2|           most már tudni: mi lesz az én hivatalom?~- Kerek e világon
 39     2|      szeretne veled megösmerkedni.~- Én is õvele - bólintott rá
 40     2|               Ki vagy, mit akarsz?~- Én bizony a solymári bíró vagyok -
 41     2|         tarka madár közt a király.~- Én vagyok - szögezte rá a szemét
 42     2|      ismertem a sok madara közt. Hát én meg a solymári bíró vagyok.~-
 43     2|            Hanem megállj, uram, majd én veszem ki a tarisznyából
 44     2|            rigó.~- No, azt szeretném én hallani! - fenyegette meg
 45     2|            No de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok, hogy
 46     2|             hallja!” - így mondja az én gyevi emberem, akinek valahogy
 47     2|              kivéve a gyevi bírót.~- Én bizony nem veszem ki a gyevi
 48     2|            szuszogott a dudaember -, én vagyok a gyevi bíró!~- Hát
 49     2|         király. - Mit adsz nekem, ha én kenyeret adok neked?~- Tudományt
 50     2|            király -, majd elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod.
 51     2|              tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb egy mákszemet
 52     2|              mint a rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben, te
 53     2|              aztán mit álmodtatok?~- Én csak annyit - nevetett a
 54     2|           hogy ez az aranyos kard az én oldalamon ragyogott, s ezzel
 55     2|         oldalára kötötte a kardot.~- Én meg ezzel a gyöngyös puskával
 56     2|            kürt szavánál:~- Hohó, ha én meghallgattam a ti álmotokat,
 57     2|             akartatok nekem rosszat, én se akarok nektek. Olyan
 58     2|           erdõ.~- Jaj, dehogy megyek én oda - játszotta Mátyás az
 59     2|            folytatta: - Látod, pedig én is nagyon sokszor jártam
 60     2|            meg.~- Hát te tudod, hogy én ki vagyok? - hökkent meg
 61     2|                 Találdki Máté.~- Biz én ki nem találom, ha meg nem
 62     2|            Máté vitéz a parancsba -, én téged vendégeltelek meg,
 63     2|            tán nem is illik az, hogy én szegény közember létemre
 64     2|      mosolyodott el a király.~- Akit én megfogadok íródeákomnak,
 65     2|          okosabbnak kell lenni, mint én vagyok.~- No, én az vagyok -
 66     2|         lenni, mint én vagyok.~- No, én az vagyok - tolta elõre
 67     2|             a cseh deák.~- Szeretném én azt látni, amit én nem tudnék -
 68     2|         Szeretném én azt látni, amit én nem tudnék - hágott a sarkába
 69     2|      ilyenkorra könyvet írok róla.~- Én már ma este készen leszek
 70     2|              ezt megmondani, nemhogy én tudnám.”~Bezzeg meg tudta
 71     2|            be rajta az ember feje.~- Én elhiszem, fiam - mondta
 72     2|      irka-firkát.~- Ez az igaz, amit én írtam - bizonykodott erõsen. -
 73     2|           mint a zászlósúr.~- Nem az én házam ez, hanem az országé -
 74     2|          mondogatta a nagy király. - Én magam csak zsellér vagyok
 75     2|              uram király, nem vagyok én még olyan öreg, mert még
 76     2|           megjutalmazod, mit adsz az én tudományomért?~- Mit tudsz? -
 77     2|                Akármibõl, uram. Amit én a forralóüstömbe teszek,
 78     2|            csúfot? Hát mit csináljak én ezzel az üres zsákkal?~-
 79     2|              Az ér a legtöbbet, amit én tudok - hunyorított Mátyásra
 80     2|           urat.~- Az nem lehet, hogy én letérdeljek.~- Miért nem
 81     2|          mondd meg neki, ezután majd én varratom neked a ruhát,
 82     2|           azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyás-napi
 83     2|             fejüket az apródok.~- Az én apródaimnak nem szabad ilyent
 84     2|       hirtelen megvillant a szeme.~- Én már tudom - mondta. Azzal
 85     2|              király, nem való vagyok én olyan nagy urak közé! -
 86     2|           neki kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden
 87     2|        teljesítem a kérésedet!~- Már én arról se tehetek, uram király -
 88     2|              borult eléje az öreg. - Én még csak arra kérlek, úgy
 89     2|              kapitány.~- No, remete, én könnyût kérdezek tõled.
