Rész

  1     1|            voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy
  2     1|        feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.~Hunornak
  3     1|        fûszál a réten, s alig fértek el egymástól. Ha a hun halász
  4     1|           meg a hun pásztor kergette el a magyar pásztor barmát
  5     1|               megint csak nem férünk el egymástól. Hanem ha ti itt
  6     1|       földanyánk is.~Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre,
  7     1|      megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon: megáradt
  8     1|            főhatalmat. Elindultak, s el is jutottak hegyeken, vizeken,
  9     1|              tejjel és hússal látták el a vándorló népet.~Amely
 10     1|             utat maguknak.~Így értek el a sok harc és hosszú pihenők
 11     1|          alázatos legény. Ott fogták el őket valahol a Tisza partján.~-
 12     1|       amilyet még nem értek a tótok.~El is indult az öreg, de még
 13     1|        szeretné a fegyveremet, vegye el.~Ebben a percben egy egérke
 14     1|             halál árnyékában vannak. El is szánták már rá magukat,
 15     1|              kis állat cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva
 16     1|             apró láb tipegése nyomta el a tücsökszót.~- Ha Isten
 17     1|              s mind megriadtan dobta el magától.~- Hova lett a nyilamnak
 18     1|           nekünk.~- Hogy adtam volna el?~- Bizony eladtad. Megvettük
 19     1|            vendégül.~Csak akkor hûlt el szegény feje, mikor Árpád
 20     1|             víz, föld és fû képében. El is vették az országot az
 21     1|             nemcsak az éhét verhette el, hanem jól is lakhatott
 22     1|            mindenféle pósz-pász majd el találja venni az étvágyamat!~
 23     1|            mert az õ földjükön esett el. Az udvari vadászok nem
 24     1|   lerongyolódott, ijedten menekültek el a favágók, erdõkerülõk,
 25     1|               Azon a helyen temették el, s azon a helyen, az erdõk
 26     1|               hát nyitva volt az is! El is nyargaltak úgy, hogy
 27     2|             szánta a kardot Privoda, el is vitte hozzá.~- Vitéz
 28     2|             nagy sor - pittyesztette el a száját Busa deák -, nekem
 29     2|          csak olyankor homályosodott el, ha az apját emlegették.~
 30     2|           mintha a föld nyelte volna el, pedig hat hajdú tizenkétfelé
 31     2|             egy nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem
 32     2|             csizmáját, s õk tartanak el engem kenyérrel. Nézd meg,
 33     2|            Hát csak nem jöttél volna el, ha érted nem küldök. No,
 34     2|        kovács! Egészséggel szaggassa el a Mátyás varga ajándékát!~
 35     2|             hozzá, hogy ott lovagolt el egyszer a király a falu
 36     2|          király a falu végén. Nagyon el volt merülve az ország gondjaiban,
 37     2|          volna a fejét, ha egyszerre el nem nyeríti magát a lova.~-
 38     2|          Támadi Balázs - mosolyodott el a király -, minek veszõdsz
 39     2|              a másik könnybe borult. El is érzékenykedett, meg is
 40     2|          bíró, nem én! - fohászkodta el magát. - Keressetek a süvegbe
 41     2|       bojtárlegényt, aki nem szaladt el a süveg elõl. Irhás subán
 42     2|           teremtett volna? - tátotta el száját a legényke.~- Azért,
 43     2|             kelmed az? - mosolyodott el a solymári bojtár. - Majd
 44     2|              a híres?! - rebbentette el magától Mátyás haragosan
 45     2|             a bojtár -, mert másképp el nem hiszik otthon, hogy
 46     2|          hogy Algyõ Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy így
 47     2|             ezer esztendõ választana el bennünket. Különben vagyunk
 48     2|              bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?~-
 49     2|             gyevi bírót se - nevette el magát a király.~- Hej, dehogynem,
 50     2|          fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb!~- Kivéve a gyevi
 51     2|         szája.~- De bizony azt vigye el legelõbb!~- Márpedig azt
 52     2|           meg a mája! - csodálkozott el a király. - Hát aztán ki
 53     2|               Hát akkor kendet vigye el a markoláb - mutatott rá
 54     2|            mint a szúnyog.~- Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! -
 55     2|          Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott rá
 56     2|          magadnak.~Nagy örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai
 57     2|         megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e,
 58     2|               se könyv - fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak
 59     2|          most már ne maradjon többet el mellõle. Vitte magával,
 60     2|          neki Mátyás -, hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal!~
 61     2|    beleröppentek.~- Ohó - hessegette el õket magától a király -,
 62     2|           nagyon vidáman mosolyodott el.~- Hát a szava ilyen volt-e
 63     2|             a vadásztanyáig biztosan el, mert mire a legény harmadikat
 64     2|             nem mondod - mosolyodott el a király a furcsa néven,
 65     2|              érdemelni - mosolyodott el a király.~- Akit én megfogadok
 66     2|           Tudom ám, fölség - nevette el magát a deák is -, mert
 67     2|              Azt soha ajándék nélkül el nem eresztette. Annak az
 68     2|              adok enni - mosolyodott el az öreg, de úgy ám, hogy
 69     2|             vagy, szolgám! - nevette el magát a király, s hátraintett
 70     2|              tokot, és ijedten kapta el a fejét.~- Ohó, micsoda
 71     2|             magát. Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította
 72     2|           mik vagytok? - mosolyodott el Mátyás az érdemes társaság
 73     2|             hideg rázza az egereket. El se tudja gondolni az ember,
 74     2|             engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyás-napi
 75     2|           ért az semmit, egy sem ért el az almáig.~- Lehetetlen,
 76     2|    Parancsolj, uram királyom!~- Tedd el, fiam, tied a vezérség -
 77     2|            sokba kerül - mosolyodott el a király, s mindjárt megíratta
 78     2|         szolgálhatunk vele - nevette el magát a bíró. - Azt mondja
 79     2|               se kegyelem! - intette el õket maga elõl a király.
 80     2|           arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ kövön
 81     2|            János remetéét nem nyelte el. Pedig az bizony nem sokat
 82     2| mindnyájatoknak együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak
 83     2|             ki tudtok-e fogni rajta!~El is ment az aranyos hintó
 84     2|          szántszándékkal felejtették el, ahogy a sok nevetésre görbült
 85     2|             mester -, nem veszett az el. Azt mondja az írás, hogy
 86     2|              a világon semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~-
 87     2|         fakón ült a király, de addig el nem indult, míg kezet nem
 88     2|          hogy utoljára õ maga tévedt el köztük. Mentõl jobban igyekezett
 89     2|             béle tegnapelõtt fogyott el vacsorára.~„No, Mátyás,
 90     3|              a másik után szedegette el.~- Dobzse, dobzse - bólintgatott
 91     3|           inkább azt javallom, eredj el vacsorára Tamás érsekhez.~
 92     3|            vacsorára Tamás érsekhez.~El is ment az oláh vajda, pedig
 93     3|   megérdemled a fõuraidat! - köszönt el keserûen az oláh vajda,
 94     3|              egymás után szedegették el tõle a dús királyi birtokokat.