 90     2| elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a
 91     2|            szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor lovára,
 92     2|       ablakdeszkáján.~- Meg is enném én, atyámfia, akármi jót -
 93     3|         érsek. - Hanem jobbat mondok én annál: maradj itt nálam
 94     3|              falu.~- Azért mégiscsak én vagyok akkora úr, hogy nekem
 95     3|             küldi ezt fölségednek az én városom - jelentette a velencei
 96     3|             Ne ijedjen meg fölséged, én mindennap juttatok egy kövér
 97     3|          tenyerébe.~- Mindig mondtam én, hogy te vagy a leghívebb
 98     3|         csúnya féreg, nem tudom, nem én eszlek-e meg elõbb téged,
 99     3|             Keszeg Illés. Nem hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek:
100     3|              Komám, Péter, szeretnék én is meghízni azon a te kerti
101     3|          felelte Péter készséggel -, én csak az elsõ két combra
102     3|              Ulászló -, nem szeretem én ezt a te munkátokat! Ehol,
103     3|        agárkutya. Hanem majd segítek én a bajon. Öcsém, Czinege
104     3|         gondolatom.~- Majd fölmegyek én, viszek egy tarisznyával.~-
105     3|           olyan repedtfazékformán:~- Én vagyok a Muhar basa.~- Látlak,
106     3|      szarkákkal és bíbicekkel? Tudom én, mit tartogatsz a begyedben:
107     3|             nektek adom az országot. Én még az éjszaka kihurcolkodom
108     3|              tekintgetett a török.~- Én volnék, fiam, basa - felelte
109     3|           máskor az országot, ha már én is beállok okos embernek?~ ~
110     3|               Ohó, adjatok helyet az én vagyonomnak is! Én is karcagi
111     3|         helyet az én vagyonomnak is! Én is karcagi polgár vagyok.~
112     3|             a kisbíró. - Hanem tudok én annál jobbat is. Semmi se
113     3|             Szegedre bevinni?~- Akár én legyek a szószóló - felelte
114     3|       szõregi csõsz -, majd elõállok én. Csak azt csinálja minden
115     3|          csinálja minden ember, amit én csinálok: tudom, egy hajszála
116     3|         Szolgálatodra, nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.~-
117     3|       barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~
118     3|           gyerek! Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?~- Majd megmondja,
119     3|        méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged
120     3|             a fal, megjelentsd, mert én is ott akarok lenni az avatásán.~
121     3|             a mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal volnék is,
122     3|              járnék. Azért nem értöm én azt a sok kelekótya fehérnépet
123     3|              testvér, sajnálnálak ám én tégöd, ha egyször három
124     3|    szamárszemöldöke-fű levelével, és én addig nem okosodhatnék az
125     3|                 Bizony, atyámfia, az én szívem félholdja is elhalványodna,
126     3|             a leggömbölyűbb vagy, és én holdtöltétől holdfogytáig
127     3|          fényességében.~- Azt mondom én, ne szöröncsétlenkedjünk
128     3|            kis hirtelen hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán utcában.
129     3|     legyintett a török -, mert errül én is tudok egy-két szúrát.~-
130     3|               Jaj, testvér, csakhogy én gyönge gyomrú ember vagyok -
131     3|            csípőre az asszony. - Hát én tán éhön tátogjak addig,
132     3|        ügyeközzön ám kend haza, mert én be nem eresztöm ezt a kórságos
133     3|              asszony, itt lakik-e az én barátom, a becsületes Pali
134     3|           békességben, de az egyiköt én öszöm mög, ha addig élök
135     3|          helyettük valamit. Márpedig én csak hiteles dolgokat szeretek
136     3|        jóisten sokáig köhögtet, írok én még regényt is Móra Balázsról,
137     3|              a nyargalót.~- No, azon én is ott akarok lenni - áll
138     3|                No, melyik a vádló?~- Én vagyok az, kegyelmes basa -
139     3|            se mondasz egyebet, akkor én mindjárt a lábadhoz tétetem
140     3|                 Öregember vagyok már én, nem járok nyulászni, mit
141     3|           vont vállat.~- Mit tehetek én arról, hogy ez a leghívebb
142     3|              nem tetszett.~- No, hát én megmutatom, hogy megugatja
143     3|              ember, jobb munkát adok én neked. Nagyon elbódorogtam
144     3|          elégedve a szolgálatával?~- Én csak megvolnék - mondja
145     3|             Dejszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak
146     3|              ki az úr a háznál, csak én volnék a fejedelem!~Közben
147     3|          fogva a te neved: hallgass! Én vagyok az úr a háznál, ahogy
148     3|            Hát az igazság lesz-e, ha én most azt mondom a hajdúknak,
149     3|            lehet, hogy nem így volt. Én bizony meg nem mondom, mert