 95     3|         mikor egy falka sas suhogott el a feje fölött.~„Nyilván
 96     3|            sas, s elvitte a süvegét. El ám, ami benne volt is: az
 97     3|       útszélen, gyepük mentén szórta el a talált mákot, s leste
 98     3|            Sietni kell a mákkal, míg el nem jön érte a török.~Azt
 99     3|         Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem kotródtok innen, úgy
100     3|              termésnek.~Alig porzott el a kengyelfutó az országúton,
101     3|         többé csõsz Szõregen, hordja el a macska azt a nagy eszedet!~-
102     3|             az öreglegényemet küldöm el magam helyett. Könnyebb
103     3|             az ágy alól, míg a török el nem porzott. De hiszen bújhattak
104     3|            Ezt meg a hajdúk értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek
105     3|               Csak aztán az avatásra el ne felejts meghívni.~De
106     3|             zacskót. Csak akkor hûlt el, mikor kihúzta. Ez nem az
107     3|              is jön érte. Õ se vitte el a tiedet, te se bántsd az
108     3|             kiválóbb embernek ismeri el az ember a barátját, annál
109     3|              karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból lett-e
110     3|                Héj, a sejtán hordjon el benneteket! - ordította
111     3|              benneteket! - ordította el magát a török és esze nélkül
112     3|              Ne te ne! - kurjantotta el magát az asszony is, s erre
113     3|          veled együtt! - fohászkodta el magát Móra Balázs, és lekapván
114     3|                 Most már aztán mondd el, fiam: hogy történt a dolog?~-
115     3|             az õ prófétája! - mondta el Balázs harmadszor is a török
116     3|              inkább regényben mondom el, majd ha jobban ráérek.~ ~
117     3|          Cicke kutya történetét - de el lehet olvasni Magyarországon
118     3|         tehetek a bajodról - intette el maga elõl a fejedelem.~Az
119     3|              megugatni - mosolyodott el egyszer a huncut szemû Berzenczey
120     3|        ugrált, s nem is csöndesedett el addig, míg le nem kapott
121     3|              a történetet, amit most el akarok mondani. Apafi Mihály
122     3|             belõle kitalálni. Vezess el az útra, adok a fáradságodért
123     3|          csizmád is elviszi a török, el is vitte volna régen, ha
124     3|    Tisza-parton. Aki nekem nem hiszi el, megnézheti saját szemével.
125     3|           megnézheti saját szemével. El is olvashatja, ami rá van
126     3|       kenyeret, éppen egyszerre fogy el mind a kettõ. Nehéz tudomány
127     3|        Kisfiam: fûben-fában rejtette el Isten az orvosságot. Az
128     3|           gyógyíthatja. De ember oda el nem juthat. Szarvas is leszédül
129     4|  fejedelemmel a bujdosók kenyerét, s el nem maradt tõle a haláláig.~
130     4|            kapufélfától se búcsúzott el.~Hetekig, havakig bolyongott
131     4|      gyanakodott rá senki. A kurucok el is felejtették már, hogy
132     4|           hegedûsöm - mondta neki -, el nem hagylak halálos holtomig.~
133     4|              holtomig.~Nem is hagyta el. Az írás följegyezte, hogy
134     4|            vár darazsait. Ne hordják el a mézet ettõl a derék magyar
135     4|     susogással addig simogatták, míg el nem aludt a kis kanász.