150     3|              belõle.~- Sebaj, leszek én gazdája ennek is - mondta
151     3|           árvám, mi lesz veletek, ha én itt hagylak benneteket?~
152     3|        anyácskám, emberszámot teszek én már!~S imádkozás után, mikor
153     3|         azért a neve: Átok-szikla.~- Én pedig szakítok abból a csodatevõ
154     3|          pásztoroknak:~- Jó emberek, én most leugrom innen, akárhová
155     4|            Ne félcsetek engem, lesek én még olyan nagy úr, hogy
156     4|      ültessék lóra a cigányt.~- Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék
157     4|             becsültelek, vagy veslek én téged többet a két kezsembe,
158     4|              salonnát pirítottam már én annál - felelte egy kicsit
159     4|           vele Bercsényi.~- Megeszem én azt a labancot! - pattant
160     4|            míg a német le nem vágta. Én is katona leszek, megfizet
161     4|         parolázott a német katona. - Én még ma éjszaka visszalopódzom
162     4|          magát a hadi életben.~- No, én annak a lókötõnek leharapom
163     4|              bizonykodott Rákóczi. - Én vettem el a vezeték lovadat,
164     4|             nem szabadul.~- Bánom is én - vont vállat a kuruc hadnagy. -
165     4|                kiabálta haragosan.~- Én meg szavamra mondom, hogy
166     4|         volna, hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám, ha tied lenne
167     4|           labanc hadnagy:~- Mondanék én egyet, kettõ lesz belõle!~-
168     4|              szavát megszegni.~- Hát én akkor erre fölülhetek, mert
169     4|             alatt. - Legalább akiket én fektettem le, azok nyilván
170     4|           ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a labancból
171     4|         kelmed, Czötkény uram?~- Nem én, nagyságos fejedelem - szégyenkezett
172     4|          borult a fejedelem elõtt:~- Én vagyok, fejedelem, mégpedig
173     4|          Sándornak.~Te is jó katona, én is jó katona: ne rongáljuk
174     4|        emelte meg a süvegét Árkai. - Én a tárogatókat el nem veszem.
175     4|         vette a szót:~- Jobbat tudok én annál. El kell rejteni a
176     4|           kútból kihalássza.~- Tudok én helyet, ahova a német el
177     4|     fohászkodta el magát.~- De uram, én se találom meg! - kapott
178     5|             Bécsöt. Jobb lösz az, ha én tégöd a hónom alá vöszlek.~
179     5|            azt mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó Dancs
180     5|             se billentette meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék:
181     5|             hát akkor mért köszönjek én kelmednek elõbb, mint kelmed
182     5|                Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres
183     5|          mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett
184     5|           Német Andrásnak hívnak. De én mától fogva Magyar Andrásnak
185     5|             fáj a szegénységem, hogy én semmit sem adhatok a hazámnak.
186     5|      csinálna maga a kutyája nélkül? Én meg mit csinálnék vele a
187     5|                        MÉHES BÁNHIDY~Én már csak híribõl ismertem
188     5|              ha háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi a padlásról
189     5|              fiatalok.~- No, repülni én is megtanítalak benneteket,
190     5|              mit tegyünk most már?~- Én bizony legjobbnak gondolnám,
191     5|             akkor is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak
192     5|          Béni megcsóválta a fejét.~- Én ugyan kardot nem rántok
193     5|            olyan kis legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos
194     5|         voltam, mégis csak voltam ám én a Kossuth Lajos katonája,
195     5|           volna belõlünk egy század. Én megtettem magamat generálisnak,
196     5|         hiányzol még.~- Nem szeretem én az ilyen játékot - mondta
197     5|         belõle:~- Jaj, dehogy megyek én oda! Gyönge vagyok én katonának.
198     5|         megyek én oda! Gyönge vagyok én katonának. Jobban szeretem
199     5|           katonának. Jobban szeretem én itt a kuckóban olvasgatni
200     5|       Várjatok csak, majd megfizetek én még ezért nektek!~Hanem
201     5|              lábáról a másikat. Majd én megyek legelöl.~A Tiszán
202     5|          lesz a millió~tilió, filió.~Én csak egyszer kiabáltam utána
203     5|               hogy bankó. Láttam már én ilyent édesapámnál is, csakhogy
204     5|           Titulász.~Meg is becsültem én a bankót, szaladtam vele
205     5|             venni.~Bizony úgy mentem én haza, mint akinek az orra
206     5|           ilyet már mégse tennék, ha én a Kossuth katonája lettem
207     5|            vén cimborák, mit mutatok én nektek!~Aztán bementek a
208     5|            mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem, még ha két
209     5|             és a Kossuth Lajos neve.~Én üveg alá tétettem, úgy tartom