136     4|            csak akkor szörnyülködtek el mély sebe láttára. Ölbe
137     4|              Olyan pompával temették el a kis kurucot, amilyen katonát
138     4|    bizonykodott Rákóczi. - Én vettem el a vezeték lovadat, ki is
139     4|            majd elbánik a labanccal.~El is bánt, nyakánál fogva
140     4|       ölelgették a generálisok.~- De el sem megyek ingyen - nevetett
141     4|            Heister nekilelkesedve, s el nem eresztette addig a labancot,
142     4|              istállómba.~A lovat még el sem vezették, mikor már
143     4|             nem adom neked - nevette el magát bosszúsan Doria.~Ahogy
144     4|        Megmondta a kópé, hogy ingyen el nem mén innen!~ ~
145     4|              s csodálkozva kiáltotta el magát, mikor a furcsa csapatot
146     4|           falunak, hogy itt temették el jó kétszáz esztendõvel ezelõtt
147     4|     vezérének, de megvette.~- Jöjjön el tekegyelmed Szatmár városába,
148     4|           éppen a zászlóidat szedeti el a kegyelmes császár.~Micsoda,
149     4|      megtépett lobogókat szedje most el az a német, aki annyiszor
150     4|          óriás lángokat vetett, hogy el nem olthatta a kurucok hulló
151     4|              a fejedelem mellõl soha el nem maradtak.~- Még a mennyországba
152     4|               Hiszen a mennyországba el is vitte volna õket a fejedelem,
153     4|              számkivetésbe nem vitte el. Mikor bujdosásra adta magát,
154     4|            Árkai. - Én a tárogatókat el nem veszem. Majd elveszi
155     4|               Jobbat tudok én annál. El kell rejteni a tárogatókat.~-
156     4|             én helyet, ahova a német el nem juthat - suttogta Lõrinc
157     4|       suttogta Lõrinc úr. - Oldjátok el a legnagyobb halászhajót,
158     4|           utána menne! - fohászkodta el magát.~- De uram, én se
159     4|      tárogatósait.~- Nem ámítottalak el benneteket, fiúk, csak megmentettelek
160     5|           huszonöt aranyból nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen
161     5|         megérkezik réznek - nyargalt el nevetve a becsületes futár.~
162     5|         Szegeden. Az ám, de ki vigye el? Senki se ajánlkozott követnek
163     5|            kicsit aggódva eresztette el a követet a ludacskával,
164     5|           lúd! Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt.
165     5| belenyugodott, csak estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás
166     5|              egyet Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz, istenuccse,
167     5|            az egycombú lúd - búsulta el magát, s lekanyarította
168     5|          csontja.~- Lúdnak indult az el Szögedébõl, ha csontnak
169     5|         szegedi lúdnak - mosolyodott el a koronás szépasszony.~-
170     5|                Az is aranynak indult el Bécsbõl, réznek érközött
171     5|         szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.~
172     5|           kérlelte szépen -, fogadja el tõlem még ezt az ötven aranyat,
173     5|       fordított nekik, és igyekezett el a hálálkodások elõl.~- Jaj,
174     5|        lehetett, míg újabb zord idõk el nem temették a negyvennyolcat
175     5|                Hát a kis bicebócától el se búcsúzik kelmed? - törülgette
176     5|              csókai magyarok csalták el, forduljon el tõlük a csillagos
177     5|       magyarok csalták el, forduljon el tõlük a csillagos ég! -
178     5|           Ahol az este rájuk borult, el is aludtak, egymásra borulva,
179     5|           Uccu, mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen ezek
180     5|         valami emléket adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj
181     5|           legalább a botomat fogadja el. Nagyon szép bot. Farkasfej
182     5|          Damjanich szelíden hárított el magától:~- Nem fogadhatom
183     5|            magától:~- Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék
184     5|        legalább a furulyámat fogadja el! Valódi kõrisfa. Csontnyaka
185     5|            lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú inszurgensek
186     5|              Ejnye, ejnye - tûnõdött el apó. - Hát aztán mit tegyünk
187     5|             mind a hatot, s mindjárt el is kaparták õket a buckák
188     5|             s csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a
189     5|             Csata csata után veszett el, a tábornokokat ette a szégyen,
190     5|             Hohó, talján - kiáltotta el magát -, már csak a csákómat
191     5|              a történetet, amit most el akarok beszélni. Aratás
192     5|              Se hozzá nem teszek, se el nem veszek belõle.~Bizony
193     5|          gyerekek. Minket nem vittek el, akárhogy rimánkodtunk.
194     5|         német, amelyik olyan sebesen el tudná hordani az irháját.~
195     5|             loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta magát. A három
196     5|            mind miköztünk osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk
197     5|           furulya se. Az elõbb vitte el a Kesik Jani, egyebet már
198     5|          orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért így
199     5|            bankót az udvaron:~- Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy
200     5|       udvaron:~- Vidd el, szél, vidd el ezt a nagy kincset, amin